Azért nem reménytelen

A kábeles internetszolgáltatók nincsenek szabályozva? Ez mit jelent?

Azt, hogy míg a rézalapú telefoninfrastruktúrát használó szolgáltatók kötelezettek a hálózatuk bizonyos mértékű átengedésére (hurokátengedés, ADSL-nagykereskedelmi ajánlatok retail minus alapon szabályozva), a hagyományosan televízióműsor-elosztással induló kábelszolgáltatók, melyek később bővítették a portfóliójukat telefon- és internetszolgáltatással, nem. Rájuk semmiféle átengedési kötelezettség nem vonatkozik.

Egyáltalán: mely szolgáltatókat nevezhetjük alternatívnak?

Általában azokat, akik nem örököltek meg semmit a hajdani állami tulajdonú távközlési hálózatból. Ezzel szemben az ún. inkumbens szolgáltatók egy-egy koncessziós területen ma kizárólagos tulajdonosai a volt állami hálózatnak. Persze a valóságban ez nem ennyire egyszerű. Az Invitel például előszeretettel nevezi magát alternatívnak, holott egy jelentős piaci erejű szolgáltató, a volt állami infrastruktúra egy jelentős részének az örököse, a távközlési szempontból gyakorlatilag két részre osztott hazai piacon az egyik nagy szereplő. Az alternatívoknak nincs saját területük, ők a meglévő erőviszonyok között próbálnak piacot kihasítani maguknak.

Az alternatívok érdekei és problémai azonosnak tűnnek. Segítik egymást? Az európai érdek-képviseleti szervezetben, az ECTA-ban például csak a GTS-Datanet tag a magyarok közül.

Nem a GTS-Datanet, hanem az anyavállalatunk, a GTS Central Europe. És érdekes módon az Invitel is tagja a szervezetnek, de mondom, az Invitel kétsapkás játékot játszik: hol az egyiket veszi fel, hol a másikat. Az Invitelnek például érdeke, hogy a Magyar Telekom hálózatán hozzáférést szerezzen. Annak idején, amikor a hurokátengedéssel kapcsolatos tanácsi határozatok véleményezése zajlott, hevesen támadta a Magyar Telekom hurokátengedésről szóló referenciaajánlatát, miközben a sajátját természetesen teleszórta csapdákkal.

Mégis: volt arra példa, hogy egységesen felléptek, összefogtak egy cél elérése érdekében? Most például közös célnak lehet mondani az új generációs hálózatok hozzáférhetővé tételét...

Nos, van egy hazai érdek-képviseleti szervezetünk, az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete (ATSZE). Ennek a legfontosabb tevékenysége az, hogy – amennyiben megadják nekünk erre a lehetőséget – véleményezzük a távközlést érintő jogszabály-tervezeteket, illetve a tanácsi határozattervezeteket. Mivel a civil szervezetek véleményét szinte mindig kikérik, míg az egyes szolgáltatókét ritkábban, ezen a csatornán keresztül általában tudunk lobbizni.

Ahogy lefesti az alternatívok helyzetét a távközlési piacon, azt gondolnánk, hogy ez a tevékenység kifejezetten rossz üzlet. De a GTS-Datanet számai is azt mutatják, hogy igenis lehet üzletileg sikeresen működni alternatívként is Magyarországon.

Kétségtelen tény, hogy évről évre folyamatosan javulnak a számaink, 2008-ban például 6 százalékkal, 15,5 milliárd forintra növeltük az árbevételünket és 2,14 milliárd forintra az EBITDA-nkat. Csak ha összehasonlítjuk egy inkumbens és egy alternatív EBITDA-hányadát, akkor látni fogjuk a különbséget, és azt, hogy miért panaszkodnak az alternatívok. Míg egy Magyar Telekom 40 százalék körüli EBITDA-rátát tud felmutatni, addig egy alternatív feleakkorát. Ilyen nyereségességi mutatók mellett nehéz elhinni az inkumbensek panaszait, hogy például bizonyos hatósági árak költségszinten vannak.

Mi lenne egy ideális állapot az alternatívok számára? Mikor mondanák azt, hogy működik a verseny?

Az inkumbensek azért lobbiznak, hogy csökkenjen a piac szabályozottsága, az alternatívok az ellenkezőjét, erősebb szabályozást akarnak. Véleményem szerint akkor lehetne a szabályozást elengedni, és piaci versenyszabályozás szerint működni, ha az alternatívok részesedése árbevétel alapján elérné a 30-40 százalékot.

Ilyen erőviszonyok között már nem lenne szükség a versenyfeltételek előzetes hatósági szavatolására, hanem a piac szabályozná önmagát, az esetlegesen felmerülő anomáliákra pedig a versenyhivatali döntések adnának választ. Ma azonban ettől még messze vagyunk, mert a verseny megteremtése, élénkítése nem halad olyan flottul, olyan gyorsan – és az általános jelenség, nem magyar jellegzetesség –, ahogy azt eredetileg gondolták.