Új hozzászólás Aktív témák

• #50600 e-newsee addikt

  Új Válasz 2019-03-12 08:50:43 #50600

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  e-newsee

  addikt

  Bár, én ebben nem vagyok kompetens még a 2 hónapos lányommal, de valahogy úgy próbálom majd ezt intézni, hogy akármit csinálunk, azt amennyire lehet, közösen.
  Látok mindkét oldalra példát a környezetemben. Arra is, amikor minden techikától távol áll a gyerek, de olyan szinten, hogy a szülők is félnek az okostelefonok interneten lógó dolgaitól, mert hogy őket ne figyelje senki. Na az ilyen környezetben nevelkedett gyerek bizonyos dolgokban hatalmas hátrányban lesz majd később a korosztályához képest.
  Van a másik oldalra is ismerősöm, aki tényleg pótléknak használja a kütyüket. Kvázi a gyereknél mindig van valami képernyő, úgy néz ki, mintha csak valami oldalkocsi lenne a gyerkőc, amit mindig magukkal kell vinni, időnként etetni, fürdetni, aztán annyi. Persze sarkítva, de nagyjából. A szülők pedig próbálják tovább élni a gyerek előtti életüket. Az ilyen gyerek az, amit janó mond, hogy a szülőknek később fogalma sem lesz, milyen a saját gyerekük, egyszer csak szembesülnek vele, hogy valamit akar, hisztizik, de nem értik, hogy mit szeretne. Rosszabb esetben nem is mondja el, mert "apát úgysem érdekli, mit csinálok, ha csendben vagyok" csak magában elvan, és a netről próbálja megoldani a saját gondját, ahol meg tudjuk, mekkora arányban van valódi segítség.
  Valahol a kettő között lehet a "jó" megoldás. Tehát eltiltani sem szabad szerintem a technikától. A mai világ ilyen, muszáj, hogy a gyerek tudja, mi hogy működik a környezetében, mert később használnia kell. És szerintem a szülőnek is követnie kell (amennyire csak lehet) az aktuális technológiai trendeket (is), hogy releváns módon tudja segíteni/korlátozni a gyerek digitális életét. A net veszélyes hely, még a felnőttek sem boldogulnak (elég csak az áltudományos egészségügyi "találmányokra" gondolni), akkor hogyan várhatjuk el, hogy a gyerek magától tanulja meg, mi a jó, és a rossz a router túloldalán?

  Én őszintén szólva alig várom, hogy akkora legyen a lányom, hogy akár együtt szereljünk biciklit, vagy együtt főzzünk anyával, vagy csináljunk a gumicukor figuráknak óvodát, vagy bármibe, amit csinálok, be tudjam vonni, és tanítani, magyarázni neki. Nem letenni a tévé elé, oszt hadd nézze. Ha épp wotozok, és érdekli, hát hadd nézze, akár ki is próbálhatja, a lényeg, hogy tudjam, mit csinál, és ha úgy látom, hogy rossz felé megy, időben lefékezzem. Le kell süllyedni a gyerek szintjére, elővenni a gyerek énünket, és onnan felhúzni őt a mi tapasztalatunkkal a felnőtt korba. Lassan, évek alatt.
  Azt is álszent dolog lenne mondani (és mindenkitől az, aki tagadja), hogy sohasem lesz olyan, amikor leteszem a képernyő elé, hogy olyannal tudjak foglalkozni, aminél jobb, ha nincs ott a gyerek. Max látó/halló távolságon belül van.

  Aztán lehet, hogy ez a szép elmélet, amit itt leírtam, majd jól megdől, de azon leszek, hogy többé-kevésbé tartsam magam hozzá.

  "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

Új hozzászólás Aktív témák