Új hozzászólás Aktív témák

  • föccer

    nagyúr

    válasz core i7 #1109 üzenetére

    Ha emlékeim nem csalnak, akkor a jelenleg elfogadott asztonómia szerint nem a hideg állapotból indult a világegyetem (vagy univerzum, vagy világmindenség, kinek mi tetszik) és halad a forróság felé, hanem pont fordítva. Valamikor a kezdetekben igen parányi térben igen nagy forróság leledzett, amely forróság az anyag tágulása miatt lehűlt, illetve jelenleg is hűl. Nagy léptékben. A csillagok és egyéb "apróságok" helyi objektumnak számítanak és nem igazán szólnak bele a teljes egészbe.

    Megintcsak ha az emlékeim nem csalnak, akkor a világegyetem véges, ugyan akkor határtalan. És elvileg az univerzum össz energiája nem nagyon változik, a nagy bumm óta. Jobban mondva a nagy bummot követő első időpillanattól fogva. A nagy bumm elvileg tökéletes volt. Végtelen energia 0 sugarú pontban összpontosulva. És akkor valami történt. Bumm. Megszületett a tér és megszületett az idő. Tökéletesen szimmetrikus születése ez a mindennek. Persze ekkor a térben túl nagy volt ahhoz az energia, hogy anyag létrejöhessen (mármint barionos, tömeggel rendelkező anyag). Nem volt tömeg, így még a gravitáció nem tudott lecsatolódni a többi elemi kölcsönhatásról. Ahogy tágult a tér, az egységnyi térrészben lévő energia csökkent, elkezdett hűlni a tér és létrejöhettek az első részecskék, amelyek még nem rendelkeztek tömeggel (fotonok, neutrínók), majd a további hűlés következétben létrejöttek az első tömeggel rendelkező részecskék, majd ezekből összeállhattak az első protonok. A nagy bumm után ~300.000 évvel eléggé lehűlt a tér ahhoz, hogy létrejöjjenek az első atomok, döntően hidrogén formájában.

    Valamikor történt valami. Senki nem tudja mikor, és micsoda. De valamikor ez a tökéletes szimmetria kicsorbult. Már nem volt tökéletesen szimmetrikus a térben az energia eloszlása, így későbbiekben az anyag és ezáltal a tömeg kialakulása. Az univerzum tömegeloszlásában apró inhomogenitások jelentkeztek. Ez akkor még talán nem is számított, de ekkor a gravitáció már dörzsölte a nem létező tenyerét, tudta, hogy egyszer talán ő jön ki győztesen a háborúból, amelyet akkor indított a Minden Más ellen, amikor a tömeg megjelent a téridőben. Akkor, mint kis lázadó különc a gravitáció lecsatolódott a többi kölcsönhatásról és elkezdte a saját útját járni.

    A gravitáció kihasználta a tömeg inhomogenitását és elkezdte kicsiny csomókba összehúzni a tömeggel rendelkező anyagot. Ezekből a tömegcsomókból lettek a galaxisok, majd a csillagok és bolygók.

    A csillagok csak a gravitációnak köszönhetik a létezésüket és közvetve mi, emberek is. Nagy léptékben csak a gravitáció tudja formálni a világot. Majdnem minden más eltörpül mellette.

    Egyedül a téridő tágulása az ami versenyt fut a gravitáció erejével és bár elképesztően kiegyensúlyozott a versenyük, úgy néz ki, hogy a téridő tágulása lesz a nyerő. Legalábbis a jelenlegi tudományosan elfogadott elméletek alapján.

    Persze nagyon sok olyan dolog van, amit még a méltán nagyra becsült általános- és speciális relativitás elmélet sem tud megmagyarázni, így még bármi lehet és annak az ellenkezője is. :)

    Üdv, föccer

    Építésztechnikus. Építőmérnök.

Új hozzászólás Aktív témák