Új hozzászólás Aktív témák

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kymco #20945 üzenetére

    A tudat szintjén tökéletesen tisztában vagyok vele hogy jó, hasznos, és érdemes lenne rá alapoznom az életemet.
    Miért nem teszem? Mert túl sok idő telt el, túl régen voltak már a nyereségeim, újra magába szippantott a wog-világ, a reaktív elmém irányítja az életemet, visszacsatlakoztam a Mátrixba.
    Reaktív, tudatalatti folyamatokat pedig az analitikus elme csak úgy nem képes kontrollálni, nincs közvetlen átjárás analitikus és reaktív elme között. Nem véletlenül hívják a reaktív elmét tudatalattinak.
    Ha ez lehetséges lenne, bármilyen elmebetegséget meg lehetne gyógyítani pusztán gondolatokkal, bármiféle külső segítség nélkül.
    Ezt nagyon leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, hogy bár te magad tudod hogy mit kéne tenned egy-egy adott helyzetben, a reaktív elméd egyszercsak azt mondja hogy fuck you, és a tested egyszerűen nem engedelmeskedik az analitikus elmédnek.
    Ez kivétel nélkül valamilyen negatív érzés, érzelem, szélsőséges esetekben még akár borzalmas testi tünetek formájában is manifesztálódhat.
    Wog nyelven: amikor úgy érzed hogy nincs elég akaraterőd, a reaktív elméd irányít. Amikor szorongásos tüneteid vannak, depressziós vagy, pánikrohamod van, vagy bármilyen egyéb, negatív mentális állapotba kerülsz (félsz, izgulsz, bizonytalanságot érzel, stb.), a reaktív elméd irányít.
    Sajnos hosszútávon nem elég az, ha az ember otthon önmagában kezd el a tárggyal foglalkozni.
    Be kéne menni az orgba.
    De ha az orgra gondolok, annak a személynek az arca ugrik elém, aki annak idején katalizátorként működött közre abban a döntésemben, hogy elhagyjam az orgot.
    Ez egy reaktív folyamat, és talán ez a fő oka annak, hogy nem mentem be azóta sem.

Új hozzászólás Aktív témák