Új hozzászólás Aktív témák

• #7566 looser addikt

  Új Válasz 2013-04-30 23:06:26 #7566

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  looser

  addikt

  Részben egyet tudok veled érteni, adster, de nem mindenben. Kifejtem. Ha visszanézel, láthatod, nem régóta írogatok ebbe a topicba; 2011 nyarán találkoztam az első komolyabb sörrel (előtte nem emlékszem, de volt Guiness és Edelweiss, amelyek elérhetőek voltak itthon, de nem foglalkoztam vele, többnyire bort ittam), ami a Keserű Méz volt. Valahol olvastam róla, rákerestem és éppen csapon volt a frissen (új helyen) nyitott Csakajósörben. Rendkívül boldog voltam, ilyet még nem éreztem: hagyományos lágersör valami isteni illattal és aromával. Azóta tudom, ezek mitől is vannak :-) Később még abban az évben volt csapon az első Bitterfly, 600 Ft/korsós áron. Akkor azt hittem, végem, kész, innen nincs tovább; a testes, agyon(aroma)komlózott belga élesztős nedűtől sírni lett volna kedvem. Fantasztikus volt. Egy új világ tárult fel.

  Ekkortól kezdtem el sörös témákban olvasgatni, fejlesztgetni a tudásomat és meglehetősen nagy örömöt okozott, ha a 4-5 kedvenc blogra felkerült egy új írás, elemzés. FK, KK, SB, SP és később Te is csatlakoztál az irodalmi vénával és hiperérzékeny ízlelőbimbókkal megáldott sörrajongó bloggerek sorába (na jó, nem cikizni akarom SP-t, de ő inkább alkoholista és csak utána sörfan :-)

  Jött a második Főzdefeszt (az elsőről lecsúsztam), azután Budavári sörfeszt, Belga sörök fesztije (ohh, Koxx, úgy néz ki, idén sem tudok menni veletek (pedig nagyon szeretnék!); megyünk a céggel Zánkára péntektől vasárnapig csapatot építeni...); egymás után fedeztem fel a különböző népek söreit forgalmazó boltokat, kocsmákat. Megnyílt (előttem) a Hrabal, a Bohémia, a Pivo, elém toppant a Ferdinánd, a Sörmanufaktúra, Különleges Sörök Boltja; a közértek elkezdtek érdekesebb söröket is forgalmazni és lassan megismertem 1-2 nevet a hazai sörszakmából. Jó év volt a 2011 -es, valami elkezdődött vagy éppen akkor indult be, mindegy is volt, úgy éreztem, hogy része lehetek valami különlegesnek, mégha csak fogyasztóként is. Megismerkedtem Kővári Gergővel, Marosvári Lacival (Ogre), Kiss Tomival (Hopfanatic), Piszkor Norbival (Komlós trüffel), Utassy Rolanddal (Sörmanufaktúra (a menyasszonyát régebbről ismertem)), és még néhány érdekes emberrel, akiket azóta vagy nem láttam, vagy nem ismerte(m, k) meg :-))

  Beindult a nagybetűs SÖRFORRADALOM!

  Jöttek mindenfelől, mindenféle szakmákból hogy feloldódjanak a remek sörök okozta eufóriában. Ez volt a téma és kimeríthetetlennek tűnt. Sör-étel párosítások, ki-hol-mikor-mit-kivel ivott; jöttek a sztorik hírességekről és a tizenötpercesekről, mindenkinek volt valami hozzáfűznivalója. Épült, alakult egy olyan közösség, ami mára igen terebélyessé nőtt, vagy legalábbis gondolom, hogy már elég sokan vagyunk mint a jó sörök rajongói.

  2012-re megint új főzdék, ivók nyíltak, egyre több helyütt bukkant fel a 'kézműves sör' jelző; január elsejéval legalizálták az otthoni sörfőzést ezer literig, s ez ismét ledöntött egy falat. Most már nem kell titokban főznöd, palackoznod, alapanyagot beszerezned; ha lejelented a hatóságoknak, mehet a móka. Tavaly lezajlott az első, idén a második házi sörfőzők versenye, s mennek a fiúk (lányok?) a nemzetközi versenyekre is. Itt az otthon legfeljebb 50 literre főzött sörök ütköznek; idén már BJCP szerint, de egyéb kategóriában bármely őrület indítható, ami szerintem igazán remek, mint amikor irodalom érettségin megkapod, hogy vagy Ady Léda verseit elemezd vagy József Attila Ódáját vagy bármely tetszőleges 20. századi prózát választhatod; egyszóval bármi belefér :-)

  Na, e rövid felvezetés után rá is térnék a lényegre (nem mintha az előzőek ne kapcsolódnának ide :-)

  Igen, nekem is több bajom van ezzel a kézművessör dologgal és ez elsősorban nem minőségi, hanem anyagi kérdés. Valami olyasmire vártam (s várok most is), hogy az a bizonyos sörforradalom ugyan beindult, de mégsem jut el mindenkihez. Ennek pedig az ár az oka. Nem hiszem, hogy ezek a 500+ forintos hazai kézműves (mikro, mini) sörök le fogják valaha is váltani a bármely polcon fellelhető 150-300 forintos söröket. Valami gazdasági csodának kellene történnie (tudom, ez már zajlik 3 éve…), hogy hazánk kiskeresetű polgárai ezeket a nedűket válasszák kikapcsolódásként. Remeknek tartom a fenti trendeket, öröm látni egyre több helyen tartanak néhány palackkal a Győrzámolyiak vagy Békésszentandrásiak főzetéből, esetenként csapon egy nem szokványos sörrel, de ez nem elég. Utóbbi csapat sörei 300 forint alatt is fellelhetőek (pld. Panni boltja), de ez is édeskevés. Magam nagyon ritkán iszok már 800+ -os söröket, igyekszem a legjobbakat fellelni a max. 500 Ft-os kategóriában. Azt látom Gergőnél, hogy a drága darabok bizony hosszan időznek a táblán, míg ha felkerül egy remek cseh (Svijany), magyar (Ogre) vagy német (Paulaner) sör, az hamarább eltűnik, mint az 1000 Ft körüli belga, amerikai, holland vagy dán darabok.

  A sörrajongó kísérletezik, mindig újat kóstol, erre reagálnak a vándorfőzők; kísérleteznek, bátran használnak távoli helyekről való összetevőket az elképzelt söreikhez (hú, most visszaolvastam pár sort (sört, ehhe :-) és tökre úgy néz ki, mintha tudnám a tutit és azt magyaráznám nektek tényként, ez nem így van, csak erősen ez az érzésem, úgyhogy a ’szerintem’-et képzeljétek minden sor elejére. Proszit!) és mindenki örül a megvalósításnak, mert elképesztő ízvilágú dolgokat hoznak létre (pld. Armando – búzaélesztős vagy most a húszkomlós ipa; Hopfanatic – belga félbarna ipa; Fóti – aromakomlózott láger stb..), de őszintén, sörkedvelő polgárunk nem esik hanyatt egy 6%-os (kb. 14 balling) sör 650 forintos árától? Ez az ára a Grabancnak és a Keserű méznek, de ott van példának Kiss Tamás NO LIMIT ipája, ami 1100 Ft-os (/0,33L) áron került polcra, vagy az indexes Sörfőzés otthon topicban a tavaly őszi Főzdefeszt után ekézett Angry Beast (600 Ft / 0,2L). Utóbbiból előkerült egy hordó a télen és a Kertészben csapra verték 600 Ft-os áron (/0,33L), ami számomra az eddigi legfinomabb imperial stout (volt tavaly az a kóstoló, amibe belecsöppentem, ott volt egy remek stout, illetve két hete kóstoltam a Sierra Nevada Narwhal-t, ezek, amelyek még lenyűgöztek), egyszerűen remekre érett fél év alatt, ahogy az ára is. Kár, hogy nem vettem belőle egy litert annak idején, 1-2 év múlva elővenném, lenne meglepi :-)

  Ide sorolnám még Majoros Gábor Öreg sörét (ha Kiss Tamás a Hopfanatic, akkor a Csobánkai mestere csakis Maltfanatic lehet), ez hasonló áron van a Skanzenben (200 Ft / dl), kinek az első söreit eléggé leszóltam annak idején (a Portásra emlékszem csak), de ez az Öreg sör igazán különleges, amolyan Old English (Hungarian) Ale; a sör hőmérsékletét komolyan veszi az alkotó: olyan 18-20 fok körül lehetett. Fura volt elsőre, de nagyon kellemes.

  Amiket itt felsoroltam, tényleg csak az ismertebbek, de hát kézművesről volt szó, az meg számomra a legfeljebb néhány ezer literre főzött (mikrofőzdés) söröket jelenti. Csobánkán tudomásom szerint három darab 500 literes tartály van, Békésszentandráson nagyobb a kapacitás, de egyikük sem tervez bővítést.

  S most értem ahhoz a részhez, ami mindenképpen kell, hogy kerek legyen a kép. Drága az alapanyag, kisebb mennyiségben még inkább. Ehhez jön, hogy különleges komlókat használnak, ráadásul abból többet (itt éppen a Brewdog jut eszembe, egyik kiadványukban 40x!!! komlómennyiséget említenek az átlagsörhöz képest), mint egy gigászi lágerfőzde bármely söre. Némely fent említett sör (stout, öregsör) akkor az igazi, ha érnek néhány hónapot, erre pedig végképp nincs kapacitás, mármint hogy egy többszázezres tartályban álljon a sör (befektetés). Drágábban szerzik be a hordót, üvegeket, mint a milliós tételben vásárló óriás. Egy ilyen főzde érzésem szerint kevésbé automatizált. Gergő az első Grabancot maga palackozta; mosta az üvegeket, van is róla valahol fotó. Ez persze mostanra is már sokat fejlődött, de alapjaiban igaz: egy kis főzde nem fogja tudni árakban felvenni a versenyt egy naggyal. A nagy nem tud kísérletezni, a kicsi ebben jár előrébb. A nagynak mindig ugyanazt a receptet kell főznie, ezt várják el a vásárlói, a kicsi időnként változtat, finomít a recepten, ha valami másképp sül el (nem hibára gondolok), a sörüknek akkor is örülni fognak a rajongóik.

  Nyitnak még sörfőzdék (remélem, minél több) és sok ember szívét fogják meghódítani a kézműves sörök, de a sörforradalomról már nincsenek rózsaszín, cukormázas gondolataim. Ahogy az USA-ban maradt a Bud, a Miller s a Heineken a toppon, úgy marad nálunk is a Soproni, Borsodi, Dreher szentháromság. Ez érzésem szerint megváltoztathatatlan, de ez nem egy kiábrándult, megcsömörlött dolog bennem: folytatni kell, minden eszközzel, látogatni a feszteket, kóstolni ezerrel és esetleg megpróbálkozni otthon is, hátha Te hozod el az aranyat a legközelebbi versenyről! Egyszóval aki teheti, igyon hazai kézművest, ajánlja másoknak is és a sörfesztiválokra hozzon magával még egy embert :-)

  Hát kb. ennyit akartam elmondani, elnézést a csapongásokért, kilengésekért, folyamatosan jutottak eszembe kapcsolódó dolgok. Sörforradalomról így én már nem beszélek, egyszerűen csak jó felé mennek a dolgok, temérdek jó dolog történik és jó látni, mennyien vágnak bele a sörbizniszbe. Ez automatikusan hozza magával a selejtet is, de ha megszállotja az ember a jó sörnek, akkor az eredmény is ezt fogja tükrözni, mind fogyasztói, mind szerzői oldalon. S ez a lényeg :-)

  Cheers!

  Mindent tudok a rákászszakmáról...

Új hozzászólás Aktív témák