- ASUS routerek
- Windows 10
- Mozilla Firefox
- Microsoft Outlook topic
- Milyen routert?
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Középpontba kerültek a hibrid autók, alig fogyaszt a BYD újdonsága
- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Pénzt akar a WhatsAppból a Meta, az AI majd segít
-
IT café
Április 30-án a GSC Game World bejelentette az új projektüket, ami pedig nem más mint a S.T.A.L.K.E.R. következő epizódja, a Call of Pripyat.
Ez a 2. úgy nevezet "stand-alone" kiegészítője lesz a 2007-es Shadow of Chernobyl-nak, és ahogy ez lenni szokott, a fejlesztők most is eszközölnek számos fejlesztést.
Új hozzászólás Aktív témák
-
válasz
Dhampir
#16219
üzenetére
Jön, jön, jön...
2013-ban napvilágot látott "A jantari késes".
"A jantari késes" nemsokára visszatér.
2021. a "Feltámasztás" pillanata.
Vaszilij atya elküldi Elpecsételt stalkert Jantarra, az Olekszandrija Nagyüzemek "Élmunkás" Gyártelepére egy értékes tárgy miatt. Vajon felbukkan-e régi ellenfele is, a Zóna hatalmas ragadozója? Túlélhető egy kiszámíthatatlan kimenetelű kaland a Zónában? Feltámadhatnak-e a holtak?
Remélhetőleg a kérdésekre választ ad a közelgő rajongói elbeszélés.
Vaszilij atya szerint, aki nem szeret olvasni, az nemhogy a saját lelkét nem ismeri meg, de ellenségének álarca holtának pillanatáig rejtve marad előtte és majd csak a végső rádöbbenésben fedi fel irtóztató önmagát, hogy örök korok végtelen időláncában magához bilincselje legyőzöttjét.
[ Szerkesztve ]
-
válasz
Dhampir
#16219
üzenetére
A jó esetben megmosolyogtató beharangozót követően közreadnám a "A yantari késes" folytatását és befejezését.
A 2013 óta eltelt esztendők során (akkor született meg A yantari késes című kis elbeszélés a játékban átélt események hatására) minél inkább felerősödött bennem az élet segítésének, mintsem kioltásának kívánalma.
Tisztában vagyok azzal, hogy az irodalmi publikációk mércéjét nem éri el, de szerettem volna megnyugtató és békésebb befejezéssel újraéleszteni és lezárni ezt a történetet.
Feltámasztás
A Sorvatag Mezőkön keresztül az Elfajult Földek vidéke siváran terült el a Jantar felé vezető hosszú mentén. Ahol nem kellett természetellenes létformáktól tartani, ott Elpecsételt halk dalocskát dudorászott maga elé:
Elragad a Volga habja,
Csacsogva zeng,
Mint kedvesem hangja,
Arra kér, hogy legyek rabja
Örökké és örökké.A közkedvelt versnek egy káprázatosan csinos, Zoja nevű kutász volt a szerzője, aki utónevét az egykori legendáról; Zoja Anatoljevna Koszmogyemjanszkaja partizánlányról kapta. A kutató orvosnő nemcsak a rendellenes sejtburjánzás tanulmányozásához értett, hanem a férfiúi szívek megdobogtatásához is. Költeményéből azután dallamos nótát faragott az intézmény főboncmestere, akinek az anatómiai kísérletezésen túlmenően a harmonikához is volt némi fogékonysága. Zojának végül egy felfedezőút során ismeretlen körülmények között nyoma veszett. A doktornő munkatársa volt, valamint Elpecsételt kedvese az a Larissza, aki a csapattal együtt szintén eltűnt.
A borongós gondolatokat megtörte a ragacsos-agyagos ösvény változása, ami egyre puhábbá és süppedősebbé vált a környezet tőzegesedésének nyomán. Az egykori lignitkitermelés körzetében felhúzott felszíni kutatólaboratórium sokszögben megtörő betonkerítését elnyelte az alkonyattal érkező, fullasztóan gomolygó köd. Vaskapu csikorgása marta szét a kiégett táj nyugalmát, de a köd leple azt is megtompította. A Hydra félkatonai szervezet tagjai őrizték a bázist. A menedékben valaki nyerítve röhögött fel, majd köhögés és öklendezés kakofóniájába fulladt a hangos vigalom. A "Zóna-vizecske" és az ütős eleggyé kombinált, kutatói szertárból kicsempészett "Laborka" végül kifejtette kellemetlen mellékhatását.
A tópart felé közeledve a fények megfakultak, a meg-megtoccsanó léptek nyöszörgő hangjába a térdig érő sás zörgésén kívül a méter hosszú mocsárférgek surranása vegyült, amint szürke, ízelt, merev testük gyűrűi máris ott csillogtak a lehetséges friss zsákmány körül.
Elpecsételt óvatosan kikerülte a mérges harapású férgeket és felpillantott a dombtetőre. A gyárépület monumentális tömbje a ködcafrangok rongylepedőjéből komor halálfejként pislogott le rá.
Közöttük a "Tengerszem" sötétlila tükre terült el. A hosszan nyújtózkodó tavat részben meg kellett kerülni.
Hirtelen megtorpant, amint finom rezgést érzékelt, majd felvillant PDA készülékének kijelzője. Üzenete érkezett Vaszilij atyától.
Korábbi bejegyzés: "Célpont: a Daru."
Frissen beérkező üzenet: "Célpont: közeledik."Küldetésének oka valamiféle rejtelmes tartalmú hátizsák felé vezette, amit egy megszorongatott cserkelő hagyott hátra. Ismét nekilódult, ám ekkor surranója alatt megroppant valami.
Leguggolva megkotorta a talajt. Egy fémtárgy bökött vissza. Felvette és kesztyűbe burkolt ujjbegyei között tisztábbra dörzsölgette. A medalionon legfelül a Vörös Zászlóban a "CCCP" cirill betűs felirat díszelgett, ami a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kezdőbetűi voltak, a lobogó alatt egymást keresztező Sarló és Kalapács szimbólumával. A kitüntetés ezüst alapú széleinek körbefutó felirata a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelmondatot tartalmazta, amit az alul terpeszkedő Vörös Csillag osztott ketté.
Vaszilij atya egyszer azt mondta, hogy a csillagok színe megváltozik, amint életciklusuk újabb szakaszába lépnek. Azt tanította, hogy önmagában nem a Vörös Csillag a rossz, hanem a jelképét bálványként felemelő ember téved el sokszor, de a legnagyobb baj az, ha mégsem tanul a hibáiból.
Az egykori kitüntetett, a Szocialista Munka Hősének további maradványai minden bizonnyal itt porladhattak, ám már senki sem tudja, hogy pontosan hol szívódott fel az egykori kommunista szombatok mártírja.Amíg ezen merengett, közben visszatévedt a "Tengerszemnek" becézett meder felé, ahol sétájára felfigyelve gyöngyöző pörsenés tört fel a dermedt víz tükrére, majd a buboréksor kígyózva megindult a toxikus anyagokkal szennyezett tópart irányába.
Elpecsételt minél gyorsabban igyekezett elhagyni ezt a gyilkos helyszínt. Háta mögött forrni kezdtek a habok és nagy loccsanások hallatszottak.
Percek múltán lövöldözés tört ki a jantari bázisnál. Feltehetően a felbolydult tólakó tett egy kört arrafelé.A dombon felfelé mászni nem volt olyan egyszerű, mint távol innen, az Elfajult Földeken túli "civil" világban. A gravitációs erők olykor meglepő, kiszámíthatatlan változása, a lokális mutánsok kifinomult érzékei és hihetetlen gyorsaságuk minden átgondolatlan lépésnek örökre véget vethettek.
A "Nagy Kezdeményezés" meddő halmának felső peremén meg kellett pihenni. A ködtenger már alatta hullámzott. Maszkját feltépte és verítékben úszó arcát letörölgetve kifújta magát. Poros kézfejét végighúzta sötét, keskeny sávra borotvált bajuszán. A férfiékesség formája "Pillangós Szeldzsuk" bajuszviseletére emlékeztetett némileg, aki a Sós Tócsák pocsolyáiban megfeneklett Lagúna nevű hajó rozsdás gyomrában tanyázott. A roncs fedezékében értékes relikviákat és rablásból származó szajrét adtak-vettek az útonállónak beállt cserkelők, miközben Szeldzsuk a pillangókésével bíráskodott fölöttük. Kettőjük között azonban akadt egy kis különbség; Elpecsételt is szabad ember volt, de igyekezett becsületesen róni a Zóna ösvényeit.A göcsörtös ágazatú, gigászi anakondaként az égbolt ölébe tekergő faféle tövéből felpillantva a Zóna holdja levigyorgott a cserkelőre. A sápatag, kivájt töklámpás vigyori arcára emlékeztető égitestről az a láthatatlan hegedűs lógatta le a lábát, aki időnként alaposan elhúzta a stalkerek nótáját.
A holdfény végigkarmolta a bugyborgó köd hátát, mire az roppant falként tört a magasba és szökőárként vetődött rá a magaslatra.Éppen ideje volt abbahagyni a kucorgást. A nagy gyár megfeketedett téglakerítése már itt húzódott a közelben. Franchi SPAS-12 pumpás működésű ismétlőfegyverét minden eshetőségre készen megragadta. A taktikai bakancs szívós talpa alatt csak úgy ropogtak a borotvaéles fűszálak szablyáit felfelé meresztő aljnövényzet elhullajtott tövisei, lehetetlenné téve a néma lopakodást.
A gyárkapukat messzire elkerülve, a kerítés beomlásának helye felé tartott.
Amikor odaért a téglalapokon még kibetűzhető volt egy-egy bekarcolt közlemény:
"Húzz el innen proletár!" "Óvakodj King Kongtól." "Agyad egyed, egyed agyad." "Barisnya, ne púderezz." "Őszinte részvétem: Párttitkár"
– Még így is nyomasztó ez a hely – motyogta maga elé félhangosan.
– Nyohomahasztóh... – hörögte vissza valaki, majd egy torz, fancsali pofájú Élvebomló kérges koponyája kukucskált ki a résen keresztül.
Elpecsételt meglapult és kivárta, amíg a tébolyodott arrébb csoszog.
Beljebbről zagyva hangok, motyogások, mormogások szűrődtek ki. A fal takarásában topogó- kopogó bizonytalan léptek, dülöngélő árnyak sűrű hada járta körtáncát.
Elérkezett az elterelő hadművelet ideje. A kerítés mögé vetett speciális taktikai infragránát amplitúdójába beleremegtek az épületek falai és a közelebbi ablaktáblák csörömpölve törtek ki.
A beállt dermedt csöndet a távolban hosszan elnyúló, vérfagyasztó üvöltés szakította fel, mintha kétágú furulya csöveiből áradt volna a bömbölés.
A gyár épületei ide-oda dobálták a hangokat, a veszélyesnek ígérkező lény helyzetének pontos bepozicionálását lehetetlenné téve.
– A Kétfejű talán megint errefelé vadászik – futott át a cserkelő fejében a borzongató gondolat.Elpecsételt némi hezitálást követően óvatosan felhúzta magát a beomlott falon és bekúszott a gyár udvarára.
Néhány lámpatest még halovány, körkörös fénypászmákat vet az épületek pergő vakolatú, idő marta falára és a nagy csarnokok közötti szögletes zegzugokban futó, megkövesedett fűcsomókkal tarkított töredezett járdalapokra. Minden bizonnyal a földalatti bunker generátorai táplálták, ahol az Első Kataklizma után az osztályvezetőket helyezték biztonságba és akik soha többé nem tértek vissza a föld felszínére. Még ezek a gyengén parázsló fényforrások is jólesően hatottak, habár a biztonságnak csupán hamis illúzióját keltették a munkásmozgalom leáldozott dicsőségének és a munkaverseny romjainak néma és megtépázott díszletei közepette.A szívós köd szorosan loholt a sarkában és tekervényes gubancaiba csavarta a gyárudvar szabatosan megtervezett labirintusát. Az árnyékokban..., mintha valami ide-oda mozgott volna. Ahogy még beljebb óvakodott, meghallotta a kaparászást és a hörgő nyögdécseléseket. Minden bizonnyal rengeteg élvebomló kószált az elhagyatott falak között. A maguk elit társaságát összetoborzó kergeholtakat vonzották az efféle rejtekhelyek, amely még számukra is valamicske menedéket nyújtott a Zóna kificamodott világában.
– Na! – óvatlanul rálépett egy terebélyes üveglapra, ami recsegve-ropogva morzsálódott szét a betonon. Az üvegtörmelék csilingelését visszazengte egy nagy szájával odaásító rozsdamarta tartály öblös torka.
– Dong, dong, dong, dong... – valahonnan egy súlyos teremtmény döngő "dinoszauruszos" léptekkel indult el a zaj forrása felé.
Elpecsételt egyre beljebb jutott. Élvebomlók egy szorosabban összebújt csoportját pillantotta meg, amint a gyér fények kísérteties derengésének határán imbolyogva éppen csámcsogva cincáltak szét valamit. Nagytestű zsákmányuk már ernyedten csüngött alá az ide-oda kapkodó, szaggató mozdulatokat tevő csontos kezekben.
Elfoglaltságukat kihasználva Elpecsételt feliszkolt a Hangár melletti vaslétrán, amely a tetőre vezette. Az iszkolás zajára néhány skalp nélküli tébolyodott gyanakvóan forgatta körbe a fejét, eközben a cserkelő már nagy nekirugaszkodással ugrott át az épületek tetejével párhuzamosan haladó ipari csőhálózat egymás mellett sorakozó kötegeire.
– Tonggggg, bonggggg... – nyögtek fel a ruganyos, ám rozsdamarta, megvénhedett csövek. A ringató hullámmozgás eltartott egy darabig, amíg az erőhatások kiegyenlítődtek és minden a korábbi nyugalmi állapotába térhetett vissza.
Nemsokára kirajzolódott előtte az elhagyott emelőgépezet hosszú karja. A daru rozsdamarta vasszerkezetének gémje végtelen égi átjáróként fúródott a ködfelhőbe. Pár apró jelzőfény pislákolt még a megdőlt, felfelé meredező erőkar lemezein. Elpecsételt hálásan követte a sötétben ráhunyorító parányi jelzőfényeket.Amikor a hámló, nedves vaslemezekhez érkezett, elcsúszott és majdnem lezuhant a mélybe. Ekkor fejlámpájának pozíciót kereső, cikázó fénykörébe két ördögi vigyorba torzult, acsarkodó szörnypofa meredt. A villa alakban elágazó nyak végén fenekedő busa fejek ide-oda inogtak, szájában méretes agyarak csattogtak. A lény roppant oldalai úgy domborodtak-süllyedtek, mint egy gigászi fújtatóé, amint a Jantar mezejének nehéz levegőjét pumpálták. Hatalmas karmokkal felvértezett mancsaival idegesen püfölte-karmolta a gyártelep udvarának betonját. A masszív termetű lény súlyos teste ellenére is remekül tudott ugrani, és izomkötegektől duzzadó testével máris jelentős magasságba szökkent fel, hogy légyként csaphassa le a meredten bámuló cserkelőt.
– Rám talált a Kétfejű! – döbbent meg. A párja lehet amannak, melyet évekkel ezelőtt önvédelemből megküzdve és felfoghatatlan szerencséjének köszönhetően bocsátott el a másvilágra.
Odalent a Kiméra nagymacskaszerű mérges morgás kíséretében fújtatva-csörtetve járt-kelt a fémszerkezet alatt. Felettébb bosszantotta, hogy ilyen közel van hozzá a zsákmány, de elérni mégsem bírja.
Elpecsételt a nyálkás fémtesten valahogy feltornászta magát az irányítófülkéhez és odabent kimerülten huppant a hideg fémlemezre. A tükröződő lámpafénytől hunyorogva nézegetett körbe, míg végül a szeme megakadt valamin. A kapcsolótábla alatt hevert egy gyöngyvászonból varrott erős hátizsák. Amikor megmarkolta, váratlanul szétnyílt és egy kemény doboz hullott ki koppanva belőle. Az egyszerű zárszerkezet feladta a harcot és feltárta száját.Egy gyönyörű, kékes színben pompázó, fénylő csillókkal teli hernyószerű relikviát pillantott meg, amely összegömbölyödve hevert a tárolóban. Ilyen furcsa képződménnyel még sosem találkozott, mintha valamiféle rovar lett volna. Semlegesnek bizonyult, a felszerelését képező részecskeszámláló meg sem nyikkant a közelében.
Valami ellenállhatatlanul vonzotta hozzá és óvatosságát félretéve a tenyerébe simogatta. Ekkor a dermedtségéből feléledt "hernyó" a tapogatóit kimeresztve lassan táncoló, karistoló mozgás közepette fokozatosan kiegyenesedett. Valami bolyhos, puha fény áradt ki belőle, miközben a cserkelő kezére tapadva a csuklójánál rásimult az emberi bőrre. A relikvia és az ember egymásba kapaszkodva összefonódtak. Ekkor a fülke "feloszlott" és humanoid formák sziluettje rajzolódott ki. A tág körben ismerős emberek álltak, közülük Larissza lépett elő.
Az egykori expedíciósnak a Szövőpók Anomáliánál veszett nyoma, A Kopók gyűrött cédulás jelentésében macskakaparással felróva valami olyasmi szerepelt, hogy "Podozrevajemüje... a gyanúsítottak holléte ismeretlen. Maradványok nem találhatók. A kísérleti területen a további kutatást határozatlan időre szigorúan megtiltom!" Alatta: "Szekcija...".A realisztikus látomás egyre erőteljesebbé vált és beszélni kezdett. Larissza szépen szóló hangja a szívébe markolt:
Egyet kívánsz, egyet tehetsz
Éltet, békét visszavehetsz...
Lágyan elomló, puha hangon csendült fel Zoja hangja is:
Altatom az estét, a holdat és a csillagokat,
Élesztem a napot, a felhőt, égi játékokat,
Elűzöm a baljós, illó árnyékokat...Elnémultak a körbezsongó hangok. A hallucináció feloszlott a meglóduló ködben, mert erős szél támadt, ami elzavarta a körleten hatalmaskodó felhőket.
Vaszilij atya mondata visszhangzott elméjében:
"A józanság egyetlen bizonyítéka, ha rádöbbensz arra, hogy ismét küzdened kell."Elpecsételt megkapaszkodott a szélrohamokban hajóárbócként imbolygó daru vaskalibájában. A már régóta elpattant drótsodronyok ide-oda csattogtak-verődtek a mélység fölött, mint megtépett damil egy óriás horgászbotjának a végén.
A lent várakozó Kiméra ekkor keserves bömbölésbe kezdett, mintha a Zóna Hatalmasait hívta volna segítségül gyógyíthatatlan fájdalmának enyhülésére. A szörnyeteg esengő hangjától felzaklatva Elpecsételt így rivallt fel:
– Megteremtett Zóna! Add vissza a halottainkat! Add vissza a békénket!
Ekkor Valakik a szavak súlyát megmérték, számba vették és jelentősnek tulajdonították.A vasakon remegő vízcseppek gyöngysorai hirtelen felszáradtak, miként az arcon végigpergő könnyek apadnak el a bánat elmúltával.
Íme, a vastag ködfelhő elillant. Az égbolt hatalmas térképe kitisztult és az előtűnő megfakult csillagok apró pontocskái vibrálva reszkettek rajta. A Hold ezüsthímes arca még álmosan bámult vissza az irdatlan messziségből, immár lemenőben.
Az Elfajult Földek fölött kelő Nap fénysugarainak aranypászmái áttörtek a távolok felől, és a gyártelep épületei immár szelíden, meghunyászkodva ácsorogtak a nappali világosságban.Elpecsételt kimerülten pásztázta át a környéket. Lenézett az egykoron szorgos munkásokkal teli, de most már üresen kongó udvarokon, ám a Kétfejű már nem volt ott. Az élvebomlók hosszú sorokban tolongva törtek ki a kapukon és megújhodott, rózsaszín bőrüket végigcirógatta a hajnali szellő. Egymásba karoló, öntudatára ébredt emberek; munkásnők és férfiak kacagása, kiabálása hangzott mindenfelé.
A Kimérák, a boldog teremtmények, már messze a gyártelep kapuján túl jártak. Örömtől űzve rohantak keresztül a lustán terpeszkedő mező síkján, ahol a rozsdás, kiégett fűtenger pompázatos virágtakaróba hímesedett. A reggeli kékes pára finom kendőjébe burkolózott távoli csalitos zöld drapériája végül elnyelte alakjukat.
Az Elfajult Földeken csoda történt. A Zóna túlmutatott saját határain, amikor képes volt befolyásolni az idő korlátait. A "Hernyó" relikvia eltűnt valamerre, ki tudná megmondani, hogy hová lett.Elpecsételt az Élmunkás Gyártelepet és a Lignit Hőseinek Dicső Emlékezetéről elnevezett vidéket elhagyván, a hazafelé vezető hosszú úton poroszkált.
A kezét tenyerébe szorítva Larissza baktatott mellette, a csoport többi tagja a jantari támaszpont és a kivonási átjárók felé vette az irányt. Elpecsételt folyton megfeszült arcán békesség ömlött szét, amitől kemény vonásai meglágyultak. Kezével mintha egy eltévedt bogarat hessentett volna el, azt a rakoncátlan könnycseppet, ami szemének sarkából olyan finoman buggyant elő, mint a felkelő nap fényében felszikrázó harmatcsepp a szirmok kelyhéből.Vaszilij atya üzenete ekkor érte utol:
"Zojával egybekelünk."Vége
[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
shieldHozzászólás előtt olvasd el az összefoglalót!
- ASUS DUAL RX 480 OC 4 GB
- Új Lenovo IdeaPad Slim 5 Prémuim "Kis Gamer" Laptop 16" -30% Ryzen 5 7530U 16/512 Radeon 2GB FHD+
- LG UltraGear 49GR85DC-B Gamer Monitor!49"/5120x1440/240hz/1ms/G-sync-Freesync/HDR1000/HDMI 2.1
- Keresek Sapphire Radeon RX 6950 XT / RX 6900 XT Toxic Limited Edition
- Casio Edifice Karóra
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen