Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz Heimdallr75 #54 üzenetére

    "Én már csak évek óta arra vagyok kíváncsi, hogy egy "magán" szervezetet mint a jogvédő szervezetek, hogyan lehet törvényerőre emelni és kötelezővé tenni.
    ...
    Ismét nem értem, hogyan lehet törvénybe sarcoltatni egy civil szervezetet, kik ezek, ki hatalmazta fel őket stb.?"

    1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 85. - 93. §

    "Akkor valaki javítson ki:
    -holnap 10-en összeállunk kinevezzük magunkat ABC jogkezelőnek, a törvény szerint lehetőség van rá, majd ezentúl a magyar ABC-t a "védenceink közé" soroljuk, és minden leütött betű után jogdíjat kérünk az artisjustól, proarttól és társaiktól?"

    Ennek - a fent hivatkozott jogszabály alapján - több akadálya is lenne:
    - az ABC nem lehet szerzői jogi védelem tárgya (1. § (6))
    - nem lehettek ABC jogkezelők, legfeljebb az ABC szerzőinek vagy azok örököseinek a jogkezelői, ha ugye...
    - nem képviselitek az általatok végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét
    - (munkavállalóitok révén) nem rendelkeztek a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelő szakismerettel és gyakorlattal
    - nem vagytok felkészülve a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére
    - stb.

    (#57) malwy: bár az egész kommentedet idézhetném, de igazából ez a rész ütött nagyot: "...a többség nyíltan beszélhetne, sőt, ellene fordulna a burzsoázia stb. tagjainak."
    Osztályharc rulz? :)

    [ Szerkesztve ]

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz kovy79 #60 üzenetére

    "Hiába erőlködsz, teljesen igaza van (még ha az érveid igazak lennének is)!"

    Ha az érveim - amikkel a felvetését cáfolom - igazak (lennének is), hogy lehet neki teljesen igaza?

    "Meg lehetne alakítani a wc takarítók érdekvédelmi szervezetét és megsarcoltatni az összes... Kb, mint a cikkben emlegetett "jogvédők""

    Ezzel - többek között - az a probléma, hogy a wc-takarítók számára közömbös, mekkora kihasználtsággal működik az üzemegység, nekik meghatározott időnként akkor is ki kell takarítaniuk. De ha már viccelünk, az üdítőgyártók is kérhetnének pénzt a nyilvános wc-k üzemeltetőitől, mivel tevékenységük növeli előbbiek forgalmát.

    A nyilvános wc-k tulajdonosai - mert a forgalom nagyságában ők érintettek - nem az üdítőital-gyártókkal kerülnek kapcsolatba, hanem a fogyasztóval (pontosabban ürítővel). Mivel a nyilvános illemhely használatát nem tudod warezolni, azaz a szolgáltatást a tulajdonos beleegyezése nélkül igénybe venni, ezért az semmilyen kompenzációra nem tarthat igényt.

    "A világ összes pénze sem elég a ~0 munkáért...
    Tisztára, mint a tőzsde, meg a bankok..."

    Nocsak, egy vörösinges játékos? :)

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz kovy79 #76 üzenetére

    „Attól, hogy adott valamilyen jogszabály (amit ugyebár be kell tartani), attól az lehet hülyeség.”

    Valóban. Csakhogy az eredeti - igaz implicit - felvetés az volt, hogy ezek a „jogvédő” szervezetek jogilag minimum tisztázatlanul, a saját akaratukból játszanak a pályán, lásd „hogyan lehet törvénybe sarcoltatni egy civil szervezetet, kik ezek, ki hatalmazta fel őket stb.?”
    Ezt cáfoltam meg a működésük alapjául szolgáló jogszabály megnevezésével.

    „Ez a baj, hogy mi (pl zenei fogyasztók) »kismillió« ingyenélővel kerülünk kapcsolatba, nem pedig az előadóval.”

    A popszakma sajátosságaiból következően viszonylag ritkán fogsz közvetlenül az előadóval kapcsolatba lépni. De abban a folyamatban, amíg eljut hozzád a zene, nem sok ingyenélőt lehet felfedezni, mert így vagy úgy mindenki munkáját és/vagy pénzét adja a produkcióhoz, a menedzser, a kiadó, a koncerszervező, a kereskedő, sőt - ezt csak halkan - talán még a jogvédő is.
    A keletkező bevételek elosztásának mikéntje a művészvilág saját, belső ügye, majd ők elrendezik egymás között. Ha a jelenlegi modellnél jobbal elő fognak tudni állni, majd előállnak.

    „»Mivel a nyilvános illemhely használatát nem tudod warezolni...«
    Hogyne tudnám. Pisáltál már fa mellett?”

    Az előző válaszom eredeti szövegében egy egész bekezdést szenteltem ennek a kérdéskörnek, de aztán töröltem, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ti. amikor közterületen ürítesz, akkor nem veszed igénybe a nyilvános wc szolgáltatását (a tulajdonos beleegyezése nélkül) - ami a kompenzáció alapja lehetne.
    A nyilvános mellékhelyiségek üzemeltetőinek ugyanis nem általában az ürítések után jár a díj, hanem az ő egységükben végzett cselekmények után, amiket viszont tudnak kontrollálni - szemben például az alkotókkal.

    „Teljesen hidegen hagy »az ingeim színe«, csak nyitva van a szemem (és gyűlölöm az ingyenélőket, élősködőket az élet minden területén)...”

    Azért hoztam fel, hogy esetleg a Vörös Ördögök csapatában hokizol, mert régi kommunista doktrína az, hogy a tőzsde meg a bankok világában érintettek ingyenélők.
    Mivel te is ezt jelentetted ki, ezért kérdeztem volna, mekkora rálátással bírsz a pénz- és tőkepiacok működésére akár a befektetőket, akár az ott dolgozók által végzett munkát tekintjük, de úgy látom, hogy a topik jelentősen túlhaladt a nézeteltérésünkön, és a te kijelentésednél sokkal durvább dolgok íródtak itt le, amikhez képest te a vulgárkapitalizmus szószólójának számítasz.
    :)

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz Heimdallr75 #163 üzenetére

    „Tudom hogy a jogszabály hatalmazza fel őket, de kérdem mondj még egy »civil« szervezetet aminek törvényileg »adnak« pénzt. (hipotetikus kérdés)”

    A hipotetikus kérdésedre mondok egy példát: a személy- és vagyonőröknek (cca. 130.000 ember) – de ha minden igaz, júniustól majd az egészségügyi dolgozóknak is – törvény (előbbieknek a 2005. évi CXXXIII. tv.) írja elő a kötelező szakmai kamarai tagságot, ami tagdíjfizetéssel jár együtt természetesen, noha a tagoknak ebből gyakorlatilag semmi hasznuk nem származik.

    „Nyilván vicc, hogy törvény kötelez, hogy a családi fényképeim tárolása után egy ismeretlen előadót támogatok.
    Továbbmegyek...”

    Az általad hozott példák mutatják az átalánydíjas megoldások azon eseteit, amikor a befizető rosszul jár, mert nem él azzal a lehetőséggel, ami alapján azt a díjat megállapították.
    Egy másik memóriakártya-vásárló meg nyer a bolton, mert egy 8 GB-os egységen – kb. 600 Ft jogdíj megfizetése után – pl. mintegy 60.000 forintnyi* internetről ingyen letöltött zenét tárolhat veszteségmentes formátumban – jogszerűen.

    „Ezért nem értem, hogy senkinek nem tűnt még fel ez a visszaélés?”

    Lehet, hogy még senkinek. Így megeshet, hogy te lehetsz az első, aki – szépen megfogalmazva aggályait a jelenlegi (és az előre látható jövőbeli) helyzettel kapcsolatban – állampolgári indítvánnyal él annak megváltoztatása érdekében. :)

    * 8 GB / 0,4 GB * 3.000 Ft (tárhely / (hely/album) * (ár/album))

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz Heimdallr75 #187 üzenetére

    „Ez megint fogalomzavar szerintem, a kamara nem teljesen ugyanez.”

    Nincs itt semmi fogalomzavar. A kamara ugyanúgy egy civil szervezet, amelynek a törvény gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül juttat pénzt a kötelező tagság előírásával.

    „ÉS ezért mindenkit »tolvajnak« kell nevezni ezért?”

    A jogszabályban szó sincs tolvajokról, olyan személyekről írnak, akiknek meghatázott alkotásokról joguk van magáncélra másolatot készíteni. Az meg, hogy egy sajátos érdekeket védő gittegylet esetleg ismeretlenül tolvajnak nevez, nem hiszem, hogy különösen meghat, pláne úgy, hogy te pedig vesztegetéssel vádoltad meg őket – ez meg nyilván őket nem hatja meg. :)

    „...külföldön vásárolok, ennyit teszek.”

    Ha külföldön vásárolsz, akkor viszont nem értem korábbi kifogásaidat a jelenlegi helyzettel szemben, mivel nem vonatkoznak rád az általad írottak:
    „törvény kötelez, hogy a családi fényképeim tárolása után egy ismeretlen előadót támogatok.
    Továbbmegyek, kinyomtatom a saját levelem, azon a nyomtatón amire szintén reprográfiai díjat fizetek.”

    illetve
    „szeretném megkérdezni hová küldjem az igazolást a múlthéten megvásárolt 5 db dvd-lemezem és 4Gb-os memóriakártyám (amit a saját fénmyképezőmbe vettem a családom fényképezése céljából, gondolom ezért nem kell kismiska discohakni csapanak jogdíjat fizetnem) ügyében hogy visszakapjam a »matrica« árát.”
    Ha külhonban szerezted be ezeket, akkor vagy nem, vagy jóval alacsonyabb jogdíjat fizettél, mint itthon tetted volna, visszatérítési igényedet az adott ország megfelelő szerveinél jelezheted.

    „Elérni bármit akkor tudnék ha rézbőrű lennék mint az államfőnk.”

    Schmitt Pál – csak így ránézésre – nem indián.

    „...ha egy kereseti kérelmet nyújtanék be a jogvédő szervezet(ek) ellen a számlákkal a termékekről amit privát célra használok, jó eséllyel nyerhető per lenne.”

    Javasoltam korábban, hogy amennyiben úgy gondolod, lépj a tettek mezejére, ha az igazságérzetedet ennyire nem hagyja nyugodni az ügy.

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

  • Brutforsz

    aktív tag

    válasz ivana #191 üzenetére

    Az öröklés kérdése mindig is vitatott volt, s ma is az, nemcsak a szerzői jogok esetében, de általában is. Azt, hogy az adott társadalom éppen hogyan viszonyul a dologhoz, szerintem – többek között – az örökösödési illeték léte vagy mértéke reprezentálja.

    Megfigyeléseim szerint akiket a családjuk egy tarisznya hamuban sült pogácsával indított útjukra, általában annak hívei, hogy az örökösödési rendszer konzerválja, sőt felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, igazságtalan, mert nem teremt egyenlő versenyfeltételeket a kortársak számára, míg azok, akiket rendesen kistafíroztak otthon, úgy vélik, hogy a generációkon átívelő felhalmozás lehetősége fontos motivációs tényezője a gazdasági aktivitásnak, valamint növeli a megtakarítási hajlandóságot – ami pedig a fejlődés egyik fontos mozgatórugója.

    A művésztársadalom esetében szerintem valami olyan megfontolás húzódhat meg a 70 éves védettségi idő léte mögött, hogy sok mű csak a szerző – akinek esetleg alkotó életét nem is a saját műveiből származó bevételek, hanem a családja által biztosított feltételek tették lehetővé – halála után válik népszerűvé, vagy életében csak rövid idő állt rendelkezésre azok kifutásához, s az elmulasztott anyagi felhalmozás helyett azok gyümölcsei utódai számára érnek be.

    [ Szerkesztve ]

    Te sejted, kik vagyunk, mi tudjuk, ki vagy.

Új hozzászólás Aktív témák