Hirdetés

Keresés

Hozzászólok Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Dark Archon #1 üzenetére

    Szerintem ez nagyon személyiség és munkakör függő, nekem két munkám van, ha a (szabadúszó) fotózást nézzük, akkor az utómunka része egyébként is klasszikus home office, leülsz a gép elé, beröffented a háttérzenét és a leadási határidőig feldolgozod az anyagot, magad osztod be az időd, ha úgy tartja kedved a nappalodat elbaszod másra és este dolgozol (kinek-mi a kényelmes, senki nem kéri számon).

    A másik munkám meg teljesen klasszikus irodai (egyébként szintén a képalkotási ipar területén), sok benne a táblázatozás, telefonálás, report, emailezés, árajánlatozás és ahogy a partnerek is 9:00 meg 17:00 között dolgoznak, úgy tőled is azt várják el, hogy ebben az idősávban működj és állj rendelkezésre. Vannak dolgok, amik a home office óta hatékonyabban működnek, más dolgok meg szimplán csak idegesítőek és nálunk a munkahelyi légkör is eléggé baráti ahhoz, hogy így 1,5 hónap távlatából már hiányozzon.

    Amúgy a mi munkahelyünk kutyabarát hely, egymás kutyáit is sétáltatjuk ha úgy adódik és akinek arra van kedve, hogy nap közben járjon egyet, az járhat (ilyenkor szokás megkérdezni, hogy ki kér egy Kinder Buenót vagy almát a kisboltból, aztán Revoluton szét lehet dobni az árát).

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Bibby #5 üzenetére

    Te hol olvastál olyat, hogy csak gyermekteleneket kérdeztek? Nekem egyszerűen nem derül ki a cikkből, ahogy az sem, hogy aki kevésbé érzi hatékonynak az otthoni munkát, az miért gondolja így.

    Én is ismerek sokakat, akiknek ez valóban gondot okoz, de ez valószínűleg nem a home office jellegéből, hanem a járványhelyzetből adódó probléma.

    Mikor kinyithatnak újra az iskolák, a most otthonról dolgozók egy jelentős része nem fog már visszatérni az irodai munkához (részben járványügyi, részben gazdasági okokból), hanem marad otthon továbbra is. Majd akkor nézzük meg újra ezt a kérdést.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Bibby #10 üzenetére

    Nyaranta sincs ovi/suli és a szülőket ebben két csoportra lehet osztani:

    1.) Akiknek az egész egy nagy nyűg és állandó logisztikai háború, hogy a gyereket éppen hova passzolják le vagy keresnek valami fizetős megőrzési lehetőséget.

    2.) Akik a házastárssal meg tudják oldani az átfedésben otthonról dolgozást valamilyen rendszerben (az ilyen ismerőseim többsége 4 órát dolgozik bentről és 4 órát otthonról).

    Előbbi csoport nyakába most rohadt nagy teherként zúdult egy olyan "nyáriszünet", amiben a gyereket ráadásul nem is lehet lepasszolni sehova. Utóbbi csoport meg igazából éli azt, amiben egyébként is van már rutinja, igaz kevés ilyet látunk, mert egyrészt sok munkahely nem elég toleráns ehhez (most muszájból az lett), meg ugye mennyivel egyszerűbb a nagyihoz lepasszolni és le van tudva a gond.

    A járvány pedig olyan erővel bassza falhoz a gazdaságainkat, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy a következő is ezt tegye, így a digitalizáció felgyorsulásával az irodába/iskolába bejárás is visszaszorulóban lévő műfaj lesz. Akik eleve egy ilyen rendszerben kezdenek gyereket nevelni, azoknak ez nem teher, hanem a napi rutin része.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz hunluki #19 üzenetére

    Ezért jó, ha egy munkahelyen van rendes etikett. A felhelyezett fejhallgató nálunk a "ne zavarj mód", csak ha nagyon fontos akkor illik csesztetni az ilyen kollégát. :) Hozzáteszem ami régen egy fél fordulat volt a gurulós székkel és egy élő szóban feltett kérdés, ahhoz most telefonálni kell és nem látod, hogy a vonal másik végén a kollégád ne zavarj módban van-e.

    De ismerek olyat, akinek az otthoni munka megváltás, mert nem szakítják félbe folyton valami baromsággal (jellemzően olyan meetingekkel, amikre elég lett volna egy email is) és amit addig napi 9-10 órában tudott elvégezni, az most megvan 6-7 óra alatt is.

    [ Szerkesztve ]

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Bibby #26 üzenetére

    "Én egyetlen szülőt sem ismerek, akinek ne lenne nehéz megoldani a nyáron két és fél hónapot."

    Vajon miért nem? Mert lehet ugyan elvétve találkozni olyan progresszív munkahelyekkel, ahol anyuka dolgozhat kicsit többet HO-ban a gyerekek miatt, de apuka esetén ez még sokkal ritkább, nem véletlen az, hogy azokban a társadalmakban magasabb a születésszám a nyugati világban, ahol mindkét szülő mehet GYES-re és utána is támogatva van a HO (apukának is) ha a gyerekek lebetegednek, jön a nyáriszünet, stb.

    Nálunk a cégnél apuka is lehet otthon HO-ban és ahol ezt anyuval el tudják egymás között osztani, ott a nyáriszünet is sokkal könnyebben abszolválható, de az irodába is bármikor behozhatók, van rajzsarok, kutyabarát iroda lévén kutyázni is lehet. Van két olyan férfi kollégám is akit nyaranta hetente jó ha 2 alkalommal látunk és akkor sem mindig egész nap vannak bent és néha gyerekekkel jelennek meg. Nem azt mondtam, hogy ilyen családokkal gyakran találkozunk, hanem majd ezután fogunk egyre többször ilyet látni, mert maga a HO mint műfaj elterjedtebb lesz. A muszáj nagy úr, most ez a járvány ránk rúgta az ajtót és a munkaadóknak kényszerből kell alkalmazkodnia a helyzethez, aztán rájönnek, hogy megoldható. Sajnos a rugalmas beosztás és/vagy HO elutasítása a munkaadók részéről az esetek többségében nem több egyszerű fafejűségnél.

    "Plusz én is kultiválom az otthoni munkavégzést, de nem vágytam a szép új világra, ahol csak online kapcsolataim vannak, és maszkban kell kilépni az utcára."

    Ez most egy kényszerhelyzet, nem tart örökké. Nyilván ez most sokkal nagyobb szívás egy szimpla nyári szünetnél is, de a példát csak arra hoztam fel, hogy nálunk a cégnél azok a családok vannak helyzeti előnyben, akiknek már van rutinjuk a nagyszülők vagy egyéb gyerekfelvigyázók nélkül végigcsinált nyári szünetekben.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Dark Archon #48 üzenetére

    "Mindenki elsiklott afelett a tény felett, hogy az időseket kérték meg, hogy maradjanak otthon. Erre leállt a fél világ, számos cég önként bezárt, romokban a gazdaság."

    Ezt legyél szíves elmagyarázni a vendéglátásban, turizmusban, rendezvényszervezésben, repülésben, moziban és a nekik beszállító egyéb iparágakban dolgozóknak is elmagyarázni, akik mára százezres nagyságrendben veszítették el a munkájukat csak itthon, mert rendelet tiltja a normális üzletmenet szerinti működésüket. Senki nem kérte őket önkéntes otthon maradásra, hanem be lett tiltva a munka, ami addig a kenyerüket adta.

    Egyébként meg téves, hogy csak az időseket kérték meg a világ kormányai, hiszen a vírus elsősorban zárt közösségekben terjed és a munkahelyi környezet tipikusan ilyen. Járványügyi értelemben pedig a tünetmentes vagy enyhe lefolyású emberekkel (a fiatalok többsége ilyen) van a legnagyobb probléma, mert ők adják tovább fajlagosan a legtöbb további kontaktnak. A svédeknek sem megy, hogy a veszélyeztetetteket elkülönítsék, a halottaik többsége idősotthonok lakója (mint egész Európában).

    A munkavállalók túlnyomó többsége nincs otthon jelenleg sem, nem állhatnak le a létfontosságú szolgáltatások, rendvédelem, közigazgatás, áruszállítás, alapvető élelmiszerek és gyógyszerek kereskedelme (és így tovább). Aki otthonról is dolgozhat, az a munkavállalók csak egy kisebb, kivételesebb csoportja, de arra jó, hogy más egyéb intézkedésekkel együtt a járványt lassítsa.

    ---

    (#49) ntomka:
    Van több ismerősöm aki már átesett rajta és elég változatosak a beszámolók. Volt olyan, akit úgy küldtek otthoni (hatósági) karanténba meggyógyulni, hogy az orvosok szerint enyhe lefolyásúnak számít, az orvosnak volt 1,5 perce ebben döntést hozni, annyi más beteg van még. Ez az enyhe lefolyás úgy nézett ki, hogy volt egy 3 napos szakasz, amikor az ágyból sem tudott kikelni az extrém fáradtságtól, még a mosdóra is úgy ment el (jóformán négykézláb), hogy ott 20 percet pihent, mielőtt visszaindult az ágyba, közben végig olyan migrénes fejfájása volt, amitől aludni sem bírt. Velem egy idős, 30 éves, rendszeresen sportoló fiatalemberről beszélünk. Azt mondta volt már hasonlóan szarul influenzától is, de a felépülés óta hetek teltek el, mégsem kap ugyanúgy levegőt, mint addig, de most leállt a sportorvosi diagnosztika, nem tud tüdőkapacitást mérni.

    Egy másik barátunkat, szintén sportember, igaz már kicsit idősebb (39 éves), kórházban kezelték tüdőgyulladással, mesterséges oxigén adagolással, nála már biztos, hogy maradandóan károsodott a tüdő, soha többé nincs sport, de valószínűleg a harmadikra sem megy már fel gyalog. Csak a halottakról van statisztika, arról nem, hogy hány fiatal van, akik maradandó egészségkárosodást szenvednek. Az őket kezelő orvosok szerint sokszorosa a szezonális influenzához képest, ami akkor is baj, ha zömmel nem ők azok, akiket életveszélyes állapotban kezelnek.

    Egyetértek veled, nem fér bele a szomszédolás sem. Nem azért, mert mindenkit így földhöz vág a betegség, mint két barátomat, hanem mert felelősséggel tartozunk egymásért és nem akarjuk átadni olyanoknak, akik esetleg így beszopják.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Dark Archon #52 üzenetére

    "Évekről beszélünk ideális esetben is, járványhullámokról, mire lesz kellő mennyiségű oltóanyag. Kevésbé ideálisban ez már így marad, és erre rájátszanak a kormány érthetetlen döntései."

    Abban nagyjából tudományos konszenzus van, hogy a SARS-Cov2 már marad velünk, mint a másik négy koronavírus törzs, ami a szezonális náthákat okozza emberben (abban nincs, hogy ugyanilyen intenzitású lesz, vagy ahogy az emberek szervezete hozzászokik a következő "szezonokat" könnyebben legyűri majd). Igen, majd a vakcina hozhat igazi enyhülést, de azt felejtsük el, hogy minden visszaáll a régibe, mert a túlzsúfolt, urbánus, olcsón repkedő életmódunk képtelen ellenállni a járványoknak.

    "Mert, hogy nem jutok el egy barkácsboltba vagy kertészetbe, mint dolgozó ember, az még nem veszélyeztet életet, de, hogy a kutyámat ne tudjam rendesen ellátni, az már túlzás."

    Én minden ilyet meg tudtam rendelni neten. Kutyakaját, fűnyíró alkatrészt, metszőollót, kerti széket rendeltem eddig.

    "Vagy, hogy a fogorvosom nem fogadhat, ha nem haldoklom. Nem csak ez a vírus létezik, ettől még egyéb kezelések szükségesek lennének, ha még mondjuk 60 évesen is a saját fogaimmal szeretnék rágni."

    Ez valóban hülyeség és ostoba dolog. Nekem is van folyamatban lévő fogászati kezelésem (fogmegtartó kezelés, de ahogy most kinéz a dolog meg kell várnom míg bedurran és akkor kihúzzák ambuláns SZTK alapon). A fogorvosokat is fel kell szerelni megfelelő védelemmel, hogy folytathassák a munkát. Tudok olyan magánpraxisról, ahol a doki vállalta volna, hogy saját költségén beszerzi a védőfelszerelést, ha cserébe kinyithat, de nem teheti meg.

    "Remélem, 4-én feloldják ezeket a baromságokat, és marad a maszk viselése kötelező zárt helyeken, amivel egyébként is kezdeni kellett volna."

    Igen, ezzel kellett volna kezdeni, de még most is ott tartunk, hogy bemegyek a Lidl-be vásárolni és az emberek egymás hegyén-hátán állnak sorban és jó ha a vásárlók felén van maszk. Viszont a korlátozások feloldásával az állítólagos "tetőponton" azt érjük el, hogy a járvány durván be fog robbanni. Nem véletlenül szabadítottak fel rohadt sok kórházi ágyat (sokkal többet, mint amennyire az olaszoknak bármikor is szüksége lett volna még a legsötétebb órákban is akár).

    "A vírus semmilyen gazdasági károkat nem okozott volna, saját magunknak okoztuk (paranoia)."

    Ezt a kijelentést erős túlzásnak érzem, hiszen több fejlett országban összeomlott az egészségügyi ellátás a többlet terhelés miatt. Most is csak úgy tudtunk úrrá lenni a koronavírusosok ellátásán, hogy az mások kárára történik és ez nem csak magyar sajátosság. Ne felejtsük el, hogy az igazán extrém terhelés a radar alatt terjedő járvány következménye, amikor elérte több európai országban és az USA-ban a csúcsokat az egyszerre kórházban ápoltak száma, azok olyan betegek, akik a zéró-nulla-semmilyen korlátozások alatt fertőződtek meg. Korlátozások lesznek még évekig ezután is, de nem ennyire durvák, mint az elmúlt hetek. Ezekre a hetekre azért volt szükség, hogy a járvány kontroll alá kerüljön és húzd meg - ereszd meg alapon lehet majd folytatni a továbbiakat. Maszkot fogunk hordani a boltban meg a villamoson, de nem leszünk a föld alá száműzve, de a tömegrendezvényekről vagy a zsúfolt tengerpartokról most sokáig le kell még mondani.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Hi!King #54 üzenetére

    A két ismerősöm leírt példája amúgy a ritkábbik esetek közé tartozik, az ő családtagjaik is pozitívak lettek, de nagyrészt megúszták ezeknél sokkal enyhébb tünetekkel (vagy éppen teljesen tünetmentesen). Nem rettegtetni akarok, hogy mindenkit így kifacsar a betegség, csak ne akarjuk tovább adni olyanoknak, akiket esetleg igen (vagy rosszabb esetben bele is halnak).

    Amúgy a WHO "mild" és "critical" osztályozása így néz ki a gyakorlatban:

    Ciritical - Az intenzív kórházi ellátástól az életveszélyes állapotig terjed.

    Mild - A teljesen tünetmentestől a "Látjuk, hogy mocskos szarul vagy, de kell a hely a még szarabbul levőknek a kórházban, szóval menj haza szenvedni" fokozatig skálázódik.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Dark Archon #60 üzenetére

    "Útba esik az állateledeles hazafelé, azért mindent én sem rendelek online, nincs annyi felesleges 1-2 ezresem."

    Ezért kell egy nagyobb adagot berendelni.

    "Én biztos nem húzatnám ki a fogamat, ha egyszer menthető lenne."

    Ezt pillanatnyilag nem te döntöd el. Magánrendelés nincs, SZTK van, de ott is csak ambuláns, sürgős eseteket látnak el, amire a fogmegtartó kezelés nem terjed ki. Hazamehetsz a feldagadt fejeddel és viseled tovább a fájdalmat vagy kihúzzák, ebből lehet választani.

    "Ha el lehet hinni, hogy Vuhanból eredt a vírus, az ottani pánikkeltés miatt menekültek szanaszét az emberek. Aztán gyűrűzött tovább. Persze, hogy beleroppant az egészségügy."

    A modellezések szerint Vuhanban már novemberben, Európában pedig már decemberben jelen volt a vírus. Semmi köze ennek a pánikkeltéshez. Az életmódunk okozza, hogy pillanatok alatt egy ilyen jellegű járvány szétterjed a világon.

    "Mitől robbanna be akkor a vírus?"

    Növekedni fog a kontaktusszám. Mellesleg az emberek segghülyék a védekezéshez. Fogdossák a maszkot, fel-le tologatják az arcukon, piszkálják a szemüket, összefogdossák a telefont, amit otthon nem fertőtlenítenek. Lehet majd étterembe, kávézóba járni meg úgy általában véve az utcai élet fog élénkülni (ezzel együtt a tömegközlekedés terhelése).

    "Hirtelen csak nem felejti el mindenki, hogy mi a helyzet."

    Pontosan ez lesz. nagyjából 10-ből 8 ismerősöm már nagyon várja az enyhítést, hogy végre szabadon mehessen meglátogatni a nagyszülőket, szülőket, eljárhasson barátokkal bulizni, stb. Nem fogják fel, hogy ez nem a "social distancing" végét jelenti.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Hi!King #64 üzenetére

    Nem arról van szó, hogy valami téli náthán átesett betegek öndiagnosztikája miatt bemondásra elhisszük, hogy már tavaly koronavírusosak voltak, hanem mondjuk erről:

    Italian scientists investigate possible earlier emergence of coronavirus

    Az összhalálozási mutatók hirtelen kiugrása is jelzi, hogy a vírus jóval korábban megjelent, mint az első hírek. Meg amúgy sok egyéb faktor van ebben, több mesterséges intelligencián alapuló modell levezette már januárban, hogy a vírus biztosan kijutott Kínából a nyugati világba és már ott is terjed. Ezek a modellezések a turisztikai, repülési, tömegközlekedési, időjárási és egyéb adatokat viszik be járványügyi modellekbe és ezek alapján már január végén hallani lehetett arról, hogy a járvány terjed Washingtonban vagy New Yorkban, ahol amúgy márciusig semmit nem is tettek igazán ellene, lesöpörte a politika ezeket a modellezéseket. Aztán hogyhogy nem Washington és New York is komoly gócponttá vált az USA-ban.

    Másik modellezések szerint már hetekkel ezelőtt az jött ki, hogy az olaszoknál 6 millió, németeknél pedig 10 millió fertőzött lehet már, ezekből a járvány terjedési karakterisztikáját visszakövetve szintén az jön ki, hogy Európában már decemberben, de legkésőbb január elején jelen volt a vírus (Vuhanban pedig inkább október-november).

    Mikor az egészségügy letérdel a számtalan súlyos esettől, az már több hétnyi, hónapnyi kontrollálatlan terjedés eredménye. Ez olyan szempontból "jó hír", hogy a valóságban a halálozási arány jóval alacsonyabb lehet, mint a jelenleg ismert számok (de ezzel is óvatosan, mert felderítetlenül maradt halálesetek is lehetnek szép számmal).

    [ Szerkesztve ]

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Tetsuo #74 üzenetére

    Azért ezt bontsuk ketté:

    1.) Ha egy vírus jelenlétéről nem is tudtunk, akkor nehéz azt bárkin számon kérni, hogy miért nem tudtunk, nem is tettem ilyet. Az csak utólagos adatelemzéssel áll össze, hogy az első elismert eseteket megelőzően legalább hónapokkal korábban megjelenhetett emberben.

    2.) Amit számon lehet kérni, azok a már januárban lefuttatott modellszámítások lesöprése. Miközben a világ még azon tördelte a kis kezeit, hogy a vírus Kínán belül tartható-e, ezek már akkor kongatták a harangokat, hogy nem csak nem tartható, de már terjed a világ többi pontján, sőt már akkor megmondták, hogy mely városok válnak gócponttá az USA-ban a turisztikai és repülési adatok vizsgálatával (márciusra ezek be is igazolódtak). Az európai és amerikai hatóságok ennek ellenére sokáig nem sok mindent tettek a repterek hőkamerázásán kívül (ami kétség kívül látványos, de csekély hatékonyságú aktus).

    "de az általad lenézett nem szakmai tapasztalat"

    Szó nincs lenézésről, inkább arról, hogy nem az igazolja a vírus jóval korábbi megjelenését a populációban, hogy aki decemberben taknyos volt, az márciusban már öndiagnózissal rámondja, hogy Covid-19 beteg volt. Van egyfelől a korábban linkelt cikk a már decemberben szokásoshoz képest kiugró összhalálozással, másrészt pedig végzik a szerológiai teszteket antitesteket keresve:

    https://www.technologyreview.com/2020/04/09/999015/blood-tests-show-15-of-people-are-now-immune-to-covid-19-in-one-town-in-germany/

    Ez alapján április elejére a németek 14% környékére tették a populáció azon hányadát, akik már áteshettek a fertőzésen. A járvány dinamikája alapján visszakövethető, hogy ehhez mióta kell terjednie a populációban.

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Tetsuo #76 üzenetére

    De a mintavételezés folyamatos, így lesznek a becslések is egyre pontosabbak. De el kell fogadni, hogy pontos számot sosem fogunk tudni, szemben mondjuk a közlekedési balesetekben vagy cápatámadásban elhunytakkal. A 2009-es H1N1 világjárvány óta eltelt 11 év, de még mindig 700 millió és 1,5 milliárd közé becsüljük a fertőzötteket és 150 ezer meg 570 ezer közé a halottakat (módszertan függvénye). Ez ilyen műfaj. A védekezést becslésekre vagyunk kénytelenek alapozni.

    [ Szerkesztve ]

    ---                                                                                                                                                                                                                       "If I knew how to take a good photograph, I'd do it every time." - Robert Doisneau

Hozzászólok Aktív témák

Hirdetés