Új hozzászólás Aktív témák

• #4903 gbors nagyúr

  Új Válasz 2018-04-27 15:53:25 #4903

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Többször is szó esett itt Lukjanyenko Őrség-sorozatáról, de ahogy elnézem, review-t senki nem írt róla. Na majd most Nagyon enyhe spoilerek előfordulhatnak a lentiekben.

  Szergej Lukjanyenko: Éjszakai Őrség
  Az Őrség-széria főműfaji besorolása tekintve megkerülhetetlenül a fantasy felé mutat - pedig a könyvek hatása nem is állhatna messzebb attól, amire az ember a fantasy szó hallatán asszociál. Az erkölcsi értékek szokatlan, de nagyon emberi megjelenítése és boncolgatása, a többarcú főhős és a fantáziavilág-beli lények önmagukban is érdekesek, mindez pedig nyakonöntve a Nagy Orosz Mélabúval (és persze vodkával) valami egészen egyedi mixet ad ki. Talán nevezhetnénk grim fantasy-nek.

  Az Őrség világának főszereplői a Másfélék, akik emberi szemmel varázslatosnak tűnő képességekkel rendelkeznek, és a világot több rétegben látják - a rendes világon túl a Homályt, az absztrakt meta-világot is ismerik, amely ráadásul több szinttel rendelkezik - a felsőbb (ill. alsóbb) szintek egyre messzebb állnak az emberi valóságtól, és természetesen egyre komolyabb képességek szükségesek a bennük való navigációhoz, sőt, megmaradáshoz. Másféléből két típus is létezik - a Fénypártiak és a Setétek. Előzőek persze a Jónak, utóbbiak pedig a Gonosznak a megfelelői - legalábbis így éli meg Anton Gorogyeckij, a regény főhőse, aki a Fénypárti Éjszakai Őrség alacsony szintű varázslója. Főnöke, a bölcs és nemes Borisz Ignatyjevics úgy véli, hogy Anton eleget kotlott az irodában, és ideje hozzászoknia a terepmunkához - a könyv Anton első utcai megbízatásával kezdődik. Elég sablonos, nem? Nos, az elején úgy tűnik - a könyv végére meg valahogy úgy egész máshogy lesz

  Az első regény, az Éjszakai Őrség olyan gazdag részletekben és feldolgoznivaló gondolatokban, hogy első olvasásra nem is sikerült teljesen megemésztenem. Most, hogy egy év múltán újraolvastam, tudom csak igazán értékelni, hogy mennyire alapos, kidolgozott a megteremtett világ, és milyen ügyesen tágítja a 3 epizódon keresztül az író Anton látómezejét. A főhős személyiségének evolúciója a könyv egyik legnagyobb értéke - sok neves író példát vehetne e téren Lukjanyenkoról. A másik nagy telitalálat a Fény és a Setét "filozófiájának" fokozatos árnyalása Anton szemszögéből - míg a két oldal alapvető értékei kezdettől ismertek, az események előrehaladtával Anton (és az olvasó) csak lassan érti meg, hogy a Fény és a Setét mennyire nem tisztán a Jót és a Gonoszt jelenti. Így lesz a kicsit sötét, de mégis idealizált szagú világból valami húsbavágóan emberi.
  Természetesen nem válik a regény hátrányára az sem, hogy a fenti értékeket az író félkézzel szövi bele egy (pontosabban három) izgalmas, fordulatos történetbe. Végül, azt mindig nagyra értékelem, ha az író nem rágja az olvasó szájába a magyarázatokat, hanem hagyja, hogy levonjuk a saját konklúzióinkat.

  Az Őrség-sorozat első regénye igencsak erős, hatásos mű - második olvasásra sem nagyon bírtam letenni. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az erősen összerakott fantáziavilágokat, és nem riad vissza a sötét tónusú, vegytiszta happy endeket nélkülöző történetektől.

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák