Új hozzászólás Aktív témák

  • gbors

    nagyúr

    Orson Scott Card - Ender in Exile
    Az eredeti Ender sagát még jó régen, a 90-es évek vége felé olvastam - mint nemrég kiderült, azóta Card igen termékeny volt, és a számos mellékszereplős spinoff mellett írt Enderről is regényt. Az ilyen prequelekkel szemben általában gyanakvó vagyok, viszont az Exile egy olyan hosszabb időszakkal foglalkozik, amiről az első könyv nagyon áttekintőleg ír, ugyanakkor nagyon érdekes - mi történt Enderrel a háború után, hogyan lett belőle az, aki a Speaker for the Deadben?
    Beszereztem a könyvet, és azon melegében neki is láttam. Az első 100-150 oldal rendkívül kellemes meglepetés volt - nagyon jó stílusban, megfelelő mennyiségű szállal, tényleg érdekes témákat feszegetve indul az Ender in Exile. Minden kitűnően elő van készítve ahhoz, hogy elkezdjenek történni a fajsúlyos események - és aztán nem kezdenek el történni a fajsúlyos események. A regény tovább folyik a könnyedebb, sztorizgatós mederben, ami személy szerint nekem tetszik, de a letehetetlenségi faktort határozottan rontja. Ami nagyobb probléma, hogy időnként egy-egy fél fejezet erejéig bekúsznak ugyanazok a mélylelkizős szekciók, amik a Children of the Mindot is félig tönkretették. Nagyon szeretek a karakterekről részletes, alapos képet kapni, viszont nem szeretnék a pszichológusuk lenni, úgyhogy ezek a kényszer-ízű rágódások nagyon sokat elvettek a regény élményéből.
    Összességében szerethető a könyv, de ha 100-120 oldallal szelektíven meg lenne vágva, akkor lenne az igazi.

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák