Aktív témák
-
Nyitottam egy blogot....tök izgi,még sose csináltam sehol ilyet...de majd meglátjuk mi kerekedik belőle
Neméppen vagyok kezdő PH!-skicsit több mint 1 éve vagyok tag!
(boldog szülinapot magamnak)
Idősnek se mondanám magam,Júli 18-án leszek 16...
Yoo üzletembernek tartanak,van hozzá érzékem,és sose verek át senkit...
Rapper vagyok,nem túrista...de nem harapok! ((:
Ennyit egyelőre a bemutatkozásról...most mesélek egy picit.
-
Most érkeztem vissza egy oszt. kirándulásról, Balatonalmádin voltunk a 31 fős osztályból 22-en + ofő.+ egy szülő
Azt hittem nagyon rossz lesz,mert van két lány akik nem bírják egymást...ráadásul az egyiket jobban szeretem ,mint a másikat,de ezt nem hangoztatom szívesen mások előtt.
Hát igen,ő lenne a kis Sárika,aki már annyira a szívemhez nőtt ebben az évben...igaz legalább ugyanennyi fájdalmat is okozott nekem..hacsak nem többet.Nos fél 9-kor kellett a Déli pu-n találkozzon a csapat!Én helyileg Rákoshegyről indultam(hisz itt lakom) a 98-as busz bevitt vasárnap Kőbánya Kispestre (KöKi) és onnan mentem a kék metróval Nikihez az egyik legkedvesebb osztálytársamhoz és barátomhoz...annyira szeretem,hogy hugommá is fogadtam őt,én meg a báttyja lettem
Szóval érte mentem egészen az Árpád-hídig és onnan mentünk egyből a Délibe,Deák-téri átszállással.Mikor odaértünk,már a fél csoport ot volt és izgatott volt mindenki...persze megvolt a reggeni mindenkinek köszöngetés,a sok puszi és pacsi,üdvözlések,stb...
Sárika kicsit később jött,pedig reméltem,hogy ő már előttem ott lesz.
Az OFŐ a megbeszélt időponthoz képest kicsit késett,de nem baj,a vonat úgyis 9-kor indult...
Szóval elindultunk,a vonatút hosszúnak ígérkezett,de nem voltunk elkallódva,gyorsan elbeszélgettük az utat...kabinos vonatban mentünk,de én alig voltam bent a helyemen..végig a folyosón hülyültem a hugommal és Sárival
Majd megérkeztünk Székesfehérvárra...ott kellett átszállni egy másik,kisebb 'helyi járatra' ami levitt minket Balatonalmádira ((:
A vonaton rengeteget beszélgettem Évával,akit eddig nem ismertem,és azt hittem,hogy nem valami értelmes élőlény...de kellemeset csalódtam benne!
És persze ottvolt Sára is végig...
Miután megérkeztünk ,mindenki lepakolt,majd elindultunk megismeni a környéket...én kapásból kiugrottam a kerítésen,és elszaladtam a Balatonpartra ,hogy megvizsgáljam a vízet (Imádom a vízet,és méginkább halakat fogni benne )
Szóval nem bírtam a bőrömmel...((: -
Ezek után visszamentem a szállásra,elővettem a maradék kajámat,és gyorsan meg is ettem...nehogy megromoljon a nagy melegben
Ezután az egész csapattal lementünk a parta,igaz már nem kerítésen keresztül,hanem a kapun át 
Sokat beszélgettünk,elmélkedtünk,de én fogtam magam,és lefeküdtem a földre,és élveztem a víz jelenlétét Mindigis tudtam,hogy valami nem stimmel velem
Ezután mindenki szépen lassan visszaaraszolt a táborba,mert volt egy megbeszélt kötelező találkozónk az ofővel,ahol megbeszéltük,hogy mit együnk vacsorára,valamint,hogy kik mennek bevásárolni az alapanyagokat...Sári és Niki mentek valamint Bodnár Gery is Norbival...persze felnőttestülÍgy volt egy kis időm a kikapcsolódásra,és elmentem Babcival,Ádival,Tofuval,Tomival,Bencével,Nórival,Zsuzsival,Renával és Robival a szállásunk mellett levő nagy focipályára labdázni
Kezdetben fociztunk,aztán sétafikáltunk,majd röpiztünk és hülyéskedtünk...Tofu és Bence valamiért leléptek,aminek nem tudtam az okát...gondolom unatkoztak,vagy valami ilyensmi...de kis idő után feltűntek 1-1 4 kerekű kis lábbal hajtós járgánnyal 
Rettenetesen viccesek voltak,és persze egyből én is ki akartam próbálni de erre nem volt lehetőségem.... 
Nagy szomorúságomba visszasétáltam a szállásra és leheveredtem..éreztem,hogy kimerült vagyok,és nem fogom kibírni ezt a napot egy kis alvás nélkül(pedig Nikivel fogadtam 1 csókiban,hogy nem fogok elaludni
)A pihi után visszajöttek a tagok avásárlásból..Gergő pöffeszkedve közölte,hogy ő kapott sört (igaz alkoholmenteset
) az elején még énis kértem volna,de azután elment tőle a kedvem.... Ezután elmentem megkuksizni Sáriékat,hogy mizu van velük és hogy meséljenek egy kicsit...hát őőő Majd szépen lassan közeledett az éjszaka...szürkületkor volt egy kis időm kipróbálni a 4 kerekűek egyikét
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
nagyos sirály kis verdák voltak azok ;PP -
A délután..naplementekor...kiment az egész csapat..a családomnak az a része,akiket szeretek és ott voltak
Kimentünk a focipálya nézőterére Pirossal,Évával,Nikivel,Esztivel,Krisztivel,Lillával,Robival és persze Sárival...rengeteget hülyütünk..főleg Évával..Cigánykerék,kézenállás...kukahajlítás...xDD minden volt ott
Ezután megbeszéltük,hogyha megnéztük a naplementét,utána majd meg fogjuk nézni a napfelkeltét is!
Ez főleg rám,Piroskára,Sárira és Nikire vonatkozott...persze tudtam,hogy Niki nem fogja bírni..Sári meg nem az agyával gondolkozott egész nap..vagy nem tudom mivel...de biztos nem azzal...szóval benne láttam azt az erős szándékot,hogy ő 'már csak azért is fennmarad' kis hülye....
Majd mindenki visszasétált a szállásra... -
Szóval jött az este,elkészült a paprikás krumpli(vagy mi
) amit Csizma és Norbi csináltak karöltve
Mindenki elkezdett enni,és csorgó nyállal várták a táplálékot (köztük én is) de én mégse kértem,hanem csak megvártam,ameddig mindenki otthagy egy kis maradékot,és én azt eszegettem... Hüle szokásom,de ez van,én mindigis szerettem konyhamalackodni ((:
Miután mindenki megkajált,elmentünk játszani a 'beszélgető szobába'
több,4-5 fős csoportokra oszlottunk,majd elkezdtünk játszani és sokat hülyülni
Az első játékunk Amerikából jöttem volt,majd a második a szópóker (szopóker )Ezután zsebszövegeztünk(ismert játék a beugróból
) amit én vezettem le...rengeteg kis szöveget vittem,és sokat játszottunk..az osztály kérte tőlem,hogy csizivel is játszak le egy kört A sok nemnormális azt a témát adta,hogy 'egy pár a nászéjszaka után' . Nehéz volt szóval tartani az OFŐ-t,főleg,hogy rettenetesen zavarban voltam...xD Mind1,ezt is túléltük...
Ezután mindenki visszamehetett a szállására...ez olyan este 11-kor volt...azt monták,hogy aludjunk,de mi persze semmit se akartunk aludni
A fogadásomat elveszítettem Hugi ellen... lógok neki egy csókival
És őő...Sára? Nos igen..őt nem merem annyira emlegetni..okkal persze
Felhívtuk Lindát 11 után..szegény nem tudott jönni..és rettenetesen hiányoltuk én meg főleg... Nos mind1,felhívtuk és kihangosítottuk őt..nagyon örült neki,hogy felkerestük remélem boldoggá tettük az éjszakáját -
Sárika közbe...tornázott vagy mi a fene....
Majd ki-be szaladgáltunk a szobából(3-as ból) az 5-ösbe..vagyis a mi szobánkba
vagy esetleg néha néha a tűzhelyhez,ahol Ewa és Norbi volt folyton...és ültünk és beszélgettünk és...ettünk....uborkát...
Meg az a sok kézenfogós szaladgálós..a másik piszkálása egész álló nap...én hiába voltam olyan ellenszemves és idegesítő,keménykezű,kőszívű...ő akkor is csak...jött jött és jött megállás nélkül..hát mit mondjak?rengeteg akaratereje lehet,és szívós egy emberke...nem könnyű lerázni...de ennek akkor sincsen semmi értelme
Ő más ember..és másként szeret,mint ahogyan én tudnék szeretni...nem férünk össze... szóval..nagyon vicces...Persze mindenki azt hitte,hogy 'hűha,most járunk' de nagyonnem így volt..ez csak a látszat...
nem tudom mi lesz a végén...de nem is érdekel.Túl sok fájdalmat,szemvedést okozott...még régebbi időkben...ami miatt nem érdemli meg azt tőlem,hogy szeressem őt...meg amúgyis tudnám,hogy mi lesz ennek a vége...ennyire már ismerem őt (o:
Nem szaporítom róla tovább a szót..nem érdemli meg.Szóval összevesztem vele olyan hajnali 2-őt után..kb...Elegem lett ebből a sok hülye játszadozásából...a végén úgyis össze fog törni,ahogyan eddig kismilliószor is megtette!
Rendesen meg is sértődött,és visszament a 3-asba..és ott duzzogott a sarokban a földön,majd az ágyban...le se kaksiztam mit csinál.
Ott volt az összes jány,látta mindenki,de ők se mertek beleszólni..azután bejössz Robi a szobába és elkezdett boldogítani minket 
Mit mondjak?nagyon idegesítő volt...2 órán keresztül tömény rizsa(esti mese) világsztárokról,mesehősökről és filmhősökről szóló mesében...majdnem meghaltam..annyit szenvedtem tőle de azért vicces volt!Köszönjük Robi 
-
A yoo kis estimese után..mindenki elkezdett dőlöngélni..jobbra is és balra is
5 ágy volt,ezekben aludtak a lányok 6-an,és ráadásul 1 ágyat üresen is hagytak.... sok ééész egy rakáson,komolyan mondom....
Sára lefekvés előtt megbékélt magával...de azért a lelkemre köttette,hogy keltsem fel őt is és Nikit is napfelkelte előtt...hogy jöjjenek ők is megnézni azt... Aztán szinte parancsszóra beájult... Pirossal ezután elmentünk az 1-es szobába,ahol Ádi,Zsuzsi,Nóri és Rena ébren,Tomi és Babci,valamint Robi már alva vártak minket...
Babci nagyon komoly volt...félálomba,vagy alva járva(már nemtudom.... ) de ott sétafikált a szobában..felült az ágyon..visszafeküdt..dobálta a zsepiket...leült a fotel karfájára..majd belecsúszott a fotelbe...xD szóval vicces volt Pirossal egy ideig ott röhögtünkrajta,majd láttam,valamint hallottam,hogy elkezdtek csiceregni a madárkák... Yoo horgászhoz híven egyből leesett,hogy ez a reggel közeledtét jelenti!
Szóltam is Pirosnak,hogy szaladjunk 1 kört és nézzünk körbe
Csípős,hűvös idő volt,de ez nem szegte kedvünket...egyre gyorsabban kezdett világosodni.így gyorsan visszaszaladtunk és felvettünk 1-1 plusz felsőt magunkra,hogy ne fázzunk annyira.Én közbe felkeltettem Sárit is,hogy ugyebár jöjjön velünk...de nem tudott,így visszafeküdt aludni...de szólt,hogy keltsem föl mindenféleképpen,ha már visszaértünk.
Majd gyorsan kereket oldva kiugrottunk a kerítésen Pirossal!
Ezután elmentünk a Focipálya nézőterére,és ott vártuk a napfelkeltét majdnem háromnegyed órán keresztül....közben kacsákat kergetünk és sok képet készítettünk...mire végre felkelt a nap!
Egy gyönyörűszép izzó vörös korongot láttunk a dombok felett...ami meglehetősen gyorsan emelkedett felfelé!
Lefotóztuk magunkat a nappal majd mentünk vissza a táborhelyre....én,gonosz ember lévén nem keltettem fel Sárát és elmentem aludni az üresen álló,4-es szobába.
Reggel 9-kor telefoncsörgésre ébredtem...Niki és Sári volt az.... -
Újra itt egy kis szünet után...
Elnézést,hogy nem írtam
Voltam a Biológia tagozattal táborba...4 napos volt,pénteken reggel találkoztunk Városkapunál és volánnal mentünk el a Kisinóci túristaházhoz átszállással....Érkezés után nemsokkal Sárival egyből el kezdtem lelkizni...Próbálkozott szegénykém,mert járni akar velem,és látszott is rajta,hogy nagyon 'odavan...'
Én nem igazán akartam neki bedőlni...attól féltem,megint átvágja a fejemet...Nos mind1 a végén sikerült megállapodni...igaz kicsit durvábban beszélgetünk a kelletnénél,de legalább őszinténMég aznap este megvolt az első csók túra közben..kicsi és finom volt,nem kapkodtunk el sömmit se. ((o:
Másnap persze ment a sok puszilkodás,ölelkezés,együt sétálkodás,de semmi más egyéb...igaz volt 1-2 komoly hozzászólás,ami szívből jövő volt...szeretlek,bucimaci,meg hasonló ilyenkor átlagosnak mondható dolgok
harmadnap már kicsit keményebbnek mondhatóvá vált az ügy...délután már egy ágyban feküdve kóstolgattuk egymást...nem mondanám rossznak,mert nagyon fincsi volt,csak....ha nem ment volna krepára a derekam meg a hátam,talán jobban éleztem volna...meg persze ha Piros nem gitározott volna ott a szobában...így kicsit pofátlannak éreztem a helyzetet...de nem érdekelt És ahogy elnéztem,Sárit se nagyon!
Aznap este nagyon kimerült volt,aztán kiakadt,majd eljött aholt pont ,ami kb fél óráig tartott,utána hulla fáradtan lefeküdt...vagyis ott hagytam aludni,mert kelett neki a pihenés.
Aznap este ijedtem meg tőle a legjobban...olyan volt,mint én részegen..csak kb 3x rosszabb...ugrált oda-vissza,szaladgált kézenfogva fel-alá Lindával és Pirossal,majd elterült a homokban és csinált egy homokangyalt...
Nemsokkal utána odajött hozzám holt kómás fejjel mondván: "Jajj de jó,homokos lett a hajam és a bugyimba is homok ment..." Itt volt az a pillanat,amikor karonfogva szépen betántorogtunk a szobába és lefektettem őt az ágyra... -
Elkezdtem vele beszélgetni,kicsit lehiggasztani,mert annyira....szóval szérobbant a sok adrenalintól..vagy szimplán csak túl fáradt volt...nemtudom...ezt nem lehet így ilyen egyszerűen definíálni...
Sok mindenről beszéltünk...elmondtam neki,hogy a délután során Nikivel leültem beszélgetni,és említette,hogy már megint nem foglalkozom senkivel csak vele..és ez mindenkit zavart már megint...Szegénykém egyből elkezdett nyavajogni és szorosan átölelt és nyavajgott,hogy "Bocsánat-bocsánat,nem akartam"
Nem hittem volna,hogy ennyitől ilyen gyorsan újra gondolkodásra tudom őt bírni...de rosszul is lett egyből,ezt meg nem akartam elérni...
Mégis sikerült...hát jól összehoztam,gondoltam magamba...Ezután persze próbálta jóvá tenni,és azt követelte,hogy menjek ki...fél óra huzavona után abban maradtunk,hogy én kimegyek a többiekhez(köztük Nikihez is) és ő addig elmegy fürdeni és aludni.
Fél óráig tartott ez az állapot,mert utána jött a tanárnő és mindenkit a helyére rendelt...aznap este nem kaptam yooéjt puszit.Negyedik napon a reggel pakolással telt...összecuccoltunk,azután egy szobába behortuk az összes cumót,ami volt.
Reggel túrázni mentünk...Az elején kézenfogva,ahogy eddig is..de utána elkezdtünk beszélgetni egymással erről az egészről,ami történt..és említettem,neki,hogy ez így nem lesz jó,ha atöbbiekkel nem foglalkozunk közbe...és hogy tul.képp. nincs személyes szabadságom,és emiatt nem tudok mással beszélgetni. Mindig vele kell foglalkozni.
Erre ő besértődött,már rám se akart nézni..."ráhoztam a szívrohamot",amint később mondta. -
Hosszú volt az a séta...közben egyre többet és töbet próbáltam neki magyarázni,és megértetni vele mindent...útközbe gyakran mondta,hogy nem is szeretem őt...és jobb,hogyha nem csinálunk semmit...és "jajj de jó,hogy 4 napig jártunk,utána vége..."
Persze nem így lett,hogy előre lelőjem a poént
Nem tudok nélküle élni,és nagyon szeretem őt,csak bizonytalan helyzetbe kerülök eléggé gyakran...ami miatt kényelmetlenül érzem magam...és ezt persze elmondom neki,amit nem kéne... szal' szerencsétlen vagyok ,mint mindig
az út végefele kézenfogva puszilgattam őt sokat engesztelésül,és mondtam neki,hogy szeretem,csak egyszerűen döntésképtelen vagyok,és félek tőle...
Mire odaértünk,újra a szorosan egymás mellett szitu következett és a sok csókolgatás,puszilgatás...imádom
Fagyigattunk,beszélgettünk,stb...szóval jól elvoltunk ,ahogy eddig is...és persze a többiek is ottvoltak,hogy ne különöljünk el tőlük
Visszafele a családról,magunkról és a kajákról,sőt,ruhákról beszéltünk...
Nagyon vicces helyzet volt,de nem baj... volt min röhögni
Elterveztük még,hogy elmegyünk cipőt venni neki..majd valamikor...P
Alig várom!
Együtt jöttünk haza a volánon és a vonaton is...
Apropó,készült egy nagyon ari fotó rólunk,amit dugiban Lilla csinált...HAHAHA...nagyon vicces volt..((:
(Most is ez van kint háttérnek a gépemen)
Szóval ez van,a két szív együtt van,és megnyugvásra találtatik egy jó időre! -
Rég írtam,de sebaj...ami történt?tulajdonképpen semmi új...Robi haragszik rám Dombi miatt,és a szám miatt persze...de már ez is enyhült egy picit...Itt az év vége,matekból megírtam a sávos felmérőt,nagyon yool sikerült
Ellentétben a nyelvtan dogával,amit nem érzek vmi yoonak..majd meglátjuk ...
Van alaplapom újra(Gigabyte P35-S3L) így újra van gépem is..
Megbetegedtem,adokinő azt mondta,hogy aftás atorkom+nátha..szóval szívás...Jövőhét péntekig van igazolásom....addig nem tudok menni suleeba...és addig Sára sincsen.. 
Na mind1...remélem túlélem. -
Tegnapi nap..uncsi volt...délelőtt voltam anyuval bevásárolni,vettünk fürdőgatyát
ez + pont neki!
Délután unalmas és csöndes volt...voltam Henivel warozni,sajnos kikaptunk Kezdők és bénák voltak..ez van...Aztán este 8 körül kimentem a felnőttekkel hülyülni és tárgyalni vicces volt,mert természetesen Sárika pont akkor hívott...no nem baj,yoo volt ettől függetlenül szeretem őt (L)
Mai reggel 9-kor kezdődött,és az orrom se volt már eldugulva gyógyulgatok
Igazából a biológiás naplómat kéne készítgetni...csak nincs sok kedvem hozzá..:/ mind1... -
Új nap és új lehetőségek
A reggel borzalmasan indult..olyan hasfájásom volt,hogy valami eszméletlen...alig tudtam felállni...aztán kaptam egy gyógyszert anyutól,így dél magasságában egész jól éreztem már magam
Nemsokkal utána elkezdtem írni a biosznaplót...nagyon rossz lesz,de nem zavar..legalább lesz félig már kész is van aztán megnéztem a Monacoi forma1-et... Nagyon kira,Button első és második Barrichello Pont ahogy akartam
Egy a baj,hogy a Ferrarik rögtön mögöttük végeztek
TVzés közbe kitisztítottam a telefonomat is xD...izgi volt a verseny
Most pedig msn-ezek Lindával...megbeszéljük a nap élményeit. -
A mai nap szörnyű volt...Reggel nagyon tetszett,Sárival beszéltem...szerencsére pénteken megoldottuk 1-2 problémánkat,ami volt ((:
aztán egész délután döglés...cseresznyeszüreteléssel fűszerezve
Aztán Jöttek Mariannék és....este 11-től családi kupaktanács....szívem szakadt meg,de megteszek bármit. -
Sok-sok idő elteltével újra megtaláltam a 'részlegem'
Azért határoztam el ,hogy megint írok ,mert pénteken(most vasárnap van) feljöttem az oldalra ,hogy keressek Aninak winchestert a gépébe...sok embernek írtam ,már csak a válaszokat várom...igyekszem gyorsan elrendezni ezt az ügyet.
Szóval ide is betévedtem (mindez számtekóra alatt) és Sára is odajött megkérdezni,hogy mit is csinálok...és persze elkezdteolvasni soraimat...kicsit szégyeltem magam,mert tudtam,hogyx nem minden fog neki tetszeni
De sebaj..nem volt mérges..sőt,még kérdezte is ,hogy hol lehet ezt megtalálni?
Válaszom csak annyi volt,hogy egy oldalon..de ez bonyolult
Nem egy nagy koczzka a szivemcsücske...
Most olvastam át eddigi írásaimat..hát sok vicces dolog jutott közbe eszembe
Széép emlékek..
Ahogy észrevettem ,sok olyan dologról írtam csak,ami meghatározta az életemet...egyet kihagytam,ezt most leírom... -
Nos,akkor kezdeném...
Az időpont Augusztus...
Nem voltunk együtt...Sára táborban volt,én meg itthon...zenekari tábor...még most is végigborzongok,ha meghallom ezt a szót.
Mikor összejöttünk(máj. 8) már akkor az eszembe volt ,hogy mit csinálok,ha ő menni fog táborba...tudom magamról,hogy féltékeny típus vagyok ,mindig rajta tartom a szememet azon,akivel épp. együtt vagyok...ez egy rossz szokásom...szerintem a kapcsolataim során szoktam hozzá ehhez ,mert régen nem ilyen voltam,az biztos...
Lényeg ami lényeg ,ez mindig nagy kérdés volt számomra, hogy mit teszek majd ,hogy fogok viselkedni ,mit fogok tenni ,ha eljön ez az idő...
Meglepetést akartam neki csinálni azzal,hogy titkon lemegyek hozzá...csak sok problémába ütköztem ,már gondolatban is...
1,Szüleim vajon elengednek-e?
2,Milyen pénzből menjek?
3,Mikor keljek,hogy legalább dél környékére már ott legyek?
4,Konkrétan hol keressem őket?(Tihany igencsak nagy...:/)
5,Mit teszek,ha mérges lesz rám,mert azt fogja hinni,hogy nem hagyom őt békén a saját életében?(mindig a nyakában lógok és tudni akarom mit tesz,mert nem bízom benne...)
Így a meglepetés fogalmát már az elején kilőttem...pedig a tábor előtt 2 héttel letudtam anyámékkal,hogy el akarok menni és el is engedtek...
De a többi gonddal így is nehezen küzdöttem volna meg...
Ahogy közeledett az idő ,egyre roszabb kedv és hangulat fogott el...
Nem akartam kimutatni aggodlmamat,fájdalmamat és hogy féltem őt...tudtam ,hogy neki fontos ez a tábor ,hiz minden évben ment,sokat,nagyon sokat mesél róla és együtt van a barátnőivel és régi jó barátokkal...milyen ember lenne az,aki ilyenkor azt mondja a másiknak,hogy nem akarom ,hogy menj? Én az ő helyében nem örültem volna ennek...
Meg aztán nekem nincsen beleszólásom abba,hogy mit tesz-vesz épen a zenekarral...nem az én világom,nem tudnék elhelyezkedni benne ,ő meg nagyonis otthonosan mozog...magával a zenekar tagjaival se tudtam volna miről beszélni,hisz egyrészt nem is láttak még soha ,másrészt nem szeretek annyi ismeretlen emberrel egyszerre érintkezésbe/kapcsolatba kerülni.
Összesítve semmi kedvem és semmi esélyem nem volt ahhoz,hogy eljussak oda...ha az esély meglett volna,persze kérdés nélkül mentem volna,hisz az én kedvem ilyen szempontból nem számít... -
Folytatom...
Több leehtőséget is végiggondoltam...
Vonat,busz ,sőt még Sorinék is levihettek volna...(gondoltam rá)...mindent megnéztem,jegyek,idő,kényelem,mennyi kaját kéne vinni(semennyit )
és a többi...de végülis nem...nem lett belőle semmi.
Telt-múlt az idő...minél jobban közeledtünk a nyár végéhez,annál inkább éreztem magam feszültnek...egyre több hülyeséget csináltam,csak hogy legyen valami élmény életemben.
loptam gyömülcsöt,dobálóztam,becsöngettem éjszakántként másokhoz...persze nem egyedül,hanem jóhaverokkal...ők unalomból,én meg elfoglaltság szempotjából mentem mindig velük...történt ott minden...kutya elől futás,patakpartra járás,vonatdobálózás,sínreszarás ,és az előbb leírtak is természetesen...
Ennél mozgalmasabb nyaram eddig még soha nem volt...de mindez csak azért,hogy saját gondolataim elől meneküljek.
Szörnyű idők voltak...akármivel próbálkoztam ,nem volt jó...gondolataim kísértettek,bármere jártam...néha egész éjszakákat töltöttem ébren,mert egyszerűen nem ment az alvás...csillagokat néztem,gondolkodtam,nemegyszer ábrándoztam mit,miért,hogyan csináljak,hogy neki könnyebb és jobb legyen...így jutottam arra,hogy nem szólok neki arról,hogy nem tartom jó ötletnek a tábort...
Gondoltam én már minden rosszra...ha így történik,ha úgy történik...nem tudom leírni...
Nem tudom szóba önteni ezeket az érzéseket,amik akkor és ott rabul ejtettek és kétségeket vetettek fel... -
megint folytatom...
Eljött az idő...megszólalt bennem a vészharang...most mitévő legyek?
4 nap...úristen...az rengeteg idő...olyan helyen,ahol már történtek dolgok...
Nagyon ingerült voltam abban anégy napban!Teljesen kifordultam magamból, nem akartam senkivelse beszélni,nem érdekelt semmi...de semmi az ég világon!
Az étvágyam nem volt épp normális...alvásról ne is beszéljünk...veszekedtem mindenkivel,aki szembejött...egész nap gép előtt ültem és bámultam a google feliratot..már ebben sem találtam meg a szórakozást/elfoglaltságot!
Próbáltam csöndben és magamba fordulva 'átvészelni' az egészet.Persze nem ment,mert megcsörrent a telefon...valaki hív...ki az? Számomra egy ismeretlen szám...felveszem...
Tessék,Benedek!
Sziaaa Sára vagyok!
Beüt a mennykő...most mi legyen?mit mondjak?mit kérdezzek?mondjam el neki mit érzek?vagy kérdezzem őt miket csinálnak?nem mertem semmit se tenni...álltam és nem értettem...
De próbáltam természetes lenni..ahogy szoktam 'mosolyogj és légy mindenkivel kedves' ,ahogy a nagyi mondaná...de ennél erőltetettebb jókedvem még sose volt...
Legszívesebben ordítottam volna,hogy gyere haza,légyszíves!,könyörgöm!,mert nem bírom...de nem...én csak kedves voltam...hisz ez csak egy tábor...az ő tábora...ami nem az én világom.
A hívásokból persze egyre több lett...mindig kérdeztem ,hogy mikor hívhatom?ugye nem fogok zavarni?
Minél többet akartam tudni ,hogy mi történik...mikor kelt fel,mikor mosott fogat,hogy törölte ki,vagy BÁRMIT ,csak tudjak róla!
Aztán egyik pilanatról a másikra elpattant egy húr...
Nem bítam tovább a kényszer jókedvet és nagyon kemény voltam..mérges,ingerült ,a nagy semmiért...elszúrtam...nagyon elszúrtam. -
Másnap beszéltünk...ez volt az első helyzet,hogy 'összekaptunk' ,így mindkettőnknek szokatlan volt...tudtam ,hogy értelmetlen dolgon akadhattam ki(már nem is emlékszem rá)
De akkor fura volt...éreztem a hangján,hogy valami nagyon nem jó...kérdeztem is,hogy mi tönrtént?mi a baj?mondd el,kérlek...de semmi...csak az a tipikus,'nyugi,nincsen semmi baj'
Pedig volt..nem is kicsi...de ezt majd később.
Nagyon örültem neki,amikor hazajött...végre túléltem életem eddigi legnehezebb szakaszát
Legalábbis ezt hittem...
Az utána következő idő számomra tökéletes volt...sok nevetés,segítés,foglalkozom a másikkal, vele vagyok ilyen-olyan órán,segítek ha kell vagy nemtudja és még sorolhatnám...egy-egy nagyon fura megszólalása azonban mindig aggasztott.
Sose értettem,hogy mire mondja,de gyakran említette...
Következők voltak:
-Nem érdemelsz meg.
-Olyan hülye vagyok
-Miért vagy még mindig velem?
És rokonai...ekkor még nem tudtam miért mondja ,de biztos megvolt rá az oka...megpróbáltam nem foglakozni vele...egy dologra építettem:
-Ha akarja majd elmondja,ha nem hát nem...Még ilyenkor is próbáltam megértő lenni vele és nem erőltettem semmit...pedig kellett volna...
Akkor lett belőle elegem,amikor már sokadszorra hagyta el ez a mondat a száját..mégpedig Újpesten ,amikor említettem neki,hogy Réka itt lakik a közelben...éppen vártunk a buszra,mert a Szilas-patakhoz igyekezett a biológia tagozat...
ekkor kezdtem el építeni,hogyha neki Rékáról jut eszébe ilyen mondat,amit magára ért...és ő pedig féltékeny Rékára..akkor biztos valami olyat csinál olyas valakivel,akire én vagyok féltékeny és aminek nem örültem volna...
Kierőszakoltam ...vagyis inkább megalkudtunk(már ez is nevetséges) ,hogy rá egy hétre (hétfőn) el fogja mondani miről van szó,bármi is történjék... -
Eljött a hétfő...nagyon erős feszültség..méreg..harag és félelem egyben...így tudnám jellemezni.
Reggel volt a feszültség és félelem...részéről.
Én nem értettem semmit..próbáltam nagyon aranyos,megértő és odafigyelő lenni...láttam ,hogy fáj neki és bántja...tőlem nem fogadta el a vígasztalást,hát küldtem mást...'hugomhoz' ,Nikihez fordultam,aki bármikor segít ha tud...ott volt vele,végig ,segítette és próbálta vígasztalni,de ő csak sírt és sírt...most jut eszembe,hogy Nikinek emiatt még jövök eggyel...rá lehet számítani,szerencsére
Eljött az iskolanap vége...bent maradtunk a szekrényeknél...próbáltam magam kényelembe hejezni és higgadt maradni...majd jött az a mondat,amit 3 hónapig elhallgatott..szinte éreztem,hogy mit akar...annyira tudtam...annyira éreztem,hogy ebből az egész táborból semmi de semmi jó nem fog kisülni...részemről...persze ők élvezték.
Én meg szívjak,mint mindíg...na persze...Qrva életbe...már megint miért?mit tettem?pedig most tényleg megpróbáltam...elvonatkoztattam mindentől...csak arra figyeltem ,hogy jó legyen minden,hogy ne tudjon mibe belekötni ,hogy jó legyen minden...ahogy mondják :klaffoljon...de persze nem.
Megint pofára estem...de ennél nagyobbat eddig még nem sikerült.
Megtanultam az élettől MEGINT,hogy soe bízz senkiben,csakis ,de csakis magadban...magadban nem tudsz csalódni..az lehetetlen...
A szüleidben,barátaidban ,sőt életed értelmében is csalódhatsz...de magadban soha.
Így kénytelen voltam visszatérni saját,régi énemhez,akit nem más irányt az orránál fogva...és nem is a rózsaszín köd,ahogy ő szereti emlegetni!
Mindent előre meggondolok, próbálok mindennek és mindenkinek megfelelni,nemérdekel meddig kell fennmaradnom,meddig nem ehetek vagy ihatok...csak legyen mindenkinek jó ,hisz én úgyis mindegy vagyok! -
De ez persze nem ment ilyen egyszerűen...
1 hónapon keresztül szivattam őt..bűntettem...megpróbáltam nem foglalkozni vele...akármit csináltam ,mindig azon volt,hogy velem legyen ,így meg nem könnyű elválni a másiktól. Mégha azt is mondja,hogy döntsek úgy,ahogy nekem jó...nem tudom megtenni,mert ha ránézek látom,hogy szenved és úgy énse tudok élni...nem szeretem kínozni a másikat olyannal,amit megkaphat...Ez olyn,mintha engem elzárnának a víztől...egyszerűen nem tudok nélküle élni...ő is pont így érzett...
Egyben reménykedem,hogy sikerült eleget tapasztalnia abból a világból,amit nélkülem töltött el...
Részemről viszont Ezek után szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok következtek...
Az előbb írtam,hogy azt hittem,a tábor lesz a regrosszabb időszak...hát nem.
A tényközlés utáni napokban tele voltam méreggel,dühvel,haraggal és rettenetes gondolatokkal. Gondoltam rá,hogy mennyivel egszerűbb lenne az élet,ha simán főbelőném magam,vagy leszúrnám magam...gyors és könyörtelen,de legalább nem lenne több fájdalom...és tudnék aludni a gondolataimtól.
Persze nem így tettem...több okból...hisz én egy okos ember vagyok,szeretek tanulni,tapasztalatokat szerezni,másoknak segíteni ezekben és szeretnék gyerekeket is...ezeket nem adhatom cserébe egy megcsalásos esetért...ennyire én se lehetek meggondolatlan...és nem utolsó sorban fájdalmat okoznék Sárának is!Hisz magát bűntetné halálom miatt(én legalábbis ezt tenném,ha fordítva lenne)
Persze maga a fogalom is szörnyű...még sose vesztettem el egyik szerettemet se,vagy közelállómat...még nem fogtam kezet a halállal,de nem is akarok...kicsi vagyok még ehhez.
2 hétig tartottak ezek a gondolatok és 'zavargások'..majd jöttek a fura dolgok... -
Dolgok,melyeket nem értettem meg...
Étvágytalanság és álmatlanság...talán érthető,hisz ez normális.
Egy olyan ember hiánya,akit szívből gyűlölünk...na ez már fura!
Hogy tud az ember olyans valakit hiányolni,akitól feláll a szőr a hátán?Tudom mit tett,tudom,hogy utálom őt emiatt és mégis hiányzik!
2 okot tudtam be ennek...
Az egyik az lehet,hogy megszoktam őt és közelségét..megszoktam ,hogy együtt megyünk kézenfogva,hozom-viszem őt a városban és mindig beszélünk,ha épp kell,vagy nincs kivel...Ez a megszokás fogalma ,amit hogyha elvesznek ,egy lyuk marad utána...az egész életvitelem gyökeresen megváltozott,amióta nem voltam vele...túl korán értem haza,túl hamar lettem kész mindennel és nem tudtam mit kezdeni magammal szabadidőmben!
A másik pedig...hogy ez nekem nem volt eléggé szörnyű tett ahhoz,hogy ténylegesen szívből utáljam őt...hisz annyi mindent köszönhetek neki..mérhetetlenül sok nevetést,jó kedvet ,egy mozgalmas nyarat,hogy megpróbálok elvonatkoztatni magamtól,és másokkal akarok jót tenni...ám ez vitt a sírba...úgy éreztem tartozom neki emiatt és végsősoron ha hiányzik,nem érezhetek iránta színtiszta gyűlöletet...ergó szeretem őt,csak nekem nem tetszik a tény...
Azt hiszem erre mondják,hogy se vele ,se nélküle.
És it kezdődött a háború...több fronton is ,de magamon belül...egy háború,mely sose fog végetérni! -
Az eszem vs. szívem...
Sokszor mondják,hogy hallgass a szívedre...én azt tettem..és belebuktam...nem ez az első,de ez fáj a legjobban az összes közül. Megtettem,ami tőlem telik...őszinte votam,figyeltem,változtam úgy ,ahogy ő szerette volna...megpróbáltam úgy cselekedni ,ahogy a szívem diktálja...mindig kaptam az alkalmakon,ha esetleg meg tudtam őt lepni valamivel ,vagy segíteni tudtam neki...de a legjobb az volt,amikor örömet tudtam neki szerezni..amikor látom őt nevetni ,annál felemelőbb nincs a világon számomra!
De az eszem mást diktált...egy egészséges félelmet ,miszerint bármi történjék is ,tőle tartanom kell...így meg nem lehet egészséges kapcsolatban élni...Akárhányszor vele vagyok,mindig arra gondolok,hogy vajon vele is ugyanilyen jól érezte magát?vajon mit csinálok rosszul,amiről nem akar beszélni?Nemtudom...de az biztos,hogy van valami ,amiről nem akar velem beszélni...még midig furcsa...de nem tudok vele mit kezdeni...kiverni meg nem akarom belőle!
Hisz én mindig is tiszteletben tartottam a nőket...rendesen viselkedem velük(szerintem) ,szeretek flörtölni ,meg minden,de ilyet se csináltam...
Túl aranyos vagyok és túl kedves...sose szaok meg semmit neki...talán emiatt érzi úgy,hogy én határozatlan férfiú vagyok...lehet,hogy nem kéne túlzásba vinnem a kedvességet,és néha igenis erőszakosnak kell lennem,hogy érezze,nem fenékig vagyok tejfel...de persze erőszakos se akarok lenni!
Nagyon nehéz a másiknak megfelelni..főleg,ha nem tudom mit akar konkrétan...
Az élet nehéz,ha akarom ha nem...ezt el kell fogadnom...nincs mi mást tennem,mint túlélni,ameddig csak lehet.Konkrétan még 83 és fél évet. (: -
Találtam egy vicces írást,amit gyorsan le is mentenék magamnak...nem semmi ((x
http://erettnok.blog.hu/2010/01/20/ez_is_megvolt_20
A mai nappal kapcs:
Farek már tudja,hogy együtt vagyunk kedves Sárámmal és nem is érdekli(hála égnek)
Valamint matekcsoportok át lettek sorolva...Dombihoz kerültem..meg fogok halni O.o
félek...
és kész vagyok..és tanulok...sokat... -
Nem tudok hova írni,rettenetesen rosszul érzem magam. Síróhatáron vagyok,csak nemtudom,miért...:'(
Nagyon mérges vagyok,változni akarok,jobb akarok lenni...:'( Mérges vagyok,mert megcsalt,és nem tudom feldolgozni..egyszerűen képtelen vagyok :'( És bűntetlen az af*rok,pedig rettenetesen meg tudnám kínozni.Azóta nagyon rossz alvó lettem,nem telik el éjszaka,hogy ne kelnék fel. Ölni tudnék azért,hogy boldog legyek végre.
Sára...boldoggá akar tenni,de ő nem az.nyíltan látom a szemében,hogy elege van már,nem akar semmit és senkit,csak végre nyugodtan élni...de miattam nem tud,mert egyszerűen képtelen vagyok felejteni...Csak,de csak ez jár a fejemben,nem tudok kikapcsolni.Irigykedem arra a f*szkalapra. Egy éjszaka alatt megujjazza a barátnőmet,én meg vagyok annyira udvarias,hogy mindenre csak várok és várok.
Le aakrom rohanni,magamévá tenni és kész.Lesz*rom,mi lenne,vagy mi nem.Csak meg akarom mutatni,hogy igenis tudok a lábamon állni,és férfi ember vagyok,mert egyre jobban elpapucsosodik a dolog.
Ő azt hajtogatja,hogy szeret,akar,stb...de nemtudom...vmiért sántít,mintha undorodna ,és ez nagyon fáj. Úgy érzem ezen a világon mindenki csak átver....barátaim nincsenek,mert időm se lenne rájuk,csakő van nekem,és ő is játszik velem.Nemtudom mitévő legyek.Szerelmes akarok lenni égre...igaz és őszinte szerelmet keresek,de ebben a világban...még akit 'rendesen' is nevelnek,az is elQrvul egy idő után...reménytelen....feladom.
Mostmár értem,miért nem jó,ha az ember házi nyúlra lő....
B*szni akarok,nem benyalni másnak ,vagy átvágatni magam,ennyi.De még ez se megy....
Mind1,nem érdekel,csak felhúznám magam rajta...
Inkább tanulok,még pár hét és vége a kisérettségiknek,azt csá. Nyárra lekopok,nem akarom ezt a huzavonát,csak felcseszi az agyam.
Sziasztok... -
Holnap matek kisérettségi...igazából leszarom.
Egész nap olvasgattam leveleket,megjegyzéseket,miegyébmást,amit a neten szétszórva tartogattam magamnak.
Az msn-es beszélgetéseket még meg se néztem...sztem csak rosszabb lesz,de nem bírom ki..érdekel.
Még mindig kiborít az,amit Sára művelt velem.Meg az is,hogy nem egyezik a gondolkodásunk.
Én az ő helyébe ,ha ilyet csináltam volna,rég elástam volna magam...de aminimum,hogy szakítok,bármilyen szerelmes is legyek.Nem tudnám magamat érző személyszámba venni,ha tudom magamról,hogy hűtlen fajta vagyok...
Találtam egy rövidebb levelet,amit iwiw-en írt nekem annó még anyár elején...hát...én megjósoltam...ő egyértelműen tagadta,hogy ilyen történhet..mégis megtörtént...nem tudom,hogy ezek után egy ember mit gondolhatna.Ezekután mi lesz?mi fog történni?kérdem én...ha a legkisebb gyanúját is kapom annak,hogy más fiúval van,egyből elkezdek balhézni,gyanakodni,kutatni?
Nagyon szar így,hogy az ember nem tudja,mire számítson...szeretne hinni,szeretne remélni,de mégse...valamiért MÉGSE megy.
Talán jobb is lesz így....vagy mégse...Íg azt érzem,hogy 1:párkapcsolatban nekem biztos nem lehet jövőm...
2:Engem nem érdemeg meg senki,hisz én vagyok a tökéj....Ha ez a kapcsolat lezajlik vele...egyszer...valamikor...talán nyugodt lehetek...talán nem...lehet,hogy hiányozna,de lehetségesebb,hogy mégse...
Félek tőle,nem merek se kérni,se szólni,csak csöndben meghúzódva csókokat kapni...de még ez is hazug csók...én nem hiszek bennük.Érzem,hogy nem olyan,amilyennek lennie kéne...
Érzem,hogy haldoklik,hogy valami nagyon nem stimmel.Az agyára fogok menni és egyszer úgy is szakítani fog,merthogy én nem,az biztos.Előre látom...nem bírom ki mellette kétségek nélkül...életem végéig gyanakodni fogok benne...annyira nem akarom,annyira csak szeretni akarom,és még ez se megy...reménytelen :'(
Szeretem őt,de nem bízok a szavában.Legalábbis azokban nem,amik nekem is sokat számítanának...legszívesebben hagynám szenvedni,de én nem olyan vagyok...főleg azért is,mert nélküle nem tudnék már élni.Olyan,mintha a saját fejemet vágnám le...
Nem tudom,mit gondoljak...és utálom magam,hogy gondolni akarok egyántalán...
Szeretlek,kicsi Sára,te kis butácska...tönkreteszel mindent,bármit is csinálsz...de szeretlek. -
Te írtad....kincsem.
Kincsem... nagyon szeretlek, és hiányzol... megcsalás.. nos.. SOHA az életben senkit sem csaltam meg, és nem is fogok senkit sem... hidd el, imádlak, és CSAK veled akarok lenni.. tihany.. nem jön (tudjukki), és én nem szoktam inni.. ezen kívül... hidd már el, hogy ha én szerelmes vagyok, akkor igenis tökéletes az az ember, akit ennyire imádok.. ez esetben Te szeretleeeeeeeeeeeeeeek!!!!!!!!!!(L) és nem baj az, hogy nem szereted a komoly zenét, le van az szarva, nem lényeg
az együtt öregedünket komolyan gondoltam, bár én is elgondolkodom néha, hogy mi lesz, ha megunsz, és akkor ez füstbe megy... de én hiszem, hogy minden szép lesz (L)(L)(L)
nagyon szeretlek, és hiányzol.... nagyon.. remélem, szombaton tali.. vigyázz magadra, és ne gondolkodj butaságokon, mert én imádlak, és csak te kellesz nekem!!!!
Csókollak
Ui.: Bombázó? azt hogy?
Ugye,milyen szép szavak?Mind hazugság...nevetséges....
[ Szerkesztve ]
-
Nem merek vele beszélni...nem merem felhívni...88x ugyanerről beszélni...fárasztó...neki is és nekem is egyaránt.
Megfogadtam,hogy nem fogom őt ezzel zargatni többé...főleg,hogy a napokban ez cseszte fel az agyam...kikapcsoltam a telefont,letiltottam msn-ről,csak hogy ne érjen el...apámat vagy 3x hívta,mire apa vett rá,hogy igenis vegyem fel a telefont,mert nagyon sír és nem tud vele mit kezdeni...
Ilyenkor vagyok kicsit boldog..lehet,hogy szemétségnek vagy rossznak hangzik...de én tudok örülni annak,hogy látom rajta a megbánást.Mert egyik napról a másikra képes mindent elfelejteni...Ő így oldja meg a problémáit...de ez az én esetemben nagyon rossz húzás...csak ő erre sokadszorra se jött még rá..
Igen,többször is megríkattam őt ezzel a témával,mégse látom rajta,ogy szánalmasnak tartja magát..ki tudja..lehet,hogy azért,mert én vígasztalom őt utána?De én arról nem tehetek..végtére is azért vagyok vele,hogy kölcsönösen jól érezzük egymást...mert igenis fáj egy idő után,ha látom,hogy szenved.És mégis élvezem...Lehetetlen ezt megfogalmazni.Aféla alkalmi megleckéztetésnek tudnám leírni...másnak nehéz lenne...bárhogy is...én próbálok kitartani mellette...de egyre nehezebb,egyre több a súly,ami a kapcsolat ellen szól,mint ami mellette...
Sokat kéne együtt lennünk,hülyéskedni,kimászni burkainkból és élni vagy egy hétig,szabadon...
De ez modern világ,szülők is vannak,pénzkorlát,és még millió más...lehetetlen.Utálva szeretek és szeretve utálok...jelen pillanatban.
Ahogy egy dalban írják :Szeretlek gyűlölni,gyűlöllek szeretni(itt a kettő ugyanazt jelenti!)
Szánalmas az élet...új barátnő,új élet..ez lenne a megoldás,de ez mégtöbb szenvedés,és annál is több rizikó...nem éri meg...
Úgy érzem,a diákkori boldogságom,életem 'csúcspontja' lőve van,emiatt a lány miatt.
De szeretem... -
MÉGMÉGMÉG kell írnom..egyszerűen nem bírom.
Csak nem tudom,hogy mellette,vagy ellene szóljak inkább?Teljesen kuka vagyok...
Nyugodt életet akarok...semmi mást...őt,úgy,ahogy beleszerettem,csak felnőtt fejjel gondolkodva és azt az iőt,amit elpazarolt a gyerekes,meggondolatlan dolgaival...semmi mást...ja és hogy ne panaszkodjak ennyit...kezdem úgy érezni,hogy csaka hibát keresem mindenben...
Hát,ha az ember megtanul 1-2 dolgot az élettől,akkor rájön,hogy beleőrülhet abba,amit életnek hívunk...és mégis,mindenki az életéért könyörög...ha lesz alkalmam rá,én többet nem fogok.Egyszerűbb elfogadni azt,hogy van valami jobb....amit nem életnek hívnak. -
Holnap töri...kicsit fáradt vagyok,de nem eléggé.
Sára..hát...fura.
Naponta hív,smst küldd,sír utánam(nem szószerint)..már azt se tudom,hogy idegesít,vagy örülök neki.Valahogy mindkettő.
Nem tudom kifejezni magam...csak úgy...van.Jó lenne látni őt,újra csókolni.Bár nem tudom,hogy a vágy,vagy az unalom beszél belőlem.Fura álmaim vannak...tudjukkiről megint egyre gyakrabban vannak 'látomásaim'.
Van egy olyan érzésem,hogy bele fog köpni a levesembe...és ha így bánok Sárival,mint mostanság,akkor ő is benne lesz a lepetyében.Amit persze nem akar senki....
Szóval le kell mondanom erről a 'büntetősdiről',ha jót akarok magamnak...
Bár Sárának jobban fájna...remélem.Egyszer majd megérted,hogy a szív az nem játék,
Ha megérted,megérted,ha nem,akkor mindegy!
Abraka dabra némi varásport hintek...
/Anonim MC-Manómese/ -
Sok idő eltelt...és teljesen kivagyok..
Méginkább padlóra küldött,hogy csak egy ember jár a fejemben...csak ő....és bántani akarom Sárát.Tiltom magam tőle,de édes a gondolat.
Nem tudom feldolgozni.Tudom mi történt..és rettenetesen fáj....a méreg...
Érzem,ahogy elindul...szívszorító,és egy pillanat alatt az agyamban van..majd felrobbanok mérgemben,és hirtelen már minden porcikámban érzem,az utolsó hajszálérig,hogy ott van.Jelen van.És rettenetesen nehéz elüldözni a gondolatot.Nincs ellenszere,nincs mivel lefoglaljam magam.Szakítanunk kéne...milyen egyszerű is lenne..ha az elején még nehéz is...de utána...mennyország lenne.De ezzel csak azt tanusítanám,hogy olyan vagyok mint a többi...dugásra kész fapofa,utálatos némberek.De már ez se érdekelne.
Gyűlölök szeretni
-
Egyszerűen hihetetlen...
Segíteni akar nekem,én is neki..és ő mégis megtagadja...elküld a p*csába miközben éppen valami épkézláb teóriát próbálok róla felállítani amgam számára...mégse mondhatom mindenkinek azt,hogy egy megszédült ribanccal járok...Az embereknek vannak hibáik,és én mindenenkívül igyekszem ezeket mindd elfogadni.Már azon vagyok,hogy véleményem ugyan lehet,de sose mondjam ki őket.Ha nem vesznek észre a világban,akkor a világ is békén fog hagyni.
Undorodom,ha emberekkel kell beszélnem,mind alávaló és szerencsétlen...egyszerű problémákkal küzdenek,akárcsak én...csak nem vagyunk képesek,vagy méginkább hajlandóak arra,hogy megoldjuk ezeket...Semmi nehéz nem lenne benne...mégis,mintha csinálnám magamnak a problémáimat...
Szeretem őt....vagyis csak az egyik felét...az egyik oldalát. Aki mindenáron azt állítja,hogy ő jó...és jót akar nekem...de ez az...csak mondja..állítja...ki tudja?talán csak magát nyugtatgatja...így jobban tud aludni...meg is értem...én élni is alig mernék már,ilyen elnyomás alatt.
És azok a 'véletlenül' fejre kapott ütések...tegnap csak 4x talált el,mind véletlenül.Lehet,hogy szívügyileg szeret engem,de agyilag utál.Már a teste is mindenáron verni akar engem...hiába tagadja.De mint minden más,itt is valószínű,hogy ezt az egészet csak beképzelem magamnak...
És mostmár kétség sem fér hozzá..ott kellett volna hagyjam,a szekrényeknél,mikor közölte...undorító kétszínű kígyó...
Vagy lehet,hogy mégsem?Lehet,hogy ez volt a sorsom,hogy őt 'jóvá' tegyem?Megtanítsam odafigyelni dolgokra?Ésszerűen gondolkodni és viselkedni?Vicces...hisz én nem vagyok az apja...nem azért vagyok,hogy segítsek rajta,mint egy nyomorulton...
Nem is akarnék ilyet,soha.Mindigis egyenrangúnak tekintettem.Tisztelem őt,és becsülöm,mégha alig van mit is...
Kitartok mellette,a szavai mellett,bármilyen komor én konok gondolataim lesznek is vele kapcsolatban.
Nem hagyhatom magára,és ő sem hagyhat engem magamra...ó istenem,segíts...kérlek. -
Yepp-yepp.
Már 1 hónapja szakítottunk..kapcsulatunk jó,baráti...igaz,nagyon erősen fűszeres,de(még ha nem is megy mindig ) nem közeledünk egymáshoz.Nyiltan meg végképp nem.Utalgatások,viccelődések még mindig vannak..és egymásba vagyunk habarodva...de ez ettől szép.
Nem tudom még mi lesz ebből,de kiváncsian várom -
http://hardverapro.hu/apro/elado_ujszeru_acer_tm_timelinex_8472t/hsz_1-50.html
http://hardverapro.hu/apro/acer_aspire_3820tg_3820_tg_laptop_1ev_gari_13_3_7_3/hsz_1-50.html
http://hardverapro.hu/apro/lenovo_ideapad_z360_karcmentes_i5_proci_4gb_ram_50/hsz_1-50.html
http://hardverapro.hu/apro/asus_k52f_elado_15_6_hd_i3-m370_stb/hsz_1-50.html -
Erdélyben töltöttük az utolsó iskolaévi karácsonyomat.Terveztük,hogy barátnőmet is hozzuk.Lényegében a szülei,az életkora és a pénz az oka.Utóbbi abszolút megoldható lett volna,de nem akartam erőltetni...Legközelebb már úgyis jönni fog.
23-án utaztunk...1-kor aludtam el,4-kor kellett kelni,frankó volt.Nem tűnt hosszúnak az út,hála a laptopnak és az autókereskedők összes részének.A pályaudvaron Klau várt ránk,kocsival jött...a nagy család miatt Tata Anyával busszal jöttek,közben pénzt váltottak.
Mikor az ajtóba értünk,azt hittem,Dédé is itt lesz.Eddig minden karácsonykor már mamánál várt minket...de most más a helyzet.Felnőttünk,nem kell a korunkbeliekre figyelni.Ő is szivesebben van máshol. -
24-e,karácsony.
Sok sok ember...mint kiderült,Annusék Hollandiába vannak(vagy mi) mert elhivta őket egy barátjuk.Dédé ,mivel felnőtt,nem akart menni....
Szóval mindenki itt van,kivéve Annusékat és Dédét.
Sokat beszélgettem Marival,tatáékkal,Ancuta-val.Jól éreztem magam,de valami nagyon hiányzott...eddig nem nagyon vettem észre,de egyre erősebb lett útközben.Igen,ez Sára...hiányzik.Gondolam,hogy pihenni tudok,1 hetet,és nem kell semmivel sem törődnöm.De mikor vele foglalkozom,figyelek és segitek neki,azt én élvezem.Jó érzés tölt el és hasznosnak érzem magam tőle.És nem uccsó sorban örültem volna,ha bemutathattam volna őt az itteni rokonoknak.Emiat a gondolatok miatt nem volt felhőtlen a karácsony...sebaj,majd a következő.
(boldog szülinapot magamnak)
Kezdetben fociztunk,aztán sétafikáltunk,majd röpiztünk és hülyéskedtünk...Tofu és Bence valamiért leléptek,aminek nem tudtam az okát...gondolom unatkoztak,vagy valami ilyensmi...de kis idő után feltűntek 1-1 4 kerekű kis lábbal hajtós járgánnyal 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
nagyos sirály kis verdák voltak azok ;PP 
Na mind1...remélem túlélem.
Aktív témák
- Amazfit I T-REX 2 I GTS 3 I GTR 3 I GTR 3 Pro
- Új Latitude 7440 2-in-1, FHD+ IPS kihajtható érintő, i7-1365U, 32GB DDR5, 512GB NVMe, IR kamera, gar
- Beszámítás! GB H610M i5 13400F 32GB DDR4 1TB SSD RTX 3070Ti 8GB MONTECH AIR 1000 Lite Corsair 650W
- Xiaomi Instant Photo Printer 1S Set Bontatlan!
- Beszámítás! GB H610M i5 13400F 16GB DDR4 250GB SSD RTX 3070Ti 8GB MONTECH AIR 100 Lite Chieftec 700W