Új hozzászólás Aktív témák

• #45386 #71562240 törölt tag andorra #45383

  Új Válasz 2013-11-27 13:16:28 #45386

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz andorra #45383 üzenetére

  (Szerintem) nem másként látod, hanem egy másik oldalát, vagyis a mindennapi, "visszahúzó" élet és gyarló emberi lélek felőli oldalát domborítod ki, amire persze én is utaltam, márminthogy a szerzőnek van híúsága, anyagi érdeke, nem mellesleg esetleg családja is, éhesen tátogó szájakkal, van korszellem is... No és persze a legkomolyabb komolyzenének (még a dodekafón zenének is) is megvannak a patentjai, amivel a relatíve széles közönség kegyeibe férkőzik, és persze a ma komolyzeneként tekintett zenék nagy része valaha alkalmazott zene volt, amely azért készült, hogy tessék Istennek, a vallásos gyülekezetnek, a mecénás hercegnek vagy sógunnak vagy mandarinnak, a bál táncos közönségének... Értelemszerűen én az idealizált elemeit emeltem ki a "magasművészeti" vs. kultúripari témának, hogy a szándékolt kategorizálást és annak "fontosságát" érzékeltetni tudjam.

  "Vitatnám, hogy a különbséget a klasszikus és a pozene között az önkifejezés kontra ipari tevékenység, vagy a közönségnek megfelelni vágyás jellemezné elsősorban. Ezt arra alapozom, hogy a legjobb klasszikus zeneszerzők is, nagyobbrészt a megélhetésükért dolgoztak."
  Csakhogy az sem mindegy, hogy a "komolyzenében" a megélhetés és a közönség is máshonnan jön, mint az "iparifutószalag-zenében"! A "komolyzenében" a megélhetés leginkább a mecénás(ok)tól, a közönség pedig leginkább a "magaskulturális", "művelt" társadalmi szférákból jön. Amikor a reneszánsz idején egyáltalán értelmezhetővé vált a komolyzene fogalma, akkortól a komolyzene közönsége (tehát a siker és megélhetés terepe) teljesen más lett, mint addig a zene közönsége, és egyáltalán, a szerző, a szerzőiség fogalma is ekkor alakult ki igazából a zenében. A komolyzene elsősorban "szerzői zene", azaz a szerzőjét mutatja meg elsősorban (a kor és a hely adott, de a szerzők által sokszor meg is újított eszközeivel) - és az persze természetes, hogy ez csak elsősorban van így, hiszen másodsorban a "komoly", "magas" szerzőnek is ott a híúsága, a gazdagság iránti vágya, az eltartást váró családja, a gyógyításra váró furunkulusa... Bach és társai alkalmazott tánczenéje alkalmas "komolyzenévé válni", mert az alkalmazottsága ellenére-mellett azért készült, hogy szerzői zene legyen, azért készült, hogy egy relatíve szűk közönségnek tessen, Bachnak, amikor a "populáris" táncszvitjeit írta, eszébe se jutott Mari néni és Józsi bácsi, meg hogy rádióbarát tétel is legyen a szvitben (azért a h-moll szvit Badinerie-je elég rádióbarát). Sőt, még a templomi alkalmazott zene is rétegközönségnek íródott, a keresztény-keresztyén hívők számára valamint Isten számára, ergo a szerzők tudták, hogy az akkori sintoistáknak ez biztosan nem fog tetszeni, és viszont. A "kortárs komolyzene" pedig, mint ahogy te is mondtad, sokszor már tényleg az ideális megvalósulása az általam (természetesen leegyszerűsítve) ábrázolt szerzőközpontúságnak, "fióknak" írásnak.
  (Régen, művészmozivezetőként azt szoktam mondani, hogy ha a filmre ötnél nagyobb létszámú közönség jön be, akkor az már gyanús, el kell gondolkoznom, hogy nem rontottam-e el valamit a filmválogatásban. Arról ne is beszéljünk, hogy az "ideális" művészek [Pasolini például...] miket szoktak mondani saját koruk közönségéről és az "ideális" művész helyes attitűdjéről, hehe...)

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák