Új hozzászólás Aktív témák

• #2674 DDL őstag

  Új Válasz 2007-10-05 22:49:28 #2674

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DDL

  őstag

  HFM 20

  " (Zene és modellje.) Egyszer egy külföldi audiofillel beszélgettem.
  Elmondtam, miképp szoktuk megítélni, melyik készülék "hogyan szól".
  Csak csóválta a fejét, és ilyesmit mondott: "nem az a fontos, hogyan
  szól, hanem hogy hogyan lehet vele zenét hallgatni". Azt hiszem, nem
  egészen értettem, mire gondol; hát ez a kettő nem egy és ugyanaz? Úgy
  látszik, némely dolgokat nem lehet megérteni csak átélni. Azóta már én
  is átéltem, nem is egyszer. Gyakran tapasztalom, hogy az a bizonyos
  "jól szólás" önmagában mennyire nem elegendő. Sajtószemlénkben egy
  karikatúra fogja ezt elmondani, nálam ékesszólóbban.
  Tesztmódszerünk, mint bizonyára mindenki tudja, kezdettől fogva az
  úgynevezett A-B vakteszt. Előnyeit-hátrányait egyaránt ismerjük (vö.:
  Szeánszológia, HFM 4.). Előnye, mindenekelőtt, hogy objektív. De ez az
  objektivitásra való törekvés egy kissé alibikeresésnek hat: "Nem
  csalás, nem ámítás, becsületes vagyok, mert vakon, tehát
  elfogulatlanul ítéltem - ami pedig az eredményt illeti, mosom
  kezeimet." De hátha tévedünk?! Mi ér többet: az elfogulatlan ítélet,
  amely esetleg téves - vagy a teljes mértékben szubjektív kritika,
  amely viszont nagyobb valószínűséggel helytálló?! Nehéz kérdés. Egy
  biztos: a zenehallgatáshoz vagy nagy nyugalom kell, az A-B vakteszt
  viszont aggasztó mértékű stresszel jár együtt. A "szeánsz" sok
  mindenre jó, csak egyre nem: nem modellezheti a hétköznapi
  zenehallgatást.
  Aki tud olvasni a sorok között, alatt, fölött és mögött, bizonyára
  észrevette, hogy mi újabban megadjuk az istennek, ami az istené, és a
  császárnak, ami a császáré. Az A-B vaktesztet, amikor csak tehetjük,
  kiegészítjük a másik féle teszttel, amely voltaképpen nem is teszt,
  hanem "közönséges" zenehallgatás. Eddigi tapasztalataink szerint a
  kettőnek az eredménye többnyire egybeesik; eszerint túl sokat nem
  tévedhettünk. Néha azonban nyugtalanító dolgok derülnek ki (a 14.
  oldalon ilyesmikről is szó lesz), és ezeket bizony érdemes figyelembe
  venni. Egy módszer - nem módszer. Vagy a legjobb esetben is csak
  annyit ér, mint az egyszeri káderjellemzés: "Mondd, milyen ember az a
  Kovács? Százszázalékos?" "Feltétlenül! De hogy ezer ezrelékes-e - no,
  arra már nem mernék megesküdni."

  Annyi a hiba, hogy nem a HFM4-ben henem a 3. számban van a hivatkozott cikk.

  Üdv: DDL

  Messziről jött ember azt mond amit akar. http://logout.hu/blog/ddl/index.html

Új hozzászólás Aktív témák