-
IT café
Elso fazis: epits ki egy megfelelo alapot,konnyu,alacsonyabb pulzusu alapozassal.Erzesbol ez a "meg tudok kenyelmesen beszelni futas kozben",nagyjabol a max pulzusod 70-75%-a.
Amikor ugy le tudsz futni kb. 10km-t,hogy 5 utesnel nem mozdul el tobbet az alap futopulzusod akkor kezdheted a kovetkezo fazist.
Új hozzászólás Aktív témák
-
Peterhappy
őstag
Én is. Három gélt kaptam a vasárnapi maratonon, egyet a pártfogoltamnak adtam, kettőt hazahoztam Így is ittam annyi ISO-t, hogy még a futás utáni pizzázásban sem tudtam résztvenni. Az ISO meg jól megnyomta a pocakom, szóval még arra is oda kell figyelni a jövőben (gond azért nem lett belőle).
-
Peterhappy
őstag
válasz LanyUs #94307 üzenetére
Helyes, pörkölj nekik oda
Május végéig még bőven belefér legalább egy lebetegedés
Egy hét volt, tegnap már egész tűrhetően voltam, ma hajnalban az erdőben pedig minden IS felszakadt. Végigköhécseltem a kocogást, de megérte, alig van már valami a torkomon. Jó passzban is érzem magam - leszámítva, hogy megint kezd sz.rul lenni a derekam... De azon is dolgozunk.
-
Peterhappy
őstag
válasz LanyUs #94309 üzenetére
Ezért jó, hogy állandóan fáj valamim, nem igazán akaródzik tempózni.
Ha nagyon bennem van a boogie, úgy vagyok vele, vagy Pepe vagy Zsolt úgyis fut aznap helyettem gyorsan, aztán lehiggadok.Viccet félretéve sajnos tényleg ritka a tempózás, és tényleg azért, mert hol itt, hol ott fáj. De a pulzus messze nem jó még, hiába viselkedett ma szépen a hajnali kocogásnál - kimondottan hűvös volt még, csalóka volt. Úgy kellett tepernem a 140 feletti pulzusért.
Amit aztán alapból megugrottam, mikor a városban mászkáltam. Már most haspólós/miniszoknyás csajok özönlik el az utakat (amiért amúgy a jó isten áldja meg őket ) , mi lesz itt nyáron???
-
Peterhappy
őstag
válasz patyil #94487 üzenetére
Így-így
@Zoli: Én reggel 6:00-kor indultam, és csak 17.5 kilit futottam, de 1636ml becsült kiizzadt folyadékot írt, és poénból direkt lemértem magam futás előtt és után, majdnem két kiló volt a difi (ami a két pisiszünet mellett is durva). Szóval ez nálad alhangon 2liter, plusz amit a koffein kihajt.
Mert hosszú futás előtt, pláne közben nem iszunk koffeint!!!
Igaz Norby?Éhgyomorra 2 nagy pohár víz. Futás előtt még legalább egy. És inkább kelljen futás közben egy-két pisikockát dobni, de ne legyél szomjazz el! Kaját soha nem viszek magammal FM táv alatt (na jó, inkább 30km alatt), de folyadékot tavasszal-nyáron kell, vagy legyen egy szilikon poharad (előny, de nem feltétel) és ejts útba olyan helyet, ahol vizet tudsz vételezni. A Közkutak app nagyon hasznos, én is azt szoktam mindenkinek ajánlgatni.
Egyébiránt szépek ezek a hosszú futások, elég komolyan, újult erővel visszatértél a műtét után
Amúgy érkezik most egy komolyabb lehűlés, lesz hozzá viharos szél is (hogy rohadjon meg), nálam ezek alapból jelentős fejfájást szoktak okozni (és okoznak most is, hogy rohadjanak meg). Ez is rásegíthet a fejfájásodra, bár biztos, hogy az alapja a dehidratáltság.
Szerk:
"20°C fölött marad a kerékpár szerintem...
ennyit nem ér az egész..."De, ér Csak átgondoltabb felkészülést követel meg.
Mivel eddig azért nem szórtad a félmaratoni távokat, lehet, hogy nincs feltétlen hozzászokva még a tested, és szerintem egy hidegebb őszi/tavaszi napon pont ugyanígy megborultál volna, mint most. Vigyél magaddal egy kulacs vizet, és kész. És igyál akkor is, ha még nem érzed, hogy kellene - tudatosan, 2-3km-enként húzd meg a flaskát. Ha van a közelben hely, ahol tudsz újratölteni, simán belefér 1l víz egy ekkora távon!Nagyon fontos! Ha azt érzed, hogy szomjas vagy, az már rég rossz! Elméletileg úgy kellene folyamatosan inni napközben, hogy ne jöhessen létre szomjúságérzet. A víz a mi üzemanyagunk, a testünk kb. 60%-a. Ha nem tankolsz, köhécsel a motor, majd lefullad.
[ Szerkesztve ]
-
Peterhappy
őstag
válasz ballazol #94498 üzenetére
Pulzus lesz az, nem csak a hidratáltság és a meleg, és a szintkülönbség.
Ok-okozat van közte, de a lényeg, hogy a pulzusod miatt fáj (szerintem) a fejed.Egész nyugodtan fuss a továbbiakban is, csak ésszel tedd, figyelj oda jobban a testedre. Te meg aztán pláne, mert
1) olyan távokat futsz, amiket korábban nem igazán
2) nemrég műtöttek, volt egy komolyabb kihagyásod
3) rendszeresen adsz plazmát (bár azt sejtem, hogy egy ideig még nem fogsz) -
Peterhappy
őstag
válasz SirRasor #94434 üzenetére
+ @All:
Irtad ezt a Nincs hatalmad felettem c. konyvet.
Tudnatok olyan konyveket/cikkeket/podcasteket ajanlani, amik a "mentalis fejlodest" szolgalnak?
Elsosorban inkabb sportra vonatkoztatott irodalomban gondolkodom, de a fentihez hasonlo cimek is johetnek!Tobb sportolo oneletrajzat olvastam, azok elegge motivaloan hatottak, inspiraltak, de maraton 30km-nel nem segitettek sajnos.
Azt erzem, hogy fejben egyertelmuen erosodnom kellene meg (ha mar fizikalisan nem megy, es gyorsulni sem tudok)...Elore is koszi!
-
-
Peterhappy
őstag
Előre is elnézést, hosszú leszek, de inkább leírok minden kis apróságot-hülyeséget, hátha hasznos lehet a jövőben valakinek.
A múltkor már majdnem sikerült hivatalosan is futóvá válnom - hetekig úgy tűnt, le fog esni egy körmöm, a ráckevei maratont követően -, de végül mégsem. Úgyhogy életbe lépett a "B terv".
A tegnapi futókörök napján szerettem volna odatenni magam. Erre készültem az elmúlt kb. két hónapban. Never 79-től kaptam egy egyszerűbb felkészülési tervet, és rengeteg tippet, tanácsot a futásra, amiért roppant hálás vagyok, és itt is, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani neki
A felkészülés része volt a három héttel ezelőtti ráckevei maraton, ahol a betegség és a hőség maga alá gyűrt, és azt hiszem 4:17-es idővel futottam be. De ott éreztem, miután összekapartam magam, hogy maradt benne - és úgy istenigazából még csak el sem fáradtam.
Ezt jó jelnek vettem, reményt adott, hogy összejöhet talán a dédelgetett terv, a hatórás futás.Az utóbbi heteket elég csúnya derékfájás sújtotta (Ráckevén is csak gyógyszerrel tudtam futni), munkavédelmi cipőt cseréltem, valószínűleg ez volt a megoldás, így a héten a derekam már egész vállalható volt - ellenben az új cipő jól megnyomta a jobb lábam ékcsontját(?) és odacsapott a bal Achillesemnek is, így pénteken még abban sem voltam biztos, indulni tudok...
Viszont a hétre sikerült végre meggyógyulnom, a múlt hétvégi hosszúmat még végifuldokoltam, de épp a legjobbkor egyenesbe jöttem.Mind Ráckevén, mind a korábbi maratonomon eléheztem, ahogy ugyanígy jártam, mikor Chuck Norrissal próbáltuk bringával meghódítani a Vértest (Vérkör). Tudtam, hogy ezen most nem fogok kockáztatni, bőven készültem frissítéssel.
A műsort a Lidl támogatta
Pénteken bevásároltam pillecukorból, és a múltkor itt, általam, feltételesen javasolt tehenes gumicukorból - és szépen kiméregettem, melyikből mennyi kell per óra.
Óránkénti 70kcal-ra kalkuláltam, az ISO fél literjében 35kcal van, a ~9grammos gumicukorban ~7gramm, az ~5.5grammos pillecukorban ~4.5gramm.
Óránkénti porciókat csináltam, s úgy számoltam, kb. tízpercenként kell egy bocit megennem (7darabot vittem/tasak, hátha kínálnék valakit, vagy jobban megborulnék és kellene), pillecukorból 12darab jött ki per óra. ISO-t végül nem tudtam vízzel higítgatni, úgyhogy kettőt áttöltöttem soft kulacsokba, és később a Feleségem utántöltötte előbb egyik, majd másik kulacsot. Vízzel nem készültem - ez volt a nagy könnyebbség - azt az asztalról tudtam elvenni. Mellé három szett bogyó: sótabletta+Tribulis Terrastis, az egyik Magnéziummal kiegészítve. Kétóránként akartam bevenni egyet (féltávnál a +magnéziumosat), erről simán megfeledkeztem, négy óra után kapcsoltam, így végül két csomagot lőttem el.
Óránként 6-8dl folyadékot ittam, 2.5ISO mellé 3-4 pohár vizet vettem el. Kb. 20-30percenként ittam vizet, ISO-t meg ahogy épp alakult, de két óránként egy flaska volt a célkitűzés.
A verseny első felében nagyon szigorúan odafigyeltem a cukorzabálásra (is), hülyének néztek, mikor ötpercenként benyomtam egy pillecukrot már a verseny legelején, de ez volt a taktika, tartottam hozzá magamMellényt nem vittem, csak futóövet, hátul ISO-val, elől a cukorkákkal, oldalzsebben a vitaminok, illetve a fülhallgatóm. A zenét szántam titkos fegyvernek, de végül nem használtam. A bringámat "hozzádepoztam" egy oszlophoz, a rá akasztott hátizsákomba raktam a cuccaim.
A verseny maga 8 órás volt. Az eredeti taktikám az volt, hogy az első hat órát végigfutom/kocogom, a maradék kettő már csak séta. A pesszimista forgatókönyv az volt, hogy 6perces km-ek négy órán át, 40km-mel fordulni féltávnál, utána 2 óra alatt még ~15km, és jöhet a séta.
Tavaly 66 körrel nyerte Barátom a versenyt úgy, hogy a négy órás maratonja után már csak sétált. Szóval a pesszimista forgatókönyv is elegendőnek tűnt a dobogóhoz.
De végül sokáig sikerült tartanom magam az optimista verzióhoz, a tervezett tempó 5:30-6:00 közötti volt (bár a reméltnél magasabb pulzus mellett jött össze, de kellemes idő is volt, és hát izgultam is...) - így négy órán belüli maratonnal fordultam féltávnál, s végül 5óra 10percig ment a folyamatos futás (egy pisiszünettel úgy másfél óránál). még az ötödik órát is 6:00 alatti átlaggal tartva.
Az első négy óra 90%-át Petivel együtt futottuk, beszélgettünk, ökörködtünk, máskor hosszú ideig szót sem váltottunk. Úgy 40km-nél, a frissítőpontnál lemaradt, próbáltam ugyan bevárni, de apránként nőtt a távolság, gondoltam akkor még picit oda is teszem magam, csak a biztonság kedvéért, hátha mégis meggondolná magát, és nem érné be négy óra futással Így kiépítettem egy jó fél körös előnyt - aztán négy óránál láttam, hogy sétál, akkor már tudtam, hogy van esélyem.
Az addig élen álló srác hiába vezetett több körrel előttünk, Ő 45 körért jött, látszott is, hogy a féltávra nagyon elfáradt, tudtam hogy nem fogja bírni. Sajnos végül haza is ment, ha sétált volna tovább, odafért volna a dobogóra.
Öt óránál már én vezettem, és gyakorlatilag már csak hárman voltunk versenyben. Peti barátom (a tavalyi győztes), és Gábor (tavalyi második, korábbi győztes). Előbbi már csak sétált, utóbbi még kocogott. Mikor Őt leköröztem, utánam kiabált, hogy úgy könnyű, ha én nem indulok jövő héten az UB-n (és igaza is volt ), úgyhogy lelassultam mellé, és elkezdtünk beszélgetni. Úgy voltam vele, ha a rám egyetlen, veszélyes futóval együtt kocogok, azzal kontroll alatt tartom a versenyt. Akkor volt 8 kör különbség közöttünk. És amúgy jó is volt, jót beszélgettünk közben, szimpatikus "srác" volt.5:10-nél borultam meg először. Beszorult a levegő, nagyon elkezdett szúrni az oldalam. Nagyon akartam a hatórás futást, de itt elengedtem. Végül csak 10 perc séta lett belőle, ettem némi banánt és kekszet, benyaltam egy nagy adag ISO-t, és extra adag gumicukrot. Elmúlt a szúrás, akkor minek tovább sétálni?
Pedig itt amúgy előbújt a kisördög, minek tovább strapálni magam, ha látom, hogy nagy az előny - már csak sétálni kell. De ezt aztán legyőztem, úgy voltam vele, magammal akartam versenyezni, én ezért jöttem, és ha valóban ironman akarok lenni, tovább kell mennem.
Aztán épp, mikor betettem volna a zenét a fejembe, Gábor utolért, szólt hogy menjünk, úgyhogy mentünk Jóval lassabban, az Ő tempójában kocogva, de mentünk. Jót beszélgettünk. Néhány kör után azonban elengedtem. Mindenem fájt. Nekem séta szakasz következett, benne nyújtással, kisebb bemelegítéssel. Jó volt, jót tett, de nem lett az igazi. Viszont épp utolértem Petit, szóval együtt dumálva sétáltunk egy jó negyedórát. Végül mikor Gábor visszavett egy kört, és utolért, besoroltam mellé kocogni. Egy idő után Peti is beszállt mellénk, és hármasban kocogtunk. Itt viszont már elmaradt a beszélgetés, én picit le is maradtam, elkezdte megadni magát a farizmom.De ekkor már nagyon vezettem És belefért, hogy alaposan átmozgassam magam. Ez pedig bevált, új erőre kaptam, és ismét hat perc körüli kiliket szórtam.
A legvégébe sétáltam csak bele, azt sem terveztem, de épp utolértem Gábort, és úgy gondoltam, többet ad, ha az utolsó pár percet együtt sétálva tesszük meg, mintha továbbfutok, és megkezdek még egy kört, amit úgysem tudok befejezni.Így egy perccel a vége előtt együtt sétáltunk be, nem sokkal mögöttünk Peti is bekocogott, így össze is állt a dobogó.
A vége 76 kör lett, 8 kört adtam Petinek, 10 kört Gábornak. 10 kört, 10km-t javítottam a "pályacsúcson"Ez volt életem harmadik maratonja (a hónapban a második), 32.5km-mel döntöttem meg az eddigi leghosszabb futásomat. A folyamatos, hatórás futás sajnos nem jött össze, de a bő nyolc órából 7:20 futással/kocogással telt, szóval összességében elégedett vagyok. Főleg, mert nagyon élveztem a futást Hullámvölgy sem igazán volt, a három megállás (sajnos) mind fizikális okokból következett be.
Nagy álmom volt egyszer Peti mellett dobogóra állni, de csak titkon reméltem, hogy ez úgy jöhet össze, hogy én állok a pódium tetején. Fantasztikus élmény volt, még órákkal később sem lehetett levakarni a vigyort a képemről.
A legnagyobb fegyverténynek azt tartom, hogy elhittem, hogy megcsinálhatom (ebben ismét Never-t kell dicsőítenem), rengetegszer elképzeltem, hogy dobogóra állok, és valóban úgy éreztem, lehet esélyem a győzelemre. Magabiztos voltam, hozzá kell tennem, az előző napokban alig volt mozgás, sokat pihentem, tudatosan sokat próbáltam aludni, és csak péntenek kezdtem el intenzíven fókuszálni a futásra. Szerencsém volt, mert péntek este is egész jól, és egész sokat sikerült aludnom.Kis extra adalék:
- Este, a zuhany alól kilépve elkapott a vacogás, reszkettem, úgy fáztam.
Az éjszaka rémes volt, ennyire és ennyi helyen nekem még életemben nem fájt semmim, 3 óra alvást sikerült úgy-ahogy összekaristolnom. Azt is csak azért, mert éjjel bevettem egy Flector rapidot. Úgy éreztem, mintha ezernyi pici gyulladás lenne a testemben. A gyógyszer végül hatott, reggelre már csak brutális izomlázakkal ébredtem.- Kb. 5 liter folyadékot ittam a 8 óra alatt, megettem mellé kb. 400 grammnyi gumi- és pillecukrot, két banánt és úgy 10 szem kekszet. Este azért normálisan vacsoráztam itthon, de ma reggel még így is 2.5 kilóval mutatott kevesebbet, mint hétfőn.
- Futótársaim közül került ki a gyömrői, a gödöllői és a kőbányai futókörök napja győztese is! Mellé Peti hozott ugyebár egy második helyet, Attila (passzív fórumtársunk) pedig egy negyediket.
Hát ennyi. Még egyszer elnézést, hogy hosszú lett, igyekeztem mindenre kiterjedni, hátha valakinek adhat ez egy plusz lökést/motivációt, illetve talál benne valami hasznos gondolatot (az mondjuk csak elvétve akadhat ).
-
Peterhappy
őstag
Koszonom Sracok, nagyon szepen koszonom
-
Peterhappy
őstag
+ Dottorei, Inf3rno, Bandus: koszonom szepen
@Bandus: En nagyon szeretem olvasni a hasonlo beszamoloitokat, nagyon bo lere eresztettem, meg 1x elnezest erte, igyekeztem olyan dolgokat is alaposabban korulirni, amik engem pl. jobban erdekeltek volna, vagy amikrol kevesebbet szoktunk beszelni.
-
Peterhappy
őstag
válasz SpaceKombajn #94879 üzenetére
Koszonom! Raertem irni, az agyban fetrengve
@Suti: koszonom
-
Peterhappy
őstag
válasz SpaceKombajn #94889 üzenetére
Köszönöm szépen, igen, sikerült egy-két kilócskát lekocogni azóta.
Most visszanéztem a fotót, basszus, több mint négy éve volt a foci...@Pttypang: Mondanám, hogy én ki szoktam porciózni, de most csináltam először, általában most vittem először magammal gumicukrot - de így fogom csinálni a jövőben is
-
Peterhappy
őstag
válasz ígyvanferi #94900 üzenetére
Köszönöm
Hehe, nem Bár most igyekeztem nagyon rövidre vágni a körmöket, és nagyon lazára húzni a cipőfűzőt. Be is vált, nem volt gond.
Tényleg, kvázi a lényeget felejtettem ki... Pega39-ben futottam, benne Podiartos futótalpbetéttel. Simán bírta, igaz végig rekortánon mentünk. Ha aszfalton megyek ennyit, szerintem még most sem tudnék lábra állni.
-
Peterhappy
őstag
@Chuck Norris: Köszönöm szépen. Tudtam, hogy neked a darabszám lesz ijesztő, de messze nem volt vészes. A pálya szerencsére alapjáraton sem annyira unalmas, de rengetegen voltak, felnőttek, gyerekek, kutyások, stb. folyamatosan résen kellett lenni, nem lankadt a figyelem. Plusz kb. 5-6 órát más társaságában futottam/kocogtam, úgy pedig repül az idő. Nem volt monoton.
@Tisn:
Kérdés nélkül fogok hosszan válaszolni, de hátha Nektek is jól jöhet.Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalat volt.
Ugyebár nemrég beszélgettünk a maraton előtti pszichés gátról, ami vagy van, vagy nincs.Írtam, hogy a megelőző két maratonomon, és a bringás Vérkörön is eléheztem, ennek elejét akartam most venni. Nagyon alaposan készültem a frissítéssel, főleg az első négy órában tényleg nagyon fegyelmezetten csináltam.
Olyannyira, hogy megpróbáltam beállítani, hogy 10percenként csippantson az órám, csak elbénáztamLényeg: Nem fogyott ki az üzemanyag, így csak a futásra kellett koncentrálnom. Nem jött a kalapácsos ember, és ez óriási könnyebbség volt.
A másik kulcs pedig az volt, hogy nem a maratoni távra készültem, hanem a hat órára.
Így azt néztem, hopp, az első harmada már el is telt (és nem azt, hogy Jézusom, a kétharmada még hátravan!) féltávnál járok -kétharmad táv stb. És menetközben még taktikát is váltottam, és próbáltam magam kapacitálni a 8 órás futásra. S ahhoz képest már végképp eltörpült a kettessel vagy hármassal kezdődő idő.
Azt még figyeltem, hogy hopp, na meg lett egy maraton, de hogy előtte a 40-t, vagy utána az 50-t, a 60-t mikor értem el, fogalmam sincs, nem is érdekelt, jóformán csak az eltelt időt néztem. Folyamatosan kérdezgettek, hány körnél járok, fogalmam sem volt. Csak mentem, mint Forrest Gump
És mindezt abszolúte nem felvágásból írom, mert sokszor a 60percnyi kocogás is nehezemre esik, hanem azért, hogy alátámasszam a magam módján, tényleg mennyire marhára fejben dől el minden.
Mindig is azt vallottam (és épp pár hete írtam is itt), hogy én fejben nagyon gyenge vagyok, de úgy fest, hogy nem - hanem az eléhezés miatt szoktam ledobni a láncot.Never küldött egy remek beszélgetést (akartam linkelni, de most nézem, sajnos már nem elérhető), abban mondta Lőrincz Olivér, hogy amikor jönnek a negatív gondolatok, az azt jelenti, hogy leesett a vércukor. Ez nagyon megmaradt bennem, és egyébként nagyon-nagyon hasonló gondolatokat írt Lubics Szilvi is a könyvében (milyen sok van még hátra, nem tudom megcsinálni, mindenhol is fáj).
Finoman szólva sem vagyok egy önbizalomban bővelkedő valaki, és igyekszem alázatos, óvatos duhaj lenni, de rengetegszer elképzeltem, hogy megnyerem a versenyt, miközben 43km-t se futottam előtte soha (és három héttel korábban meg csúfosan elborultam Ráckevén). És a végén tényleg elhittem, hogy képes lehetek rá.
És ha én, akkor más (aki tényleg erősebb fejben, mint én ) még inkább!
Na ennyi, megint hosszú lett, elnézést, kezdek most már kicsit sok lenni, érzem én.@haiduo82: Köszönöm szépen
[ Szerkesztve ]
-
Peterhappy
őstag
válasz inf3rno #94911 üzenetére
"Nem kell foglalkozni a negatív gondolatokkal."
Azért ha az ember ~40 évig nem így él, elég nehéz mindezt átkattintani. De teljes mértékben igazad van.
Nagyon drukkolok a diétádhoz, ha gondolod, van egy két fős hardcore elit diétás csapatunk Tisn-nel, várunk szeretettel
-
Peterhappy
őstag
Nem lehet, hogy egyszerűen csak túlterhelted/túledzetted?
Nagyon sokat dolgozol idén, jócskán nőttek a mennyiségek, a tempók is, baromi látványosan fejlődsz amúgy Csak lehet, hogy picit túltoltad, Bélám!Tapogasd ki, pontosan hol fáj a farizmodon. Lesz egy pici pont, ami marhára fog.
Hengerrel vagy kislabdával kell oda bemenni, próbálni mind inkább lazítani és rajta maradni a labdán/hengeren, amíg enyhül a fájdalom. A legjobb, ha elmúlik, vagy közel teljesen elmúlik.Nyújtani is hengerezés után próbáld, és nyújtani csak nagyon óvatosan, inkább akkor, ha még melegek az izmok (bringázás, vagy hosszabb séta után).
@Bandus: Köszi, de jó! Nekem erre hétvégéig nem lesz érkezésem, de akkor igyekszem megnézni. Köszi az ajánlást!
[ Szerkesztve ]
-
Peterhappy
őstag
Ja, főleg hogy azóta épp csak a bejárati ajtót nem ettem meg
Mondjuk úgy, hogy sikerült visszatöltenem a kieső kalóriamennyiséget.Sőőőt... igazából már pénteken, mikor Feleségemmel nekiálltunk tesztelni, milyen gumicukrot, vagy pillecukrot kellene magammal vinni. A konyhában kocogtam egy helyben (mint valami picopata), hogy megnézzem, - szigorúan tudományos alapon - megfulladok-e a bocis gumicukortól.
Aztán - szigorúan tudományos alapon - megettük a maradék cukrokat, nehogy másnapra kiszáradjanak, és növeljék az esetleges fulladásveszélyt...[ Szerkesztve ]
-
Peterhappy
őstag
Pisztolyozással csak nagyon óvatosan, az csodákra képes, de gyulladásnál és/vagy idegproblémánál többet árthat, mint használhat! A folyamatos kalapálás nem igazán zúzza szét, lazítja el, ezért érdemes inkább megkeresni a triggerponto(ka)t és azokat folyamatos nyomással enyhíteni.
-
Peterhappy
őstag
válasz Napfénysüti #94928 üzenetére
+ Inf3rno: itt talalhato, Tisn-nel csinaljuk, vagyis hat foleg O, nagyon fegyelmezetten eszik, rengeteget mozog, nekem csak annyi a dolgom, hogy kerdezgetem, hogy birja, es kozben probalom valahogyan magameva tenni a hozzaallasat.
Szuper Srac, csak lassan masznak a kilok lefele, es serulesek is sujtjak. O tudna sokat meselni es remelem fog is, mert peldaerteku, amit az utobbi honapokban muvelt.@SpaceKombajn: ilyen is van, mindenkinek mashogy uzemel a teste. Es a kor is szamit. En tiz eve 72-73kg voltam, pedig mindent IS ettem, akkoriban meg hust is rengeteget, sokat is soroztem, de meloba bringaval jartam, heti 200km es heti 1-2 foci eleg volt, nem tudtam nem fogyni. Ma mar ez nem megy.
Az eletmodvaltasban igazad van -
Peterhappy
őstag
válasz inf3rno #94944 üzenetére
Én a hét öt-hat napján időszakos böjtölök, 16 óra a minimum, sokszor inkább 18-20 óra.
De ezt is embere válogatja, használ-e, van, akinek nagyon beválik, van akinél abszolút nem - vagy épp nem is csinálhatja.
Én anno rengeteget fogytam vele, most nem különösebben akar működni...@Studi
@Tom: Megtoltam a hétvégét, de azon felül amúgy nagyon odafigyelek a kajára. Nagyon rég ettem annyira fegyelmezetten, mint az utóbbi hetekben. Jönnek végre a zöldségek is, én erre vártam, egyedül a kenyér sok már csak, de azt is Feleségem süti (kovásszal készíti), de a napi kalóriabevitel így is szinte mindig deficites, és alig van nasi.
@SpaceKombajn: Ez a legjobb topic az egész PH-n
Én a péksütiket próbálom most épp letenni, nullára még nem sikerült redukálnom, de drasztikusan csökkentettem a mennyiségeket.
Legutóbb két túrós táskát ettem (ha már rákényszerültem a péksütire, legalább sok fehérje legyen benne), hát órákig vertem a fejem utána a falba, hogy az árán vehettem volna inkább egy 250grammos túrót, sokkal több fehérjével, sokkal kevesebb szénhidráttal (és egyéb sz.rral).@Tisn: Sebaj, jönni fognak az eredmények, kitartás Már csak azért se add fel, mert addig pl. engem remekül motiválsz
-
Peterhappy
őstag
válasz inf3rno #94995 üzenetére
Van számodra egy remek hírem.
Még a szigorúbb böjtök is engedik a kávéfogyasztást - szigorúan a presszót/hosszú kávét.
A megengedőbb változatok pedig azt mondják, 50kcal bevitelig nem rúgtad fel az időszakos böjtöt.
Szóval a kávé még egy pici tejjel, vagy tejszínnel is belefér.Mi pl. reggelente a pékségben kezdünk Munkatársammal, csak míg Ő dőzsölésképp a capuccinoja mellé nutellás kiflit eszik, én a hosszú kávémba kérek két kocka tejszínt. Az jóformán kalóriát sem látott (mondjuk gyanítom, hogy tehenet se).
P.s.: Egy másik kávéfüggő
Szerk: Na, Gáborunk közben megelőzött
[ Szerkesztve ]
-
Peterhappy
őstag
válasz Lortech #95001 üzenetére
Megadom a pontot... Engem sokkolt a hülye túrós táska. Úgy gondoltam, ekkora dögbe csak raknak egy valag túrót, hát nem. De örülök is, mert az ilyen élmények segítenek kiábrándulni a péksütiből.
Maradnak a házisütik, Norby azt mondta, abban nincs kalória. Ő egy nagyon tapasztalt és bölcs ember, hiszek nekiNem tagadom, én simán be tudom hozni délután/este a kimaradt reggeli étkezést... Többek között azon dolgozom épp, hogy ez ne így legyen - lekopogom, mostanság egész jó sikerrátával.
De az utcalány 80 kilómat üzembiztosan tartom, nem akar apadni.
Új hozzászólás Aktív témák
- PlayStation 5
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Poco X6 Pro - ötös alá
- AMD Navi Radeon™ RX 6xxx sorozat
- Samsung Galaxy S23 és S23+ - ami belül van, az számít igazán
- Milyen TV-t vegyek?
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Asztalos klub
- Nintendo Switch
- Játékosbarát frissítést kapott az ASUS ROG Ally
- További aktív témák...