Új hozzászólás Aktív témák

• #165154 gbors nagyúr

  Új Válasz 2024-03-22 23:27:02 #165154

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Kuolleet lehdet / Fallen leaves / Hulló levelek (2023)
  Aki Kaurismäkire lehet számítani. Európa egyik legjobban szervezett jóléti államában él és alkot, mégis valami elképesztő érzékkel találja meg a leglepukkantabb, legprolibb, legdepresszívebb szituációkat és karaktereket - hogy aztán ezeket olyan buggyant, abszurdba hajló humorral és olyan szeretetteljes együttérzéssel tárja elénk, hogy az egyszeri néző nem tudja, röhögjön vagy zokogjon a filmen. Vagyis, miután a finn kisreálban járunk, ahol az érzelmek erőteljes (vagy bármilyen) kinyilvánítása nem ismert fogalom, halkan kuncogjon vagy csendesen pityeregjen.
  A Hulló levelek két magányos lélek egymásra találásának (és az egymásra találás csaknem tönkretételének) krónikája. Miután a finn kisreálban járunk, a magányosság nem valami költői okból van jelen hőseink életében, hanem azért, mert egyikükről sem lehet éppen elmondani, hogy a férfias / nőies értékek csúcsát képviselik - nem a külsejükkel van a gond, hanem kb. minden mással; legalábbis első ránézésre.
  Ahogy egymás felé, úgy a néző felé is lassan nyílnak meg a karakterek, és ez a film legnagyobb erőssége - a rendező mesterien kapja el azokat az egészen apró részleteket, amikből a néző fokozatosan felderíti (és jó esetben megkedveli) a főszereplőket, és szurkol nekik, hogy ugyan ne balf***kodják már el ezt a lehetőséget, mert aztán a következő esetleg 10-15 év múlva érkezik, vagy még akkor se. (ld. Mr. Karaoke King )
  A rövid, 80 perces film lassú tempójú, de felesleges sallangoktól mentes, és egészen frappánsan meséli el az amúgy igencsak egyszerű sztorit. Én személy szerint imádom Kaurismäki világlátását, képi világát és a teljesen gátlástalan zeneválasztását (hol máshol lehetne a Mambo Italiano című ezerszer lehasznált slágert finnül hallani?), ahol a póráz nélküli retroorgia közepébe bedobja a friss és Finnországban remek sajtóval rendelkező Maustetytöt (nézzétek meg a név fordítását ) 2020-as szuperdepis dalát (Syntynyt suruun ja puettu pettymyksin). Nem való mindenkinek, de az ilyesmire fogékonyak nem fognak benne csalódni. 8.5/10.

  #értékelés

  [ Szerkesztve ]

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák