Új hozzászólás Aktív témák

• #135165 Viszlát addikt

  Új Válasz 2020-06-06 17:25:43 #135165

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  Sorry We Missed You (2019) - 3/10
  Sajnáljuk, nem találtuk otthon
  #értékelés

  Bizonyos szempontból kifejezetten ártalmas tartalmú film, ugyanis megerősíti az áldozati szerepkört pont azokban, akiket nem babusgatni kellene, hanem jól fejbekólintani. 7 évig éltem Angliában, számtalan hasonló esetet láttam, mindegyikre ugyanaz a szemellenzős, korlátolt hozzáállás jellemző, mint ahogy a filmben is látjuk. Nyakig adósságban kezdjünk vállalkozásba, igaz, hogy alkalmazottként sem tudtam megállni a helyem, de mindig más vagy a körülmények a hibásak, úgyhogy ó jaj, ha a saját magam ura lehetnék, akkor minden más lenne. Sőt, semmi se számít, beleugrok bármibe, kit érdekelnek a feltételek meg a részletek, mert hát eddig minden baj oka az volt, hogy másoknak dolgoztam.

  Aztán jönnek a következmények, a több felelősségből adódó pluszköltségek, nehézségek, és láss csodát, hirtelen újra alkalmazottként szeretnék viselkedni, nézzék már el, meg értsék már meg, illetve turbó fokozaton beindul a "köcsög rendőr megbüntetett mert gyorsan hajtottam" szintű otromba felháborodás és szájkarate. Elhangzik a klasszikus jaj ha saját házunk lenne, mennyivel előrébb lennénk dogma is, amit csak olyan mond, aki soha az életben nem szánt rá két percet sem, hogy egy kicsit számolgasson. Nem csoda tehát, hogy a megoldás nem lehet más, mint még hitelt felvenni a hitelre, hogy saját bizniszt indítson, mit bizniszt, frencsájzt baszki. A képzettség hiánya egy dolog, az ostobaság, felületesség, meg egy másik...

  Anyuka sztorija is "mókás", kötelességtudatból hanyagolja el a saját családját, mintha nem létezne másik állás a szociális gondozásban, pont Angliában, ahol ez akkora biznisz, hogy aki teheti az idősek otthonát meg szociális otthonokat indít. Egy barátomon keresztül megismerkedtem egy lengyel anyukával, aki egyedül nevelte a két lányát (12 és 16), mivel az exférje elrángatta őket Angliába, aztán lelépett valami pénzes angol öreglánnyal. Ő is megragadt a bevándorlók körében gyakori csapdában, angolul nem nagyon tudott és tudása nem is fejlődött, mert a szállodában ahol takarítóként dolgozott, honfitársakkal, románokkal, magyarokkal és spanyolokkal volt körülvéve. Kiderült, hogy képzett szociális gondozó, 10+ évnyi tapasztalattal, de hát azt itt úgysem fogadják el, meg hát jól kéne beszélni az angolt hozzá. Kis utánajárással kiderítettem neki, hogy 3 plusz műszak béréért honosítják a papírjait, a helyi esti főiskolában találtunk nyelvtanfolyamot, ahol 6 hónap alatt összeszedett annyi nyelvtudást, hogy protekció nélkül felvették az egyik legmenőbb öregek otthonába a környéken, a takarítói fizetés több mint duplájáért. Egy okos döntés, 6 hónap kemény tanulás és 3 plusz munkanap, ennyi kellett ahhoz, hogy hatalmas életminőségbeli különbséget érjen el. Azóta már egy egész részleg rá van bízva, a nagyobbik lány a york-i egyetemen tanul és egyik gyereke sem beszél úgy vele mint ahogy más a kutyájával se...

  Közben persze mindenki kezében ott villog az iPhone, a tini gyerek is egyik-napról a másikra lett kezelhetetlen barom és ez sem a szülők hibája természetesen, és széttárják a kezüket, hogy úgy érzik egyre csak süllyednek és süllyednek. Olyan világot élünk, amikor soha ilyen könnyű nem volt tudáshoz és információhoz jutni, csak rá kell szánni az időt és energiát, anélkül soha nem ment és soha nem is fog. Ennyi rossz és informálatlan döntés után nem áldozatot kéne játszani, hanem elgondolkodni, hogy talán felesleges más kimenetelt várni, ha nincs változás a gondolkodásmódban.

  "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák