Új hozzászólás Aktív témák

• #122881 gbors nagyúr

  Új Válasz 2019-05-22 12:28:52 #122881

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Régóta halogattam, de végre megnéztem...

  Interstellar (Csillagok között) - 2014
  A közeli jövőben járunk. A Földet porviharok és egy rejtélyes parazita sújtja, amely sorra teszi tönkre a különféle gabonákat / egyéb élelmiszereket. Az emberek nagy része a mezőgazdaságra és az élelemre koncentrál, a tudományos munka a minimumon van, a világűrt pedig szinte elfelejtettük - egyszóval az emberiség csak vegetál. Ennek a vegetálásnak része Cooper, a volt pilóta és mérnök, aki két gyermekét apósával együtt neveli, és végzi a dolgát, de amikor csak lehet, lázadozik kicsiben. Ebben remek partner lánya, Murph, aki már 10 évesen is kiemelkedően éles eszű, és egyéb furcsaságok mellett azt állítja, hogy időnként egy szellemtől kap üzeneteket. Ezeket nemigen veszi senki komolyan, amíg aztán az egyik üzenet elvezeti Coopert valahová, ahol egy új perspektívát lát meg mind az emberiség, mind a saját maga számára...

  A film első 30-40 percében sok szó nincs a csillagokról, az emberek problémáiba és a kapcsolataikba kapunk mélyebb betekintést, a Nolantől megszokott módon közelről, szimpatizálva, de pragmatikusan. Mire a történet a fenti összefoglalóban leírtak végére ért, már nagyon lelkes voltam, és vártam a sci-fi-orientált részt - ami jött is, de ami a titkos bázison elhangzott, az alaposan lelombozott a felszínessége miatt, mintha a film középpontjában álló események háttere a forgatókönyv írása során valami hatodrangú mellékszál lenne. Ez annál is meglepőbb, mert a később színre lépő fekete lyuk modellezéséhez Nolanék igen komoly tudományos apparátust használtak, tehát még azt sem lehet mondani, hogy nem állt rendelkezésre a tudományos háttér. Sajnos ez a felszínesség a történetveztésre is átterjedt - a szedett-vedett expedíció elindítása után halmozódtak az ostoba döntések, a fekete lyuk eseményhorizontján belül eső, brutális idődilattációval rendelkező bolygóhoz kapcsolódó eseményeket egy épkézláb legénység 10 perc gondolkodás után kiküszöbölte volna. Mindezek után a második bolygó meglátogatásával egy elsőrangú kamaradrámát kapunk, tökéletesen súlyozva a sci-fi és az emberi aspektusokat - mintha nem is ugyanazt a filmet nézném. Végül az utolsó szekció okosan össze lett rakva, bár személy szerint nem szeretem az időhurkos megoldást, mert bármire rá lehet húzni és bármit meg lehet vele magyarázni - emellett lassan átmegy túlhasznált műfaji klisébe.

  A színészek játéka sem hozta vissza teljesen a komfortérzetet - Matthew McConaughey visszafogott, de a mélyben fortyogó Coopere remek volt, Anne Hathaway viszont időnként Steven Seagallal vetekedett mimika terén, mintha nem is ugyanabban a jelenetben játszott volna. A többiek jól oldották meg a feladatukat - a 10 éves Murphyt-t játszó Mackenzie Foy alakítását érdemes még kiemelni.
  Végül, a film legnagyobb erőssége, az audiovizuális élmény. A hang és a zene úgy ahogy van, szuper volt, a látvány kapcsán pedig egyrészt a bitangul festő fekete lyukat lehet kiemelni, másrészt az űrbeli jelenetek megszállott realitásra való törekvését. Egy-két kameraszöget erősen túlhasználtak a leszállóegységek szereplésekor, de önmagában ezen könnyű lenne túllépni.

  Sokat vártam az Interstellartól, és csalódást okozott, annak ellenére, hogy mindent egybevéve egy egészen jó film. Ha kivennénk a bázis megtalálása és az első bolygóról való megszabadulás közötti 40-50 percet, akkor dicshimnuszokat zengenék róla, de így nem tudom ezt tenni - akárhogy is próbálom mentegetni, azok a szegmensek szimplán rosszak voltak, és lerontották a film többi részének az élvezetét is. Kár érte. 7/10.

  #értékelés

  [ Módosította: vond ]

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák