A francia nemzetgyűlés a napokban fogadta el a fájlcserélőket büntető törvény szövegét. Hasonló „három dobásod van" szabályozást Nagy-Britanniában is készítettek elő, ám ez a kezdeményezés a tömeges ellenállás, illetve a jelenlegi politikai konstelláció miatt megbukni látszik. A történetnek azonban még mindig nincs vége, mivel a kreatív (kiadói) ipar képviselői továbbra is követelik a fájlcserélők súlyos büntetését, ám a jelenlegi helyzetben egyelőre esélyük sincs ilyesmire, mivel az internetszolgáltatók egységesen léptek fel a tervezett intézkedések ellen, s – az ars technica újságírójának, Nate Andersonnak a szavait idézve –: „nem tehetnek mást, egyelőre muszáj befogni a lepénylesőjüket, amíg ki nem találnak egy jobb módszert a legális tartalmak terjesztésére".

Nagy-Britanniában egyébként a „három dobásod van" elvét képviselők, zömében a kreatív ipar tagjai, két ok miatt buktak meg ez ügyben (eddig legalábbis). Egyrészt a politika kihátrált mögülük, vagyis nem tudták érvényesíteni lobbiakaratukat. Ugyanakkor – s ez az előzmény – a szolgáltatók máshol ritkán látható egységben léptek fel a tervezett intézkedések ellen, mondván, nem lesznek internetrendőrök.

Ez jelenti persze a hatósági jogkörök visszautasítását is (s ennyiben morálisan dicsérendő dolog), de feltehetően a háttérben szikár kapitalista, ésszerű megfontolások állnak. Ha a szolgáltató a netzsaru szerepét is kénytelen felvállalni, az nyilvánvalóan rosszat tesz az üzletnek, elveszítik a fogyasztók bizalmát, ezt megkockáztatni gazdasági szempontból életveszélyes. De ne feledjük a másik szempontot sem, mely már korábban és máshol is felmerült: arról rendelkeznének ugyan a törvények, hogy monitorozni kell a felhasználókat, kérésre figyelmeztetni kell őket, esetleg egy szigorú szabályozás esetén le is kell kapcsolni őket egy időre, ám azt nem mondják meg, hogy az ezzel, az adminisztrációval járó tetemes költségnövekedést ki fizesse. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy mindezeket a terheket a kiadók, illetve a politikusok egyenesen áthárítanák a szolgáltatókra, akik nyilván nem értenek ezzel egyet. Ráadásul kontraproduktív is lenne egy ilyen gyakorlat, mivel ha a szolgáltatónak kell ezeket az új terheket állnia, mert a törvény kötelezi, akkor azt nyilván azokra fogja ráterhelni, akik egyébként „vétlenek", vagyis nem folytatnak illegális fájlcserét. Róka fogta csuka.

Épp ezért a brit szolgáltatói szövetség (ISPA) közleményében gyakorlatilag elküldte a búsba a kreatív iparági szövetségeket, mondván, ostobaság, amit kérnek, inkább gondolkodjanak el új kereskedelmi, licencelési koncepciókon, őket pedig hagyják békén, hadd végezzék a dolgukat. Ezt az érvelést alátámasztják adatokkal is, s kimutatják, a kiadók mérése szerint az illegális zeneletöltések aránya egyre csökken a legális forgalomhoz képest, s most már a törvényes adatforgalom meghaladja az illegálist.