Hosszú évek, évtizedek kutatási eredményeinek mára már a gyakorlat számára is érdekes bemutatására készül egy, az MIT-n dolgozó tudóscsoport, akik idejüket arra szánták, hogy felgyorsítsák az optikai hálózatokon történő adatátvitelt – tudósított róla a physorg.com tudományos portál.

Vincent Chan, valamint Joan és Irwin Jacobs egy új hálózati topológiát mutatnak be egy e hónapban Japánban rendezendő konferencián, melynek az a lényege, hogy az optikai jelek elektromos jelekké való átalakítását (illetve fordítva), vagyis a konvertálást gondolták újra, s ígéreteik szerint a már meglévő hálózatokon a jeltovábbítás sebessége legalább százszorosa lehet a jelenleginek, de az sem kizárt (bizonyos körülmények között), hogy akár ezerszeresére is emelkedhet a gyorsulás.

Az ismertető cikk szerint a jelenlegi optikai hálózatokon alapesetben roppant gyors az adattovábbítás, a jelentős mértékű lassulás akkor lép fel, amikor egy szálon különféle forrásokból különféle információk egy időpontban érkeznek meg a forgalomirányítóra, a routerre. A router ezeket a fényjeleket konvertálja elektromos jelekké, mivel egyszerre nem tud mindegyikkel foglalkozni, ezért a várakozásra ítélt információkat a feldolgozásig átalakítva a memóriájában tárolja. Ez a várakozási idő ugyan csak milliszekundumokban mérhető, ám ez a fényjelek sebességéhez képest iszonyúan hosszú idő.

A probléma megoldására a kutatók egy magyarra még nehezen fordítható megnevezéssel illetett módszert alkalmaztak: „flow switching” (kb.: „áramlásváltás”). A közelebbről nem ismertetett metódus valami olyasmit jelent, hogy a kábeleken érkező adatok útját egy nagy forgalmú összeköttetés csomópontjai (nodes) között az eddigiektől eltérő módon szervezik, egy olyan egyirányú adatáramlási rendszert, adatáramlási logisztikát dolgoztak ki, mely kizárja azt, hogy a routerekre különböző irányokból különböző adatok érkezzenek egy időben, így ki lehet iktatni a tárolási időt, így a konvertálást is.

Hasonló elképzelések bizonyos mértékig már ma is működnek az interneten, mivel az olyan nagy cégek, mint a Google, a Facebook vagy a nagy bankok is az adatáramlás logisztikájával igyekeznek felgyorsítani a hozzáférést, ám ezek esetében két végpont között van meghatározva a prioritásokat előíró, a hullámhosszokon alapuló szabályozás, és kis forgalomnál nem túl hatékony a megoldás, túl nagy forgalomnál pedig úgyszintén nem elég jó.

A „flow switching” esetében ilyen nem lenne, a sávkihasználást egyenletesre optimalizálták, ha a két végpont között nő a forgalom, a kutatók által kialakított menedzsmentprotokollok új erőforrásokat (hálózatokat) vonnak be a feladatok újraosztására.

A tudósok egy kisebb hálózaton már tesztelték is az elképzelést, s ennek eredményeire támaszkodva állítják, hogy minimum százszoros gyorsulás érhető el. Jelen pillanatban azon dolgoznak, hogy a lehető legkevesebb energiafelhasználással működjön a módszer, mivel az is kiderült, hogy ez a megoldás energiatakarékosabb is, mint a jelenleg alkalmazottak.

A lap megkérdezte Ori Gerstelt, a Cisco vezető mérnökét erről a koncepcióról. Gerstel elmondta, hogy több, a forgalmat gyorsító technológia létezik már, de mind közül ez látszik a legpraktikusabbnak. Ugyanakkor gazdasági okokból szkeptikus a bevezetését illetően, ugyanis a jelenlegi routereket ki kellene cserélni olyanokra, melyeknek nem kell konvertálniuk, és ez fölöttébb drága mulatság. Végeredményben úgy véli, hogy a „flow switching” jövője a felhasználói igényektől függ: ha kell a jelentősen, nagyságrendekkel gyorsabb net, akkor valószínűleg megéri a befektetés.

A kutatás vezetője, Vincent Chan épp ezzel érvel, mivel szerinte az online közvetített nagy felbontású filmek, tévéadások olyan mennyiségű adatot fognak generálni, hogy feltétlen szükséges lesz egy ekkora mértékű hálózatfejlesztés.