Ubuntu
Nem célunk győztest hirdetni – eléggé szubjektív ítélet lenne –, de úgy tűnik, hogy az Ubuntu anyacégének, a Canonicalnak sikerült a legismertebb márkanevet felépítenie az asztali Linuxok területén. Ebben nagy szerepe volt a mögé állított szolgáltatásoknak és annak, hogy az Ubuntu ma már nem csak egyplatformos asztali Linux, hanem létezik szerverre, tévére és táblagépre fejlesztett verziója is, továbbá van saját felhő szolgáltatása is, az Ubuntu One (bár ezen azért lenne mit finomítani).
Vitatott, hogy a felhasználók mennyire szerették meg az Ubuntu új felületét, a Unityt. Az biztos, hogy ennek bevezetésével a Canonical előbb szakított a Start menü koncepciójával, mint a Windows. A Unity a Start menü helyett egy ikonoszlopot és egy gépeléssel igen gyorsan használható gyorskereső menüt kínál. Előnye, hogy jól alkalmazható hagyományos és érintőfelületekre is, azaz ha valakinek érintőképernyős eszköze van, azon is jól használhatja a rendszert. De az is igaz, hogy elsőre meglehetősen szokatlan tud lenni. A gyorskereső a legtöbb alkalmazás menürendszerében is keres, de sajnos a LibreOffice-ban még mindig nem. Minden erénye mellett bevezetésekor sokan kifogásolták a Unityt, így a Canonical beépítette a visszalépés lehetőségét a jó öreg GNOME-ra.
Akárhogy is értékeljük személyesen az Ubuntut, nem ez a kiadás áll a letöltési listák élén – érdemes megnézni akár a Distrowatch.comot –, hanem a Mint, és a Mageia is szorongatja. Ez nagyrészt ugyanannak köszönhető, aminek az Ubuntu sikere is: gazdacége, a Canonical a nyílt forráskódú alapokat ötvözi az üzleti szemlélettel, a rendszer szoftverboltjában profi fejlesztők és nagyobb szoftverházak kereskedelmi alkalmazásai is kaphatóak. A 12.10-es kiadástól már az Amazon webáruház találatai is megjelennek a Dash keresőben, ami nem mindenkinek tetszik, sőt, néhányan kifejezetten kémprogramnak minősítették a modult és el is pártoltak emiatt a kiadástól. Szerencsére volt hová átpártolni, az Ubuntu maga is számos leágazás (például Mageia, Mint, Ubuntu Studio, Xubuntu) forrása, melyek hagyományosabb kezelőfelületet kínálnak Amazon és minden egyéb gyanúsnak minősíthető sallang nélkül.
A telepítő – ahogy ma már minden kiadásé – támogatja a partíciók átméretezését, így a Windows mellé is fel lehet rakni a rendszert, ha van elég szabad hely a merevlemezen. Különlegessége, hogy már kezdettől beállíthatunk titkosított partíciót is. Sok mindent megtalálunk a frissen feltelepített Ubuntuban, amit ismerhetünk PC-ről is, egy komplett alkalmazáskészletet kínál és szoftverboltja könnyen használható. Telepítés után az alapértelmezett böngésző a Firefox, az e-maileket a Thunderbirddel kezelhetjük és a kiadásban megtalálható a LibreOffice nagy része is (a maradék gyorsan telepíthető). Sajnos csak egy nagyon egyszerű fotókezelő jár hozzá, de bármikor feltelepíthetjük a Gimpet, ami az egyik legjobb Linuxos képszerkesztő program. Az Empathy közösségi kliens Windows alatt nem használatos, de Linux alatt népszerű, és gyönyörűen beépül a tálcába. Mindenre kapunk alkalmazást, CD írásra, PDF megjelenítésre, zenelejátszásra és persze ott a szoftverbolt is, ha bármi másra lenne szükségünk. Nem mellékes, hogy az alapértelmezett ablakkezelő témában az ablakok kezelőgombjai a bal felső sarokban kaptak helyet, ezért inkább az OS X-re emlékeztet az egész Ubuntu felület, mint a Windowsra.
A Unity kicsit jobban megtornásztatja a grafikus kártyát, mint mondjuk a Windows 8, de összességében a gépigénye kisebb, 512 MB RAM-mal már elmegyeget (1 GB azért ajánlott). Aki modern, sokak által használt disztribúciót akar, melynek talán mobil platformon is lehet jövője, annak érdemes megnéznie az Ubuntut. Még egy járulékos előnnyel számolhatunk vele kapcsolatban: a nemrégiben Linux alá is megjelent Steam kifejezetten az Ubuntut ajánlja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
