Linuxot, de melyiket?
Jócskán vannak olyanok, akik megnéznék, milyen a Windows nélküli élet, de ha rá is szánják magukat valamilyen Linux telepítésére, a rengeteg kiadás közül nem tudnak választani. Egy rossz döntés pedig hosszú időre elveheti az ember kedvét az ismerkedéstől. Szerencsére vannak olyan Linux disztribúciók, melyek direkt az abszolút kezdő felhasználók számára készültek, és ha ezek közül választunk, viszonylag fájdalommentesen próbálhatunk átszokni az új operációs rendszerre. Különösen úgy, hogy anélkül próbálhatjuk ki élőben a kívánt rendszert, hogy fel kellene égetnünk magunk mögött a hidat: a legtöbb Linux telepítő működik Live USB rendszerként is, ennek egyszerű elkészítési módját A rendszert hordozd, ne a gépet! című cikkünkben ismertettük. Az alábbiakban néhány, a teljesen kezdők számára általunk javasolt kiadást mutatunk be.
Egyetemes Linux előnyök
Hadd tetszelegjünk kicsit a kerítő kisördög szerepében és beszéljünk a Linux néhány előnyéről a Windowshoz képest. Egyértelmű pluszpont a pingvines operációs rendszerek mellett, hogy ingyenesek. Mi több, túlnyomó részük nyílt forráskódú, azaz nem csak a kész szoftver használható, hanem annak forrása is bárki által módosítható, ha érez erre magában indíttatást. Új, komplett számítógép vásárlása esetén ugyan sok esetben jár a konfigurációhoz a Windows aktuális kiadása is (főleg, ha márkás gépről van szó), de ha külön szeretnénk megvenni a Microsoft operációs rendszerét, néhány tízezresnek bizony búcsút kell mondanunk.
Ma már létezik a Windows 8 pendrive-ról futtatható kiadása, a Windows to Go, mely ugyan csak viszonylag drága, minősített USB 3.0-ás flash meghajtókon használható, viszont legalább már van – azelőtt csak Live Linux létezett, „Live Windows” nem. (Ez természetesen a hivatalosan kiadott verziókra értendő, különböző hordozható Windowsok eddig is voltak, pusztán nem a Microsoft adta ki őket, hanem ügyes programozók munkájának volt köszönhető a létezésük).
Egy átlagos, olcsóbb laptopon vagy régebbi asztali számítógépen az erőforrások érzékelhető hányadát emészti fel a háttérben állandóan futó vírusvédelem. Erre egyelőre Linux alatt nem igazán van szükség, nem azért, mert sérthetetlen, hanem mert a kártevők, vírusok fejlesztőinek elsődleges célpontja a nagyságrendekkel nagyobb bázisú és sérülékenyebb Windows. Ehhez járul a nyílt forráskód egyik nagy előnye, hogy az igen aktív fejlesztői közösség tagjai hamar kiszúrják a beépített turpisságokat, így – legalábbis saját gépünkön – adatainkat nagyobb biztonságban tudhatjuk. A legtöbb Linux kiadás amúgy is beéri gyengébb konfigurációval, mint az éppen aktuális Windows(ok).
Régebben sokakat tartott vissza a Linux kipróbálásától a hiányos driverellátottság, ma már azonban lényegesen jobb a helyzet, és a legnépszerűbb asztali disztribúcióknál igen széles az alapból támogatott hardverek spektruma. Ezért általában már nem kell vesződnünk a driverek utólagos keresésével és telepítésével (amikor még azt sem tudjuk, az új rendszerben ezt pontosan hogyan kell elvégezni), és az operációs rendszerben alapból is egy jól használható szoftverkészlet vár minket. A legtöbb Linuxban már régóta van szoftverbolt, és egy kattintással frissíthetünk minden alkalmazást. Azért persze hátrányok is akadnak, Windows alatt még mindig több hardver támogatott (főleg a legújabbakkal lehetnek gondok), és sok ismert Windowsos programnak nincs Linuxos verziója, bár alternatívákból általában nincs hiány.
Ubuntu
Nem célunk győztest hirdetni – eléggé szubjektív ítélet lenne –, de úgy tűnik, hogy az Ubuntu anyacégének, a Canonicalnak sikerült a legismertebb márkanevet felépítenie az asztali Linuxok területén. Ebben nagy szerepe volt a mögé állított szolgáltatásoknak és annak, hogy az Ubuntu ma már nem csak egyplatformos asztali Linux, hanem létezik szerverre, tévére és táblagépre fejlesztett verziója is, továbbá van saját felhő szolgáltatása is, az Ubuntu One (bár ezen azért lenne mit finomítani).
Vitatott, hogy a felhasználók mennyire szerették meg az Ubuntu új felületét, a Unityt. Az biztos, hogy ennek bevezetésével a Canonical előbb szakított a Start menü koncepciójával, mint a Windows. A Unity a Start menü helyett egy ikonoszlopot és egy gépeléssel igen gyorsan használható gyorskereső menüt kínál. Előnye, hogy jól alkalmazható hagyományos és érintőfelületekre is, azaz ha valakinek érintőképernyős eszköze van, azon is jól használhatja a rendszert. De az is igaz, hogy elsőre meglehetősen szokatlan tud lenni. A gyorskereső a legtöbb alkalmazás menürendszerében is keres, de sajnos a LibreOffice-ban még mindig nem. Minden erénye mellett bevezetésekor sokan kifogásolták a Unityt, így a Canonical beépítette a visszalépés lehetőségét a jó öreg GNOME-ra.
Akárhogy is értékeljük személyesen az Ubuntut, nem ez a kiadás áll a letöltési listák élén – érdemes megnézni akár a Distrowatch.comot –, hanem a Mint, és a Mageia is szorongatja. Ez nagyrészt ugyanannak köszönhető, aminek az Ubuntu sikere is: gazdacége, a Canonical a nyílt forráskódú alapokat ötvözi az üzleti szemlélettel, a rendszer szoftverboltjában profi fejlesztők és nagyobb szoftverházak kereskedelmi alkalmazásai is kaphatóak. A 12.10-es kiadástól már az Amazon webáruház találatai is megjelennek a Dash keresőben, ami nem mindenkinek tetszik, sőt, néhányan kifejezetten kémprogramnak minősítették a modult és el is pártoltak emiatt a kiadástól. Szerencsére volt hová átpártolni, az Ubuntu maga is számos leágazás (például Mageia, Mint, Ubuntu Studio, Xubuntu) forrása, melyek hagyományosabb kezelőfelületet kínálnak Amazon és minden egyéb gyanúsnak minősíthető sallang nélkül.
A telepítő – ahogy ma már minden kiadásé – támogatja a partíciók átméretezését, így a Windows mellé is fel lehet rakni a rendszert, ha van elég szabad hely a merevlemezen. Különlegessége, hogy már kezdettől beállíthatunk titkosított partíciót is. Sok mindent megtalálunk a frissen feltelepített Ubuntuban, amit ismerhetünk PC-ről is, egy komplett alkalmazáskészletet kínál és szoftverboltja könnyen használható. Telepítés után az alapértelmezett böngésző a Firefox, az e-maileket a Thunderbirddel kezelhetjük és a kiadásban megtalálható a LibreOffice nagy része is (a maradék gyorsan telepíthető). Sajnos csak egy nagyon egyszerű fotókezelő jár hozzá, de bármikor feltelepíthetjük a Gimpet, ami az egyik legjobb Linuxos képszerkesztő program. Az Empathy közösségi kliens Windows alatt nem használatos, de Linux alatt népszerű, és gyönyörűen beépül a tálcába. Mindenre kapunk alkalmazást, CD írásra, PDF megjelenítésre, zenelejátszásra és persze ott a szoftverbolt is, ha bármi másra lenne szükségünk. Nem mellékes, hogy az alapértelmezett ablakkezelő témában az ablakok kezelőgombjai a bal felső sarokban kaptak helyet, ezért inkább az OS X-re emlékeztet az egész Ubuntu felület, mint a Windowsra.
A Unity kicsit jobban megtornásztatja a grafikus kártyát, mint mondjuk a Windows 8, de összességében a gépigénye kisebb, 512 MB RAM-mal már elmegyeget (1 GB azért ajánlott). Aki modern, sokak által használt disztribúciót akar, melynek talán mobil platformon is lehet jövője, annak érdemes megnéznie az Ubuntut. Még egy járulékos előnnyel számolhatunk vele kapcsolatban: a nemrégiben Linux alá is megjelent Steam kifejezetten az Ubuntut ajánlja.
Lubuntu, Puppy
Hivatalos, az Ubuntu közösség által támogatott leágazás a Lubuntu, mely kevesebb RAM-mal és igen gyenge processzorral is beéri. Ennek hátterében főként az áll, hogy a Unityt az LXDE asztali környezettel váltották ki, mely nem olyan csillogó-villogó, viszont nagyon alacsony rendszerigényű. Ha szűkében vagyunk a memóriának, akkor az Alternate Install telepítővel érdemes próbálkozni.
Kisebb igényeihez mérten a rendszer kicsit szerényebb alkalmazáskészlettel kerül fel a gépre. A böngésző a Chromium, mely a Chrome nyílt forráskódú változata, és Flash lejátszót alapértelmezetten nem tartalmaz. Az e-mail kezelésre a Sylpheed, a chat lebonyolítására a Windows alatt is ismert Pidgin szolgál. A LibreOffice-nál kisebb tudású, de egyúttal jóval visszafogottabb hardverigényű Abiword – Gnumeric páros áll rendelkezésre az alap irodai feladatokhoz. Összességében az alapfeladatok elvégzésére szolgáló alkalmazáskészlet kissé szűkös, viszont rengeteg szoftver telepíthető rá pár kattintással, így ez a hiányossága gyorsan orvosolható.
Ha szeretnénk biztos, Ubuntuból származtatott hardvertámogatást és ugyanazt a fejlett telepítőt, de visszafogottabb hardverigényekkel, egy hagyományos, inkább Windows 95-re mint XP-re hasonlító megjelenéssel, akkor a Lubuntu jó választás.
Puppy – kényes SSD meghajtókra is
A fejlesztő házikedvencéről nevezte el sajátos Linux kiadását, mely némileg szakít a hagyományos operációs rendszerek háttértárkezelési felfogásával. Úgy van kialakítva, hogy nem terheli folyamatosan a háttértárat, hanem csak leállításkor, illetve beállított időközönként írja vissza a változtatásokat. Ez gyorsítja a karcsú rendszer futását és kíméletesebb az SSD meghajtókkal. Ha valakinek például első generációs Asus EEE PC-je van 2 GB-os beépítet flash meghajtóval és Celeron CPU-val, az még sokáig használhatja a Puppy operációs rendszerrel, de más, akár ennél öregebb, merevlemezüktől megfosztott PC-k is munkára foghatók vele egy 1-2 GB-os flash drive birtokában. A legújabb változat kísérletileg támogatja a munkamenetek Multisession CD-re írását is. További előny, hogy a munkamenetek titkosítva is elmenthetők, sőt az egész rendszer titkosítható, így egy ellopott géppel csak feladathoz jutnak a tolvajok, adathoz nem.
Persze megvan az ára ennek a kímélő felépítésnek, a Puppy saját csomagformátummal és csomagkezelővel oldja meg a szoftverek telepítését, ezért a teljes kínálat közel sem olyan bő, mint másutt. A hardver beállítása sem mindig zökkenőmentes és kicsit esetlen a Wi-Fi hálózatok kezelése.
Az alap alkalmazások köre hasonlít a Lubuntuéra (Abiword, Gnomeric), de annál jóval bővebb alapkiépítésben – a Live ISO képállomány mérete viszont így is csak 132 MB. A böngésző esetében már telepítéskor választhatunk a Firefox, Seamonkey, Chromium, Opera vagy Iron között, az alap levelezőkliens itt is a Sylpheed. Sok mindent telepíthetünk még, de ahhoz, hogy magyarul, az általunk kedvelt alkalmazásokkal jelentkezzen be a rendszer, célszerű egy testre szabott Live ISO-t készíteni, amihez a Puppy részletes segítséget nyújt.
Mint, KDE felület
Az Ubuntu ír leágazása a Distrowatch.com adatai szerint jelenleg a legnépszerűbb asztali Linux kiadás. Ezt egyrészt annak köszönheti, hogy sok, nem nyílt forráskódú driver is bekerült a rendszerbe, így ha egy laptop Wi-Fi adaptere nem működik Ubuntuval, megeshet, hogy a Mint alatt fog. A másik jellegzetessége, hogy több hagyományos asztali grafikus környezet közül választhatunk telepítésekor. Választhatjuk a MATE-et vagy a Cinnamont, előbbi a GNOME 2, utóbbi a GNOME 3 leágazása. A MATE mellett szól, hogy javított a GNOME 2-n és elég kiforrott, míg a Cinnamon fejlesztői egy kicsit jobban eltávolodtak a klasszikus iránytól és néhány új dologgal próbálkoznak. Akárhogy is, mindkettő esetén egy felturbózott, de hagyományos jellegű Start menüt kapunk, és az ablakkezelő ikonok a fejléc jobb oldalán vannak, illeszkedve a Windowshoz szokottak elvárásaihoz. Létezik a Mint XFCE és KDE ablakkezelőkkel kombinált leágazása is, így igazán van miből választanunk.
Az Ubuntuhoz hasonlóan jó telepítő, jó driver ellátottság és igen nagy alkalmazásválaszték jellemző a Mintre, népes felhasználói tábora mellett a frissebb megjelenésű és mégis hagyományos kezelőfelület szólhat a Mint kipróbálása mellett.
Windows 7 helyett KDE
Rengeteg Linux kiadás létezik, mely az egyik legrégebbi és hagyományosan a Windowsra hasonlító asztali környezetet, a KDE-t használja. A KDE menüje hasonló a Windowsban megszokotthoz, csak többlapos, így kicsivel jobban rendszerezett. Emellett még a Windows Vista megjelenésével bevezetett asztali minialkalmazások (gadgetek) megfelelőit is kínálja, és a választék sem szerényebb a Windows alatt megszokottnál. Hazánkban egyik legismertebb alkalmazója az OpenSUSE, mely régebben SUSE Linux néven futott és az egyik legnépszerűbb kiadás volt. Ajánlhatjuk még a Mageiát is, ha szinte szó szerinti Windows alternatívára vágynánk.
A fenti összeállítás természetesen csak egy nagyon kis szeletét mutatja be a népszerű Linux változatoknak, de ahogy említettük, alapvetően Linux-szüzek által is könnyen használható alternatívák kipróbálásához próbáltunk kedvet csinálni. Ha mégsem ezek közül választanánk, érdemes a Distrowatch kínálatából szemezgetni és a fórumokon olvasgatni a tapasztalatokról.
