Nem kell Windows

Kétségtelen tény, hogy a Linux asztali rendszerként is egyre használhatóbb, és alkalmas a mindennapi feladatok ellátására. Legyen szó akár internetezésről, akár filmnézésről, vagy éppen munkáról. A mai modern Linux-kiadások rendelkeznek mindazzal a képességekkel, amelyet egy korszerű operációs rendszertől elvárhatunk. Egy dolgot kell legyőznünk: a régóta berögződött Windows-használati szokásainkat.

Nem tagadom, számomra szimpatikus az az a tudásközösség, amely kiválóan működteti a Wikipedia vagy éppen az OpenStreetMap szolgáltatásokat. Hasonló szemlélet érhető tetten a szabad szoftverek esetén. Miért ne járulhatna hozzá az ember a közös szoftveres tudás építéséhez, akár mint fejlesztő, dokumentáció készítő, tesztelő, vagy éppen felhasználó?

Ez a felismerés nálam nagyjából 10 éve következett be. Előtte hébe-hóba használtam Linuxot, de csak kalandvágyból: kipróbálni valami újat, ismeretlent. Akkoriban a Woody volt a Debian család elérhető példánya, és azzal próbáltam megbarátkozni. Sikerrel.

De nem volt túl könnyű, mert akkoriban sokkal inkább kihívás volt Linuxot használni, mint manapság. Én sem voltam eléggé felkészült, és az operációs rendszer is sokkal makrancosabbnak tűnt. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de végül az Ubuntu lett az a rendszer, amely felhasználók millióival szerettette meg a Linuxot és a hozzá kapcsolódó szabadabb életérzést.

Nincsenek licenckulcsok, aktiválások – és tört verzió esetén különféle trükkök és crackek –, hanem csak közösségek, amelyek lelkesedésből egyre jobb és jobb rendszereket készítenek. Hogy mi a siker receptje? Jó kérdés.

Ha visszagondolunk, az OpenSUSE elődje, a SUSE Linux már 1996-ban kínált grafikus beállítórendszert és kellemesnek tűnő desktopot, de mégis 2004-ig kellett várni arra, hogy megszülessen egy olyan operációs rendszer – az Ubuntu –, amelyik széles tömegeket ér el. Mark Shuttleworth-nek, az Ubuntu-terjesztés elindítójának célja nem kevesebb volt, mint megtörni az asztali rendszereken a Microsoft hegemóniáját. Nincs is erre jobb bizonyíték, mint az Ubuntu Bug #1. A rendszer dinamikusan és szépen fejlődött, én 2006-ban a Drapper Drake-kel szálltam fel a vonatra. Innentől kezdve munkára és otthon is Linuxot használtam. Az Ubuntuval a feladataimat el tudtam látni – még a céges novelles, microsoftos környezetben is.

Teltek-múltak az évek, és az Ubuntu projekt előállt a mai napig leginkább megosztó fejlesztésével, az Unityvel. Nagy lendülettel vettem magam a 11.04-es Natty Narwhal verzióval megjelenő újdonság megismerésébe, de valahogy nem sikerül megszoknom. És bár tetszett a felület, soha nem érzetem kényelmesen magamat az ablakkezelő pixelei között. Egy évig győzködtük egymást, míg végül Maya elcsábított.

Maya és a Linux Mint eljövetele

Több nőt az informatikába! – hallható ez a népszerű vélekedés, teljesen helyesen. A Linux Mint kiadások a verziószámok mellett – szokás szerint – kódnevet is kapnak. Itt női neveket adnak az új kiadásoknak.

A Linux Mint története 2006-ban kezdődött, akkor jelent meg – az akkor még Kubuntura épülő – 1.0-s, Ada kódnevű kiadás. Ezt a verziót Clement Lefebvre, a Linux Mint fejlesztője még egyedül készítette. Az újabb verziók már mind Ubuntura épültek, és már csoportmunkában készültek.

A Linux Mint az Ubuntu egyenes ági leszármazottja, így – akár csak az Ubuntunak – a Linux Mint rendszernek is őse a Debian. Ennek az örökségnek tudható be, hogy a Linux Mint mindkét rendszer alapjain elérhető.

Vagyis a Linux Mint hagyományosan Ubuntura épül, egészen tavalyig mindig a legújabb Ubuntu kiadást használták alapként a Linux Minthez. A tavaly megjelent 17-es (Qiana) verzióval azonban a fejlesztők a stabilitás irányába léptek, és ennek érdekében – ezentúl – csak LTS kiadásokra épül a Linux Mint. Ennek megfelelően a verziószámozás is átalakult, ahogy az a legutóbb megjelent 17.1-es (Rebecca) verzióból is látható. Az 17-es szám jelzi, hogy az adott Linux Mint kiadás az Ubuntu 14.0.4-re épül – a 18-as szám a 16.04-es Ubuntu LTS alapokat jelzi majd. A 17.x verziószámban pedig az új funkciókat is hozó frissítéseket adják meg, ahol x=0,1,2… . A kódnevek továbbra is minden új verziót megilletnek, így továbbra is abc rendben sorakozó női nevek lesznek a kódnevek. Az új verziók támogatása az alapot jelentő LTS verzió szerint történik, így 2019 áprilisáig támogatottak a 17-es sorozat tagjai. A 13-as verziójú, Maya kódnevű kiadást pedig 2017 áprilisáig illetik meg a frissítések.

A Linux Mint másik változata a Linux Mint Debian Edition, vagy LMDE, amely a Debian-alapú kiadásokat jelöli. Itt is történt változás, hiszen a rolling kiadás új verziói a Debian „Stable” ágán alapulnak, ellentétben a régebbi verziók „Testing” származásával.

A választás

A Linux Mint támogatja a 32 és 64 bites rendszereket is. Általánosságban: minden gépen, ahol 4 GB vagy annál kevesebb memória van, a 32 bites operációs rendszert ajánlott feltenni. Ha a gép memóriája bővíthető 4GB-nál nagyobbra is, vagy már eleve több van benne, akkor érdemes a 64 bites verziót telepíteni.

A felhasználó szempontjából a legfontosabb és talán legnehezebben eldönthető kérdés, hogy milyen asztali környezetet használjunk. Mivel ez erősen ízlés kérdése, erre nyilván nem lehet általános tanácsot adni. Viszont a különféle környezetek és a hozzájuk való ablakkezelő hardverigénye eltérő, így a telepítés céljául választott számítógép képességei is befolyásolhatják döntésünket. Általánosságban elmondható, hogy a KDE és a Cinnamon asztali környezetek rendszerigénye a legnagyobb. Ezeket legalább 2 GB memória esetén szoktam ajánlani.

A másik összetevő pedig a videokártya. Itt érdemes rá figyelni, hogy a hardveres gyorsítás bekapcsolható legyen, és akkor megnyílt az út a KDE és a Cinnamon felé. Minden más esetben a MATE vagy a Xfce a jó választás – legalábbis Linux Mint esetén.

Fontos tudni, hogy az asztali környezet választása nem befolyásolja a használható alkalmazások körét, csak az alaptelepítésben benne lévő alkalmazások mások. Általában érdemes azokat használni, de természetesen a többi telepítésére is van lehetőség, sőt több asztali környezet is lehet ugyanarra az operációs rendszerre telepítve. Továbbá mindentől függetlenül használhatjuk kedvenc programjainkat, Firefoxot (böngésző), Thunderbirdöt (levelező), LibreOffice-t (irodai programcsomag), Pidgint (azonnali üzenetküldő kliens), Gimpet (raszteres rajzolóprogram), Inkscape-et (vektoros rajzolóprogram), vagy mást, amit megszoktunk és szeretünk.

Cinnamon

Számomra a Cinnamon felület az, ami a leginkább megfelel elvárásaimnak. Logikus felépítésű, könnyen használható, megfelelő hardveres támogatás mellet gyors – és egyben szép is. Ez az a felület amelyre – szerintem – legkönnyebb az átállás a Windows használata után.

A Cinnamon a GTK+ 3-ra épülő asztali környezet. Karrierjét a GNOME 3 által használt GNOME Shell kiterjesztéseként kezdte, akkor még Mint GNOME Shell Extensions néven. Miután a Linux Mint fejlesztői számára világossá vált, hogy a GNOME Shell fejlesztése más irányba tart, mint ahogy azt elképzelték, 2012. január 2-án közleményben tudatták, hogy forkolják a GNOME 3 környezetet, minden segédprogramjával együtt.

Az 1.2-es verzióban az ablakkezelőt cserélték le, a GNOME 3 által használt Mutterről forkjára, a Muffinra váltottak.

A 2012. november 18-án megjelenő 1.6-os verzió a fájlkezelőt cserélte le a Nautilusról a saját forkjára, a Nemóra. Azzal a megfontolással vágtak bele, hogy egy bővebb funkcionalitást kínáló fájlkezelőt adjanak a Cinnamonhoz.

A következő év májusában a GNOME Control Centert váltotta a Cinnamon-változata, és hasonlóan történ a képernyővédő esetében is. A Cinnamon alkalmassá vált kiterjesztések, kisalkalmazások és asztali alkalmazások (widgetek) használatára is, amelyet akár a Cinnamon internetes repertoárjából is telepíteni lehet.

2013. október 10-én a Cinnamon 2.0 megjelenésével megszűnt a GNOME-függőség, és a Cinnamon egy GTK+ 3-as önálló asztali környezetté fejlődött. Eközben ismét gyorsabb lett és hasznos funkciókkal bővült az asztali felület is: ablakmozaikok, felhasználókezelés fejlesztése.

A 17.1-es Linux Mintben a Cinnamon 2.4-es verziója teljesít szolgálatot. Ennek újdonságai:

• nagy pontsűrűségű kijelzők támogatása
• új nyelvbeállító alkalmazás
• rajztáblák továbbfejlesztett támogatása
• megújult téma- és asztalháttér-választó
• továbbfejlesztett Hálózati beállítások ablak
• új eszköztár a Nemóban
• emblémák és megváltoztatható mappaszínek a Nemóban

A felület szépen fejlődik, új hasznos funkciók kerülnek a rendszerbe, kevés hibával találkozhat a felhasználó, tudása pedig egyszerűen bővíthető az interneten fellelhető kiegészítők segítségével.

MATE

A GNOME 3 2011. áprilisi indulásával a fejlesztők lényegében megölték a GNOME 2 fejlesztését. Ám a GNOME 3 újszerű felülete – akár csak az Unity esetében is – nem nyerte el mindenki tetszését. De a kód forkolásával ez a felület is tovább élhet, így született meg 2011. június 18-án a MATE felület. A MATE szintén forkolta a GNOME 2 alkalmazásait. A MATE egy kisebb hardverigényű, egyszerűbb kinézetű asztali környezet, akár 1GB-nál kevesebb memóriával rendelkező gépen is használhatóan jól fut. (A Linux Mint 17.1-ben lévő MATE 1.8 újdonságai.)

Xfce

Az Xfce közel 20 éves történelme alatt több újraírást is túlélt, míg az Xform eszközkészlet alkalmazása helyett végül a GTK+ 2 használatára váltott. A mai modern Xfce megjelenését 2003. szeptember 25-től számoljuk, a 4.0-s verzió megjelenésétől. A rendszer saját ablakkezelőt (Xfwm), Thunar nevű fájlkezelőt, és egy sor saját, illetve GNOME 2-ből forkolt alkalmazást kínál. Hardverigénye talán még a MATE-nál is szerényebb, így 1GB-nál kevesebb memóriával rendelkező, régi vagy nem működő videokártya-hardvergyorsítás estén ez az elsődleges ajánlat. (A Xfce újdonságok megtekintése.)

KDE

A KDE hosszú ideje az egyik legteljesebb asztali környezet. A Cinnamon, MATE és Xfce asztali környezetekkel ellentétben nem a GTK+ eszközkészletre épít, hanem a réges-régen még kettős licencelésű, mára azonban már teljesen szabad licenc alatt elérhető Qt eszközkészletre.

Az elsőre Kool Desktop Environmentnek, aztán K Desktop Environmentnek, végül KDE Software Compilationnak hívott asztali környezet története 1998. július 12-ig nyúlik vissza. Napjaink KDE kiadásai a Qt 5-ös verzióját használták, amelyre a Linux Mintben használt KDE 4.14 verziók is épülnek. A Qt 5-tel együtt három egymástól kiadási stratégiában eltérő összetevőre választották szét a fejlesztők: KDE Frameworks 5 – alapkönyvtárak, KDE Plasma – asztali felület, valamint KDE Applications – alkalmazások. (KDE újdonságok megtekintése.)

Az összes felület közül a KDE nyújtja a legszélesebb alkalmazásgyűjteményt és a legnagyobb testreszabhatóságot, illetve pompát. Ennek megfelelően itt a legnagyobb a hardverigény. Személyes benyomásom szerint nekem ez már túl sok, ugyanakkor rengetegen kedvelik ezt a környezetet is.

ISO lemezképfájlok beszerzése

Az ISO lemezkép-fájlok beszerzéséhez látogassuk meg a Linux Mint magyar vagy angol közösségi webhelyének letöltési oldalát: https://linuxmint.hu/letoltesek

Erről a webhelyről letölthetjük a nekünk tetsző változatot. Ez a cikk a Cinnamon verzióról szól.

[+]

Élő főpróba

A letöltött lemezképet pendrive-ra vagy DVD-re kell kiírni. Ennek lépéseit az IT café hasábjain már kitárgyaltuk: első, második (InfraRecorder vagy LiLi), illetve harmadik (unetbootlin). Ezek után a BIOS beállításokkal bírjuk rá rendszerünket a lemezképet tartalmazó eszközről történő indulásra. Indítsuk el a gépet, és várjuk meg míg megjelenik a grafikus felület. A legtöbb mai Linuxnak, így a Linux Mintnek is van LIVE üzemmódban működő változata, amelyet a DVD-ről vagy pendrive-ról történő indítás során kapunk.

[+]

Ez az üzemmód alapvetően a Linux Mint telepítését szolgálja, ugyanakkor más feladatokat is elláthat. Ha pendrive-ról futtatjuk a LIVE rendszert, akkor ezt használhatjuk egy bármilyen gépen elindítható mobil irodának is. Elég csak a pendrive-ról elindítani, és a megszokott környezet, beállítások szerinti rendszer és fájlok jelennek meg előttünk néhány másodpercen belül.

[+]

A LIVE rendszerben és ebben a mobil irodában internetezhetünk, dokumentumokat hozhatunk létre, levelezhetünk, és még számos más dolgot is megtehetünk. Csak a képzelet szab határt ennek a megoldásnak, és csak egy pendrive kell hozzá, kellően nagy – 4-8-16 GB – tárterülettel.

A LIVE rendszernek másik alkalmazása a nem működő Linux helyreállítása – de erre ne legyen soha sem szükség. De itt most inkább arról, hogyan telepítsük a Linux Mintet.

Ám előtte próbáljuk ki a rendszert. Az megjegyezendő, hogy a rendszer sebessége itt még nem olyan jó, mintha merevlemezről vagy memóriaalapú tárolóról futtatnánk, de már van rá lehetőség, hogy kipróbáljuk a telepített alkalmazásokat, megvizsgáljuk hogy a számítógép hardvere mennyire van jó barátságban a Linux Minttel. Igen, inkompatibilitások mindenhol lehetnek. Ez idő alatt le tudjuk dönteni, hogy szeretnénk-e használni ezt a rendszert, telepítjük-e gépünkre. A telepítésnél van lehetőség egyedüli rendszerként telepíteni, de arra is van mód, hogy Windows mellé telepítsük – amíg jobban meg nem barátkozunk a Linux Minttel. Fontos információ, hogy a LIVE rendszer csak kis mértékben beszéli nyelvünket, ám a telepítés után szinte minden elemében átállítható magyar nyelvűre.

Bárhogy is döntünk egy dolog fontos: Mielőtt továbblépnénk, mindenképpen készítsünk mentést a régi rendszerről. Legalább a fontos fájlokról, de akár az egész rendszerről. Ha nem tudjuk, ezt hogy csináljuk, kérjünk segítséget (ismerős, fórum).

Ha elszántuk magunkat, kattintsunk a „Install Linux Mint” ikonra, és indulhat a móka. Windows mellé telepítéshez itt található egy leírás és egy videó is:

Telepítés I.

Napjainkban a Linux Mint vagy bármely más terjesztés telepítése egy tucat kattintással telepíthető, legyen szó egyedüli vagy Windows mellé történő telepítésről.

Üdvözöljük → Válasszuk ki a telepítő nyelvét: Magyar. Majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Előkészítés → Ellenőrizzük a rendszerigényeket. Majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Telepítés típusa → Merevlemez törlése, és Linux Mint telepítése. Itt van lehetőség a Windows vagy más Linuxok mellé történő telepítésre. (Ugye van már mentésünk az összes fontos adatunkról?) Majd kattintsunk a „Telepítés most” gombra.

[+]

Lemezre írjam a változtatásokat? → Kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Hol tartózkodik? → Budapest (vagy egyéb ami közelben van). Kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Billentyűzet kiosztás → Magyar és Magyar, vagy ami nekünk tetszik. Kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Kicsoda Ön? → Adjuk meg nevünket, gépnevünket, kis- és nagybetűket, számokat és esetleg speciális karaktereket tartalmazó jelszavunkat.

[+]

Általánosságban érdemes a jelszót megkövetelni a bejelentkezésre, pláne ha többen vagy publikus helyen is használják a gépet. Ez utóbbi esetben a „Saját mappa titkosítása” is ajánlott. De ha elveszik a jelszó, nem lehet majd visszaállítani az adatokat, és egy kis teljesítményveszteséget is okoz a titkosítás. Én laptopon és asztali mindig használom – fontos számomra a biztonság. Döntsünk, majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.

[+]

Telepítés II.

A telepítés ekkor megkezdődik, és 5-30 perc múlva – gépünket újraindítva – már a Linux Mint fog elindulni. Közben áttekintésként elolvashatjuk a telepítő által rendezett ad-hoc bemutatót új rendszerünkről.

[+]

[+]

[+]

[+]

Első élmény a Linux Minttel

A rendszer indulása után az MDM bejelentkező állja utunkat. Adjuk meg a telepítés során megadott jelszót, és kisvártatva megjelenik a Cinnamon elegáns felülete. Érdemes megfigyelni, hogy ez a rendszer ugyanaz, amit a LIVE során is láthattunk, nincs zsákbamacska!

[+]

Emellett felugrik egy ablak, az Üdvözlőképernyő, amelyből a Linux Minttel kapcsolatos helyeket és eszközöket (például: adat-visszaállítás) érhetünk el. A Linux Mintre amúgy is jellemző általánosságban, hogy saját fejlesztésű programokkal próbálják még lakhatóvá tenni a rendszert.

[+]

Ha minden igaz, a gépben lévő összes hardvereszközt felismerte a rendszer. Nincs utólagos illesztőprogram-telepítés, általában csak kis konfigurálásra, vagy még arra sincs szükség.

[+]

Az ablak alján a Panel van, amely méretben színben is megváltoztatható, elemei testreszabhatóak, de elhelyezni „csak” alulra vagy felülre (esetleg mindkét helyre) lehet. A Panel teljesen testreszabható, így most csak az alapbeállítást ismertetjük. A Panel bal szélén a „Menü” van.

Erre kattintva elérhetők:

• a telepített programok – csoportokba szervezve, illetve a „Minden alkalmazás” csoportban egybe ömlesztve. Innen tudjuk megnyitni a Firefox böngészőt, a Gimp képszerkesztőt, a LibreOffice irodai programcsomag összetevőit, a VLC médialejátszót, a GThumb képrendezőt és importálót, a Simple Scan szkennelő programot, a Banshee hanglejátszót, a Pidgin azonnali üzenetküldőt, a Thunderbird levelezőklienst, a Transmission torrentklienst, a Számológépet, az Archívumkezelőt, és a Fájlok nevű alkalmazást, amely a Nemo nevű fájlkezelő
• a „Beállítások” és „Adminisztráció” csoportok, amelyek nélkülözhetetlenek, ha testre szeretnénk szabni a rendszert
• a „Helyek” nevű mappát, amelyben a leggyakrabban használt mappák vannak a Saját mappán belül. Ez a rész bővíthető a „Fájlok” fájlkezelőben új könyvjelző hozzáadásával
• a „Legutóbbi” fájlokban az általunk megnyitott legutóbbi fájlok vannak
• bal oldalt a „Kedvencek”, amelyre gyorsindításként kiemelhetőek kedvenc alkalmazásaink. Ide kerülnek a rendszer leállítását, újraindítását és zárolását (CTRL+ALT+L) végző hivatkozások is
• a menü megnyitásakor pedig a keresőmezőbe gépelve szűrhetünk a menü tartalmában

A „Menü” a Windows logóval elcsúnyított „SUPER” gombbal is megnyitható, egy „SUPER” gomb lenyomásával és a kívánt karakterek leütésével keresve. Mutatok egy példát:

„SUPER” V L „ENTER”

Ennyivel már el is indítható a VLC. Gyorsabban, mint egerészve. Ráadásul bármely programhoz egyedi billentyűzetkombinációt is rendelhetünk, így ha sokallnánk az előbbi gépelést a Menü → Billentyűzet → Gyorsbillentyűk beállításnál hozzáadhatjuk a „SUPER + V”-t a VLC indításához.

[+]

Ahhoz, hogy igen közel legyenek a kedvenc programok egér használata közben is, az ikonokat hozzáadhatjuk a Panelhez, vagy pedig kirakhatjuk az Asztalra is.

A Panelen elhelyezett ikonok közvetlenül a „Menü” mellett vannak, és alapból az Asztalt megjelenítő ikon, a Firefox, a Terminál (CTRL+ALT+T) és a „Saját fájlokat” (home) megjelenítő Fájlok ikonok vannak kint. Ettől jobbra a legnagyobb területen az éppen futó alkalmazások láthatók. Tovább haladva jobbra a Panel értesítési területre jutunk. Itt a bal oldalsó ikon a értesítések gyűjtője – ahol az általunk nem látott értesítések gyűlnek. Bal gombbal kattintva megnézhetjük őket. Mellette a felhasználói információkat és beállításokat találjuk, valamint a rendszer leállításához szükséges vezérlőelem van, majd tovább a Bluetooth (ha van), a wifi (ha van), a hangerőszabályzó és az akkumulátor (ha van) visszajelző ikonja látható, Nyugodtan ismerkedjünk meg velük, kattintsunk rájuk bal gombbal, vizsgáljuk meg, mit tudnak – mindent, amit kell. Ha a rendszerünk frissítésre szorul, akkor itt jelenik meg a kis pajzs ikon is, amelyre kattintva frissíthetjük rendszerünket. A Panel utolsó két eleme az óra (dátumkijelzéssel és bal gombbal kattintva naptárral), valamint az ablakválasztó, amellyel a megnyitott ablakok között válthatunk. Ha a Panelre jobb gombbal kattintunk, minden elemét testreszabhatjuk, megtudhatjuk róla micsoda és ki csinálta, vagy éppen eltávolíthatjuk. Így a jobb gombbal csak óvatosan!

Légy te Kolumbusz!

Elég sok mindent láttunk már a rendszerből, de még sok minden hátravan. Javaslom, hogy önfeledten, a kíváncsiságtól vezérelve kattintgassunk, ismerjük ki Linux Mint rendszerünket. Ez az ismerkedés napokig, hetekig is eltarthat. Látogassuk meg a rendszer beállítására szolgáló Rendszerbeállítások ablakot („SUPER” „Rendszerbeállítások”), és nézzünk körül a beállítások között. Átállíthatjuk a hátteret és témákat, szinte bármit. Érdemes azonban kicsit fékezni itt kíváncsiságunkat, hiszen egy rossz beállítással kényelmetlenebbé tehetjük rendszerünket. Érdemes egyesével megvizsgálni, mi mit csinálhat, és van-e rá szükség.

Elő körben nem is tennék mást, csak hozzáadnám a rendszerhez a magyar nyelv teljes támogatását. Ehhez keressünk rá (jobbra fent) vagy keressük ki a „Nyelvek” ikont, és kattintsunk rá. A megjelenő ablakban kattintsunk rá a „Nyelvek telepítése vagy eltávolítása” gombra. A legtöbb ablakban, így itt is, ha elkezdjük írni: Hungarian, akkor azzal azonnal keresünk a listában, és odaugrik a kijelölés az első találathoz. Itt láthatjuk, hogy „Néhány nyelvi csomag hiányzik”, amelyet máris orvosolhatunk a „Nyelvi csomagok telepítése” gombbal, és a kért csomagok az internetről letöltésre és telepítésre kerülnek. A művelet végén egy teljes körű magyar nyelvű támogatást kapunk, így már be is zárhatjuk ezt az ablakot.

Ugyanígy a „Rendszerbeállítások”-nál tudjuk felvenni az új nyomtatókat is a „Nyomtatók”-nál.

A „Képernyő”-nél (Display) pedig a több monitor megfelelő támogatása állítható be.

Ha kíváncsiak vagyunk, hogy milyen programok érhetők még el azonnal a rendszerhez, akkor látogassuk meg a „Szoftverkezelő” alkalmazást, ahol tematikusan rendezve, illetve keresve is találhatunk programokat. A telepítés után a programok megjelennek a menüben is.

[+]

[+]

A Cinnamon billentyűzetről és egérről

Megvan benne minden, ami miatt hatékonyan lehet benne dolgozni billentyűzetről:

• a több munkaterület támogatása (CTRL+ALT+JOBB vagy BAL)
• a Munkaterületek áttekintő nézete (CTRL+ALT+FEL)
• ablakok áttekintő nézete (CTRL+ALT+LE)
• a kényelmes ablakváltó előnézettel (ALT+TAB vagy ALT+SHIFT+TAB)
• asztal megjelenítése (panelen ikon vagy SUPER+D)
• fájlkezelő megnyitása (SUPER+E)
• asztal lezárása (CTRL+ALT+L)
• terminál (parancssor indítása) (CTRL+ALT+T)

Az egér- és érintőtábla-használat is tökéletesen testreszabható. Jól használható a kétujjas görgetés, a kattintások testreszabása vagy a koppintással történő kattintás is. Az ablak mozaik segítségével a képernyő szélére húzott ablakok fél vagy teljes képernyő nagyságra méretezhetők. Testre szabhatók a különböző grafikai effektusok, az ablakok által használt témák, a rendszer által használt betűtípusok és háttérképek is. Részletekbe menően – ízlésünk szerint – beállíthatjuk az ablakok megjelenését, a rajta megjelenő gombokkal együtt, az alkalmazásváltó működését, a ablakfókusz kezelését és az ablaklista működését is. Az ablaklistával – ami a panel bal végén kapott helyett – megjeleníthetjük a munkaterületen lévő ablakokat.

Összefoglaló

Ahogy láthatjuk, a Linux manapság egy felhasználóbarát, kényelemes és hatékony eszköz még a kezdő felhasználók számára is. Több gépen és konfiguráción használom a Linux Mintet – laptopokon és asztali gépeken is –, de úgy tűnik, hogy az előbb említett erények mellett a stabilitást és a könnyű üzembe helyezést tudnám még kiemelni. A játszani vágyó felhasználók is számtalan programot telepíthetnek, vagy ha ez nem lenne elég, akkor a Steam pingvin logós termékeit is leemelhetik a digitális pocokról. Természetesen az új rendszert meg kell szokni. Ez nem Windows, és megengedheti magának azt a luxust, hogy nem is kell azt másolnia – mert már valami jobb. Egy mindig szolgálatra kész segítőtárs, amely elboldogul a legtöbb hozzá csatlakoztatott kütyüvel: fényképezővel, szkennerrel, nyomtatóval, rádiós egérrel, presenterrel, szinte bármivel. Azt az érzést nyújtja ami csak az Apple-tulajdonosok kiváltsága volt: egyszerűen működik – de nem csak néhány eszközön – számtalan eszközön. Emellett nem zárja kalodába, nem láncolja magához a felhasználókat, amint azt a Windows és Max OS X teszi. Minden elemében a felhasználóra bízza, mit hogyan csinál, mit hova másol, mit hallgat vagy néz meg. És ez önmagában többet jelent annál, hogy ez ingyen van.

Ha további segítségre van szükséged, látogasd meg a Linux Mint Magyar Közösségének honlapját, tekintsd meg a magyar nyelvű dokumentációt, és tedd fel kérdéseid a fórumon. Ha tetszik mindaz amit csinálunk, segíts nekünk!