Hirdetés

Kipróbáltuk a Google Glasst

Lett is Glassunk, meg nem is

El se hiszem, hogy végre sikerült úgy kipróbálni a Google csodaszemüvegét úgy, hogy nem kellett érte kitenni a lábunkat Magyarországról. Miközben a szerencsés tesztelők és fejlesztők közül sokan már tavaly április vége óta nyúzzák a Glasst, nekünk mostanáig nem sikerült rátennünk a kezünket egyre, ami több tényezőnek is köszönhető: Egyrészt hivatalosan a program még mindig csak az Egyesült Államok területén élőknek szól (tehát trükközni kell amerikai címmel és rokonnal vagy ismerőssel), másrészt ebből eredően sajtópéldányhoz a „kevésbé fontos” országokban gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni. És még meghívó is kell.

Hirdetés

Egy szó mint száz, nem úgy tűnt, hogy itthon még mostanában tudunk „üvegezni”, de szerencsére az EU Edge alapítója, Maróy Ákos lelkes kütyüista, és egy évekkel korábban megfogalmazódott ötlet miatt már nagyon várt valami használhatónak tűnő AR (augmented reality, azaz kiterjesztett valóság) eszközre, ezért mindenféle kreatív módszereket bevetve valahogy beszerzett egyet. Én tegnap kaptam egy röpke órát a jelenleg talán egyik legvágyottabb geek cucc kipróbálására, de két hét múlva egy hosszabb tesztre is lehetőségünk lesz, és akkor futunk vele egy kört a városban:  Megnézzük, hogy reagálnak rá az emberek (és mondjuk a bankok biztonsági őrei), és kicsit boncolgatjuk majd a jogi hátteret is, hiszen az éles tesztprogram indulása óta már csak az nem fejezte ki adatvédelmi és személyiségi jogi aggodalmait, aki még nem is hallott a Glassról. A hardverről és az API-król korábban írtunk, ezek ismétlésétől most eltekintek, majd a részletesebb anyagban sort kerítünk rá. Lássuk az első benyomásokat!

Essünk túl a rövid próba legnagyobb hátulütőjén – szemüveges vagyok, és irtózok a kontaktlencséktől. A Glass jelen állapotában így igen kényelmetlen viselet a hozzám hasonlóknak, és persze hülyén is néz ki az ember a dupla kerettel a fején. A kis prizmára vetített kép hiába van centikre a retinánktól, az Oculus Rifthez hasonlóan itt is a szem természetes fókusza érvényesül, így muszáj valamilyen látáskorrekciót (kontaktlencsét) alkalmaznunk, ha napi szinten akarjuk használni a Glasst. A kereskedelmi termékből természetesen lesz majd olyan változat is, melynek keretébe dioptriás lencsét is pattinthatunk (és ki tudja, talán egyszer egy hagyományos szemüvegre felszerelhető verzió is), de most még szemeseknek áll a világ.

A Glass jobb szárán található egy érintésérzékeny sáv, erre kell koppintani, ha fel akarjuk ébreszteni az eszközt, vagy ha engedélyeztük, elég csak megemelni néhány fokkal a fejünket. Innen vagy szóban és fejünk mozgatásával, vagy a jobb szárat simogatva és koppintgatva tudunk navigálni és alkalmazásokat indítani. A hangvezérlés az egy óra alatt emlékeim szerint egyszer sem tévedett (leszámítva a magyarul kimondott budapesti címeket), gyorsan és pontosan tette a dolgát, legyen szó keresésről, diktálásról, appok indításáról, videózásról vagy fényképezésről. A menü faék egyszerűségű, csak a legszükségesebb dolgokat találjuk benne, a főképenyőtől balra az állandóan futó alkalmazásokat (kártyákat) találjuk, jobbra pedig időrendi sorrendben a legutóbbi tevékenységeinket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények