Új hozzászólás Aktív témák

  • And

    veterán

    válasz M@nH. #5593 üzenetére

    A mértékegységekkel való kevergésnek egyszer már nekifutottunk, igaz, az még e topik elődjében volt ;). Tehát: abszolút teljesítményszint: dBm. Erősítés, csillapítás, veszteség, sima arány: dB. Antennanyereség: dBi.
    A legnagyobb alkalmazható antennanyereség az elméletileg maximált EIRP-hez az előző képletből, ezekkel a kiindulási adatokkal:
    P= 18dBm (amihez hozzátartozik, hogy ez általában már papír szerint is erős szórást mutat, pl. 17 +/-2 dBm),
    a= 0,8dB (H155: 0,5dB/m + kb. a csatlakozások vesztesége),
    G(max)= 20-18+0,8= 2,8dBi, ez jó közelítéssel egy sima félhullámú dipól nyeresége.
    Az általad megadott 11dBi-s antennával az EIRP már 28dBm felett járna.
    Látható, hogy a szokásos teljesítményekkel és paraboloiddal, ill. bármilyen nagyobb nyereségű antennával könnyen átlépjük az EIRP-limitet. Hogy ezzel ki foglalkozik, vagy ki nem, az más kérdés.
    A paraboloid által biztosított nyereségnek elméleti határa van, ezen a wikipedia-oldalon látható képlet szerint, amely a tükör nyílásától és az aktuális hullámhossztól függ. A 2,45 GHz-hez tartozó sávközépi hullámhossz: lambda= 12,2 cm. Ezzel:
    G=~ (9,87 * 90^2) / 12,2^2= ~ 537 (-szeres izotropikus nyereség).
    Ez dBi-re konvertálva: G= 10*log 537= 27,3 dBi.
    De mint az oldal is írja, ez csak az irányhatásból eredő elméleti nyereség, amely a gyakorlatban ennél kisebb. Ennek az oka a fókuszban lévő tápantenna karakterisztikája (nem minden energia jut egyenletesen és kizárólagosan a tükörre), primfókuszos tükörnél a fej és tartókonzol kitakarása, stb. A tápláló antennának tehát fókuszban kell lennie, az adott aperturához kell igazodnia, és természetesen az adott frekvencián kell működnie. Ezért az eredeti műholdvevő fejet természetesen le kell cserélni egy megfelelő wifi-antennára.

Új hozzászólás Aktív témák