- Az iPadOS-re írt appokra is díjat vet ki az Apple
- A franciáknak elege van abból, hogy minden gyerek mobilozik
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Windows 11
- CentOS Linux
- Debian GNU/Linux
- Sokat fogyaszt az AI, egyre több az adatközpont, kell az atomenergia
- Facebook és Messenger
- LibreOffice topik
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
Új hozzászólás Aktív témák
-
neduddgi
aktív tag
Hát én válaszolok, még ha nem is lesznek boldogok tőle, akik olvassák, vitaindítónak jó lesz; szerintem nem haladhat egy időkvantum alatt több térkvantumotm (márha tényleg így működik a kvantált téridő, mert én nem tom hogyan müxik,)
és szerintem ha többet haladna, az ellentmondana az összes természeti alaptörvénynek.
...várom az ellenvetéseket
[ Szerkesztve ]
1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
Infonium
csendes tag
Jó, hogy szóltál, az is jó, hogy vannak közös pontjaink. Kellemes családi eseménysor sűrűjének múltával szólok én is.
A hexagoni aranykor elmúlását nagyon sajnálva kotyogtam bele a későn felfedezett topikba, hátha folytatódik. Hexagon „meséje „ (ő használta szövegére ezt a szót) a legjobb a mai fizika általam ismert interpretációi közül, koncentráltsága John Gribbint is előzi a szövegre fogékony agyamban. Gondoltam ugyan, hogy hexagont aligha inicializálja az én kép(let)telen mesém, de a -hátha- megagitált. Nem jött össze, nem értem el az Összes Információ ingerküszöbét.
Hexagon a vákuumot , az elnevezést helytelenítve, már a tükörvilágnak magyarázta. Ez a magyarázat a vákuumnak anyagként - valamilyen fizikai jelenségként - való elgondolását nem zárja ki. Az én A-4 méretű szösszenetemből a hexagoni tétel fordítottja következik. Igaz, a világunk fizikai jelenségeinek megismerésén múlik minden, de szerintem a megismeréshez szükséges a fordított megközelítés is, mint kontroll.
A fordított megközelítés sarokpontja számomra az Összes Információ, az Egész Valóság, aminek fizikai létezése annak ellenére sem lehet vitás, hogy csak részben ismerjük. A név illendően magában foglalja a még ismeretlen jelenségeket is. Mi csak Résznek tekinthetjük világunkat, amiben csak az történhet, ami az Egésszel -~ a természeti törvényekkel - összhangban áll. A vákuum az összehangoló. A neve nekem jó, mert „A hasonló jelentésű inanisszal és vanusszal szemben a vacuus jelentésében nem szerepel a hiány fogalma, úgy jelent üreset, hogy ez az üresség hiánynak vagy fogyatkozásnak nem tekinthető.” - lásd Finály Henrik:A latin nyelv szótára Kiélezettebben fogalmazva: a vacuum aktívan közvetít a nem üresek között,( mint pl. a Szentlélek… A szó angol ’porszívó’ jelentése is tűrhető: közvetítő a por és porzsák között
)Világunk, mint az Egészen belül szükségképpen viszonylag elkülönült Rész, az élet, az ember sajátos aktivitását is kénytelen elviselni, emiatt van többletmunkája is a vákuumnak…Az alaptevékenysége, persze, a kvantálás. Nevezhető tehát kvantátornak vagy kvantornak is (az utóbbi a kvantum és a mentor összevonása). A kántor név se rossz: ő adja a jó ütemet, hangot
Szóval szerintem a vákuum az egyik „főnöke” világunknak s nem beosztottja. Szüli és szűri a „misekönyvnek” megfelelően kvantumjainkat, de egyébként világunktól független jelenség, sosincs nyugalomban, mértékeink, egyenleteink rá nem érvényesek – ő érvényesíti azokat, ha kell. Hogy a vákuumot ráccsal, cellával, tengerrel vagy Szentlélekkel szemléltetjük, nekem közömbös. Csak az a fontos, hogy az Egész és a Rész között legyen Kapcsolat s a Valóság ne legyen Lehetőség nélkül, a Lehetőség pedig Valóság nélkül.
Ami az időt, a teret illeti, úgy tudom, hogy a Planck-hossz és a Planck idő nem kvantum-mérték, hanem „mértékmérték”. A nekünk fizikailag még értelmes mértéket jelöli. Ez nem zárja ki a kisebb mérték elvi lehetőségét, sőt a gyakorlati lehetőségét sem. A dimenzió csak a végtelenül kicsinél ér véget. Einstein sem az idő körül, hanem az időnk mértéke körül toporgott.
Szerintem a téridő abszolút objektív. Más kérdés, hogy különféle fizikai feltételek esetén hogyan mutatkozik meg méréseinkben. Az abszolút objektivitás oka az egész fizikai világunk kvantáltsága, ami a Planck-időnél jóval rövidebb időközökkel való pulzálás: lét itt és máslét a vákuumban, mindig az egész lét minden ideje, tere és eseménye. (Az Összes Információ, a Nagy Matematikus végtelenül sok alef nullát (?) lát.)
Mi a létünket folytonosnak látjuk, mint pl. a beállított gyakorisággal frissülő monitoron lévő képet. A pixelek akkor se vennék észre a pulzálást, ha értelmesek lennének? Nos, én nem tudnék tippet adni nekik a fizikai módszerre, csak azt mondanám, hogy gondolkodjanak. Kezdjék azzal, hogy az energia is kvantált. Aztán merjék gondolni, hogy az energia is információ, sőt, minden más is különböző információkból áll, némelyik információ tulajdonsága a fizikaiság s ezek mind tartalmazzák az összes természeti törvényt…Közben ideológiamentesen dicsérjék az Összes Információ tudását.
Ideológiamentesen egyetértek veled abban, hogy az összes természeti törvény információjával ab ovo ellátott egységekben a környezetük hoz létre további információkat s ezek emberi megismerése is alapvető fontosságú az emberiség fennmaradása és (végtelen) továbbfejlődése szempontjából (persze a személyiséghez szorosan tapadó bizalmas információk kivételével…?). Minden ideológiával szemben azért vagyok biztos a teljes sikerben, mert axiómám, hogy az emberiség már nem fog elkövetni átvészelhetetlen baklövést. Ezt a tételemet gyakorlatban megcáfolni lehetetlen, mert már nem lenne ember, aki előtt lehetne.
Az adott környezettől származó információkon való gondolkodásnál azonban minden kapálódzásom ellenére beszüremlett valamiféle ideológiaszerűség az agyamba. Axiómám ugyanis, hogy ha bármi van, a semmi nincs. Ha ez igaz (márpedig igaz), a környezettől eredő információk sem enyészhetnek el, csak számunkra hozzáférhetetlenné válnak. Mi lesz velük? A kérdést végül eldöntöttem: read only – csak olvashatókká válnak majd. Számunkra. A tisztesség keretei között. És az energia, ami visszakerül a vákuumba? Az is megmarad. Kell a folytatáshoz, ha majd megismerjük az Élet Okát. Több ideológiát egyszerre két lábbal kirúgtam a sötét anyagba és a sötét energiába…Lehet, a hátsómra esek.
-
neduddgi
aktív tag
A Heisenberg féle határozatlansági reláció sajnos a történelemre is hatással van. Nem csak a jövő lesz mindíg bizonytalan, de a múlt sem egzakt módon visszaszámítható, Napóleon talán el sem vesztette a watwerloo-i csatát??? 1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
Infonium
csendes tag
Első rész 1/3
Nincs dialektikus ellentét a négy kölcsönhatás-fajta között. Kétségtelen különbözéseik ellenére harmonikusan, Richard Feynman dimenziótalan finomszerkezeti állandójának sérelme nélkül működnek együtt a Fizikumban Mivel pedig ez a makulátlan összhang nyilvánvalóan létezik, alaposnak tekintem azt a feltételezést, hogy az megérthető, lefordítható az emberi gondolkodásra, azaz a négy hatás értelmes művére.Írtad, materialista vagy. Eftichios Bitsakis, a mai fődialektikus-fizikus-materialista, a bővítetten ismét kiadott könyvében (Fizika és materializmus, Kossuth, 1986) és azóta is hangsúlyozza a LÖM 29.köt.165. oldaláról vett idézettel az objektív igazság elérhetőségét, ami azt is jelenti, hogy ami létezik – esetünkben a harmónia -, azt az emberi gondolkodás képes helyesen tükrözni. (Erre - ha jól értem Bitsakist - Kurt Gödel nemteljességi tétele és Heisenberg határozatlansági elve dacára is képes az ember). Persze, tudom, a materializmust manapság már inkább a szkepszis jellemzi – no, ennek az én szösszenetem abszolút antagonisztikus ellentéte. Átmeneti kompromisszumot inkább Polónyi János álláspontjával (bővebben idéztem a (#756)-ban) tudok kötni: egyelőre ne erőltessük a nagy egyesítést, mert „Nincs semmilyen kísérleti jelzés arra, hogy a gravitációs kölcsönhatás kvantumos általánosítására szükségünk lenne, s hogy a Természet a gravitációt nem csupán a klasszikus tartományban használja.”
Szerintem a lényeg a Fizikum egészében tapasztalt négyhatás-harmónia, s e lényegen nem változtatna, ha a gravitáció az egységes Fizikumnak csak egyetlen, de a többivel szorosan összefüggő szintjén hatna. Lefordítható a nagy egészben meglévő harmóniájuk úgy is, hogy a gravitáció és a másik három hatás nem zavarják egymás köreit, de ez sem dialektikus ellentét, hanem békés szomszédi állapot. (Kapcsolathiány értelmében a nulla is információ.)
Sokszor igaz a tudományos megismerésre is, amit Polónyi János említ a Fizikai Szemlében: a biztos információ luxus a túlélésért való harcban. Nem vétek a kompromisszum.A természeti törvények és az információ tulajdonságait, fogalmát illetően alapvető eltérés van közöttünk. Te az információt – ha jól értem – csak az élők ismereteivel azonosítod, a természeti törvényeket pedig, jóllehet ők is csak részei a lét egészének, meghatározatlanul, abszolút szupremáciával lebegteted mindenek fölött. Ugyanilyen értelemben említik sokan mások is a Természetet (talán Polónyi is).
Magukat a természeti törvényeket senkise látta, de valamelyest tudjuk őket hatásaikból, ezért odatesszük őket, szinte megszemélyesítve, az események mögé alanynak. Konkrét helyet nem ad nekik e világban a közfelfogás. Természetesen a törvények nem fizikai objektumok, még kevésbe lehetnek a klasszikus anyagok (tömeggel). Vannak egyre-másra, s hatnak, ahol kell. Tökéletesen lefedik, betöltik a fizikum minden terét, idejét. Ezért kínáltam meg őket hellyel a Fizikum minden végtelenül kis részében. Igaz, ott csak dimenziótalan információként lehetnek. Nos, úgy vannak ott. Ezért tudja –idézőjel nélkül – pl. a jósolt Higgs-bozon a dolgát. Van róla információja. Valamennyire magáról is. Az információ befogadása, tárolása, olvasása, a változás rögzítése és az önazonosítás szerintem nemcsak az élők tulajdonsága, és még az önazonosításból sincsenek kizárva az azonos kvantumszámú elemi részecskék, amik csak számunkra egymástól szigorúan megkülönböztethetetlenek… (a lejjebb kissé magyarázott jövőszerkesztési korlátozásunk részeként). A részecskepárok emlékeznek egymásra – idézőjel nélkül. Talán a szinglik is, ha korábban találkoztak. Az élők kiváltsága a hatás és a reagálás különböző mértékű szűrésének lehetősége – ösztönösen vagy a tudatosan, a cselekvési szabadság különböző fokain.
Én nem valamely Részt, hanem az Egészet, az Összes Információt tekintem főnöknek, kifejezve ezzel azt is, hogy az ember is jelentős súllyal vesz részt Fizikum alakításában. Már csak azért is, mert a természeti törvényektől eltérően szabadon abbahagyhatja aktivitását a természeti törvények maga ellen fordításával. Az Összes Információ viszont több és más, mint részeinek összessége. Ő is szabad. Miért nem őt teszi a fizika minden mögé végső alanynak? Egészen okos lehet minden információ birtokában.
Az információ lehető legtágabb fogalmával közös nevezőre hoztam magamnak mindenségünk valamennyi ismert és ismeretlen részét: a (#747)-ben rögzítettem alapvető álláspontomat: „… az energia is információ, sőt, minden más is különböző információkból áll, némelyik információ tulajdonsága a fizikaiság s ezek mind tartalmazzák az összes természeti törvényt.” A „minden más” kifejezés nem hagy kétséget a felől, amit a (#753)-ban kétséged miatt kiemeltem: „…a természeti törvények is információk, ezért nem különíthetők el az Összes Információtól”.
Az így megszerkesztett informizmusommal szembe lehet állítani pl. az istenhiteket, a klasszikus materializmust vagy mai maradékát, de önmagában a szembeállítás nem cáfolja eszmém tételeit, mert egészen más a kiinduló pont és a rendszer. Azt én is tudom, hogy van sok más gondolatmenet a világról, de amiket nézegettem, mindben találtam alapvető hibát az én gondolkodási rendszeremhez képest. Még azokban is, amik jóval előttem szintén az információból indultak ki.
-
Infonium
csendes tag
Második rész 2/3
Belefáradtam a feltétlen végünk rémképeit ömlesztő és létünk szimuláltságát, a lét húrosságát multiverzumosságát számtalan módon bizonyítgató tudományoskodásba. Összevetéseimből kialakult a habitusomnak megfelelő elképzelés a (#747)-ben (#753)-ban is írt feltételes végtelenségünkkel: „Valóban megismerhetjük tehát a világunkat a végtelenben, múltja minden időkvantumának valamennyi rezdületével együtt, időutazás nélkül - ha vigyázunk magunkra.” „Minden ideológiával szemben azért vagyok biztos a teljes sikerben, mert axiómám, hogy az emberiség már nem fog elkövetni átvészelhetetlen baklövést. Ezt a tételemet gyakorlatban megcáfolni lehetetlen, mert már nem lenne ember, aki előtt lehetne.” Azaz: mondhatom, hogy minden pillanatunk engem igazol és cáfolja azokat, akik a földi élet feltétlen végét hirdetik Nagy Reccsel, Nagy Sluttyal vagy mással, jóllehet egyikük se tudja még az élet és e világ lényegét. Tudom, hogy a bizonygatott halálunk előtti komoly gyászbeszéd-özönt képtelen vagyok megállítani, hatalmas rá az igény, de saját gondolkodásomat alakíthatom. Ennek során nem kell hinnem, hogy szösszenetemmel én mentem meg a világunkat, hiszen rendszeremből következik, hogy boldogul nélkülem is. A saját harmóniám érdekében kell találnom egy valamirevaló optimista rendszert, amit legalább én értek annyira, hogy védeni tudom. Egyébként az, hogy az összeomlások az általad említett menekülési utakat meghagynák, meghaladja ismereteimet.Szellemtörténeti furcsaság: Molnár Erik, egy magas rangú materialista politikus-filozófus, 1954-ben (!) filozófusként felvetette a természeti törvények megváltoztatásának lehetőségét. Említi ezt egy másik hivatásos materialista, Földesi Tamás A megismerhetőség modern problémái című könyvében, amit ELTE filozófiai tanszékvezető korában írt. A fizika tudományára kellően nem figyelő (Heisenberg már 1927-ben figyelmeztetett) materializmus rendszerével összhangban állt Molnár Erik felvetése. Én a saját rendszerem alapján talán nála nagyobbat is tudok mondani: ha vigyázunk magunkra, a memórium segítségével pótolhatjuk Heisenberg határozatlansági relációja miatt hiányzó ismereteinket, s a nekünk megfelelő állapotban stabilizáljuk majd az egész Fizikum működését, s boldogan él minden megfogant földi lény örökké. Mert ha lúd, legyen kövér, ha pedig hit, legyen végtelen. Már nehogy a végén alapuljon az én hitem is, mint némelyik vallásé… Ámen.
A Heisenbergi gát kikerülésének említése magyarázatra szorul: a közismert határozatlansági reláció kétségbevonhatatlan méréselméleti tétel, egyben aktuális ismeretelméleti korlát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a méréskor objektíve létezett fix hely s objektíve volt impulzus is. Az objektív állapoton a mérés nem változtat, de tény, hogy a hely és az impulzus (és egyéb kanonikus konjugált mennyiségek) egyszerre nem mérhetőek. Ennek a részleges olvasási tilalomnak természetesen funkciója van: ne legyen kiszámítható-szerkeszthető a Lehetőség jövője, ne lehessen megváltoztatni a természeti törvényeket, a Lehetőség a jelenlegi értelmi szintjén ne korlátozhassa közvetlenül blokkolni az Összes Információ hatásait. A mérési korlát azonban közömbös az adott esemény valós megtörténése, az adott állapot objektív megléte szempontjából. Az időkvantumok minden mozzanata pedig, mint már tudható hitemből, rögzül a memóriumban, s tudásunk magasabb szintjén mindezt intézményesen olvashatjuk is. Olvasójegy Heisenbergnél – írtam a (#745)-ben.
A régóta uralkodó szellemi fejedelmünk – az örökkorlátokba vetett hit – sok tételének, így Heisenbergi korlátnak is Achilles-sarka a semmi nemlétével szerintem bizonyított memórium. Gyógyítható a semmi létének kísérleti vagy matematikai-fizikai bizonyításával…A Vákuum és a nulla nem a lételméleti semmit jelentik. A matematika és a fizika a bizonyítást nem is vállalja, mert e fogalmak nem tartoznak tárgykörükbe (pedig dehogynem). Lépten-nyomon található azonban a lételméleti semmit propagáló (fizika tárgyává tevő) pl. ilyen szöveg: „… ha egy részecske az antirészecskéjével találkozik (például elektron pozitronnal), kölcsönösen megsemmisítik egymást (annihiláció), és a felszabaduló energia…”. Szerintem az „együtt átalakulnak energiává” lenne a helyes kifejezés. Az energia és a tömeg nyilván azért is ekvivalensek, mert lényegük azonos: mindkettő információcsoport. -
Infonium
csendes tag
Harmadik rész 3/3
Egyelőre csak az számít komoly embernek, aki a tudományhit, a hittudomány vagy egyéb eszmerendszerek sokoldalú tételeit úgy forgatja, hogy azok végül legalább a földi fehérjevilág valamikori feltétlen végét bizonyítsák, de legalább sugallják. Szerintem ez a végbizonyosság is luxus a megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben. Ebből a szempontból lehet-e azonos hatású a feltétlen véges és a feltételes végtelen folyamat feltételezése?Rendszerem hibáit, fantazmagóriáit keresem, s mindenképpen jó, hogy segítséggel is. Az első hibaforrás az információ fogalma. Én a világunk hatalmas szövevényét és a szövevény egyes részei közötti kapcsolatokat, az objektumok saját belső kapcsolatait az afrikai eredetű Ubuntu világnézet szellemét is figyelembe véve, a szövevény kapcsolatainak legkisebb elemét, a jelet is információnak tekintem. A természeti törvények és pl. az emberi ismeretek, kapcsolatok is hatalmas összefüggő jelsorozatok. Információként való minősítésüknél közömbös, hogy melyikük nagyobb, bonyolultabb, erősebb, tartósabb. A lényegük azonos: dimenziótalan jelcsoportok. Nemcsak sugárözönben, hanem jelözönben is élünk.
A jel fogalma eleve feltételezi a jeladót és a jelfogót. A természeti törvényeknél jeladóként a lehető legáltalánosabb fogalmat, az Összes Információt jelöltem, jelfogóként pedig az Összes Információ számunkra releváns részeit, a Vákuumot, valamint világunkat, a Fizikumot és annak végtelenül kis részeit vettem. Ez utóbbiak a dialektika szabályai szerint belső ellentmondásuknak megfelelően rendszeresen átcsapnak fizikai létükben eleve meglévő ellentétébe, a nemfizikai létbe, azaz a Vákuumba, majd vissza. E végtelen forgásuk közben a Fizikumban és a Vákuumban szerzett újabb és újabb információktól összességükben fejlődést produkálnak. (Tudom, hogy a változás és nem a fejlődés a divatos kifejezés, de nekem a tudat - az ember és az emberiség - önpusztító képességének (azaz értelmének) kialakulása és az önpusztító képesség féken tartása a fejlődés abszolút bizonyítéka.) A „saját ellentétbe való átcsapás” dialektikai kifejezés egyébként ebben az esetben engem halványan emlékeztet arra, hogy a fizikában egyes objektumok reakciólehetőségei között említik az önmagukkal való reakciót is.
A fizikum nélküli információra már van fizikai kísérleti példa: „…a kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik”, amit a (#757)-ben már idéztem Polónyi Jánostól. Őt annyiban nem értem, hogy az Einstein-Podolski-Rosen típusú korrelációt mozgó detektorokkal ellenőrző kísérlet (lásd (#755)) értékelésekor „a komponens kiválasztás információja” kifejezést használja, utána viszont ugyanezt a jelet nem tekinti információnak.
A második nagy hibaforrás a fizikába való belekotyogásom. Szinte követhetetlen számomra az eredmény és interpretáció kavalkád (még nem is számítva a brit tudósokat, akinek jelmondata egyébként példamutató számomra: még képlékeny, de már közölhető.) Tőlük, Eftichios Bitsakistól, Földesi Tamástól, Molnár Eriktől és még közismert nagyobbaktól is sokat tanultam, de a vallásosok között nem találtam Teilhard de Chardin Emberi jelenségéhez mérhető fizikai tárgyú írást. A materializmus, aktív korának utolsó szakaszában már a haláltalan emberiségről vezércikkezett (Aczél György, Népszabadság), Gorbacsov az Átalakítás és új gondolkodásban a halhatatlanság elvesztéséről ír a két nagyhatalom orbitális pusztító képessége miatt (tudhatta, hiszen ő volt az egyik hatalom feje). Miután Gorbacsov elintézte az egyik hatalmat (a saját birodalmát), mert - ahogy írta – belátta, hogy az emberiség egyetemes érdekei megelőzik a proletáriátus érdekeit, nyugodtan feltételezhettem a tulajdonképpen tetőtől talpig materialista női tulajdonságokkal bíró Összes Információt, akit persze talpáról visszafordítottam a fejére, látva, hogy létünk ma már csak a fejünkön – tudatunkon – áll vagy bukik.
Hibaforrás még a matematika, az informatika stb. Reméltem, hogy e fórumon tisztán szakmai szempontból rám reccsentenek, ha olvasnak, s ha közelítéseim során melléfogok vagy valamiféle Gödel-gödörbe vagy egyéb logikai csapdába esek. Gondoltam, itt nem vádolnak meg komputerizmussal vagy mi a szösszel, mert tudják, hogy az informatika műveleti fogalomkészlete ott van az emberi mindennapokban is, csak más szavakkal vagy még névtelenül.
A Kopernikuszi fordulatot idéző példáidról is eszembe jutott, hogy hasonló babérokra törés gyanúja terhelhet, mert szerintem nem a Fizikumból (anyagból és társaiból) kell magyarázni az információt, hanem fordítva: információból magyarázható helyesen a Fizikum, ami mindenestől mozog időkvantumonként a Vákuumba és vissza. Képtelenség,de: eppur si muove...meg panta rei… a fizikai létünk egésze egy ütemre mozog részeivel s a mozgások pedig újra meg újra keletkeznek. (Mennyit vitáztak a keletkezésen a klasszikusok!) Ezt a csiki-csukit nehezebb megemészteni, mint annak idején a Föld forgását és a Nap körüli keringését, de hátha unokáink mosolyogni fognak azon, aki nem a tudható újat, hanem inkább a látható régit hiszi azért, mert nyilvánvalónak tartja, hisz’ látja, hogy folytonosan itt vagyunk, s tudja, hogy az Összes Információt pedig még senkise látta.Azt régóta tudjuk, hogy a Fizikum jelenségei – akár anyagok, akár nem anyagok - mozognak. A következő lépcsőfok nekem már csak az egész Fizikum együttes mozgása lehetett. Ráléptem. Innen szemlélődve próbálom megérteni, miért kerülöm ösztönösen a tetszetős „téridő” kifejezést. Mintha a tér esetében a fizikai létünk szaggatottságának más lenne az elvi-gyakorlati jelentősége, mint az időnél. A Vákuumon innen éppen azért van időnk, mert rendszeresen átcsapunk a Vákuumba. Azt gyanítom, hogy nem lehet pontosan ugyanezt mondani a térre, mert a Fizikum tere folytonos, csak a pulzálásunk szabdalja granulátummá nekünk. A tér is fizikai tulajdonságokkal bíró információcsoport, így az átcsapásoknál sem merülhet fel a semmi létének gyanúja.
Feltételezésednél, a közismert dolgok összekeverésénél tehát nagyobb a vétkem: előre megfontol szándékkal megkerültem az objektumpengető húrelméleteket és megpendítettem az egész Fizikumot Ebben az értelemben a feltételezésem non plus ultra húrelmélet: kezdettelenül egy húron pendül időkvantumonként egyszerre a Fizikum minden objektumával egyetemben s ezeknek a pendüléseknek több funkciója is van: tőlük van abszolút objektív időnk s terünk, tőlük van a fejlődés és a mégis rendezettség. Tőlük van valahol a ma még sötét memórium, amiből majd megtudhatjuk, mi történt a múltunkban. Mert az Összes Információ nem irigy: hagyja, hogy amit ő tud, tanulja meg Lehetősége, az emberiség is, fejlődve, azaz megfelelő ütemezéssel. Kár, hogy mindez aligha írható le egyenlettel.
Az informizmusom tudományhit, de a tudomány szerény eligazítást ad sötét anyagról és energiáról, ezért természetesen nem tudok fizikai tulajdonságokat felsorolni róluk, akár memóriumot alkotnak, akár nem. A jósolt infórium és memórium között már az első írásomban (#745)-ben különbséget tettem: az előbbi olyan fajta információegység, ami az ismert (és még nem ismert) fizikai tulajdonságokat veheti-veszi fel, az utóbbi pedig a „háttértároló”, ami sosem lesz írható, ma még nem is olvasható, tehát nem fizikai jelenség, sosem kerül a Vákuumba. Mégis, evilági képződmény ez a speciális emlékmű annyiban, hogy az eseményrögzítésre, majd a Fizikummal kompatibilis visszajátszásra szolgáló tömege, energiája és ezek világbővítő hatása egyre nagyobb. Növekedése természetes, hiszen minden időkvantumban egy világnyi eseménytömeg kerül bele dimenziós energiástól, s léte egyidőtlen a Fizikummal.
Az infórium létezése mellett szól a már említett kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik (#757).
A memórium létezése számomra abból a régóta vitatott, de szerintem nyilvánvalóan helyes tételből következik, hogy a semmi nincs, tehát az egyszer létrejött információk mindenképpen megmaradnak valami módon a Fizikumban. A közöttük való rendteremtést és azt, hogy a megmaradt információknak funkciójuk van, az Összes Információról – a Fizikumot látva - merem feltételezni. Az Összes Információ, a Fizikum és a Vákuum kezdettelenségét már a (#745) alatti első írásom legelső bekezdésében rögzítettem. -
neduddgi
aktív tag
Szia! Amennyire én ismerem a témát, a gravitációnak is van közvetítő részecskéje, 2 spinnel rendelkező nulla tömegű graviton, és a többi kölcsönhatáshoz is konstruálhatő ha kell akár görbült erőtér. A nagy egyesítés elméletét támogatja az is, hogy elméleti számításik szerint 10 a 27-ediken Kelvin hőmérsékleten mind a 4 kölcsönhatás hiperbola alkú jelleggörbéje szép szimmetrikus módon egy pontban találkozik, tehát a gravitációé is.
[ Szerkesztve ]
1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
Infonium
csendes tag
Elnézést kérek, valóban hibáztam. Kérlek, vedd enyhítő körülménynek, hogy nem a megértésben, hanem a megírásban voltam gondatlan. Korábban, a (#753)-ban az információpéldádra még adekvátan válaszoltam. A (#765) alatti igen terjedelmes válaszomból valahogy kimaradt a Wordben való szerkesztgetés, javítások során egy-két szó, amiknek segítségével az élőkön túl, minden egyéb, általad is információnak nevezett kapcsolati közlést akartam szembe állítani a nevedben a természeti törvényekkel, amik szerinted nem információk. Sokat írtam, de lukas volt a memóriám vagy a korrektúrám.
Az óvatos „ha jól értem” közbevetésem csak annyiban vonatkozott az információfogalmadra, hogy a rád hivatkozva való szembeállítás ellenére sem voltam biztos abban, hogy az információ fogalmából teljesen kizárod a természeti törvényeket.
Magán a dialektikán nem fogunk összeveszni. Én is hivatkozom rá, ha óvatosan is. A konkrét kérdésben én Polónyival inkább halasztottam a döntést. Hiszen még gravitonnak sincs kísérleti bizonyítéka.
-
neduddgi
aktív tag
Az elektromágnesesre simán alkalmazható a görbült tér, hiszen a mágneses erő nem más ugyebár, mint a Coulomb erők relativisztikus korrekciója. A másik két erőhatás olyan rövidtávú, hogy egyelőre aligha fogja bárki is mérésekkel szemügyre venni, bizonyos számítások esetén lehet figyelembe venni. Az, hogy a graviton méretének ekkorának kellene lenni nem világos előttem miért is lenne. Egyelőre inkább úgy tűnik, hogy a mozgó tömeg számára berendezett fizikai tér nem más, mint a gratitonok szövedéke.
[ Szerkesztve ]
1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
neduddgi
aktív tag
A proton világegyetem aránynak most lusta vagyok utánna száolni,
amúgy a világegyetem átmérője úgy emléxem 10 a 65-en szerese a plankhosszúságnak ami 10 a -33 cm ha nem tévedek. ezek a számítások a standard modell pontszerű részecske modellekkel számítgatják az erőterek számított értékét, de csak kiegészítésképpen megkérdeném, egy hullámnak mikét is számolják az átmérőjét? 
1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
neduddgi
aktív tag
A húrelmélet szerint 10^-33 cm, a húrok kiterjedése, ez 10^-35 méterben, ez 10^+26-ban 10^+61 szer van meg, de én úgy emléxem, 10^+65 szöröse kb az univerzum átméje a húrhosszúságnak, nem 61...
Ja, egyébként valóban 300 K a mi hőfukunk.1. A Pénz nem boldogít, csak amit veszel rajta; 2. A Pénz nem boldogít, csak ha van belőle elég; 3. A pénz nem boldogít, a hiánya pedig pláne nem.
-
Infonium
csendes tag
A vitatott jelenségeknek a szerinted elkülönítő fontos megnyilvánulásait taglalod, de a definíció halvány kísérlete nélkül a természeti törvényeknek csak nevük van a rendszeredben. A Természet fogalmilag lebeg, a törvény szó pedig a parancsjellegű információ iskolapéldája is lehet. Legalább annyit tisztáznia kellene már a materializmusnak és az akármilyen ideológiai presztízsű fizikusoknak is, hogy hol vannak, s miképpen léteznek ugrásra készen a természeti törvények akkor, amikor éppen nem hatnak, mert pl. nincs az általad említett konkrét helyzet vagy nem figyeljük John Gribbin kvantumfazekát.[link] Én a korábbiakban már elhelyeztem őket a Fizikumban és a Vákuumban is, és a miként való létezésük kérdését is megválaszoltam. Válaszom, persze, vitatható, de eredménnyel csak konkrétan. Alkalmazd pl. a hatásokra is megkülönböztetéseidet. Úgy gondolom, a hatás neked is elfogadható genus proximus marad annak ellenére, hogy egy pillanatnyi pici tűszúrás hatása fogalmilag egy kalap alá kerül akár az összes természeti törvény hatásával is, mert lényegük azonos: az Egészen belüli kapcsolatok eszközei. ( Számomra mindegyikük információ: ismert és még nem ismert nyelvtani ige-miriád, paraméterekkel. Írtam már, hogy az energia is információ.)
Én tehát az egész létet ma még beláthatatlan kapcsolat- és információszövevénynek tartom, ezért is nevezem Összes Információnak. A Fizikumban a szövevény kiegészül – első megközelítésben - a kvantummechanikai objektumokkal, mint csomópontokkal. Második megközelítésben a kvantummechanikai objektumok végtelen kis részei bizonyulnak valódi csomópontoknak. A Fizikumon kívüli csomósodásokról természetesen gőzöm sincs, még fáradt se. ( A gyakran meglátogatott Vákuum csak a fizikusoknak mutat meg magából valamicskét, de ez csupán arra elég, hogy divatosan kvázi személyhez fűződő joga megsértésének minősüljön, ha bárki Semminek meri nevezni őt. Azt gyanúsítást pedig az Összes Információ kérheti ki magának, hogy együtt lakott vagy lakik a Semmivel és még meg is termékenyítette vagy termékenyítgeti.)
Nekem természetes, hogy az Összes Információ képes tökéletes azonnali megismerésére annak, hogy milyen információtartalmak keletkeznek a szövevényében s kezelheti is mindezeket. Ettől és ezért van, kizárólag. Ám neki is van cselekvési szabadsága s ebből csak a már megszerzett ismereteink szintjének figyelembe vételével engedhet – ésszerűen. Tudomásul veszem mai korlátainkat, de nem leszek örökkorlát hívő, ha már mindenek ellenére lett élet. Nem bizonytalanodik el tudományhitem az időre is kiterjesztett határozatlansági relációtól, a két rés kísérlet eredeti és későbbi verzióitól, sőt John Gribbin kvantumfazekától, nyugvó fáitól (stb) sem. Így növekedhet Lehetősége az Összes Információ megismerésének.Kontrám és információvédelmem után egy kis információmagyarázat: én a megismerés szempontjából értelmezem a világot. Információnak tartom mindazt, ami legtágabb értelemben megismerés tárgya lehet. Fizikumunknak, mint a Vákuummal elkülönített Lehetőségnek, van megismerni valója. A hatást is információk útján tapasztaljuk. A hatáskeletkezés és a közvetítés információtartalmát, az ige-miriádot és paramétereiket pedig megismerhetjük. Ha ismereteink elég pontosak, a hatást elvileg és gyakorlatban is tudjuk és többször is megismételhetjük. Az ismétlési lehetőség alól egyetlen kivétel van: az egyedi és a globális meghalni tudásunk. Ezért is érdemes vakon hinnünk antitudásunk tökélességét.
A Memórium ügyében félreértettél. Nem célom volt vele, hanem kénytelen voltam a feltételezni a létét. Írtam a (#771)-ben, hogy „a Fizikumban azért kell lennie Memóriumnak, mivel a múlt információi a semmi nemléte miatt nem bírnak megsemmisülni.” Csak annyi terhel az ügyben, hogy nem hiszek a semmiben, de hitem megcáfolható a semmi létének fizikai bizonyításával. Csak következmény, hogy a Memórium jót tett az Összes Információ fogalmának és hasznos(?) lenne nekünk. -
Infonium
csendes tag
Nem tréfáltam. Te sem tréfáltál valószínűleg az antinómiaszerűségeddel, ezért komolyan veszem kérdésed s komolyságom jeleként hosszan válaszolok annak igazolására is, hogy a kérdés mindig magában hordozza a hosszú válasz veszélyét. Tudom, a válasznak is van veszélye, a hosszúnak meg pláne, különösen kánikulában.
A kérdésedben írt kifejezés, „a szél” - absztrakció, a konkrét szelek (adott légmozgásfajták) általánosításának nyelvi kifejezése, neve. Ilyenként fizikailag nem tud se fújni, se nem fújni, de neve mellé absztrahálhatjuk mindegyik szél egyik jellemző fizikai tulajdonságát jelölő (kissé hamis) absztrakciót: „fúj”, azaz „légmozog”. A „nem fúj” más káposzta. Konkrét szél ugyanis nincs konkrét fújás nélkül. A szél elvont fogalmánál nem használható értelmesen olyan tulajdonság, ami egyetlen konkrét szélnél sincs meg. „A szél nem fúj” merő szóhalmaz, ugyanúgy, mint a kérdésed: „Mit csinál a szél, amikor nem fúj”. (A névelő létének és hiányának is lehet jelentésmódosító hatása a kettős tagadásra érzéketlen nyelvünkben.)
„A szél” és a „fúj” – „nem fúj” absztrakciók egyébként a fogalomalkotásra képes élőlények elvont gondolkodásra szolgáló szervének virulens információi között léteznek, bármikor és akárhányszor behívható rutinként, azaz lehetőségből valósággá tehető, persze, a téves párosítás lehetősége is adott. (Az antinómiák és szegény rokonaik még halmazelméleti tupírozással is csak ritkán sikeres szótáncosai ma már a töprengéseknek. Reményeim szerint a „semmi van” szómágia is a Memóriumba szótáncolja magát rövidesen.)
Ha viszont azt akartad kifejezni, hogy a szelek, azaz minden konkrét szél múltját kérdezed meg tőlem egyenként, szerencsésebb lett volna múlt idejű igealakokat használnod szelenként: Hol voltál, szél, amikor nem fújtál? Mivel azonban fújás nélkül nincs szél, még szerencsésebb ez a kérdés: Hol voltál, szél, amikor nem voltál? Egy kis derülés után következhetett volna a már szuper kérdés: Hogy keletkeztél, szél? Válaszként legyen meg a Te akaratod: A természeti törvényektől, mert ők „… meghatározott körülmények fennállása esetén minden időben és minden helyen, abszolút mértékben érvényesülnek, azonos körülmények esetén, azonos eredménnyel.”
Ezzel az idézett kijelentéseddel, egybként nem definiáltad a természeti törvényeket, illetve az ide nem idézett kijelentéseddel a szerinted információk fogalmát, hanem megpróbáltad leírni működésüket. A definícióhoz ugyanis Arisztotelész óta szükséges a meghatározás tárgyát közvetlenül magában foglaló jelenségnek, tehát a legközelebbi nemnek (genus proximus) a megjelölése és a jellemző, elkülönítő tulajdonság hozzátevése (differentia specifica). A dialektika ennél rugalmasabb ugyan, de nem pongyola. (Abban mindazonáltal nem vagyok biztos, hogy nekem mindig sikerül a felhívott követelmények teljesítése.)
Már utaltam arra, hogy szerintem a természeti törvényekben és a te információfogalmadban is alapvető tulajdonság a kapcsolati hatás, ezért egy nembe tartoznak a hatás, azaz a lét egyik legfontosabb jelensége szempontjából. Ezen a „definícióid” semmit sem változtatnak. A legjobb indulattal is csak azt mutatják, hogy a közös nembe való általánosíthatásuk ellenére természetesen vannak köztük különbségek (differentia specifica) az ugyanazon lényeg (a hatás) produkálásának mikéntjét illetően. Ez azonban egyiküket sem löki ki a hatásfogalom absztrakciójából. Az sem változtat a lényegen, hogy nem folytonosan hat mindegyikük. Ez is csak a nemen belüli különbségtételt indokolja, de ettől még igaz, hogy mindegyikük alapvető funkciója a hatás.
Ez a funkció a létezés struktúrájának egyik megnyilvánulása. Ha valamely konkrét információ éppen nem hat, akkor hatáslehetőségként – rutinként – létezik a Fizikumban, ha pedig végképp nem hat már, akkor szerintem a Memóriumba kerül. Mindkét hely a létezés fizikai struktúrájához tartozik, a lehetőségként való létezés szintén. Van olyan gyanúm, hogy létezik a Memóriumban valamikori természeti törvény „képlete” és egész hatástörténete is, pl. az esetleges Ősrobbanás környékéről, és a most ható természeti törvények létkora és fizikumi létezésének időtartama se feltétlenül azonos. A változás objektív szele tehát megcsaphatja az éppen aktuális a természeti törvényeket is. A földi életet bárhogy létre segítő vagy engedő Természet emberközpontú lebecsülésének minősíthetik a természetvédők, hogy az embernél sokkal több információval rendelkező Természetnek nem lehetnek dokumentarista felvételei múltjáról, ellentétben az emberrel.
Sokan állítják, hogy a fizikumi jelenségek, aktivitásuk szükségszerű végeztével, örök temetőbe, a semmibe kerülnek. Mások szerint pedig fizikumon kívülről eredő hatás eredményeképpen az elmúlók egy része nem az örök semmiben, hanem valamiféle örök szellemvilágban köt ki. Ez utóbbi hitnek számtalan variációja van, legalább egyikük módosult evilági öröklétet ígér egy szűk körnek, de ugyancsak a Fizikumon kívülről eredő hatásban bízva. Ez a két csoport tehát a Fizikum mellett létrehoz egy másik struktúraelemet (az örök semmit vagy az örökkévaló szellem világát), hogy gondolkodási problémáikat megoldják. A megoldás módszere közös: hozzágondolnak valami örök megfoghatatlant a Fizikum közvetlenül érzékelhető struktúrájához.
Nekem a semmi azért nem tetszik, mert nincs – ezzel a bűvész materializmusszerűségeket diszkvalifikáltam magamban. A Fizikumon kívülről eredő hatással - William Ockham borotvája miatt is - nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nincs kanalam a spiritualizmushoz. Még annyira se vagyok hajlandó kacérkodni a semmivel, mint némely vallások a kezdetek magyarázgatásánál. Őszinte érdeklődésem és tiszteletem jeleként azt viszont megengedem, hogy a hozzágondolás az emberiség számtalan bölcsességének igaz eredője lehet. Ezért a semmi tagadásával megüresedett gondolkodási térbe beköltözhetett a Memórium, az antisemmi, az én fizikumon belüli kiegészítésem, a valódi materializmus dicsőségére, hogy ne tébláboljanak össze-vissza múltunk megsemmisülhetetlen információi. Hozzám képest gondolatbűvésznek tartom azt a materialistát, aki a semmi létezését is vallja. A létezhetetlen semmire alapozva kigondolni tudományokat és tudományhitet, s ugyanazzal a gondolattal a létezhetetlen semmibe temetni őket - nem semmi teljesítmény.
Már írtam, hogy a semmit elvileg az Összes Információ okozhatja öngyilkosságával, ami viszont gyakorlatilag kizárt az összes információ adta intelligenciája következtében. Emiatt nem olvasom a megsemmisülős Hegelt, csak belenézegetek két ujjal fogott köteteibe, hiszen ő még nem tudhatott a Vákuum létezéséről, csak a nemlét, a semmi volt neki. Ráadásul nem olvashatta az Origón a Templeton-díjas spiritualista fizikus, Paul Daviest elmefuttatását pl. az információ alapú életről, meg a szimulált világokról, http://www.origo.hu/tudomany/komment/20090812-multiverzumelmelet-antropikus-elv-paul-davies-budapesten-tartott-eloadast.html?cmnt_page=1 és az antispiritualista Stephen Hawkingot, John Gribbint, Polónyi Jánost, hexagont stb. e topik révén.
Természetesen hatással volt töprengéseimre a sötét anyag és a sötét energia feltételezése is, de inkább csak annyiban, hogy már nem minősíthető eleve tudománytalannak egy eddig ismeretlen, a bolygónkról észlelhető Fizikummal valamennyire kompatibilis jelenség feltételezése magában az észlelhető Fizikumban.
Visszatérve a megválaszolatlan kérdésre: konkrétan hol vannak és miképpen a Fizikumban lévő információk, azaz hatásalanyok? Erre vonatkozott a legelső kérdésem, a Hol vannak a természeti törvények? – és erre vonatkozott a második, általad idézett és lesöpört kérdésem is. Konkrét kérdésre lehet konkrétan válaszolni. Lehet mondani a fizikumi paraméterekkel, hogy itt vagy ott. Lehet mondani azt is, hogy a Fizikumban mindenütt. A helymeghatározás nagyjából – makróul - rendben is lenne. Én mikróul írtam, hogy a természeti törvények a Fizikum minden végtelenül kicsi részében ott vannak (az összpéldányszámot nem tudom). A végeredmény ugyanaz. Nincs azonban még válasz a létezési módra.
A létező elgondolások szerint Fizikumban szellemként, anyagként és az anyagtól különböző egyéb fizikai jelenségként, valamint mindezek tulajdonságaként – és lehetőségként lehet létezni. Az egyéb fizikai jelenségek közé tartoznak a mértékbozonok (pl. a foton), az információ és az anyagra- tömegre - konvertálható energia is. Már írtam, hogy kísérlet bizonyította az információ önálló létét, egyben azt is, hogy az anyag átalakítható információcsomaggá és a folyamat megfordítható. Az anyag elsődlegességén és a semmin alapuló rendszert a már említett okokból félre kellett tennem, a szellemi lét feltételezése, elsődlegessége nem fogott meg, a Fizikum energiája nem bírt növekedve diverzifikálódni, fejlődni töprengéseimben, míg az információ ezt is könnyedén produkálta. Így lett töprengéseimben az információk egy részének (az infóriumoknak) tulajdonsága az anyagiság, Így lehetnek másfajta, ma még ismeretlen információk is. Hangsúlyozom, hogy az ómaterializmussal szembeni kétségeim és egy új rendszer utáni igényem a #784 alatt részletezett megfontolás (tudás-antitudás) megerősödésével párhuzamosan növekedtek.
Summázva: információként kell tehát létezniük a természeti törvényeknek a fejlődő, új információkat létrehozó Fizikum minden működő végtelen kis részében. Csak így lehet működőképesen összekapcsolni egyidejűleg minden mikro és makro részt egymással és az Egésszel, mindegyikük sajátos szuverenitását, integrációját és fejlődési lehetőségét is elismerve.
-
Dany007
veterán
"Minden a tárgyban végzett kísérletre igaz, hogy nem a foton vagy elektron „tudja”, hogy milyen kíséretet akarunk elvégeztetni vele (John Gribbin), hanem az eredmény attól függ, hogy hól, hogyan, mikor alkalmazzuk, illetve érzékeljük hullám vagy részecskeformájukat."
Ezt pofon egyszerűen magyarázták egyszer egy könyvben. Nyilván nem a fonton vagy elektron tudja, hogy épp mit akarunk és galád módon meg akar tréfálni minket, hanem a megfigyelési / mérési módszerek egyszerűen befolyásolják a kísérletet.
Így amikor magát a résen áthaladó elektront vizsgálják, azzal befolyásolják az egész kísérletet és nem lesz interferenciakép. Részecskeként halad át.
Viszont amikor csak a vetítő ernyő eredményeit figyelik, akkor minden esetben létrejön az interferenciakép.
Egyszerűen nem létezik olyan technológia, amivel úgy tudnának elektront vagy bármit detektálni a rések mentén, hogy az ne befolyásolná magát az elektront is.Ami igazán érdekes számomra ebben, az az, hogy ugyanezt a kísérletet végrehajtották koplexebb C60-as molekulával is, és a poén, hogy ott is létrejött az interferencia. Ergo egy összetett molekula is képes hullámként viselkedni... !(?)
-
Dany007
veterán
Úgy értettem, hogy amikor elektron vagy fotondetekrorral figyelik a réseket, akkor az minden esetben befolyásolja a magát a kísérletet. Mivel bizonyos hullámhosszú fénnyel (legyen az akármilyen tartomány, nemtudom pontosan) mérik. Olyan alacsony hullámhosszal, ami nem zavarna bele az elektron "mozgásába" viszont már nem kapnának értékelhető eredményt.
A forrás egy Discovery-s ismeretterjesztő film. Nemtudom mennyire kompetens, nyilván egy Science magazinban publikált írás hitelesebb lenne.
Viszont szerinte, egyszerűen ma még nem létezik olyan technológia, amivel úgy tudnánk detektálni az elektronokat / fotonokat a réseken történő áthaladáskor, hogy azzal ne zavarnánk bele."Ha a rés előtt bizonyos távolságban érzékelt elektron - ennek ellenére - mutat interferenciát, akkor a mérés nem hamisítja meg az eredményt, és igaz hogy az anyag időben és térben váltakozva hullám vagy részecske. Tehát ha a résnél az elektron éppen részecske, interferencia nélkül halad át. Viszont, ha hullámként éri el a réseket létrejön az interferencia."
Na látod erről már nincs információm, hogy hogyan s miként mérnék vagy mérnek előtte interferenciát az elektronoknál, de amit mondasz az helytállónak tűnik.
Viszont ha úgy van ahogy mondod, akkor még mindig nincs magyarázat a lényegre, hogy mitől függ, hogy részecske vagy hullám?"A másik lehetőség, hogy a rések előtti aktív tartományban érzékelt elektronok nem hoznak létre interferenciát, akkor valóban a beavatkozás lehet az oka a negatív eredménynek."
Én inkább erre tippelnék. Bár ez csak tisztán az én elképzelésem. Csak arról van tudomásom, hogy a rések átlépésekkor (melyik melyik résen is halad át) vizsgálták ezeket.
-
Dany007
veterán
Az érdekesség ebben az, hogy minden detektálási kísérletnél - amikor azt próbálták vizsgálni, hogy elektron melyik résen is megy át, a vetítőernyőn kialakult kép mindig részecske mintázatot mutatott. Egyéb esetben pedig interferenciát.
Annyira persze nem értek a témához, hogy belemélyedjek a részletekbe, de ha ez igaz - márpedig elég sok helyen láttam és olvastam - akkor abból még én is le tudom vonni a logikus következtetést.
Ami pedig nem más, minthogy a megfigyelés / detektálás hatására 'változott részecskévé' az adott elektron.
Szóval talán lehetséges az, hogy az elektron egy hullámként terjedő részecske, viszont a megfigyeléshez használt eszköz miatt a résen már részecskeként haladt át.
Ehhez se értek nagyon, de úgy tudom xy hullámhosszú és energiájú fénnyel vizsgálják / mérik ezeket az elektronokat. A filmben megszólaltatott kutató szerint nem tudnak olyan kis energiájú fénnyel mérni, ami ne zavarná meg az elektront és még mérni is tudnák egyszerre.
Ez laikusan gondolkodva is elképzelhető. Elvégre egy autóversenyen se löki odébb az autót a célnál elhelyezett detektorkapu infrafénye. Viszont egy autó és egy szem elektron között azért elég nagy a különbség. -
#810
koszrajder
csendes tag
Megon
#800
koszrajder
csendes tag
Ha az elektron hullám, a két rés után az interferencia természetes következmény, de csak akkor ha a rések előtt, bizonyos távolságban, már ezt az alakot vette fel.
Nem teljesen ertem, hogy akarsz logikus magyarazatot talalni, mikozben fogalmakat keversz, es hibasan hasznalsz.
Mondod, az elektron hullam, utanna ezt az alakot vette fel. Akkor felvilagositalak, hogy a hullam nem egy alakzat. Nem vehet fel SEMMI hullamalakot. Ezt a fogalmat igy ertelmetlen hasznalni.Hullamzani tud valamilyen kozeg. A hullam letrejottenek ELENGEDHETETLEN alapfeltetele, hogy ez a kozeg sok kisebb osszetevobol alljon.
Ha az elektront hullamszeruen lehet leirni, marpedig ugy lehet, akkor az IS egy kozeg rezgese lesz. Mivel az elektron pontszeru, ezert ez a kozeg csak es kizarolag a vakuum lehet. -
th0r
csendes tag
youtube:
Demystifying the Higgs Boson with Leonard Susskind55 perc.
Na és mi az a Higgs-bozon? Sűrűség ingadozás a Higgs-térben.
Olyan mint a hang.Nem én mondtam kisfiam, hanem az egyik legnagyobb fizikus.
Récsecskék felejtősek, hullámok nyerőek.Tanuljatok meg számolni,
LOL[ Szerkesztve ]
-
th0r
csendes tag
Hullámtere, (a példában) egy fénysebességgel haladó, max. 30 cm sugarú gömb.
Ekkor f....got.
Egy nagyátmérőjű távcső esetében ez akár több méteres
keresztirányú kiterjedést jelent, s egy távoli csillagról érkező kvantum esetében ez nyilván
még nagyobb lehet.www.varros.hu/Varro_Feny_Kettos_Termeszete.pdf
Arról nem is szólva, hogy van olyan eset, amikor egy bolygó mellett mindkét oldalt el kellene mennie annak a "gömbnek".
Lehetetlen.
A hullám, nos az el tud menni.
és szerintem ha többet haladna, az ellentmondana az összes természeti alaptörvénynek.
A Heisenberg féle határozatlansági reláció sajnos a történelemre is hatással van. Nem csak a jövő lesz mindíg bizonytalan, de a múlt sem egzakt módon visszaszámítható,
amúgy a világegyetem átmérője úgy emléxem 10 a 65-en szerese a plankhosszúságnak ami 10 a -33 cm ha nem tévedek. ezek a számítások a standard modell pontszerű részecske modellekkel számítgatják az erőterek számított értékét, de csak kiegészítésképpen megkérdeném, egy hullámnak mikét is számolják az átmérőjét? 
...én ennyi mindent nem tudok fejben tartani 
Új hozzászólás Aktív témák
- Politika
- Hobby elektronika
- Épített vízhűtés (nem kompakt) topic
- MotoGP 24 - Íme a launch trailer
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Az iPadOS-re írt appokra is díjat vet ki az Apple
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Gitáros topic
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Samsung Galaxy Z Fold5 - toldozás-foldozás
- További aktív témák...
- Panasonic Lumix DC-G9 (V-Log L kiegészítéssel, 4 akkuval)
- Commlite CM-EF-NEX Auto-Focus Adapter (Canon EF - Sony E)
- Üzletből, garanciával, legújabb Asus Vivobook 17" i7-1355U 10 mag 5GHz/16RAM/1TBSSD/17,3"FULLHD
- Üzletből, garanciával DeLL XPS 15 9500 i7-10750H 32GBRAM 1TBSSD/GTX1650Ti 15,6"4KTOUCH
- i5 12400f 3070 gamer pc
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen