Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Megon

    csendes tag

    Egy egyszerű, de fontos kérdést szeretnék tisztázni.
    Egyértelmű, hogy a kvantált téridőben nincs rövidebb távolság egy térkvantumnál. Mozgásról csak akkor beszélhetünk, ha például az én koordináta rendszeremhez viszonyítva (relatív) egy másik inerciarendszer minimum egy térkvantumot közeledik vagy távolodik (Achilles utoléri a teknősbékát).
    Tehát egy időkvantum alatt bármilyen objektum egy térkvantumnál kisebb lépésekben nem haladhat. Kérdésem, hogy szerintetek bármilyen részecske vagy objektum haladhat-e több térkvantumot egy időkvantum alatt? Ellentmondana ez valamilyen valamelyik természeti alaptörvénynek, alaptételnek vagy alapelvnek?

    Üdv: Megon
    (P:L)(/P)

  • Megon

    csendes tag

    válasz neduddgi #741 üzenetére

    Köszönöm, megerősítetted a meggyőződésemet. Ha 1 kvantumidő alatt max. 1 térkvantumot haladhat bármi, akkor ez a sebességhatár, vagyis a c. Ebből következik, hogy c = dkv / Tkv.
    Ahol dkv kvantumhossz, Tkv az időkvantum. Tkv állandó és univerzumszinkron kell legyen, mert a határfelületeken bizonyosan különös jelenségeket tapasztalnánk. Tehát a c változását csak a dkv változása okozhatja, vagyis a fény sűrűbb (nagyobb energia sűrűségű) közegben azért halad lassabban, mert dkv csökken. Ez egyszerűen magyarázná, hogy mitől „lassul le” belépve és miért „gyorsul fel” a fény kilépve sűrűbb közegből (pl.: üvegből). Valamint a magasabb energiaszintű sugárzás miért lassúbb, törik nagyobb szögben.

    :K Lehetséges?

  • Megon

    csendes tag

    válasz Sir Pocok #743 üzenetére

    Valóban érdekes könyv, még akkor is, ha Einstein „alapvető tévedéseinek” nagy részét a gyakorlatban igazolták. Ha arra célzol, hogy én is támadom a speciális rendszerelméletet, mert a gravitáció helyett a tér átlagsűrűségét helyezem előtérbe, ez igaz is meg nem is. Nem igaz, mert a gravitáció és az anyagsűrűség szorosan összefügg, de egy prizma fénytörésének magyarázatát a gravitációs állandó alkalmazásával csak nehezen tudom elképzelni. Viszont a gravitációs lencsék tulajdonságainak meghatározása közvetlenül terük anyagsűrűség eloszlásából könnyen elképzelhető. Érdekesség képen ajánlom a következő lapot:

    http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/11/03/fotonok_versenye_igazolhatja_einstein_elmeletet/

    Címében Einsteint igazolja, tartalmában engem. Röviden arról van szó, hogy egy 7,3 milliárd éves utazás után egy nagy és egy kis energiájú fotonból álló pár nagy energiájú tagja 0,9 másodpercet késett a kis energiájúhoz képest (Fermi űrteleszkóp). Egyszerű magyarázat erre: útjuk során áthaladtak olyan tereken, amelyek törésmutatója nagyobb mint 1, fellépet a „fényszórás” (diszperzió) jelensége. A Napot megkerülő fénysugár is magyarázható a Nap környezetében fellépő átlagsűrűség változással. A térgörbület, vagy fénytörés kérdése eldönthető az eltérített fénysugár földi megfigyelésnél mért beesési szögével.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #745 üzenetére

    Vákuum és információ

    A vákuum szerintem is hordoz energiát és információt. De ezt a tényt egyszerűbben és gyakorlatiasabban közelíteném meg. Ha a vákuum anyag, akkor mozog, és ha mozog, fénysebességgel kell mozognia, mert minden más sebesség a nyugalomban levő vákuum problémáját veti fel (például: közel végtelen szilárdságára lenne szükség a tranzverzális fényhullámok közvetítéséhez).
    Szerintem a kvantált téridőben a teret kvantum méretű (lp = 1,6^-35 m), fénysebességgel minden irányban áramló kvantumcellák töltik ki és hordozzák az információt. Ezt a feladatot nálad az „infóriumoknak” nevezet végtelenül kis információrészecskék látják el.
    Az információtartalmat az adott környezet hozza létre minden tér és időkvantumban. Erre példa a növényi vagy állati élő sejt.
    A tudományos kutatások egyik csúcsteljesítménye az élőlények génjeikben tárolt információk megfejtése. Azonban minden sejt DNS molekulája tartalmazza az egész élőlény „tervét” (klónozás), így a sejteknek „tudniuk” kell, hogy itt és most ennek pontosan melyik részletét valósítsák meg. Ez a csoda csak a változó környezetet leképező kvantumcellák (infóriumok) információtartalma megfejtésének képességével lehetséges.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #748 üzenetére

    „Összinfó Asszony” mellé szükségszerűen oda kell képzelnünk „Ösztörvény Urat” is. Mivel az infó (főleg ha lényegbe vág), állandóan változik, legtöbbször megszünteti önmagát (mint a női divat) http://prohardver.hu/dl/s/d2.gif. Ezzel szemben egy törvény változatlanul érvényes lehet az egész Univerzumban mindenütt, amíg világ a világ. Például ilyen törvény, hogy a vízmolekula 2 hidrogén és 1 oxigén atomból áll. A hidrogén atom számára amikor (megfelelő körülmények között, megfelelő hőmérsékleten) találkozik egy oxigén atommal csak az az információ lényeges, hogy van szabad vegyértéke, vagy nincs. Ha van, vegyülnek, és az információ változik, érvényét veszti, érdektelené válik. Tehát szerintem Összinfó akármilyen gyors az Ösztörvény az úr. Persze mindkettő megismerésére kell törekedni. Így ők egyűt illeszkednek az általad is említett kategóriapárok sorába:

    Összinfó Asszony a „rész”, a „megvalósulás”, a „funkció”.
    Ösztörvény Úr az „egész”, a „lehetőség”, a „struktúra”.

    (A valóság állandóan változik, ezért itt jobbnak tartom a Megvalósulás - Lehetőség párost.)
    A szobrot akkor állítsuk fel, ha van az egész emberiségre érvényes törvény, aminek alapján nincs lehetőség olyan csoport létrehozására, amely tömegpusztító struktúrákat birtokol. http://prohardver.hu/dl/s/ol.gif

  • Megon

    csendes tag

    válasz hexagon #602 üzenetére

    Kedves hexagon, azt íród a 602. cikkben (ne keljen visszalapozni):
    „Feynman szerint nincs is nem is lesz olyan mechanizmus, ami magyarázatot adna a kétréses interferencia kísérletre.
    Azért próbálkozni remélem, még lehet.”

    Én is próbálkozom, és mint földhözragadt materialista állítom, hogy a megoldás nagyon egyszerű.
    Elvégezték ugyanis a kétréses kísérletet 1-1 elektronnal is. Az elektron áthaladását jelző érzékelőket helyeztek el mindkét résnél. Azt tapasztalták, hogy létrejött az interferencia, kivéve abban az esetben, ha valamelyik résnél indikálható volt az elektron.
    A megoldás kézenfekvő: az elektron nem egyszerre hullám és részecske (ez nyilván képtelenség), hanem váltakozva hullám vagy részecske. Vagyis, amikor a résen hullámként halad át van interferencia, amikor részecskeként nincs interferencia.
    Ha a megfigyelést egy optikai ernyővel végezzük, akkor a hullámforma interferenciáját érzékeljük. Viszont, ha pl. egy CCD érzékelővel, akkor a részecskeforma becsapódásának valószínűsége szerinti, az interferencia csíkokhoz hasonló mintázatot kapunk. Mert ahol nagyobb az intenzitás nagyobb a részecske rekombináció valószínűsége, ezáltal a fényelektromos jelenség létrejöttének lehetősége.

    Minden a tárgyban végzett kísérletre igaz, hogy nem a foton vagy elektron „tudja”, hogy milyen kíséretet akarunk elvégeztetni vele (John Gribbin), hanem az eredmény attól függ, hogy hól, hogyan, mikor alkalmazzuk, illetve érzékeljük hullám vagy részecskeformájukat.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #753 üzenetére

    Válasz Infonium (#753) írására

    Sajnos nem győztél meg. A természeti törvények és az információ összemosásával ugyan az a baj, mint például az alapvető kölcsönhatások Nagy Egyesítésével. A dialektikus ellentétpárokat se matematikai se logikai módszerekkel nem lehet „összemixelni”. Az erős, gyenge és elektromágneses kölcsönhatás anyagátadással járó, irreverzibilis, statisztikusan érvényesülő, funkcionális kölcsönhatás. A gravitáció, kommunikáció és integráció vektorpolarizációval anyagátadás nélkül működő, reverzibilis kiszámítható, strukturális folyamat. Talán előrelépést jelentene ha a szuperhúr struktúra mellé sikerülne funkciót társítani.

    Az információ és a törvény dialektikáját szintén nem lehet összemosni. A természeti törvények szigorúan érvényesek a kezdetektől mindenütt a Világegyetem minden kvantumában. Bármikor tudjuk alkalmazni az egyik törvényszerű jelenséget a másik rovására, vagy előnyére, de megváltoztatni soha. Ezzel szemben az információ időszakos, eltorzítható, elfedhető.

    Fontos, hogy ne tévesszük össze a törvényt a működéséről szóló információval. A Föld ellipszispályán való keringését a gravitáció törvényei szabják meg, ennek megfigyelése a távcsövekkel, műholdakkal információ.

    Látom az oxigén atom szabad vegyértékére vonatkozó információ mulandósága nem győzött meg. Íme, egy másik példa. Az égitestestek mozgását meghatározó természeti törvények az Ősrobbanás óta érvényesek és valószínűleg túlélik Univerzumunkat is. Viszont, például a Föld mozgására vonatkozó információkat, mint tudjuk, évszázadokon keresztül titkolták, elnyomták, eltorzították. Mindez a gravitáció törvényeinek érvényesülését a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta.

    Nem Te vagy az egyetlen, aki a „Nagy Recs” vagy a „Nagy Slutty” fenyegetésének árnyékában az „információ-megmaradás” törvényére hivatkozva szeretné az Univerzumot megmenteni. Szerintem ez a szalmaszál nagyon törékeny, az alagút jelenségek, féreg járatok törvényeinek feltárása és alkalmazása sokkal valószínűbb lehetőséggé válhat a menekülésre.

    Lehet, hogy az téveszt meg, hogy évszázadokkal ezelőtt az égitestek mozgástörvényeinek felismerése még a csillagászok számára is új információt jelenthettek. Napjainkban azonban az utca embere is megmosolyogná azt, aki a Nap Föld körüli keringését próbálná bizonygatni.

    Tehát nem csak a fizikai, de az emberi társadalom információi is mulandóak, átalakulhatnak például fizikaiból történelmi információvá. Persze, valóban csodálatos dolog lenne, ha az inforiumokban az anyag történelme tárolódna, ezért kérlek, hogy árulj el egy kicsit többet ezekről: nyugalomban vannak, vagy mozognak, keletkeznek, vagy örök idők óta léteznek, stb.?

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #753 üzenetére

    Válasz Infonium (#753) írására

    Sajnos nem győztél meg. A természeti törvények és az információ összemosásával ugyan az a baj, mint például az alapvető kölcsönhatások Nagy Egyesítésével. A dialektikus ellentétpárokat se matematikai se logikai módszerekkel nem lehet „összemixelni”. Az erős, gyenge és elektromágneses kölcsönhatás anyagátadással járó, irreverzibilis, statisztikusan érvényesülő, funkcionális kölcsönhatás. A gravitáció, kommunikáció és integráció vektorpolarizációval anyagátadás nélkül működő, reverzibilis kiszámítható, strukturális folyamat. Talán előrelépést jelentene ha a szuperhúr struktúra mellé sikerülne funkciót társítani.

    Az információ és a törvény dialektikáját szintén nem lehet összemosni. A természeti törvények szigorúan érvényesek a kezdetektől mindenütt a Világegyetem minden kvantumában. Bármikor tudjuk alkalmazni az egyik törvényszerű jelenséget a másik rovására, vagy előnyére, de megváltoztatni soha. Ezzel szemben az információ időszakos, eltorzítható, elfedhető.

    Fontos, hogy ne tévesszük össze a törvényt a működéséről szóló információval. A Föld ellipszispályán való keringését a gravitáció törvényei szabják meg, ennek megfigyelése a távcsövekkel, műholdakkal információ.

    Látom az oxigén atom szabad vegyértékére vonatkozó információ mulandósága nem győzött meg. Íme, egy másik példa. Az égitestestek mozgását meghatározó természeti törvények az Ősrobbanás óta érvényesek és valószínűleg túlélik Univerzumunkat is. Viszont, például a Föld mozgására vonatkozó információkat, mint tudjuk, évszázadokon keresztül titkolták, elnyomták, eltorzították. Mindez a gravitáció törvényeinek érvényesülését a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta.

    Nem Te vagy az egyetlen, aki a „Nagy Recs” vagy a „Nagy Slutty” fenyegetésének árnyékában az „információ-megmaradás” törvényére hivatkozva szeretné az Univerzumot megmenteni. Szerintem ez a szalmaszál nagyon törékeny, az alagút jelenségek, féreg járatok törvényeinek feltárása és alkalmazása sokkal valószínűbb lehetőséggé válhat a menekülésre.

    Lehet, hogy az téveszt meg, hogy évszázadokkal ezelőtt az égitestek mozgástörvényeinek felismerése még a csillagászok számára is új információt jelenthettek. Napjainkban azonban az utca embere is megmosolyogná azt, aki a Nap Föld körüli keringését próbálná bizonygatni.

    Tehát nem csak a fizikai, de az emberi társadalom információi is mulandóak, átalakulhatnak például fizikaiból történelmi információvá. Persze, valóban csodálatos dolog lenne, ha az inforiumokban az anyag történelme tárolódna, ezért kérlek, hogy árulj el egy kicsit többet ezekről: nyugalomban vannak, vagy mozognak, keletkeznek, vagy örök idők óta léteznek, stb.?

  • Megon

    csendes tag

    válasz Megon #760 üzenetére

    Bocsánat nem Inforium, hanem Infonium.

    Véletlenül duplán küldtem el, kérem az egyik példányt törölni.

    Köszönöm:
    Megon

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #767 üzenetére

    Két megállapításodra szeretnék reagálni
    1.) Szó sincs arról, hogy az információt csak az élők ismereteivel azonosítanám. Már a (#749) válaszomban példaként említettem a hidrogén és oxigénatom találkozását, ahol a hidrogén számára információt jelent az oxigénatom szabad vegyértékének megléte, vagy hiánya. Ebből a példából is világos, hogy információnak ott van értelme, ahol egy esemény következménye többféle kimenetelű lehet. A statisztikusan érvényesülő kvantumfizikai folyamatok terén sok ilyen jelenséggel találkozhatunk. A hagyományos fizika vonatkozásában, ahol nincs választási lehetőség, a következmények pontosan kiszámíthatók, az információnak nincs jelentősége a működés szempontjából. Például egy inga lengésideje méreteivel egyértelműen meghatározott.

    A biológia szintjén (az egysejtűektől az emberig) sokféle élőlény rendelkezik az információ befogadására és feldolgozására alkalmas szervekkel. Az emberek szempontjából fontosabb az információ feldolgozott, interaktív formája a kommunikáció, ami az evolúció során lehetővé tette a társadalmi szint kialakulását.

    2.) Pontosítani kell a dialektikára vonatkozó félreértésünket is. A dialektika egység és ellentmondás egyszerre. A dialektikus párok egyszerre feltételezik és kizárják egymást. Gondolj például a tömeg és energia viszonyára: „jól megvannak egymás mellett”, átalakulhatnak a másik rovására, vagy előnyére. Hasonló párt alkot a kölcsönhatás és a tér. A kölcsönhatók közti tér növelésével csökken a kölcsönhatás, a tér csökkentésével erősödik (a kvarkok kivételt jelentenek). Említhetem a mozgás és idő dialektikus kapcsolatát is. A mozgás (sebességének) növelésével csökken (lassul) az idő.

    Már ez a három példa rávilágít a dialektika lapvető egységére és ellentmondására, ami nem más, mint a funkció és a struktúra. Mivel az energia, a kölcsönhatás és a mozgás funkcionális jellegű, míg a tömeg, a tér és az idő strukturális jellegű.

    Visszatérve a vita tárgyára:
    • a nemgravitációs (erős, gyenge, elektromágneses) funkcionális, anyagátadással járó kölcsönhatások,
    • a gravitáció strukturális, anyagátadás nélkül, vektorpolarizációval (térgörbülettel) működő kölcsönhatás.

    A Nagy Egyesítés a fentiek miatt (nem merem leírni, hogy lehetetlen) valószínűtlen, mert bármilyen mélyen merülünk a szuperhúrok, bránok, m-bránok stb. világába a legkisebbtől a legnagyobbig minden elemnek rendelkeznie kell élesen elválasztható funkcióval és struktúrával.

  • Megon

    csendes tag

    válasz neduddgi #770 üzenetére

    Hello, valóban elvileg létezhetne graviton, de a gyakorlatban felmerül néhány probléma:http://prohardver.hu/dl/s/m1.gif
    • a kisebbik baj, hogy még nem sikerült kísérletileg megfigyelni,
    • nagyobb probléma, hogy ha alkalmazzuk a másik 3 kölcsönhatásra érvényes elméleti számításokat a gravitonnak szinte szabad szemmel látható méretűnek kellene lennie, mivel a közvetítő részecske mérete annál nagyobb minél gyengébb a kölcsönhatás. Márpedig két elektron elektrosztatikus taszítása 4,17*10^42 szerese tömegvonzásuknak, tehát 42 nagyságrenddel gyengébb az elektromágneses kölcsönhatásnál.

    Ha a másik három kölcsönhatáshoz is lehet görbült teret konstruálni (bár erről most hallok először) biztos, hogy mellékesen van kezelve, akkor az általánosan elfogadott Einstein görbült tér elmélete mellett miért fontos továbbra is a graviton? Ha megvalósul a 10^7 Kelvin hőmérsékleten a Nagy Egyesítés, akkor ezt a problémát is ki lehet pipálni?http://prohardver.hu/dl/s/d2.gif

  • Megon

    csendes tag

    válasz neduddgi #775 üzenetére

    Bocs, nem voltam elég világos. Sajnos pontos képletekkel nem szolgálhatok, de több helyen megemlítik, hogy az ismert közvetítő részecskék (gluon,foton, bozon) átmérője arányos a kölcsönhatás erősségével. Mégpedig úgy, hogy minél gyengébb a kölcsönhatás annál nagyobb a közvetítő részecske átmérője. Kiszámítható, hogy két elektron 42 nagyságrenddel nagyobb erővel taszítja egymást, mint a gravitációs tömegvonzásuk.

    A 42 nagyságrend mértékét talán érzékelteti, hogy így aránylik egymáshoz egy proton és a világegyetem átmérője.

    Alkalmazva az arányossági összefüggést a fotonra (az elektromágneses kölcsönhatás közvetítőjére) és a gravitonra - a hatalmas különbség miatt - a graviton számított átmérője nem a mikroszkopikus nagyságrendbe tartozna.

  • Megon

    csendes tag

    válasz neduddgi #778 üzenetére

    Ezzel a jellel ^ szoktam a hatványt jelölni, nem tudom, hogy másnál is így jelenik meg?
    Korrigálok, tulajdonképpen a TOE - Theory of Everything, „a mindenség elméletéről” beszélünk, itt - ismereteim szerint - a gravitáció 10^16 - 10^18 GeV táján válik a többi kölcsönhatással azonos erejűvé.
    Nem nehéz az átszámítás. Általában ahhoz, hogy a részecske Kelvinben mért hőmérsékletét megkapjam, az elektronvoltban mért mozgási energiájából 11604-gyel kell szorozni:
    10^16 GeV x 1,16 * 10^4 = 10^25 eV x 1,16*10^4 = 1,16*10^29 Kelvin
    Ha jól számoltam, ehhez a 10^27 Kelvin van a legközelebb (ebben a formában Tőled hallottam először, ha valahol nem a 10^27 írtam, az véletlen hiba).
    Egyelőre maradjunk a 300 kelvinnél, ahol a kölcsönhatások erejének összehasonlítása:

    Erős 1
    Elektromágneses 10^-2
    Gyenge 10^-5
    Gravitációs 10^-38

    Az a 36 nagyságrend nem semmi!

    A foton átmérője, jó kérdés, dolgozom rajta. Egyelőre, addig jutottam, hogy részecske formában a foton átmérője kb. a sugár amplitúdójának felel meg (megerősítést igényel). De mekkora lehet egy adott foton hullám formájának amplitúdója? Energiájából (E=h * f) valószínűleg kiszámolható, eddig nem találkoztam ilyen számítással.

    Más: ha nem hiszünk Feynman profnak („A fizikai törvények jellege” Magvető Kiadó, nagyon ajánlom), utána számolhatunk:

    Világegyetem 2 x 10^26 m átmérőjű / proton 10^-15 m átmérőjű = durván 2 x 10^41

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #772 üzenetére

    Nincs miért elnézést kérned, így legalább jobban körüljárhattam a szerintem leglényegesebb véleménykülönbségünket. A békesség kedvéért szívesen belenyugodnék (ha csak megegyezés kérdése lenne), hogy nevezzük a természeti törvényeket is információnak. Azonban be kellett látnom, hogy a két fogalom annyira összeférhetetlen, ellenkező előjelű, hogy ez lehetetlen. Például:

    • Rész és egész Az információknak a térben és időben korlátozott (relatív közeli) részek, számtalan változatos, véges idejű megnyilvánulásában lehet szerepe. A természeti törvények az egész Univerzum teljes térében és minden időben, az Ősrobbanás (a kvarkbezárás) óta, a jelenben és jövőben változatlanul, meghatározott körülmények fennállása esetén léteznek és hatnak.

    • Változékonyság és állandóság Az információk, a létezés minden (fizikai, biológiai, társadalmi) szintjén folytonosan változnak, létrejönnek, megszűnnek, míg a természeti törvények változatlanok. Ne haragudj, de inkább vágyálomnak tekintem, hogy az Összes Információ az Univerzum eltárolt végtelen információtengerét csak az archeológusaink, történészeink kedvéért hozta létre. Más értelmét nem tudom elképzelni az idejétmúlt, érvényét vesztett információk tárolásának.

    • Absztrakt, konkrét Az információ hatásának vannak fokozatai, úgymint nagyon fontos, kevésbé fontos, közömbös, közvetlen, közvetett, stb.. Megjelenéséhez, besorolásához szükség van egy jelre, amit absztrahálva jön létre az információ. Például a ragadozó számára a zsákmány szaga, színe, mozgása az a jel, ami az absztrakció alapját jelenti. A természeti törvények csak konkrét helyzetekben érvényesülnek, mint például a folyadék felhajtó ereje, vagy a szabadesés.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #785 üzenetére

    Továbbra sem értünk egyet, de bevallom, Te vezettél rá a legtágabb (fizikai, biológiai, társadalmi) értelemben vett információ és a természeti törvények viszonyának megértésére. Összefoglalva az előző levelemben megfogalmazottakat, lásd definíciók formájában:

    Az információ időben és térben korlátozott megjelenésű, dinamikusan változó jelek absztrakciója, amire a környezeti hatások hierarchikus befolyással lehetnek nullától a teljes elfedésig.

    A természeti tőrvények az általuk meghatározott körülmények fennállása esetén minden időben és minden helyen, abszolút mértékben érvényesülnek, azonos körülmények esetén, azonos eredménnyel (pl. légnyomás és folyadék forráspontja).

    Például céllövőversenyen legfontosabb információ a céltábla közepének helye. A sportoló célgömb segítségével a lövedék találati pontját próbálja absztrahálni. Ebben sokféle (az információtól független) környezeti hatás, más-más mértékben befolyásolhatja, úgymint a versenyző kimerültsége, hang és fényhatások, a versenytársak eredménye stb. Egy áramkimaradás miatti sötétség teljesen megakadályozhatja az információ elérését (szabadtéri éjszakai verseny, újhold idején).

    Viszont, amikor elsül a fegyver, a gyúelegy minden esetben elindítja a fizikai folyamatokat és a töltény magja a ballisztika törvényeinek engedelmeskedve becsapódik a céltáblába.

    Lelki füleimmel hallom az ellenvetésedet, hogy a természeti tőrvényeket is befolyásolhatják bizonyos körülmények. A legfontosabb különbség, hogy míg a természeti törvények folyamatát pontosan meghatározható belső körülmények befolyásolják („nedves a puskapor”), ezzel szemben az információt külső körülmények, csökkenthetik, elfedhetik ilyen például a mimikri.

    Nyilván tréfának szántad „…hol vannak, s miképpen léteznek ugrásra készen a természeti törvények akkor, amikor éppen nem hatnak…”. Elárulom, ha Te megmondod, hogy mit csinál a szél, amikor nem fúj.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #789 üzenetére

    Már majdnem feladtam! De megkaptam ragyogó okfejtésedet a szélről. Szerintem hajszál híján kimondtad, hogy ha van légnyomás különbség, van szél, ahol viszont a barométerek azonos értéket mutatnak, ott nincs. A természeti törvények már csak ilyen egyszerűek. A felemelt követ tartom, nincs szabadesés, elengedem, van. A szárazdokban nem hat a felhajtóerő, amint vízrebocsátják a hajót, működik a felhajtóerő, stb.

    Jut is eszembe: szerinted nem nevezhető definíciónak az a meghatározás, ami valaminek a működését is leírja? Maradva Archimédesz híres törvényénél, amit ezek szerint csak akkor lehetne definíciónak nevezni, ha nem szerepelne benne, hogy mit merítünk mibe, mi, miből, mennyit veszt, mint az a valami által kiszorított micsoda micsodája?

  • Megon

    csendes tag

    válasz Dany007 #793 üzenetére

    Sajnos részleteket nem tudok a kísérletről, ennek ellenére merész kijelentésnek tartom, hogy:
    „Viszont amikor csak a vetítő ernyő eredményeit figyelik, akkor minden esetben létrejön az interferenciakép.” (Kérlek, nevezd meg a forrást.)
    Az emissziót lehet csökkenteni olyan mértékben, hogy az elektronok véletlen időközökben, egyesével jelenjenek meg. Minek alapján állíthatja bárki, hogy minden katódból kilépő elektron interferenciát mutatott? Az interferencia hiánya nem látható, az időben véletlen szórás miatt nem érzékelhető.
    Feltételezhető, hogy lézerfény fotonjaival figyelték a réseket. Az elektronmikroszkópok adataiból tudjuk, hogy az elektronok energiája (az általában alkalmazott gyorsítófeszültség mellett) körülbelül öt nagyságrenddel nagyobb a látható fény fotonjainál, Ez a 4 tonnás elefánt és a 4 dekás kisegér aránya. Az „olló” nagyságrendekkel tovább nyitható, ha a kísérletet infravörös fénnyel, (és) vagy például az említett C60 (fulerén) molekulával végeznénk el.
    Elvileg a kérdés egyszerűen es véglegesen eldönthető. Ha a rés előtt bizonyos távolságban érzékelt elektron - ennek ellenére - mutat interferenciát, akkor a mérés nem hamisítja meg az eredményt, és igaz hogy az anyag időben és térben váltakozva hullám vagy részecske. Tehát ha a résnél az elektron éppen részecske, interferencia nélkül halad át. Viszont, ha hullámként éri el a réseket létrejön az interferencia.
    A másik lehetőség, hogy a rések előtti aktív tartományban érzékelt elektronok nem hoznak létre interferenciát, akkor valóban a beavatkozás lehet az oka a negatív eredménynek.

  • Megon

    csendes tag

    válasz Dany007 #793 üzenetére

    Még valami.

    Azt mondod:

    „Egyszerűen nem létezik olyan technológia, amivel úgy tudnának elektront vagy bármit detektálni a rések mentén, hogy az ne befolyásolná magát az elektront is.”

    Ha az elektron hullám, a két rés után az interferencia természetes következmény, de csak akkor ha a rések előtt, bizonyos távolságban, már ezt az alakot vette fel.

    Honnan tudja az elektron, mielőtt elérné, hogy a résekben detektálni fogják, és ezért nem veheti fel a hullámformát?

  • Megon

    csendes tag

    válasz str3am #965 üzenetére

    Nincs igazad: a fény ugyanannyira hullám, mint részecske.
    A hullám a fény (és minden anyag) struktúrája (lásd: színképelemzés), a foton a fény funkciója (lásd: fényelektromos jelenség, fotokémiai jelenség, stb.) Igazolva a dialektika alaptörvényét, miszerint az anyag dialektikus attribútuma a struktúra és funkció. Lám, ez nem mindig olyan egyszerűen belátható, mint egy földön heverő kő esetében.

    Másrészt igazad van: a fény először hullám, amikor kilép az emissziós pontból, egészen a koherencia idő végéig (amíg nem sugározta ki a foton teljes energiáját). Ez a primer hullámtér. Például 1 nanosec koherencia idő esetén kb. 30 cm sugarú gömb. Amikor kimerül az emissziós pont, a primer hullámtér összeomlik és megjelenik a primer foton. A primer foton – mialatt fénysebességgel halad – szétsugározza a kapott energiát, majd összeomlik fotonná, és ez ismétlődik 100 millió vagy akárhány fényév távolság bejárása alatt. Hullámtere, (a példában) egy fénysebességgel haladó, max. 30 cm sugarú gömb.

    Ugye nem gondolta senki komolyan, hogy egy távoli csillag által az Univerzumba emittált fényhullám pl.: 100 millió fényév távolságából omlik össze (nagyon rövid idő alatt) a csillagvizsgáló CCD képbontójában? http://prohardver.hu/dl/s/rl.gif

    [ Szerkesztve ]

  • Megon

    csendes tag

    válasz Infonium #991 üzenetére

    Bocsánat a poéngyilkosságot beismerem. Enyhítő körülmény, hogy nem bírtam cérnával.
    Már van saját cérnám és saját partvis rudam. Az említett kísérleteket elvégeztem saját lábamon, saját biciklimmel és saját gépkocsimmal gyorsulva (a gyorsulás abszolút saját volt). Az elszíneződést még nem tapasztaltam. De ha megkapom az igényelt uniós támogatást, saját rakétáimmal elvégezve a kísérletet minden valószínűség szerint ez is bekövetkezik (legfeljebb belemártjuk valamibe). :DD

Új hozzászólás Aktív témák