Új hozzászólás Aktív témák
-
hexagon
csendes tag
válasz
Sir Pocok
#592
üzenetére
Jé, az EPR paradoxon.Ez a kedvenc kisérletem, Alain Aspect végezte el először.
A végén levon a cikk irója néhány következtetést.
---1. A kisérletettel nem lehet információt fénysebesség felett továbbítani.Ez igaz.
---2. A fénysebesség a legnagyobb elérhető sebesség.
Természetesen, mivel a vákum egy rács. És minden rácsban van egy határsebessége a rezgéseknek.
---3. A visszafele kauzitás.
Nincs semmiféle visszafele kauzitás. Erről bővebben is írok.
---4. Einstein elmélete inogna?
Semmiféleképp.
---4) Ezen túlmenően viszont teljes a káosz.
Semmiféle káosz nincs a fizikában. A jelenlegi elméletek nagy pontossággal leírják a kisérleteket.
Mi az a visszafele kauzitás? A jövőbeli esemény meghatározza egy múltbéli esemény lefolyását. Lehetséges ez? Nem.
Hogy működik a Dirac vákum? Egy antirészecske egy lyuk a Dirac tengerben. Ez ugyanúgy előre halad az időben, mint a normál társa. A világunkban semmi nem halad visszafele az időben.
A lyuk úgy mozog, hogy a negatív energiájú tenger részecskéi a lyuk helyére ugorva egy másik lyukat hagynak maguk mögött. Ahhoz, hogy egy időben ne legyen két lyuk a vákumban, a negatív energiájú részecskének visszafele kell mozognia az időben. Ez minket nem zavar, hiszen nem a mi világunkban van, hanem egy tükörvilágban. Ez a tükörvilág jelenik meg az Einstein egyenletek Schwarzschild megoldásában is.
Az anti-foton lyukat mozgató negatív energiájú fotonok időben visszafele átmennek mondjuk a jobb oldali polarizátoron. Ott beáll a polarizációs irányuk a polarizátor szerint. Visszaérve a forráshoz, a fotonpár kisugárzásának az időpontjába, a másik foton átveszi ezt a polarizációs irány, majd normál időirányban továbbmegy.
Ez ugyan az az eset, mint amikor egyetlen foton megy át két egymásutáni polarizátoron. Nem csoda, hogy minkét esetet a 0.5cos2 fi képlet írja le.Tehát se a foton se az anti-foton nem megy visszafele az időben. A negatív energiájú fotontenger miatt eleve olyan polarizációs iránnyal indul az anti-foton, mint amilyenre a polarizátor beáll majd akkor, ha odaér az anti-foton.
De valójában a mi világunkban nem ment információ visszafele.Isten nagy matematikus, minden részletre figyel.
-
hexagon
csendes tag
válasz
Sir Pocok
#351
üzenetére
"Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától.
A forma valóban üresség, az üresség valóban forma."Ez a pozitív és a negatív energiájú két univerzum. A kettő szorosan össze van fonódva, elválaszthatatlan a kettő egymástól. Az előbb olvastam, hogy két brán érintkezéseként is elképzelhető a világunk. Igy van, ez ugyan az, miről én is írtam eddig. Minden ugyanarról szól, csak más nyelvezettel. Nyilván, aki a végső valóságot keresi, az nem hazudik. Legfeljebb néha téved.
http://www.onmegvalositas.hu/system/files/kepek/images/ying_yang_szimbolum.jpg[ Szerkesztve ]
-
Megon
csendes tag
válasz
Sir Pocok
#743
üzenetére
Valóban érdekes könyv, még akkor is, ha Einstein „alapvető tévedéseinek” nagy részét a gyakorlatban igazolták. Ha arra célzol, hogy én is támadom a speciális rendszerelméletet, mert a gravitáció helyett a tér átlagsűrűségét helyezem előtérbe, ez igaz is meg nem is. Nem igaz, mert a gravitáció és az anyagsűrűség szorosan összefügg, de egy prizma fénytörésének magyarázatát a gravitációs állandó alkalmazásával csak nehezen tudom elképzelni. Viszont a gravitációs lencsék tulajdonságainak meghatározása közvetlenül terük anyagsűrűség eloszlásából könnyen elképzelhető. Érdekesség képen ajánlom a következő lapot:
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/11/03/fotonok_versenye_igazolhatja_einstein_elmeletet/
Címében Einsteint igazolja, tartalmában engem. Röviden arról van szó, hogy egy 7,3 milliárd éves utazás után egy nagy és egy kis energiájú fotonból álló pár nagy energiájú tagja 0,9 másodpercet késett a kis energiájúhoz képest (Fermi űrteleszkóp). Egyszerű magyarázat erre: útjuk során áthaladtak olyan tereken, amelyek törésmutatója nagyobb mint 1, fellépet a „fényszórás” (diszperzió) jelensége. A Napot megkerülő fénysugár is magyarázható a Nap környezetében fellépő átlagsűrűség változással. A térgörbület, vagy fénytörés kérdése eldönthető az eltérített fénysugár földi megfigyelésnél mért beesési szögével.
