Új hozzászólás Aktív témák

• #3142 vágányzár tag

  Új Válasz 2008-02-02 04:43:50 #3142

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vágányzár

  tag

  Az ócska kerti budi falát reszkető lábakkal megtoldva, szeszes epét ürítve, ziláltan, kisírt szemekkel állok benne a nagy üres éjszakában. Rettenetesen és széttépetve, különben tán csak anya érezhet ilyet, kinek összes szülött gyermeke élettelenül, ernyedten terül el a világ érzéketlen hideg peremén. Üvöltenék, de hangom keltében roskad, döglött, halott. Mi valahol itt kínlódunk a Styx örvény verte; hullámoktól zabos felszínén, zabolázatlan rettegésben. Valós idejlyjű rettegés gyötrő kínja rá nem terjedhet, Péter alszik……..A széttört testben nincs szikra, nem világítja be erek hálózta izmos testét az emeleti kocsonya. Morfeusz elragadta, tán vissza sem adja, tán, még ha megölöm, akkor sem……Reményvesztetten hatolnék vissza távolba vesző éltünkbe, csapkodom, evezőim rémülten korbácsolják a folyamot, minek túlpartját úgy féljük. A csapott habok élhetetlen kupolái a hideg éjszakai fényben minduntalan elenyésznek, ha nem figyelek, átveszem ritmusuk, velük veszünk. Félek, remélni akarok, de végtelen pesszimista velőm fojlyjvást mérgez, elöl. Csak testemen ne érjen túl, zárom, hogy tudom, szeretteimre nem szabadíthatom. Ez a tetves sötét folyó el fogja nyelni! Ha maradhat, kérdem, mi maradhat? Én őt akarom, egészben, hogy szeretett, ahogy elejétől volt magának, s örömünkre nekünk! Itt ébredni kell, nincs mese. Rothaszt az idő ijedtén múlása, tudom korai, de enyhet szomjazom, Pétert akarom. Őt akarom, mielébb nyugalmat édesanyámnak, decemberben az infarktus megtartotta, ezért? Élete szele, végre tartósan vitorlát kapaszkodni látszott, a szerelem boldogságával tetőzve. De Karcag és Kisújszállás között a 153. kilométer kő környékén a homájlyjba zuhant, egy kamion ragyogásuk fényét feneketlennek látszó sötétbe űzte. Most, a jelenben, ez a valóság megélésének valós érzete, őrületbe toluló jeges veríték lepte érzetekkel, kísért ébredéskor, a nappali fényben úgy mint álomrahajlyjtás előtti fővel. Szerencsés vagyok, van szerető feleségem, csodálatos kis ördögfiókám; a kicsiny lányom, szüleim, barátaim, van jó munkahelyem, kollégáim, az átlagnál több vargányát eszem, földig ér a tököm…de valaki kurvára hiányzik: PETI az öcsém!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  2008.01.26. Szombat, te nekem átkozott nap! Roncsok szanaszét, út menti árok vizében libegő véres steril kesztyűk, a fű között; a fényben fürdőző sokadalomként szanaszét szóródó szélvédő darabkái, két szerelmes fiatal élet reményvesztettsége, életadó szülők mérhetetlen keserűsége. Szíven ütöttél, rothadt vagy élet.

  felsővezeték

Új hozzászólás Aktív témák