Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • lomposfarkas

    tag

    Oln kikapcsolta a készüléket. Csend lett.
    - Nem - felelte, visszaülve Edmarhoz. - Gép.
    - Gép? Azt látom. De ki szerezte a dalt?
    - Már mondtam: gép. Ez egy komponáló gép, amelynek az ember csak utasításokat ad, hogy milyen zenét akar hallani. A gép komponálja a zenét, és mindjárt lejátssza.
    Edmar álmélkodva nézett rá.
    - Tréfál?
    - Egyáltalán nem. Maguk zenészek természetesen nem is sejtik, mit tudnak az elektronikus gondolkodó gépek. Ma már van tolmácsoló gép, amely a bemondott szöveget lefordítva, rögtön elmondja más nyelven. Nos tehát, ez komponál.

    (...)

    Az atompusztulást a Marsban átélt földlakók feljegyzései szerint, a zene kiveszése a korai Atomkorban következett be, és ennek oka egy gép volt, az úgynevezett kompofon. Atom előtt körülbelül 100-ban egy Oln Hallen nevű mérnök gondolkodó gépet talált fel, amely a hangvariációkat önállóan alkotta. A feltaláló később - ismeretlen okokból - összetörte gépét és magát is megölte, de a gépet a megtalált rajzok szerint újra megépítették.
    Hatása nagyon különös volt: a zeneművek fokozatosan elvesztették értéküket. Eleinte csak a gép műveit tekintették értékteleneknek, de ugyanakkor az ember által alkotott új művek is értéktelenek lettek, mert úgy sejtették, hogy a szerző esetleg géppel alkotta azokat, hiába hirdették a színházak és hangversenytermek az egyes új műveket mint "észből támadt eredetiek"-et. Valójában nem volt mód megkülönböztetni a kétfajta zeneműveket. A közönség nem látogatta a zenetermeket, a komponálás megszűnt, s csak a régi műveket hallgatták. De, tekintve, hogy az embereket ezek is a gépi zenére emlékeztették, nemsokára teljesen megszűnt a zeneművek értékelése.

    Szathmári Sándor: Gépvilág és más fantasztikus történetek, 1972.

Új hozzászólás Aktív témák