Új hozzászólás Aktív témák

• #51 ddekany veterán proci985 #50

  Új Válasz 2018-05-17 11:19:29 #51

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ddekany

  veterán

  válasz proci985 #50 üzenetére

  A nyelvekhez és a matekhez kb ugyan az kell? Nyelvekből gyenge vagyok az átlaghoz képest, matekben meg erős. Számorma eléggé más a kettő... Egy nyelv egy a történelem során kialakult valami, így tiszta káosz, értelmetlenül túlkomplikált, és persze ott a sok ezer szó amit valahogy be kéne magolni. A matematikában viszont szinte mindennek racionális oka van, és a feladatok megoldásához sokkal tisztábban logikai/absztrakciós készségre van szükség, nem csak kismillió óra ismétlésre meg memorizálásra. Nem tudom az agynak melyik része melyikben mit csinál, de minimum hogy más lelki alkat kell hozzá.

  [ Szerkesztve ]

• #53 justmemory senior tag proci985 #50

  Új Válasz 2018-05-17 12:05:24 #53

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  justmemory

  senior tag

  válasz proci985 #50 üzenetére

  Nem gondoltam nemiségre, sokkal inkább egyéni affinitásra azzal, hogy persze sok minden tanulható.
  Ugyanakkor nem minden, és nem minden helyzetben, és ha még ráteszem azt is, hogy valakinek vagy van hozzá kedve vagy nincsen... Plusz nem mindenki ugyanolyan módszerekkel tudja megtanulni ugyanazt (hiába állna rá mondjuk az ő agya is), akkor egyértelműen látszik, hogy kb. minden ember mellé kellene egy mentor...

  Amit leírsz, az logikai alapon működik, a gyakorlatban viszont sajnos nem; már ami a való életet jelenti. És akkor bele lehet menni az agykutatásba is, hogy mikor milyen feladatok elvégzésekor milyen területek aktiválódnak és azok miként hatnak, stb., de ennek is van olyan része, ami lelki eredetű és kész. Ismertem olyat, aki nagyon jó volt valamiben, mégsem akarta csinálni. Mert megunta vagy elege lett egyéb más nehezítő körülményekből. És most elefánttal sem lehetne elvontatni, hogy "márpedig ezt fogod csinálni".

  Minden megváltoztatható, itt mindig az a kérdés, hogy milyen költsége van (nem csak pénzbeli!), és ahhoz milyen megtérülés várható. A háztartásbeli anya vajon a 3. gyerek mellett/2. gyerek után hajlandó lesz-e tanulni, fog-e tudni annyit és olyan hatékonysággal tanulni, milyen lesz a szakmában ténylegesen, hogyan fog szakmai tapasztalatokra szert tenni, "kivehető-e" a háztartásbeliségből ennyi időre, stb.? Automatizálni is lehet, igen, de nem mindent. Sőt, valójában elég keveset ahhoz képest, amit egy 2 gyerekes háztartás megkíván (tapasztalat...). Munkamegosztani is lehet; mondjuk a család arra rendezkedett be, hogy anya otthon lesz, apa GDP-t termel, de ehhez mondjuk este 6-ig dolgoznia kell, ezért is van kitalálva, hogy anya háztartásbeli. Kérdés: ezt a modellt mennyien fogják önszántukból felrúgni azért, hogy a két szülő dolgozik modell eléréséhez plusz terheket, és a gyerekekkel eltöltött kevesebb időt (anyát "ki kell képezni") bevállalják (a jól megszokott napi ritmus felrúgása mellett). És akkor ez simán csak ennél az egyszerű példánál maradva merült föl bennem. De vonatkozhat itt sok minden férfiakra is, stb. Rengeteg még szerintem az ismeretlen az egyenletben...

  attol, hogy bizonyos dolgok nehezen valtoztathatoak, attol meg lehet es kell is rajtuk dolgozni

  Ezzel maximálisan egyetértek azzal, hogy nem szabad félni kérdéseket (olykor kényeseket is) feltenni, főleg a megvalósíthatóságra vonatkozóan, mert szerintem minden dolog csak annyira lehet sikeres, amennyire a sikertelenségére vonatkozó kérdésekre sikerült válaszokat adni és megoldásokat találni. A világban ma rettenetesen nagy az egyenlőtlenség a megoszlások terén - pl. kevés a kétkezi munkaerő x országban/városban, míg máshol tombol a munkanélküliség. Ezeket kellene kiegyenlíteni és akkor szerintem közelebb lennénk ahhoz, hogy előrébb jussunk.

  --- Imprisoned, inside this mind... --- Joined at the soul with a pair of headphones ---

• #57 joysefke veterán proci985 #47

  Új Válasz 2018-05-17 16:53:43 #57

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  joysefke

  veterán

  LOGOUT blog

  válasz proci985 #47 üzenetére

  skandinavoknal viszont ugyanugy megvan a problema, hogy nagyon keves a no a kepzesben

  Ez nem probléma, hanem adottság. Skandinávok elég előrehaladottak a "nemi egyenlőtlenség elleni harcban" ott a nők kb azt a hivatást gyakorolhatják, amik lenni szeretnének szeretnének (amihez affinitásuk és képességük van). Ha mégsem az informatikát választják annak oka van...

  mikozben kb fejlesztokent az ember kb ott dolgozik ahol akar (kisvallalat, nagyvallalat, embedded / front / backend / akarmi, egeszsegugytol oktatason at algoritmustervezesig es webshopig, mas orszagban, kozvetlenul a vevokkel szocialis tunderkent vagy a pinceben egy kis csapattal kvazi egyedul), jol megfizetve, rugalmasan, a kreativitast kielve es a tovabbkepzeseket fizetve, ahol az embernek van lehetosege jobba tenni a vilagot, remek szakmai eloremenetellel ha az ember ugyes. mikozben az ember ul a legkondis irodaban, otthon vagy a munkaido egy reszeben kb akarhol.

  Nem akarlak megbántani, de ez kb úgy hangzik, mint valami IT-ra szakosodott HR-es pályaválasztási/átképzési tanácsadó betanult szövege. Lehet hogy mi ketten nagyon más tapasztalatokat szereztünk, de nekem az a meglátásom, hogy ha az ember tényleg jól akar keresni a szakmában, akkor nem árt magát odatennie, mert az IT karrier nem tündérmese.

  Ahol engem képeztek, ott a felvettek (akkoriban azon a területen volt a legmagasabb a ponthatár) több mint feléből soha nem lett villamosmérnök/informatikus, akiből meg igen, azoknak többsége ráhúzott még 1-2 félévet.

  A szakmában pedig -tapasztalatom szerint- akkor fizetnek tényleg jól, ha odateszed magad, éles határidők és stressz van. Aki tizenkettő-egytucat informatikus valamelyik főiskoláról úgy hogy sosem tette oda magát sem a képzésen, sem az elején a munkában, a szabadideje, ifjúkora rovására az valószínűleg többet keresne autószerelőként, ablakosként vagy melegburkolóként sokkal kevesebb stresszel és frusztrációval. Mert aki olyan dolgot csinál, amihez nincs igazán meg a tehetsége, ott leginkább csak a frusztráció van nem a produktivitás..

  Nem hiszem, hogy Magyarországon nők százezres tömegeivel szemben reális vagy kívánatos elvárás lenne, hogy pártalálás meg babázás helyett húszas éveikben üljenek a félhomályos szobában és algoritmusozzanak utána pedig erősen kompetitív területen hajtsanak nyolc órában estefele meg önképezzenek.

  A munkaerőhiányról:

  Teljesen biztos vagyok benne, ha ma Magyarországon 150E forintért lehetne kompetens Java/C++/C# fejlesztőt vagy gépészmérnököt találni korlátlan számban, akkor a tízmilliós országunkban a nagy cégek ötvenmillió embert is tudnának a fenti bérért alkalmazni. Amit ezek a cégek szeretnének, az az irreálisan alacsony bérért kompetens embert találni. Ha másért nem, hát azért hogy a jelenlegi alkalmazottaikat lecseréljék olcsóbb droidokra.

  Minden nyugati országban megy a sírás a nagy cégek részéről, hogy nincsen elég munkaerő. Magyarra lefordítva ez általában annyit jelent, hogy "szarért-hugyért nem jönnek hozzánk kompetens fiatalok dolgozni".

  Ez kissé olyan, mintha ma amikor a 10E Forintba kerül egy OTP részvény a bróker sírna, hogy miért nincs 5E-ért OTP részvény, mert ő akkor szinte korlátlan mennyiségben venne. A hasonlat hülyének tűnik, de ha belegondol az ember, pontosan erről van szó.

  [ Szerkesztve ]

• #61 #93448704 törölt tag proci985 #58

  Új Válasz 2018-05-17 21:55:42 #61

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #93448704

  törölt tag

  válasz proci985 #58 üzenetére

  ha a ferfiaknal ez oke noknel miert nem?
  joysefke kolléga szerintem nem azt mondta, hogy nem oké, ha egy nő ilyet csinál, hanem hogy erre nem lesz reálisan tömeges igény és talán ez így rendben is van.

Új hozzászólás Aktív témák