Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz Püpi #16 üzenetére

    Lenne mit tanulnunk más nációktól, de mi szeretünk a saját utunkon menni a szakadék felé és még büszkék is vagyunk erre. Amúgy szerintem írni megtanítják a gyerekeket itthon az iskolákban, csak fantáziát, kreativitást és okot, célt nem adnak nekik, hogy írjanak valamit. Ahogy olvasást is megtanítják nekik, de mellé meg is utáltatják velük az olvasást, ahelyett, hogy megszerettetnék velük. A legtöbb itthoni kötelező olvasmány nagy műnek nevezhető, de a többségük unalmas és érthetetlen annak a korosztálynak. Rengeteg régi és új regény van, ami annak a korosztálynak lett írva, sőt még kifejezetten érdekes is nekik, de nálunk Antigoné kell meg Homérosz és Íliász. (szó se róla, én a legtöbb kötelezőt élvezni tudtam, de ahhoz az kellett hogy már iskolán kívül megszerettették velem az olvasást, mert gyakran kaptam a szüleimtől különböző nagyon izgalmas olvasnivalót, sőt egyik karácsonyra egy teljes Jules Verne gyűjteményt is) Meg kell találni azt a könyvet, azt a tevékenységet, ami annak a 6-14 éves gyereknek való, külön a fiuknak és a lányoknak.

    Ez is azért jó, mert nem megtanítani akarnak velük valami unalmasat, hanem elérni, hogy készítsenek valami érdekeset, hasznosat...amivel együtt jár a tudás elsajátítása is (és nem a tudás rájuk erőltetése)

    Pár napja olvastam, hogy Finnországban projekt jelleggel bevezetik pár helyen azt, hogy tantárgyak helyett témákat, tanítanak...pedig a skandináv országokban és sok nyugat-európai országban már mérföldekkel előttünk járnak az oktatás terén.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz Jim Tonic #18 üzenetére

    Épp az a jó, vagy jobb ebben, hogy nem csak egy virtuális programot készítenek, hanem egy valós dolgot irányítanak. A "játék" pedig a legfontosabb annak a korosztálynak akinek készítették.

    Ha tényleg csak iOS-re készítik el az Appot, az árával együtt a mi szempontunkból tényleg öngólnak tűnik, de inkább csak nem mi vagyunk a piaca ennek a terméknek.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz ivana #36 üzenetére

    Rendben, de miért mondják meg a gyereknek, hogy mit olvasson "kötelezően", kik ők hogy megmondják neki a többmillió regény, és vers közül mi az "értékes" számára? Lehet hogy nem is szereti a verseket, vagy épp csak a verseket kedveli a regényeket nem, vagy csak bizonyos verseket, regényeket kedvel. Mondják neki azt, hogy válasszon egy könyvet a könyvtárból, bármilyet, bármekkorát, aztán beszéljen arról, mutassa be, vagy írja le, ami neki jobban megfelel. Még a legnagyobb könyvmolyok is csak a könyvek, regények, versek töredékét olvassák el az életük során, a többség számukra kimarad. A gyerek olvasson olyan könyvet, ami az ő korosztályának, nemének lett írva, ami legtöbbször nem épp a klasszikus szépirodalom, hanem mese, vagy később valami ifjúsági regény. Ha olyat olvas, sokkal nagyobb lesz az esélye annak, hogy megszereti az olvasást...és persze ne azért olvassa el, mert dolgozatot kell majd írnia abból...persze azt sem a saját szájíze szerint, hanem a tanár elvárásaihoz igazítva. Ha ő nem azt gondolja a versről, regényről, amit a tanár, akkor 2-est 3-ast kap, amitől aztán biztos nem lesz kedve könyveket olvasni, mert azt a visszajelzést kapja, hogy ő hülye az olvasáshoz, mert nem érti a regényt.

    Szépirodalmat ráér majd olvasni később is (ha ő úgy akarja, vagy olyan pályára készül). Sőt szerintem azzal sincs gond ha valaki egy regényt, történetet először valami könnyített olvasmány, vagy hangos könyv formájában kapja. Pár hete épp festettem a pincében és bekapcsoltam a rádiót. Épp egy magyar regény rádióváltozata ment és nagyon tetszett. Persze a már elveszi némileg a teret a saját fantáziától, de még mindig jobb ha hangos könyvben, rádiójátékban hallja, mint sehogy.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz copass #53 üzenetére

    Miért? Érdekes, izgalmas, szórakoztató, rejtélyes és a sikere megmutatta, hogy mennyire eltalálta az olvasótábora igényeit. A Harry Potter könyvek éppen a követendő példát mutatják. A TV-n, videojátékokon, mozin, facebookon, interneten felnövő tech. generációt rá tudta venni, hogy szinte falják a könyveket...sőt egyszerre több generációt is, a kisgyerekektől a felnőttekig.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz dabadab #55 üzenetére

    Fura dolog, én is úgy olvastam el több tucatnyi Verne könyvet gyerekkoromban, hogy abban a tudatban voltam, hogy magyar volt és csak pár éve jöttem rá, hogy nem. Na bumm, ha magyar órán Verne, Dumas, J.F. Cooper vagy Arthur Conan Doyle könyvei lettek volna a "kötelezők", akkor nem lettem volna tévedésben. Ezek az írók sokkal többet adtak nekem, mint az összes kötelező, amellett hogy imádtam Jókai vagy épp Fekete István regényeit. De elég sok magyar és orosz író regényeit is olvastam, amiket imádtam. Ott volt például László Endre Szíriusz kapitány sorozata, ami abszolút egy nívón volt a legjobb külföldi Sci-fi könyvekkel...és pont hogy gyerekeknek való, mert egy csapat gyerek kalandjairól szól a távoli jövőben.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz Jim Tonic #65 üzenetére

    Ez már jobb, de továbbra is a kötelező rész az csak klasszikus szépirodalom és pont azok amik 30 éve is voltak. Nem kellene a kötelező rész, csak egy halom választható és ajánlott.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

  • Tigerclaw

    nagyúr

    válasz Akos96 #79 üzenetére

    Szerintem a történelem és irodalom és sok más tantárgy esetén nem kifejezetten a tantárggyal van gond, hanem a tananyaggal és a módszertannal és néha a tanárral. Hogy tanulna a diák a történelem hibáiból, miközben a tanár soha sem kérdezi meg őt arról, hogy szerinte ki mit csinált jól, ki mit csinált rosszul, vagy ha ő lett volna a helyében akkor mit csinált volna máshogy, de még olyan teoretikus játékot se játszanak, hogy "mi lett volna ha". Mit tanítanak? Az évszámokat, meg hogy sorold fel az összes uralkodó nevét. Egy nagy halom adatot a nyakába zúdítanak és az kap jó jegyet, akinek "fotografikus" memóriája van. Nincsenek újrajátszások, nem beszélgetnek arról, hogy melyik államformának mi az előnye, hátránya, vagy arról hogy szerintük miért nem működött egy bizonyos államforma, mikor elméletileg jó is lehetett volna. Nincs semmi vita, ne gondolkozz semmin, csak jegyezd meg az évszámokat, meg a tanár által lediktált érettségi tételeket kidolgozva. Ez nálunk a történelem oktatás. Megint visszatértünk oda, hogy miért is jó ez a "játékosan-oktató-eszköz". Kreativitást növel, feladatmegoldásra ösztönöz, gondolkodásra késztet és visszajelzést, sikerélményt ad.

    Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

Új hozzászólás Aktív témák