Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • dabadab

    titán

    válasz Hieronymus #335 üzenetére

    Nekem is van otthon pár sellak lemezem, többek között egy soklemezes Pillangókisasszony is: akkor értettem meg, hogy honnan jön az "album" kifejezés (a lemezek tartója tényleg úgy néz ki, mint egy klasszikus fényképalbum, csak jóval vastagabb és megdöbbentően nehéz a lemezek miatt).

    DRM is theft

  • #56474624

    törölt tag

    válasz Hieronymus #335 üzenetére

    Azt azért nagy tévedés lenne hinni, hogy a vinyl mostanra eljutott oda, hogy értéktelen. A Hungaroton, Pepita és társai esetén ez nagyjából megállja a helyét (fillérekért vásárolja fel őket Laci bácsi, a lemezboltos), de amerikai, angol, japán, esetleg német nyomású lemezeknél korántsem.

  • #00137984

    törölt tag

    válasz Hieronymus #335 üzenetére

    Szerinted... Retró konzol utáni magas érdeklődés sem ezt bizonyítja, de láthatóan a hagyományos kazetta még most sem tünt el a semmibe. A világ jelentős részén a retró régiségekért nagy ősszegeket adnak, de ha ez itthon a szemétbe kerül az legyen a tudatlanságunk bizonyitványa. Régi bútorokat vagy lámpákat kissé felújitanak, majd a patinás régiségeket a saját értéke adja el. Amig a zenehallgatásra van igény, és amig kalapács alá kerülnek a zenei gyüjtemények, addig az értéket a kereslet adja. Ha felszívodnak a hanghordozók és a lejátszó eszközök, akkor van vége a dalnak... Fonográf és a Gramofon szintén létező dolog, de ha itthon nem jutok hozzá vagy nem találok az nem azt jelenti, hogy eltüntek a föld színéről... Magángyüjteményekbe és múzeumokba kerültek és fizetni kell érte, ha élőben látni szeretnéd a zenetörténelem egy kis darabját. :)

    [ Szerkesztve ]

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Hieronymus #335 üzenetére

    Amint kipörög a technológiát aktívan használó utolsó generáció, közel nullára fog zuhanni ezen relikviák értéke.
    Ez megtörtént a porcelánokkal, bélyegekkel, rádió készülékkel,... Mára közel sem érnek annyit, mint néhány évtizede. Több termékcsoportnak nulla az értéke.

    Örököltem többszáz db. régi elsőkiadású bélyeget (névértékben 20 fillértől 5 Ft-ig terjedő névértékű bélyegek voltak), amik egy borítékra voltak felragasztva és a boríték meg a bélyeg a bélyeg kiadásának a napján egy dátumos postabélyegzővel volt lepecsételve.

    Elvittem egy bélyeg szaküzletbe, ahol a fickó nagyjából végignézte őket, de semmi érdeklődést sem mutatott a dolog iránt, de a tisztesség kedvéért azt mondta, hogy a névértéken megveszi őket (mondjuk ~500 Ft lett volna a vételár).

    Nem hagytam ott, hanem hazavittem, leraktam az asztalra. Pár nappal később járt nálam egy ismerősöm, meglátta a borítékokat, elkezdte nézegetni. Egyszercsak azt mondja, hogy de érdekes, erre a borítékra az édesanyja születésének a dátuma van bélyegezve, eladnám-e neki a borítékot, adna érte 500 Ft-ot, remek ajándék lesz születésnapra.

    TADAMMM

    Mondtam neki, hogy ingyen az övé a boríték, az ötletért cserébe :R

    A lényeg az, hogy a bélyeggyűjtői szempontból értéktelen, borítékra ragasztott, lepecsételt bélyegeket a bélyeggyűjtői ár kb. száz-százötvenszereséért pár hónap alatt eladogattam :K

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

Új hozzászólás Aktív témák