Aktív témák

• #34334 frem1790 tag Vakegérke #34333

  2019-05-06 11:26:02 #34334

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  frem1790

  tag

  válasz Vakegérke #34333 üzenetére

  Csak egy éjszaka volt, de milyen különös!

  Sárosi Kati, Módos vokál, Körmendi együttes - Különös éjszaka volt

  Elmesélek én is egy katonasztorit, ami velem megesett!

  Eltávozásról utaztam vissza a laktanyába, útközben a vonaton a katonai rendészek elvették a betétlapomat.
  Ez hasonló volt mint ma a jogsinál, rajta voltak az illető adatai, a rendész ráírja a feljelentés okát, elküldi a vétkes egységéhez ahol a helyi parancsnok a saját belátása szerint kiszab érte egy fenyítést. Szóval így jártam én is, visszatértem a laktanyába, másnap jelentettem az esetet és vártam, hogy megjöjjön a feljelentés, mert addig felfüggesztenek minden kimenőt, eltávozást. Eltelt két hét: semmi! Kezdett nagyon idegesíteni a dolog, mert előfordult, hogy a rendészek versenyeztek egymással, hogy ki tud több lapot begyűjteni, aztán a végén eldobták őket! Mi meg várhattunk ítéletnapig míg megjön.
  Gondolkozni kezdtem, mit lehetne csinálni? Ha kapok valami dícséretet, azzal semlegesíthetem ezt a betétlap históriát, de mivel hozzak össze egy ilyet??
  A mi alakulatunk akkoriban települt a tököli repülőtérre, átvettük a távozó ruszkiktól a laktanyát. Miután elmentek mi láttuk el az egész terület őrzését. Nem voltak őrtornyok, járőrútvonalak voltak kijelölve a kerítésen belül, ott kellett mozognunk. A kerítés nagyon rozoga, hiányos állapotban volt, a környékbeliek rendszeresen surrantak be az oroszok által hátrahagyott cuccokat dézsmálni. Volt ott minden amit nem tudtak magukkal vinni: csillártól gáztűzhelyig, biciklitől fél zsigulig bezárólag. Nekünk nem volt hivatalos parancsunk, hogy mit csináljunk velük, többnyire elzavartuk őket.
  Nos ilyen őrségen voltam épp, ücsörögtem egy hangár tetején, egyszerűbb és kényelmesebb onnan belátni a terepet, mint lejárni a lábam. Ahogy ott ülök, látom mászik be a kerítésen egy velem idős forma cigánygyerek, veszi az irányt az egyik összehordott lomkupachoz és elkezd guberálni. Nekem akkor pattant
  ki az isteni szikra a fejemből: ezt én most előállítom, megdícsérnek, törlik a meg sem érkezett feljelentést, mehetek haza!
  Nosza, nem sokat elmélkedtem, a gondolatot gyorsan követte a tett. Leszaladtam a hangár oldalán, rákiabáltam, csőre töltöttem(azért be is biztosítottam, nehogy elsüljön véletlenül). Nem mondhatnám, hogy túlzottan megijedt tőlem de a töltött fegyvert azért respektálta. Leültettem, mondtam neki mindjárt jön a váltás, beviszünk. Elkezdett alkudozni, hogy most miért csinálom ezt vele, csak egy bicikliláncot akart keresni az öccsének. Elmondtam neki őszintén, mi a tényállás, meg, hogy nem fognak vele semmit csinálni, összeszidják aztán kitessékelik. Ez igaz is volt, kevesen voltunk, nem volt rá kapacitás meg pénz, hogy rendbetegyük a kerítést, meg eltakarítsuk a sok cuccot, így rendszeres volt a lopkodás. Rendőrségi ügyekre meg éppen nem vágyott a laktanyaparancsnok.
  Végülis megbékélt, még kicsit el is beszélgettünk. Megkérdezte hová valósi vagyok, mondtam neki, hogy borsodi, szó szót követett, kiderült, hogy ő is.
  Sőt a szomszéd faluba való, most csak ismerősöknél van fenn Halásztelken.
  Aztán kiböki:
  - Én is voltam itt Tökölön.
  - Mikor? Melyik században? (Én kis naív!)
  - Ja, nem itt a laktanyában, hanem a fiatalkorúak börtönében ültem, emberölési kísérletért.
  Itt lett tele a gatyám! Kifogok itt Pesten egy majdnem földit, aki már tizenévesen ölni akart, én meg elkezdek vele packázni! Ha otthon összetalálkozok vele, ahol már nem lesz nálam a kalasnyikov, végem van!
  Szerencsére éppen végszóra megjött a váltás, így félbeszakadt a társalgás.
  Felpakoltuk a srácot az urálra, jelentettem, hogy mi történt, másnapra meghívást kaptam a laktanya pk.-hoz egy kis csevejre. Közölte, hogy el van felejtve a betétlapom, aztán irgalmatlanul lehordott, hogy be ne merjek még egyszer valakit hozni, mert ősz fürtöket fogok fonni a hajamból mire legközelebb hazamegyek.
  A "foglyomat" hála az égnek soha nem láttam többé, de ma is rosszul érzem magam, ha eszembe jut, pedig jövőre már harminc éve lesz az esetnek.
  Az egészben az a legérdekesebb, hogy egy csendes, békés ember vagyok. Soha semmilyen erőszakos dologban nem vettem részt, még gyerekkoromban sem verekedtem egyetlen egyszer sem. Ha nem ott a pillanat hevében teszem amit tettem, hanem van időm gondolkodni rajta biztos, hogy győzedelmeskedett volna a józan eszem meg a félsz és nem vágtam volna bele.

  [ Szerkesztve ]

  Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)

Aktív témák