Új hozzászólás Aktív témák

• #30 Cifu nagyúr

  Új Válasz 2015-01-04 13:35:23 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  Huhh.... Srácok, ha kell valaki, aki ilyen témájú cikkben segítsen, szóljatok légyszi, megegyezünk.

  1.: A modern vadászgép programok olyan összetettek, hogy kész rémálom a fejlesztés. Amíg az 1950-es évek elején két év alatt a tervezőasztalról eljutottak az első sorozatgyártott gép átadásáig, addig manapság alsó hangon tizenéves szinten kell gondolkodni, hogy egy új típus ugyanezt megcsinálja. Ez nem csak az F-35 problémája, hanem minden modern többfeladatú-vadászgép programé. Az orosz Szuhoj T50 / PAK-FA program is irgalmatlan lassan halad, és ott is boritékolható, hogy a 2016-ra, majd 2018-ra tervezett hadrendbe állásból nem lesz semmi.

  2.: Az F-35 elsődleges problémája az, hogy három eltérő feladatkört (F-35A: hagyományos reptérről üzemeltetett verzió az USAF részére, F-35B: rövid nekifutással felszáló és helyben leszálló hajófedélzeti verzió az USMC részére és F-35C: hajófedélzeti verzió katapultos indításhoz az US NAVY részére) kell egy azonos alapról felépíteni. Ráadásul ebbe aztán mindent, de mindent bele akarnak rakni, amit csak elképzeltek az vadászgép-fejlesztésbe, például teljes, körkörös infravörös szenzorok, a legmodernebb radar, de már azon is elgondolkoztak, hogy fognak majd szilárdtest lézert építeni a gépbe. Ha valamit ennyire bonyolultra csinálsz, akkor ott érthető, hogy nagyon-nagyon összetett dolog a programkód is, hiszen vannak képességek, amikre csak bizonyos változatokban van szükség, de a fedélzeti számítógép és az irányítórendszer minden változatban ugyan az.

  3.: Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a szoftverbe bele kell integrálni a külföldi vásárlók igényeit. Ezt pedig a Lockheed felügyeletével dolgozó fejlesztőmérnököknek kell megoldani, mert a szoftver olyan érzékeny nemzetbiztonsági okokból, hogy azt még a legbarátibb országoknak sem adják ki. Még Nagy-Brittaniának sem, ahol miután ezzel szembesültek még azt is velvetették, hogy az F-35 programból kiszálnak (amúgy ők a JSF program-tól kezdve benne voltak, hosszú történtet, no...). Mivel egy integrált rendszer kezel mindent, így a kód megosztása betekintést enged a hajtómű vezérlésétől kezdve a radar működésén át a fegyver-rávezetésig mindenre.

  4.: Nem 5 blokkra van osztva a fejlesztés, hanem logikusan a fejlesztési mérföldköveket blokkokra osztották. Az F-35 oldalon a bő blokkok le vannak írva, de ez messze nem a teljes a történet, mert eleve Block 0-ról indultak, megpróbálom felvázolni:

  Block 0: Az első használható szoftververzió, amelyet feltöltöttek az első tesztgépekre.

  Block 0.1:: A tesztrepüléseket már ezzel a verzióval kezdték meg az első F-35A tesztgépek. az első

  Block 0.5: Az F-35B számára kiadott első verzió, a rövid nekifutásos / helyben leszállásos tesztrepülésekhez.

  Block 1A: 2010-től repült ez a kód, de akkor még csak egy 737-esbe épített avionikán. Integrálták az első fegyveralkalmazás-kódokat (az AIM-120 AMRAAM légiharc rakétához és a JDAM irányított bombához), és alkalmas már az elsődleges kiképzési és megfelelési tesztekre.

  Block 1B: 2012-ben került a sorozatgyártott gépekre, nem részletezett különbségei vannak a Block 1A-hoz képest.

  Block 2A: 2012 márciusában repült előszőr, immár teljes szinten képes a 6 DAS (ezek adnak körkörös képet) infravörös érzékelő képét kezelni (a Block 1 még csak három érzékelőt tudott kezelni), immár tudja használni az orr alatti elektro-optikai érzékelőt (amivel a földi és tengeri célpontokat azonosíthatja és követheti), továbbá a radar kapott időjárás-elemző módott. Ez a jelenlegi szoftver verzió a leszállított gépeken.

  Block 2B: 2014 februárjában repült először a tesztgépeken, várhatóan 2015 közepén kapják meg az széria gépek. A fegyverzeti modulba integrálták a GBU-12 lézer-rávezetésű légibombát, és a tűzvezető rendszer immár "belépő szintű harcképességgel" (initial warfighting capabilities) rendelkezik, és kilép hivatalosan a teszt illetve tréning verzióból.

  Block 3: A Block 3i (i = interim, vagyis átmeneti) az új típusú fedélzeti számítógép hardver bevezetéséhez való szoftver verzió, ugyanis az F-35 fedélzeti számítógépe és szoftvere (elsőként egyébként) nem szigorúan adott hardverre építkeznek, hanem Freescale PowerPC procikra, illetve ezekre írt C/C++ nyelvben írt programkódokra. Ebből fakadóan lehetséges a hardver fejlesztése a programkódok teljes átírása nélkül (ami például elég sok problémát okozott és okoz most is a Pascal-alapokra építkezet Ada programnyelvet használó F-22A vadászgépeknél, amelyekben Intel i960MX alapján tervezett Raytheon CIP processzorok szolgálnak). A Block 3f (f = final, végleges) változattal már megkapja a gép az AIM-9X légiharc rakéta, illetve a JSOW manőverező siklóbomba integrációt. A radarvezérlő szoftver pedig képes lesz a radar-képalkotásra (SAR). Várhatóan 2017-ben kapják meg a sorozatgyártott gépek.

  Block 4: A legfontosabb a Link-16 és MADL adatkapcsolat beépítése, amivel a gépek egymás között, illetve külső forrásból (földi irányítás, AWACS gépek, hadihajók, stb.) kaphatnak adatokat, illetve ezeknek továbbíthatnak adatokat. A fegyverzetbe integrálják a gépágyút (beépített az F-35A, törzs alá függeszthető konténerben a másik két verzióban), az AIM-9X Block II. légiharc rakétát, a norvég JSM földi célok elleni rakétát, a JSOW Block 3 siklóbomba verziót, továbbá a B61-12 jelű taktikai (50kT) nukleáris bombát. A Block 4 2019-re van ütemezve, de a teljes bevethetőségre 2022-ben kerülnének (a nukleáris csapásmérés képességével).

  Block 5: Tengerészeti felderítő üzemmódok megjelenése, elektronikai hadviseléssel kapcsolatos rendszerek fejlesztése, és a belső fegyvertérbe elhelyezni lehetséges 6db AIM-120D rakéta kezelése. Ütemterv alapján 2021-re.

  Block 6: Itt már kicsit ködösek a megfogalmazások. Meghajtással és hatótávval való kapcsolatos fejlesztések beépítése, elektronikai támadási funkciók (a radart felhasználva az ellenséges elektronikai eszközök megzavarása, esetleg tönkretétele), baráti egységek automatikus követése, valamint passzív körkörös veszély észlelés és reagálás megoldása (magyarul ha például rakétát indítanak a gépre, akkor a veszélyt automatikusan észleli a rendszer, és megteszi a szükséges ellenlépéséket (zavarás, rakéta megvakítása, stb.) a nélkül, hogy a pilóta beavatkozására szükség lenne).

  Block 7: Biológiai és vegyi veszélyforrások elleni felkészítés. Ennyi szerepel mellette...

  5.: Az F-35A-ban van egy beépített 25mm-es GAU-22/A gépágyúja. Az F-35B és C változat a törzse alatt egy illeszkedő konténerben viheti magával a gépágyút, ha szükségesnek látják. Nem tudom miért írja, hogy az F-35B-nek van gépágyú, az F-35C-nek meg nincs, mert valójában beépítve egyiknek sincs, de mindkettő képes annak hordozására.

  6.: Az A-10A/C sem képes 10-20 méterre a baráti egységek közelében lévő ellenfelekre biztonságosan tüzet vezetni. Ez már az a kategória, ahol nem a CAS (Close Air Support) a fő tűztámogató, hanem inkább a helikopterek (AH-64A/D). Egyébként itt nem a gépágyú a fő probléma, hanem inkább maga a gép, az A-10A/C gépeket kifejezetten kis sebességű, földközeli repülésre tervezték, az F-35 viszont egy többcélú szuperszonikus sebességre képes gép, nem érzi magát túl jól alacsonyan, kis sebességnél manőverezve... Ez persze nem feltétlen a gép hibája, egyszerűen nem lehet olyan gépet építeni, ami ugyanolyan jó földközeli manőverezésben, mint az A-10A/C, és légiharcban mint az F-22A.

  7.: Pierre Sprey egy megbecsült, de ma már kissé öreg szakember a témában. Az RT.com pedig ugyebár politikai téren nem teljesen a függetlenség mintaképe. Azt ugyanakkor le kell szögezni, hogy az F-35 program brutális problémákkal küzd kvázi mióta elkezdték. Oldalakon át lehet taglalni miért, ebbe most nem mennék bele, szerintem kb. ha 2 ember eljut idáig a hsz.-emben, már is bőven sok...

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák