Új hozzászólás Aktív témák

• #25 #54625216 törölt tag Stauffenberg #24

  Új Válasz 2021-04-04 13:43:54 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #54625216

  törölt tag

  válasz Stauffenberg #24 üzenetére

  "Az emberiség előtt meg két lehetőség van: Feltétel nélküli alapjövedelem vagy ellen kell állni az automatizációnak és mesterséges intelligenciának. "

  A feltétel nélküli alapjövedelem nem a munkabért hivatott kiváltani, így semmiképpen sem lenne megoldás az automatizáció generálta munkanélküliség kezelésére.
  Az alapjövedelem koncepciója a szociális ellátórendszert terelné 100%-ban piaci alapokra.
  Az állam nem tartana fenn szociális intézményeket (iskola, kórház, stb.), hanem az ezekre szánt költségvetési forrásokat szétosztaná a lakosság között, és a piac szereplőkre bízná, hogy az így generált fizetőképes keresletet egymással versengő fizetős szolgáltatásokkal elégítsék ki. Könnyen belátható, hogy a kapitalizmus jelenleg uralkodó korrupt formájában hova vezetne ez: a szolgáltatások versenye helyett pár nagy szereplő monopolizálná a piacot és az árakat magasan az alapjövedelem fölé emelné, így a többség teljesen elesne a szociális ellátástól. Egy idő után a választók kikényszerítenék a politkából a rendszer felszámolását és az egészen csak az a pár gazdasági szereplő nyerne, akik a kísérlet ideje alatt megszedték magukat.

  Az automatizációnak és a mesterséges intelligenciának pedig értelmetlen ellenállni, ha ugyanazt a tevékenységet hatékonyabban végzi, mint az ember. A markológépeket sincs értelme betiltani, mert hogy kétkezi kubikusok ezreitől veszi el a munkát. Az az állam, ami a keresztbe fekszik a technológiai fejlődésnek behozhatatlan gazdasági versenyhátrányba kerül, ezért egyetlen épeszű politikus sem fog az automatizáció ellen küzdeni.

  A megoldás a tudás alapú gazdaság kiépítésével párhuzamosan az általános munkaidő csökkentése lehet.
  A jelenlegi gazdasági paradigma szűklátókörűen a szellemi munkaerőre mint élettelen erőforrásra tekint, a tudásra pedig mint hosszú távú befektetésre, amelyből ki kell préselni a maximumot.
  Így a tudásalapú társadalom két nagy szegmensre oszlik: akinek van munkája, de napi 12-14 órában szivatják, meg munkanélküliekre. Azaz a társadalom egyik felének pénze nincs, a másiknak meg ideje, hogy élvezze azt, amiért megdolgozott.

  Pedig a szellemi munkaerő kiszipolyozása valójában önbecsapás a vállalatok részéről. Egy átlagos szellemi munakás nem tud napi 4-6 óránál több valóban eredményes, kreatív munkát végezni. A 12-14 órás túlóráztatás valójában fizetett 8-10 óra alibizés, üresjárat, felesleges adminisztráció, stb. amivel középvezetői szinten szinten lehet bizonygatni a felső vezetésnek, hogy 100% fölött teljesítenek.
  Ha ezzel szemben kétszer-háromszor annyi embert alkalmaznának csökkenetett munkaidőben de teljes fizetésért, akkor ugyan a bérköltségek megugranának, de azzal együtt a produktivitás is, azaz a magasabb költségek több valóban eredményes, kreatív munkát eredményeznének.
  Ehhez viszont a nagy vállalatok menedzsmentjének fel kellene ismerniük a valóságot, ami nem éppen az erősségük, de ahogy az öröklésen és származáson alapuló nemesi nagybirtokok is idővel kihaltak, úgy a "corporate idiocracy" elven működő nagyvállalatok helyét is át fogják venni azok, amelyek képesek a szellemi munkaerőt a helyén kezelni.

Új hozzászólás Aktív témák