Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BonFire

    veterán

    válasz goshtone #6 üzenetére

    "lehet amúgy ezt rosszul tudom, egy jogtudós majd kijavít"

    Itt vagyok, kijavítalak, bár jogtudós nem vagyok, nagyon nagy blődséget állítasz. Nevezetesen:

    "Épp ezért itthon például az a fura szitu, hogy ha valaki mindent eredetiben vesz, akkor kétszer fizet, amit végképp nem értek, hogy hogyan minősülhet jogosnak."

    Ezt te hogy csinálod? Ha megveszel egy zenét eredeti CD-n, akkor nem kell üres CD-t venni az árába épített reprográfiai díjjal, hiszen eleve már adathordozón veszed. Ue. igaz a filmre. DVD-t, BluRay filmet veszel, nincs tehát szükség kajtatni, hol a legolcsóbb a reprográfiai díjtól mentes üres DVD, hiszen nincs szükséged rá. A film már rajta van a lemezen.

    Szóval a kétszer fizetünk az csak lózung. Akkor sem igaz, ha webshopból veszel erősen alulárazott mp3-at, mert CD-n kétszer annyiba kerülne, tehát pont így vagy egálban. És most egy pillanatra tekintsünk el a magyarországi túlárazott mp3-aktól, mert a világtrend nem az.

    A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

  • BonFire

    veterán

    válasz misx #25 üzenetére

    "..felmentem egy CD áruházba a neten, egy együttes 6 éves (!!!!!) lemeze mai napig 4 rugó. Hogy a jó a k***** anyátok. Zenénél nincs árcsökkentés??? 30 év múlva is ugyanannyiért adjuk el ha már szétporladt a lemez, akkor is ???"

    Már miért lenne árcsökkenés? Szerinted a Metallica 1986-os Master of Puppets című albuma 2011-ben már kevesebbet ér, mint amikor új volt? Elromlott azóta a rajta lévő zene? Csak azért, mert már 25 éves? Mi van a még régebbi, klasszikus darabokkal? Hendrix, Elvis Presley, Jacko... mind az aktuális piaci áraknak megfelelően van árazva. Elhiheted, hogy Hendrix Are You Experienced? című '67-es lemeze a megjelenés idején jóval kevesebbe került, mint most, ugyanis azóta a pénz is romlott. Tehát nemhogy csökkennének az árak, hanem még növekednek is. Példa:

    1988-ban az Ossian debütáló albumát, az Acélszívet kemény 120 magyar forintért vettem. Vinylen! Később tönkrement, elkallódott, majd jó tíz év múlva kijött CD-n is újra, és ismét megvettem, immár valami 2000 Ft-ért. Most mondhattam volna a boltban, hogy ez 88-ban csak 120 Ft volt, most elmúlt 10 éves, már csak 50-et adok érte? Ne vicceljünk már, kérem!

    Te egyenlőségjelet teszel a használt autó és a művészeti termék közé. Egy szobor elértéktelenedik, mert koros? És egy festmény? Egy regény, egy novella egy költemény? És a filmek? És a zenék? A te gondolatmeneted szerint a Rómeó és Júliát minden színháznak minimum ingyenes előadásokon kéne játszani, mert már több száz éves a darab, tehát ócska, sőt, azóta már Shakespeare összes jogutódja is kipusztult, ha ugyan akkoriban volt ilyesmi már a világon.

    Egy zseniális mű pont attól művészet, hogy kiállja az idő próbáját. (Ez akkor is így van, ha egyes emberek, akik életükben sosem alkottak még semmit ezt nem tudják felfogni.) Egy hatéves album még kurvára nem állta ki. Majd ha még 30 év múlva is nagy számban warezolják, akkor lehet mondani. Mint a Rush diszkográfiát, meg a Metallicát. Ezt nem kéne egy napon említeni a használati tárgyakkal, a fűrészlap fogai ugyanis kopnak a használattól; a kalapács feje is az ütögetéstől; az ásó-kapa csorbul, köszörülik, ettől kopik, kisebb a felülete, nehezebb vele a munka, ergo tényleg kevesebbet ér. De a szellemi termékekre nem lehet így tekinteni.

    Arról nem beszélve, hogy ha találnál egy bronzkorból származó kalapácsot, aminek a használati értéke a nullával egyenlő, gazdag ember lennél, mert a lelet marha sokat ér. Ilyen furcsa módon egyszer még az ócska "lomoknak" is megnövekszik az értékük.

    [ Szerkesztve ]

    A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

  • BonFire

    veterán

    válasz bigga #31 üzenetére

    Ez mind nagyon szomorú, kár, hogy senkit nem érdekel. Az, hogy a magyarországi fizetésből hány zenei albumot lehet megvenni, és hogy ugyanazért a munkáért fejlettebb, gazdagabb államban az ötszörösét-tízszeresét kapod, az nem jelent semmit. Benzint is jóval kevesebbet tudsz venni az itthoni fizetésedből, mint mondjuk az amik, élelmiszert is, szórakozni is kevesebbet tudsz, a rezsid pedig a fizetésed nagyobb hányadát viszi el, mint amott. Már megbocsáss, de ez nem érv. Nem én szoktam mondani, de most én is azt mondom, hogy attól, hogy valakinek valamire nem telik, még nem jogosítja fel arra – és most direkt kerülni fogom a csúnya jelzőt –, hogy jogellenesen, törvénytelenül azt megszerezze.

    Nem mondom, hogy én ki vagyok tömve pénzzel, és csak kizárólag olyan szellemi termékeket birtokolok, amelyekért fizettem, mert ez nem igaz. De én nem próbálom meg megideologizálni azt, ami szerintem sem helyes, és nem védem körömszakadtáig minden hasonló fórumban a téves álláspontomat. Ha warezolok is, azt lehajtott fejjel és csendben teszem. És igen, amíg telt rá, bizony megvettem mindent eredetiben. Én néhány évtizeden keresztül igenis támogattam mind a hazai, mind a külföldi kulturális ipart. Ez ellenben nem mondható el arról a generációról, akik már az mp3/divX korba beleszülettek, és a szüleiktől tanulnak torrentezni. Az ő értékrendjük szerint nem is szabad fizetni ezekért a termékekért, sőt, az is lökött, akinek telik rá és fizet, mert az egy pancser, ráadásul minden fórumon megmondja a tutit, hogy az összes jogvédőt hogyan kéne nyárson sütögetni, Dunába lőni, deportálni stb. No, ez a hamis értékrend, ami téves, és nem megengedhető, hogy ez a szemléletmód terjedjen. A magam részéről ezek ellen állok ki, mert az életben mindenért fizetni kell. Kinek többet, kinek kevesebbet. Van aki a rokkantnyugdíjastól irigyli az 50%-os utazási költségtérítését, persze a gerincsérvét, a diétáját és a gyógyszereit már nem irigyli. Fura és irigy dolog ez.

    Hogy pedig még egyáltalán vannak szellemi termékek, azt annak a szűk rétegnek köszönhetjük, akik olyan lúzerek, hogy hajlandóak helyettünk az eredeti árak dupláját is kifizetni. Mert nehogy azt hidd, hogy azért warezolunk, mert magasak az árak. Pont fordítva! Az árak égbeszökése egyenesági következménye annak, hogy egyre kevesebben vesznek egy adott terméket, így az egy főre jutó leosztás több lesz. Tinédzserkoromban egy nyáron 5-6 koncertre el tudtam menni. Ma egy Metallica koncertre 40 rongy a beugró. A 90-es években meg lazán kiköhögtük egy Monsters of Rock koncert árát, Metallicával, Queensryche-al, AC/DC-vel, Mötley Crue-vel. Ma meg egy jó állású, keresőképes ember nem engedheti meg magának ezt a szórakozást, mert luxus lett. Ami bevétel elmarad a lemezeladásokból, azt behajtják a koncerteken. Ilyen egyszerű a képlet.

    Az pedig egy önámítás, hogy a warez ingyen van, mert más helyen, más formában úgyis megfizeted végül az árát; lehet, hogy államigazgatási szinten, mondjuk többet fizetsz egy okmánybélyegért, szolgáltatásért, vagy éppen a péknek a kenyérért, csak primitív ember ebbe a folyamatba már nem lát bele, idáig már nem ér el a gondolatainak fonala.

    A másik összehasonlítás, ami állandóan nagy hangsúlyt kap, és sehogy sem bírom megérteni miért: mit számít az, hogy külföldi vagy magyar előadó terméke? A külföldi mitől lenne jobb, avagy a magyar mitől lenne színvonaltalanabb? A művészet nem nézi sem az országhatárokat, sem a bőrszínt. Nem tudom, hallottál-e már a zseniális Pege Aladárról? Nekem még volt szerencsém az öreget élőben látni, meg láttam jó pár külföldi jazz bandát is, és Aladár bácsi egy milliméterrel nem volt rosszabb a külföldieknél. Sőt! Játszotta úgy a jazzt, mint a new orleansi négerek, pedig állítólag náluk jobban senki sem érti a témát. Szóval lapozzunk már erről a magyar/külföldi témáról. A művészet az művészet. Edvin Marton is van olyan hegedűművész, mint Yehudi Menuhin, vagy éppen Paganini. Egy bizonyos szint fölött nincs értelme az összehasonlítgatásnak. Max lehet jobban szeretni egyiket vagy másikat, de objektíven megítélni, hogy ez vagy amaz-e a jobb, nem.

    @hohoo: a "loudness war"-t hanyagoljuk itten, eléggé offtopic. Tudom, hogy egyesek számára ez az aduász, csak akinek lövése sincs a hangtechnikáról, az analóg és digitális felvételek közötti különbségekről, a hangképek-hangzásvilágok "trendjeiről", és hogy mi miért van, azt hadd ne vitassuk itt meg, mert egy hangmérnök – főként masteringre szakosodott hangmérnök – körülbelül 4 álló hétig tudna beszélni a témáról, ami a kívülállónak kimerül annyiban, hogy egy wav editorban megnyitja a 88-as Seventh Son of The Seventh Son Iron Maiden albumot, és összehasonlítja a hangképét a Kuttykurutty death metal banda 2010-es albumáéval, ami már csak azért sem szép dolog, mert a műfaj sem egyezik. Meg a felvételi technika sem, mivel az előbbi példa még analógban készült nagyrészt, mostanában meg az megfizethetetlen luxus. Mutatok én neked olyan zenei felvételt, ami tavalyi, és nem látsz benne egyetlen 0 dB-s kivezérlést sem, mert klasszikus zenét játszik egy orkeszter, ahol a dinamikának nagyon nagy szerepe van, és ott nem illik a dolgokat megnyirbálni. Kábé a BMW X5-ös kipufogóhangját hasonlítod össze Rozi néni mákdarálójáéval. Ez nem fair, és nem tudod, mi miért van. Majd ha lesz úgy 10 év személyes tapasztalatod a zenei felvételek terén, akkor meg fogod érteni, miért fontos, vagy éppen trendi ez a "loudness war". Az egész egyáltalán nem a hangerőről szól, tehát még az elnevezése is megtévesztő.

    És ON: véleményem szerint sem lehet az ISP-ket erre kötelezni. Ebben Bambano véleményét osztom. Ők nem hatóság. Sem jogosítványuk, sem szakképzettségük, sem kapacitásuk nincs a kliensek után nyomozni, erkölcsi alapjuk sincs bírósági döntéseket meghozni bírók helyett. Mert nem bírók és nem jogászok. Szolgáltatók, mint a fodrász, meg a vízvezeték-szerelő.

    A Prohardveren nem olvasok privátot! Csak topikban vagy a publikus e-mailemen adok tanácsot.

Új hozzászólás Aktív témák