Új hozzászólás Aktív témák

  • Tin

    veterán

    válasz bitrograde #101022 üzenetére

    Teljesen egyetértek, nyilván képesek vagyunk "abszolút" hallani, most nem a hang(magasság)okra gondolok, hanem a részletekre, felbontásra, térre, és sorolhatnám. De egy dolog hallani, más dolog átadni, mert utóbbihoz már kell egy olyan közmegállapodott terminológia, amit én nem ismerek, tehát simán bele lehet kötni, amikor azt írom, hogy "tiszta", vagy hogy "hű", mert bár a saját fejemben (és a köznyelvben) ezek a szavak írják le leginkább, amit közölni akarok, de mondjuk hifis terminológiában már nem állják meg a helyüket.
    A zenét hallod, igen. Meg persze a genetikai tulajdonságaid (fülkagyló formája, fül mérete, akármi) eleve kizárja vagy felerősíti bizonyos frekvenciák hallását, aztán az életkor, egészségi állapot, érdeklődés, és gondolom az egész még fejleszthető is valamennyire, szóval a végén lesz egy benyomás (érzés), ami a zene rád gyakorolt hatása, de nem a zene maga. Éppen úgy, ahogy egy könyvet is mindenki másképp értelmez. A művészet már csak ilyen, nehéz abszolút dolgokról beszélni, még ha vannak is "támpontok" az egészben.
    A színes hang is ide vezethető vissza talán. Én úgy nőttem fel, hogy zenei általánosba jártam, kórusban énekeltem, hangszeren is játszottam. Szóval mondhatni, ez vett körül. Aztán tinédzserkoromban ez eltűnt (vagy csak elegem lett belőle), és később jött vissza az érdeklődésem, és az ízlésem is nyilván megváltozott. Tudom, hogy a cuccom nem olyan komoly, de bőven elég ahhoz, hogy minőségi módon hallgathassak zenét, az apró nüanszok feljebb lépdelésben már annyira nem érdekelnek (nincs rá időm). Én úgy érzem, megtaláltam azt a hangzást, ami kielégít, és ehhez tudok mérni, de azért meghallom a különbségeket máson is. Nem úgy, mint egy ebben élő hifis, de igazából arra nincs is igényem.
    A beszélgetést majd meghallgatom este, érdekel.

Új hozzászólás Aktív témák