Új hozzászólás Aktív témák

  • Ba cy lus

    őstag

    válasz Tin #100998 üzenetére

    Mert én nem szoktam talán összehasonlítani itt a fejeseimet? :N Én is megteszem, "elvégzem a munkát".

    Hallani sok dolgot lehet, kérdés, milyen konklúziót vonunk belőle le. Régen bekapcsoltam az X-Fi Crytalizert, a vacak Genius 3600 frontjai is tisztábbnak érződtek felül. Ugyan mitől, ha egyszer ugyanaz a lánc? :F Ez szimplán a hallásunk átverése. :R

    [ Szerkesztve ]

  • Mortel

    senior tag

    válasz Ba cy lus #101001 üzenetére

    Szia!

    Szerintem meg rengeteg dologgal "verjük át" magunkat...
    (8K, 16K, félmillás mobil, stb...)
    Csak megálljt kellene tudni parancsolni magunknak, dehát ilyenek vagyunk, és ilyenek is maradunk.
    Addig is kihasználnak a gyártók (engem ugyanúgy persze, mert soha nem elég nekem sem, de azért itt osztom az észt... :) ), mint mindenkit, aki képtelen megálljt mondani magának, és örülnie annak amilye most van.
    Tudom, hogy valahol ez előre is visz, de milyen áron?

    Bocs, ha elragadtatam magam.
    Nem azt mondom, hogy éljünk aszkéta módra (bár, lehtett volna mit tanulni tőlük), meg az emberben ott motoszkál a kisördög, hogy ha jobb lehetne, akkor miért ne vegyem meg?
    Azért, mert nem attól lesz boldog...

    No, még egyszer bocsánat az offért, kicsit sok volt a Cabernet... ;)

    [ Szerkesztve ]

    https://www.youtube.com/watch?v=8ZOzVcP2NqM

  • Tin

    veterán

    válasz Dorien #100999 üzenetére

    Tuti jó lehetett, bár gondolom az ilyen egyszeri érzés volt, vagy nem is tudom. Szóval hogy pont tökéletes. Nekem a HD600 az etalon, és tuti van jobb, de az én ízlésemhez az illik legjobban. Mielőtt megvettem 2017-ben, elmentem a Sennheiserbe, és meghallgattam mindhármat az akkori "csúcs" erősítőről, tuti megvan itt a hozzászolás. Meg is találtam. Ezt tökéletesítette a 650-es kábele (számomra).

  • Ba cy lus

    őstag

    válasz Mortel #101002 üzenetére

    A két dolog eléggé más. :) Mármint lemondani dolgokról, illetve a hallottakat jól értelmezni. Amúgy meg 60 éve is csináltak már ilyet (meg más trükköket is), akkor még hangdobozokkal.

    [ Szerkesztve ]

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz Tin #100981 üzenetére

    "...tök jó kis fejes, csak számomra a hűségnél vérzik el. Egyszerűen semmit nem ad úgy vissza, amilyen. Valószínűleg persze nem azért, mert nem lenne képes rá, hanem azért, mert egyszerűen nem ilyen "flat" fejesekre keverik a zenéket."
    A kurzívra: nem hallottam az 560s-t, számomra érdekes volt a beszámolód, de némi ellentmondást vélek felfedezni "a linearitással" és a hanghűséggel kapcsolatos megállapításaid között. Különösen annak fényében, amit a Philipsről mondasz, ami színez.
    A félkövérre: szerintem itt a masterelésre gondolsz, ha jól értem.
    És végül megismétlem a kérdést: vajon skálázódik-e bármelyik tesztalany annyira, hogy érdemes legyen rá rendszert is építeni hosszabb távon (mint a HD600-ra, de még inkább a HD580-ra)?
    Meg ha már St. James Infirmary, akkor ezt is érdemes meghallgatni, a beszámolód alapján inkább az 560s-sel. A Zorán-felvételen pedig a csörgő tényleg rosszul van keverve, ezen sajnos a fejhallgató cseréje sem segít.

  • p_adam

    addikt

    válasz bitrograde #101006 üzenetére

    Az hogy mi hogyan van keverve, azon ugyanúgy lehet vitázni, minthogy mi a jó fejhallgató.
    Példának okáért itt van a Nova Signature, teljesen jól jeleníti meg (nem finomkodó tranzisztoros erősítővel) és mivel az egyik referencia, így nem érzem, hogy rossz volna a keverés. (Persze elektrosztatikuson a magas némileg más jellegű, mint a dinamikus vagy planár fejeseken, és így tovább...)

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz p_adam #101007 üzenetére

    Nem a megjelenítéssel van bajom, hanem a zene szövetébe való beillesztéssel (bocs, ez a mániám). És természetesen lehet ezzel vitatkozni. :)
    Épp a Blue Maqams c. lemezt hallgatom, ahhoz képest az a Zorán lemez egy hőbörgős keverés.

    [ Szerkesztve ]

  • Dorien

    veterán

    válasz Tin #101003 üzenetére

    Gyönyörűt írtam, nem tökéletest. :) Azért a Sonorous VI tud olyan dolgokat megmutatni, amire még egy másik fejesem se volt képes... Bár ez a tűéles, minden részletet felnagyító, végletekig feszes reprodukció sem jó mindig. De valószínűleg megbánnám, ha ezt eladnám.

    "Wherever you go - go with all your heart." --- Eladó audiofil sztereó fejhallgatók --- https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/dorien/index.html

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz p_adam #101009 üzenetére

    Bárcsak ezen múlna. De ha visszalapozol 1977-ig, akkor azért találsz ott ezt-azt. És nem is csak Pink Floyd, meg King Crimson, meg Emerson, Lake & Palmer.

  • p_adam

    addikt

    válasz bitrograde #101011 üzenetére

    Mindenhez más illik. Talán az sem véletlen, hogy maga az album is az Egészen Egyszerű Dal c. számmal indul. A maga nemében tökéletes és számomra éppen attól degradálódna le az egész, ha olyan stílusban csinálnák.

  • Tin

    veterán

    válasz bitrograde #101006 üzenetére

    Nem vagyok hangmérnök, de azt gondolom, hogy a zenét olyanra keverik (masterelik), hogy a legtöbb fogyasztónál "jól" szóljon. A fogyasztók hány százaléka használ EQ nélkül flat fejest?

    A kérdés megismétlését meg ne kérd számon tőlem, hisz tőlem most kérdezed először. Akkor tudnék válaszolni, ha lennének még komolyabb cuccaim, de nincsenek. Így az emlékeimre hagyatkozhatok, miszerint az egyik review videóban hallottam 1 hete, hogy a szakértő srác azt állította, hogy a HD560s a 6-os sorozattal ellentétben nem skálázódik komolyabb cuccon sem. Mellesleg a Google második találata megválaszolja: "Unfortunately when it comes to detail retrieval we do lose something. Whether this is due to a lower impedance driver or not is still unclear to me, but in no way does the HD560S scale with higher end source equipment the way the HD6XX does."

    A Zorán-felvétel pedig remek bizonyíték arra, hogyan lesz egy rossz keverésből egy megengedőbb fejesen mégis viselhető hang. És máris eljutottunk oda, miért nem jó a HD560s sokféle zenéhez, de ezt is leírtam már.

    Nézd, nyilvánvalóan nem te vagy a véleményem célközönsége, így talán nem a hifis füleknek (fejeknek) megfelelően kell fogalmaznom (nem is tudnék). Ha ugyanis érdekelne téged a fejes, nem az én véleményem olvasnád, hanem meghallgatnád a nálam sokkal okosabb szakértőkét, és azok alapján döntenél. Innen pedig eljuthatunk oda, hogy vasárnap este miért arról kell beszélni, hogy mit hallok vagy értelmezek rosszul, és hogyan lehet szándékosan félreértelmezni a leírt mondataimat úgy, hogy értékteleníthessük a véleményt, rosszabb esetben a saját véleményünk felsőbbrendűségünket emeljük ki vele. Ezzel arra célzok, hogy a korábbi mederben veled sem kívánom folytatni a beszélgetést. De amúgy szívesen, abban a pillanatban, amint érzem a valódi kíváncsiságot, a befektetett munkám és segítő szándékom iránti tiszteletet, és a támogató légkört.

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz p_adam #101012 üzenetére

    Tényleg nem vagyunk egyformák. Vannak, akik nem szeretik a The Cure Greatest Hits albumának, második, akusztikus CD-jét, én meg annyira örültem volna, ha úgy hallom őket kamaszkoromban. De a Joy Divisionnek (közben a Closerre váltottam) egyáltalán nem áll jól a remix.
    Én soha nem kedveltem Zoránt, ezért hallom valószínűleg hibának azt, ami hozzád nőtt. Szóval nem csak mi nem vagyunk egyformák, hanem még a saját, különböző zenéinket sem egyformán, ugyanúgy (keverve) szeretjük.
    Szép ez a hobbi.

  • p_adam

    addikt

    válasz bitrograde #101014 üzenetére

    Ez nem csak nem erről szól, persze a keverés valamilyen szinten hozzátartozik a felvételhez, egyfajta egységet alkot. (De akkor az összes számot meg kéne ítélni, nem csak ezt az egyet.)
    Mivel sok dolgon össze tudom hasonlítani, így valamilyen szinten meg tudom ítélni, hogy milyen a keverés.
    Ott zavaró, ahol a fejhallgató kiemeli a magasat, így részben mindenképp a láncban van a hiba, csúsztatás annyival elintézni, hogy 'rossz a keverés és kész'.

    [ Szerkesztve ]

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz Tin #101013 üzenetére

    Eszemben sem volt megkérdőjelezni, hogy mit hallottál, és kifejezetten érdekelt, hogy hallottad a HD560s-t. Ezt írtam is, talán elkerülte a figyelmedet. Egy apró - általam tévedésnek vélt - megfogalmazást szerettem volna javítani. No meg nem értettem, amit a linearitásról és a hanghűség kapcsolatáról mondtál. Nekem evidencia, hogy hanghűség akkor van, ha nincs színezés.
    Tényleg nem értem a sértődést. :F

  • p_adam

    addikt

    válasz p_adam #101015 üzenetére

    Igen, vannak olyan zenék, amik ennél sokkal rosszabbul vannak felvéve/keverve, de nem zavarnak minket, mert szeretjük.
    Ezt a konkrét példát én speciel nem ide sorolnám. (Nagyon jól kimutatja a különböző dolgok közti különbséget, pl. ha világos a rendszer, akkor úgy is fog szólni.)

  • Polllen

    nagyúr

    válasz Tin #100981 üzenetére

    Meghallgattam az első dalt 560S-n és NAD hp50-n. Mindkettővel jó. :)

    10 éve hallottam utoljára HD600-t, nem emlékszem már, hogy milyen, de szerintem abban mindenki egyetért, hogy van amiben simán jobb, mint az 560S. Nincsenek csodák, másfélszer annyiba kerül.

    Nem is próbáltam azt állítani, hogy jobb lenne. Az viszont biztos, hogy másnak halljuk az 560S-t. Főleg a hűség tekintetében. Hallottál már élőben olyan szakszofont, ami a dalban van erősítés nélkül? Melyik áll közelebb ahhoz, a z40+hd 600 vagy z40+560s?
    (Beugratos kérdés!)

    Nekem a hűség azt jelenti, hogy azt hallom vissza, amilyen az adott hangszer.
    Én is szeretem amúgy a melegebb hangot. Van két centrance dacom is, a dacport hd kifejezetten meleg, remek hallgatni, de a valóságban nem úgy szólnak az általam ismert hangszerek.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • Polllen

    nagyúr

    válasz Polllen #101018 üzenetére

    "Nem is próbáltam azt állítani, hogy jobb lenne" -> ez az 560s-re vonatkozik, hogy jobb lenne a hd600-nál.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • Tin

    veterán

    válasz bitrograde #101016 üzenetére

    + #101018 Polllen: ha nem haragszol, egyben válaszolnék a kettőre.

    #101016 bitrograde, ha némileg túlreagáltam volna a hozzászólásod, akkor elnézést kérek érte. Valóban félreérthető a lineritás és a hűség, csak itt két külön dologról beszélünk, az egyik egy hangkép, a másik pedig egy, a teljes hangzással átadott érzékelés, pontosabban annak értelmezése. A hangképe lineáris a fejesnek, de az átadott hang nem elég "hű" ahhoz, hogy (nálam) megtegye a hatását.

    Nem hiszem, hogy a fülünkkel hallunk, hiszen az agyunkban lesz a légnyomásból hang. De az önmagában még mindig nem segít semmin, hiszen a zene érzelmeket vált ki, így leginkább azt mondhatjuk, hogy az érzelmeinken keresztül hallunk. Nem akarok ebből hitvitát nyitni, inkább megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok.

    Gyerekként, a 80-as években szóltak az akkori pop slágerek a rádióból. Michael Jackson, Madonna, ABBA, Modern Talking, sorolhatnám. Ronggyá játszották őket, utáltam. Ez volt a kiváltott érzelem. Amikor először láttam a The Wall videoklipjét (ez már később volt), utáltam. A zenét is. Aztán felnőtt fejjel, jó hangcuccról is meghallgattam ezeket, és MJ-t hogy tudtam utálni? Vagy a Pink Floydot? Amikor zseniálisak? Vagy a tévé hangszóróinak vacak minősége miatt volt? Esetleg a rádió? Az életkorom? Tapasztalataim? Vagy az, hogy túl sokszor játszották őket, és a csapból is ez folyt?

    Ha egy olcsó fejesről vagy hangszóróról, esetleg autórádióról hallgatsz zenét, valószínűleg nem szól jól. Bekapcsolod az EQ-t, mély és magas be, és máris jó. Ha fél óra után kikapcsolod az EQ-t, és "flat" lesz, az bizony rosszul fog hangzani. Sokkal kevesebb érzelmet vált ki. Nem biztos, hogy pont benned, bennetek, de az emberek többsége így működik. Pozitív vagy negatív érzelem. Vagy semmilyen.

    bitrograde, nálad az érzést valószínűleg a linearitás váltja ki, hogy "ez az!". De amikor masterelnek egy dalt, szerinted a nyers felvétel fog kimenni, ahol esetleg az előadó fáradt, kicsit megfázott és ez érezhető a hangján, vagy egy rosszul elhelyezett mikrofon miatt a szaxofon kicsit gyengébben szól, esetleg túlságosan csörög a csörgő? Vagy fogja magát a hangmérnök, megszűri, beállítja a hangerőt, és kihoz mindent a leginkább élvezhetőre, és úgy készíti el a végleges anyagot, hogy az a népszerű hangzáson (V alak) a lehető legjobban szóljon? Mert kétlem, hogy arról lenne szó, hogy elkészítik lapos hangzásra tökéletesen a dalt, hogy aztán a hallgatók eszközeinek 90%-ában túl legyen tolva a basszus és a magas hangok. Jelzem, nem tudom, nem vagyok hangmérnök, de ezt gondolom.

    Mondhatok másik példát is. Készítesz egy remek fotót mondjuk egy rózsáért harcoló két méhről. Éles, tökéletesen elkapott pillanat, jók a fények és árnyékok, a színek részletei is megvannak. Betolod Photoshopba, megcsinálod a vágást, a minimális effekteket, majd ott állsz, hogy akkor színezni kéne. Tudod, hogy a szín és a kontraszt fontos, ezért ki kell emelned. Mondjuk internetre szánod, és neked van kalibrált monitorod, tehát elkészítheted a képet egy kalibrált sRGB színtérre, hogy azon legyen tökéletes. Igen ám, de az emberek többsége mobilon fogja megnézni, túlszaturált OLED kijelzővel, ahol így már túl lesznek tolva a színek, és elvesznek a részletek. Egy "impact" színpaca lesz az egész, ami talán felkelti a figyelmet, de nem szép. Vagy ott vannak, akik olcsó laptopon nézik, és náluk ugyan kellően színes lesz, de nem színhű. Így hát el kell döntened, hogy a nézők 1%-ának kalibrált monitorára színezed a képet, vagy éppen a 70%-ának túlszaturált OLED mobilkijelzőjére, esetleg a maradék "laposabb" kijelzőre. Valahol meg kell találni az arany középutat, mert mindenkinél nem lesz szép a kép.

    Azért írtam ezt a példát, mert bár újra mondom, nem értek hozzá, de azt gondolom, hogy amikor elkészítenek egy dalt, azt valamilyen hangzásra "lövik be". Hogy a többségnél jól szóljon. Nem tudom, hányan hallgatnak lineáris fejesről zenét, de ha arra lőnék be a zenéket, akkor a többségnél túl lenne tolva. Valami hasonlónak pedig lennie kell, hiszen a loudness war sem véletlenül indult be, és rontotta el a zenéket. Ezért is mondják (és tapasztaltam), hogy normálisabb hangcuccról a legjobb valami régi változatot letölteni, a 20. évfordulós remaster helyett, amiből kiölték a dinamikát.

    Polllen, igen, hallottam már szaxofont, közelről is. Annyit nem foglalkozom ezzel a témakörrel, hogy meg tudjam mondani neked, hogy miért nem érzem "hűnek" az ének vagy a hangszerek visszaadását, de amikor felveszem az egyik fejes után a másikat, a HD600-nál átjön minden érzelem, míg a HD560s-nél nincs érzelem. Csak jó, és kész. Lapos, patikamérleg hangzású a faszi vagy a szaxofon érzelmes hangja az egyiken, és életteli, érzelmeket kiváltó a másikon. Persze ez egy viszony, és van, akinek a 2000 Ft-os fejese után a Fidelio is orgazmust okoz, de direkt leírtam, hogy mit, hogyan és mihez viszonyítok azért, hogy az, aki ismeri-hallotta azokat az eszközöket, be tudja lőni, hogy honnan és merrefelé "ítélkezem".

    Leülhetnék órákig hallgatni egy-egy számot, és kielemezni, hogy minden igényt kielégítő véleményt írjak, de ehhez sem eléggé vájtfülű, sem eléggé elhivatott nem vagyok, ráadásul napok óta beteg vagyok, és ez is befolyásolhatja a hallásom. Na jó, annyival nem, hogy totál másképp halljak. Nekem az az érzésem vagy tapasztalatom, hogy részletben a HD600 a HD560s felett van, és a melegebb hangkép, illetve a több részlet együtt váltja ki belőlem az érzelmet az egyik fejesen, míg a másikon nem, vagy sokkal kevésbé. A melegebb hangkép biztosan hozzájárul ehhez, hiszen a Fidelion is élvezhetőbb, de valószínűleg a HD600 plusz részletei teszik fel az i-re a pontot. Nálam.

    És itt utalnék vissza arra, amit írsz, hogy számodra az a hűség, amikor azt hallod vissza, amilyen az adott hangszer. És ki játszik rajta? Milyen messze van tőled? Szólóban, vagy több más hangszer és ének között? Milyen a kedved közben? Mennyire szereted a zenét? Tényleg nem arról szól, hogy mi vált ki érzelmet belőled, és milyen érzelmet? Tudom, hogy felháborító hülyeségnek hangzik, amit mondok, és persze értem, hogy ha ott vagy a stúdióban, felvételkor, akkor egymás után meghallgathatod a hangszert élőben, majd az arról készült felvételt az adott fejesen, de amikor valójában hasonlítasz, akkor az emlékezetedben tárolt szaxofon hangot hasonlítod az aktuálisan a fejhallgatón keresztül hallott szaxofon hangjához, hozzávéve az aktuális egészségi és fittségi állapotod, a kedved, az érzelmeidet, és így tovább.

    Én is csak erre tudok alapozni. Az egyik kivált érzelmet, és "valódinak" (hűnek) érzem a hangzását (éppen a kiváltott érzelem miatt), míg a másik nem váltja ki ugyanezt. Lehet, hogy a hangkép, a részletek, a kedv, a megerősítési torzítás, de most őszintén, nem mindegy, ha a hallás szubjektív, a zene érzelmeket vált ki vagy nem vált ki, és mindenki máshogy hall, máshogy érez, és mást szeret? Van értelme elemezni a véleményt egy érzésről, amit a másik sohasem fog ugyanúgy érezni?

    Nem tudom ennél jobban leírni a miérteket, és nem is akarom. Valószínűleg mindkettőtöknek sokkal jobb cuccai, fejesei, és több érdeklődése és ideje van a zenék elemezgetéséhez, mint nekem, és biztos, hogy sokkal több fejest hallottatok már, mint én. A hallásotok is lehet "jobb", a véleményetek meg "korrektebb". De ez a két fejes nálam kötött ki egyszerre, és én írtam róluk véleményt, amit amúgy nyilván bármelyikőtök megtehet, az lenne csak az igazán érdekes. Csak ugye itt jön a képbe, hogy a neten vannak erre szakosodott tesztelők, akiknek "ismerjük" / "kedveljük" a véleményét, és ők elmondják helyettem is, ha valaki szakavatottabb véleményre kíváncsi a random fórumozó véleményénél.

    Kérlek, bátran adjatok hozzá a fentihez, de ne viaskodjunk az ízlésen.

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz p_adam #101017 üzenetére

    Értelek. Érdekelne, hogy miért "nem ide sorolnád" a konkrét példát.
    Én általában akkor tudom elengedni a hangminőség kérdését, ha nem zavar a zene élvezetében (gumikategória), vagy ha beleillik valamiféle koncepcióba (amit felismerni vélek). A kérdéses részlettel sem az volt a bajom, hogy hogyan szól, hanem hogy hol. De nyilván nem ismerem "a szerző" munkásságát eléggé, hogy hitelt érdemlően megítéljem a kérdést (egyesek szerint a Beatleshez sem értek :D ).
    Amúgy pedig azt gondolom, ez tényleg fontos. Hogy az ember eldöntse, hogy ez vagy az, vagy emez vagy amaz. Esetleg mindkettő. És hogy mi alapján.

  • bitrograde

    aktív tag

    válasz Tin #101020 üzenetére

    Először is, már a terjedelemmel is megtisztelsz. :R
    Csak néhány dologra reagálnék. Igen, baj van a fülemmel. Amikor megvettem az autómat, nem értettem, mitől szól olyan vacakul a rádió, hiszen "feljebb" léptem modell tekintetében. Aztán rá kellett jöjjek, hogy el van tekergetve az EQ - durván. :O Nyilván nem hallok "lineárisan", az én auditív memóriámat is simán át lehet verni, a zene élvezete számomra is a legfontosabb, stb. És itt jön egy nagy DE...
    - nem hiszem, hogy mindegy lenne mit hallunk, ha azt érezzük, amit (ráadásul ez nincs is így, ahogyan az első példáidban te is állítod),
    - a hanghűségre való törekvésről való lemondás (akár az élvezet javára) olyan durván bevezet bennünket az erdőbe, hogy be is lehetne zárni a fórumot (is), mindenki mehetne haza, és hallgathatná azt, ami neki tetszik,
    - szerintem az a jó rendszer, amikor nem a rendszert, hanem a zenét hallgatod,
    - épp azért, mert mást és másképp hallunk, érdemes róla beszélni, ahogy az ízlésbeli különbségekről is azért érdemes beszélni, mert hátha tanulunk egymástól valamit.
    Korábban linkeltem itt egy beszélgetést Loius Cole-lal a kedvenc dobosairól (angolul), és nagyon tanulságos, hogy az a zene, ami annyira megfog sok embert a környezetemben, mi mindenre megy vissza. Ahogy például a beszélgetés végi körkérdésben egyszer csak elkezd beszélni Mozartról meg a Kyrie Eleisonról, és az ember azt gondolná, hogy "Na ne...." És közben mégis, amit mond, az tökéletesen megállja a helyét az én világomban is. És hallgasd meg, hogyan hangolja a saját szerkóját. Az az igazán érdekes, hogy melyik fejessel fogod hallani.

  • Polllen

    nagyúr

    válasz Tin #101020 üzenetére

    Értem én is amire gondolsz. Picit máshogy használjuk ugyanazt a fogalmat, de szerintem nem beszélünk el egymás mellett. Ízlésen én sem akarok vitatkozni. :)
    A centrance-k, amiket említettem pont azért vannak meg, mert remek őket hallgatni bizonyos műfajokkal. Pőrén fogalmazva, nagyobb velük a boogie. Régebben odavoltam az audio-gd r2r dac-ért, pedig színez rendesen. Szóval nem mindig az a valóságosabb és nagy érzelmeket kiváltó, ami jobban adja vissza azt, ami a felvételen van. Ez itt egy nagy idézőjelben van, mert azért a HD600 és 560S hangképe nem ég és föld egymáshoz. Nyilván nem egyforma, a tudásuk sem.

    A lényeg az, hogy azt az eszközt használd, amelyikkel a legjobb neked zenét hallgatni. A HD600 egy baromi jó fejes, nem véletlen etalon ezer +1 éve sokaknak. (Nálam is rajta van a bakancslistán, hogy újra meg kellene hallgatni, illetve egy 6xx is ott van, egyszer már meg is hirdettem pár napra az 560S-t, de levettem :DDD, ezen az áron engem megfogott. )

    Egyelőre meglátom, hogy a Topping DX1 beválik-e vagy veszek egy Fiio K7-t és ahhoz nézem majd őket.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • -NoVa-

    őstag

    válasz Tin #101020 üzenetére

    "Gyerekként, a 80-as években szóltak az akkori pop slágerek a rádióból. Michael Jackson, Madonna, ABBA, Modern Talking, sorolhatnám. Ronggyá játszották őket, utáltam. Ez volt a kiváltott érzelem. Amikor először láttam a The Wall videoklipjét (ez már később volt), utáltam. A zenét is. Aztán felnőtt fejjel, jó hangcuccról is meghallgattam ezeket, és MJ-t hogy tudtam utálni? Vagy a Pink Floydot? Amikor zseniálisak? Vagy a tévé hangszóróinak vacak minősége miatt volt? Esetleg a rádió? Az életkorom? Tapasztalataim? Vagy az, hogy túl sokszor játszották őket, és a csapból is ez folyt?"

    Ezt pont így éltem meg, Queen, Beatles és a többi hasonlóan. Én egy kicsit az őszinteségükért és az esetlenségükért szeretem viszonylag tágabban a korszakot, a 70-estől vagy még korábbiaktól a 90-es évekig még valódi énekhangok voltak valódi stúdiófelvételekkel, aztán az AutoTune ezt elvette, és jött a hibátlanra húzott kerekített, időpontosított, ütemre illesztett mesterséges tökéletesség, amit annyira üresnek érzek, hogy azóta lepattan rólam a popkultúra, és felvett boomer szereppel fintorgok a mai fiatalok szarjaira (1-2 üdítő kivételtől eltekintve persze)

    A hangzáshoz csak annyit, hogy ezek a kedvenc füleseim, mindet valamiért imádom, és habár megfigyelhető egy általános trend, de épp elég nagy szórást elbír a fülem és/vagy a zenei palettám:

    Fejhallgatót nem mértem még, ott talán 5dB szórásnál még nagyobb eltéréseket tudnék mutatni.

  • Tin

    veterán

    válasz bitrograde #101022 üzenetére

    Teljesen egyetértek, nyilván képesek vagyunk "abszolút" hallani, most nem a hang(magasság)okra gondolok, hanem a részletekre, felbontásra, térre, és sorolhatnám. De egy dolog hallani, más dolog átadni, mert utóbbihoz már kell egy olyan közmegállapodott terminológia, amit én nem ismerek, tehát simán bele lehet kötni, amikor azt írom, hogy "tiszta", vagy hogy "hű", mert bár a saját fejemben (és a köznyelvben) ezek a szavak írják le leginkább, amit közölni akarok, de mondjuk hifis terminológiában már nem állják meg a helyüket.
    A zenét hallod, igen. Meg persze a genetikai tulajdonságaid (fülkagyló formája, fül mérete, akármi) eleve kizárja vagy felerősíti bizonyos frekvenciák hallását, aztán az életkor, egészségi állapot, érdeklődés, és gondolom az egész még fejleszthető is valamennyire, szóval a végén lesz egy benyomás (érzés), ami a zene rád gyakorolt hatása, de nem a zene maga. Éppen úgy, ahogy egy könyvet is mindenki másképp értelmez. A művészet már csak ilyen, nehéz abszolút dolgokról beszélni, még ha vannak is "támpontok" az egészben.
    A színes hang is ide vezethető vissza talán. Én úgy nőttem fel, hogy zenei általánosba jártam, kórusban énekeltem, hangszeren is játszottam. Szóval mondhatni, ez vett körül. Aztán tinédzserkoromban ez eltűnt (vagy csak elegem lett belőle), és később jött vissza az érdeklődésem, és az ízlésem is nyilván megváltozott. Tudom, hogy a cuccom nem olyan komoly, de bőven elég ahhoz, hogy minőségi módon hallgathassak zenét, az apró nüanszok feljebb lépdelésben már annyira nem érdekelnek (nincs rá időm). Én úgy érzem, megtaláltam azt a hangzást, ami kielégít, és ehhez tudok mérni, de azért meghallom a különbségeket máson is. Nem úgy, mint egy ebben élő hifis, de igazából arra nincs is igényem.
    A beszélgetést majd meghallgatom este, érdekel.

  • Tin

    veterán

    válasz Polllen #101023 üzenetére

    Igen, értelek, és nyilván a "dögös" hangzás "jobb", mint a "lapos" hangzás, de ha az én láncom végén, a fülemben (agyamban) a HD600-al benne van az érzelem, a "zsír" a zenében, hangban, hangszerben, a HD560s-en meg nincs, akkor ezt nem tudom letagadni.
    Írtam felette, játszottam hangszeren. Amúgy trombitán. Emlékszem, mennyit kellett gyakorolni, és nem igazán szerettem, mert "kötelező" volt. A játékaim nagy részéből valószínűleg átjött a tanárnak, hogy "kötelező", és mindig, amikor megállított, a tököm kivolt vele, hiszen én pontos voltam, csak valószínűleg lelketlen. Asszem talán 4-5 osztálytársam ment tovább zenekarokba, és játszott sokáig még hangszeren (az egyikük pont szaxofonon), de nálam a kötelezőség miatt ez kiesett. Csak azért írom le, mert ezzel tudom alátámasztani, hogy nem csak az számít, mit ad ki a hangszer, hanem az is, hogyan közvetíti az érzést, amit a rajta játszó érez. És amikor anyámnak trombitáltam, mert szerette, egész másképp éreztem magam, mert láttam, hogy ez neki örömet okoz. Mint amikor a fehér ingbe beleizzadva tizenpár évesen készültem az év végi meghallgatásokra.
    A HD600 és a HD560s között amúgy nagy a különbség. Nem ég és föld, de nagy - az én érzésem szerint. Számomra az első "teljes", a második viszont "tudományos". Messze nem az van, hogy felveszem az 560s-t, és azt mondom, na, ez olyan, mint a 600, csak olcsóbb hangzás, hanem tényleg teljesen más. Szóval szerintem a HD560s nem a szegény ember HD6XX-e. Persze ha hallottam volna már félszáz fejest, valószínűleg én is azt mondanám, hogy hasonlóak, hiszen a többi fejes sokkal-sokkal jobban eltér, mint ezek egymáshoz képest. Ezért ebben nem tudok vitatkozni.
    Az DX1 review-dat olvastam, fel is keltette az érdeklődésem, leginkább az AKM belső miatt. Rá is kerestem, a YT-on viszont egyelőre csak pár gagyi teszter véleménye volt fent, azokat megnéztem. Majd írj még róla, csak kíváncsi vagyok rá. Megmondom őszintén, nekem a DX3 Pro+ nagyon bejött, de eredetileg azt terveztem, hogy az IFI jóval melegebb DAC-át is kipróbálom, de végül nem rendeltem meg.

  • Tin

    veterán

    válasz -NoVa- #101024 üzenetére

    És tudod mi a szomorú. Hallgass meg egy sima Modern Talkingot, mi technikát mögé raktak, hogy jól szóljon, pedig "csak" egy gagyi popbanda volt. Ma egy hasonló kvalitású "popzene" olyan laposan szól, hogy az ember inkább csak elszomorodik rajta.

    A többiről nem tudok érdemben nyilatkozni, sajnos nincs annyi időm, hogy átfogó képem legyen a mai zenékről. A régiek, pld egy dark side of the moon, amit még tinédzserként sem bírtam meghallgatni, ma simán "áááá" érzést ad. Régen talán jobban adtak erre, mint ma, amikor már az se fontos, hogy mennyire profi az énekes, mert az autotune megoldja.

    Viszont az elektronikus zenében nekem kifejezetten bejön a patikamérleg hozzáállás. Írtam is, hogy a HD560s-el több elektronikus zeném még a HD600-nál is élvezhetőbb, a tér, a "tisztaság", és a mély alja miatt. Pedig totál másképp szól. Csak ugye pont ez az a műfaj, ahol nincs olyan, hogy odaülsz a zenekar mellé, és élőben hallod a hangszereket, mert csak hangminták vannak.

  • Polllen

    nagyúr

    válasz Tin #101026 üzenetére

    A 6xx-t nem hallottam még, de a beszámolók szerint elégé eltér az 560S-től és persze a 600-tól is. Azért is akarom kipróbálni, mert melegebb hang és keresem a nekem megfelelő egyensúlyt.

    A DX1-t tonalitásban a dx3 pro+ és az ifi zen közé tenném. A mélyeknek van ereje, kicsit melegebb és kevésbé részletes, mint a DX3 pro+, de világosabb sokkal, mint az ifi.
    A z40 mellé, ha a dx3 pro+-szal elégedett vagy akkor szerintem a DX1 és a zen dac v2 is visszalépés lenne. Talán a signature verzió. Stílusban amúgy az alapján amit mondtál, az ízlésedhez szerintem közelebb van az ifi, mint a topping. De az ifi mellé egy meleg erősítő már lehet sok. Pl. az ifi zen dac v1 + momentamp nálam örök kedvenc marad. Azon kevés cuccok egyike, amit bánok, hogy lecseréltem.

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • kNG

    senior tag

    válasz Tin #101027 üzenetére

    Alapos bejáratás (fejhallgató párnájának fellazulása, enyhe laposodása) után is írj majd azért az 560S-ről, kíváncsi vagyok akkor mi lesz a véleményed! Komfortban nekem az 560S nonplusz ultra...felvettem tegnap a K712 PRO-t, hát, komfort tekintetében kínzóeszköz az 560S-hez képest...de rögtön szembetűnő volt a nagyobb színpad, a gyengébb tonalitás, és a nagyobb felbontás is. Áráért nagyon jó az 560S, nekem a nagyobb felbontás hiányzik egyedül. Ha két fejhallgatót tarthatnék meg az összes közül (amim van), akkor a k371-et és az 560s-et tartanám meg. Az enyémeim közül egyszerűen ezek a legélhetőbbek.

    MicroFluentAMP+DAC w. OPA BLUE, TMP Audio Ribbon IC, TMP Audio USB A-B, JDS LABS ATOM AMP + DAC, FiiO e10k, Sennheiser GSX 1000, Sennheiser HD560S, Grado SR 225i, AKG k712 PRO, AKG k371, Audio-Technica AD700X, Sennheiser HD 559, Sennheiser HD600, NO EQ! :)

  • btraven

    őstag

    válasz -NoVa- #101024 üzenetére

    "tévé hangszóróinak vacak minősége miatt volt? "

    Persze ez rengeteget számít. Én a Nirvana (grunge-rock) műfajjal vagyok így. Fiatalon állandóan MTV-n ment, most meg a konyhai rádión hallgatom. Borzalmas csörömpölés és zaj. Utálom.
    De biztos hifiben meghallgatva más/jó lenne. Csak úgy még nem hallottam.

  • iceQ!

    addikt

    válasz Tin #101027 üzenetére

    A PF-tól több száz gigányi (510 GB pontosabban :DDD ) felvételem van, jobbnál jobb minőségben. Videó, hanganyag...stb
    Tudnék mesélni, hogy mekkora minőségbeli különbségek vannak a felvételek között. :))

    [ Szerkesztve ]

    Amiből lekvárt lehet főzni abból pálinkát is! A csavargó embert nem lehet munkára fogni! Samsung S23 Ultra Dual SIM | Notebook: HP Omen | Car: Volkswagen Passat B6 1.9 PD TDi BLS

  • -NoVa-

    őstag

    válasz btraven #101030 üzenetére

    Asszem a hifi piac még nem alkotott olyan eszközt, polka meg a sramlizene élvezhetővé válik, minden másra pillanat, hangulat, eszköz és szám együttállása nem árt.

  • Tin

    veterán

    válasz Polllen #101028 üzenetére

    Én sem hallottam a 6XX-et, mert a 600 után minek vettem volna, de amúgy inkább a 650 felé hajlónak mondják. Viszont az enyém is afelé hajlik, szóval mindegy. Anno 90e Ft-ért vettem a 600-at, az nagyon jó ár volt, most idén 269€-ért láttam az akciós oldalon, ahol az 560s-t vettem, de ugye minek kettő. Ha kezedbe akad egy 600-as, próbáld meg a 650 kábelével. Tényleg melegít rajta.

    Köszi a DX1 infókat. Nagyjából akkor ott lehet, mint az AK4490-es SMSL-em, kevésbé részletes, valamivel sötétebb. A Z40 viszont annyit melegít a hangon, hogy nem lesz lényeges hangkarakter-változás, tehát a DX1 akkor ugyanez lenne, kicsit más köntösben, fejes erősítővel (a Sanskritban nincs, az csak DAC). Az Ifi könnyen lehet, hogy túl meleg lenne már, de eredetileg önállóban próbáltam volna meg, fejes erősítő nélkül. Még nem írtam le, mert kíváncsi lennék egy nagyobb lépésre meleg irányban, hogy az mit hozna ki belőlük. A DT770-nek sok lenne, a HD600-nak talán még nem. Majd ha lesz akció, kíváncsiságból berendelek egyet. A DX3 Pro+ részletessége nagyon bejön, sokféle zenénél nagyon adja.

    [ Szerkesztve ]

  • Tin

    veterán

    válasz kNG #101029 üzenetére

    Ha komfortban az 560s a non plus ultra, akkor a HD600 mi lenne? :) Csak mert az (kipuhulva, beállva) még kényelmesebb, mint a HD560s.

    Idővel majd felpuhul, de ha kicsit rányomom a fejemre, akkor sem változik lényegileg a karaktere. Más kábellel talán igen, meg biztos számít a fejméret vagy fejforma is. Nekem is vannak fejeseim, amiket hosszú távon nem bírok elviselni, pl a BT-s PXC550II-ről mondják, hogy az tök jó kényelmes, aha, tényleg, csak hát műbőr, és azt hittem, nagyobb a fülkagylója. Kényelmes amúgy, de fél-1 óráig, utána rárohad a fejemre :)

  • Tin

    veterán

    válasz iceQ! #101031 üzenetére

    Elhiszem neked. Régebbi albumok keresgélésekor mindig 5-6-sok változatot töltöttem le, a sima FLAC-tól kezdve a 192-es lossless zenékig, aztán spectogram, és máris kiderül, hogy MP3-ból visszakonvertált "lossless", vagy éppen a 192k is csak felkonvertált 44.1k, vagy az "anniversary remaster" egy felhúzott és tömörített kutyasz.r. A másik kedvencem a pattogós bakelit rip, értem én, hogy hangulata van, de nem annak, hogy egyfolytában a pattogást hallod, és valami jó nagy bitrátával grabbelte be.
    A legtöbb, ami tényleg jól szólt, a dinamikája is, azok sima CD ripek voltak FLAC-ban, ahol a forrás valami 90-es évek elején kiadott CD, ami még nem esett a loudness war áldozatául.

  • Tin

    veterán

    válasz btraven #101030 üzenetére

    Nirvanával engem pl. nem tudnál elkergetni, rendkívül szép emlékeim vannak fiatalkoromból, beborozva a buliban egymás mellett mozogva a lassú résznél, ahol mindenki azt figyelte, kit zúz le, amint a zúzás elkezdődik. Aztán persze jött a "bocs" :D :D

    Amúgy ugyanúgy Nirvana a Polly vagy a The Man Who Sold the World. Azok egyszerűen zseniális számok. Pedig csak cover. Múltkor dobta fel a YT Johnny Cash Hurt című számát, ami ugyse ismert, de arról pl fogalmam se volt, hogy azt meg Trent Reznor írta :D

    [ Szerkesztve ]

  • Ba cy lus

    őstag

    válasz Tin #101035 üzenetére

    Pedig pl. a Darkside of the Moon LP-ről szól igazán jól. Van egy USA nyomású lemezem, az nem nagyon serceg, csak jól hangzik róla a Pink Floyd. Digitális kiadások között még nem találtam hasonlóan jót. Sok régi zenével van ez így amúgy. Persze jól szóló LP kiadást találni sem kis kihívás.

    [ Szerkesztve ]

  • Tin

    veterán

    válasz Ba cy lus #101037 üzenetére

    Elhiszem. Most megnéztem, nálam a 20th Anniversary Edition maradt meg "legjobbként" a letöltöttek közül, 93-as kiadás. Szerintem ez az. Simán elhiszem, hogy van jobb, ezt már jóként ítéltem meg dinamika meg minden egyéb szempontból. Biztos lehet jobbat rippelni bakelitről, de ott meg ugye sok múlik a felszerelésen is, a neten meg annyi f.s van.

  • Tin

    veterán

    válasz Ba cy lus #101039 üzenetére

    De látod, most direkt átnéztem a régebbi (CD korszak előtti) albumaim egy részét, és ami RIP-eket megtartottam, mind ilyen 90-es évek eleje. Emlékszem, amikor bejött, mekkora durranás volt, hogy "lézerlemez", és gondolom a kiadók az első szériákba tényleg beletették a munkát, hogy de most aztán ők jót alkotnak. Aztán később jött a sokadik bőr, a tömeges zenehallgatás, és a loudness war. Nagybátyámnak volt akkoriban hobbija, hogy minden évben lecserélte a Sony cuccait (erősítő, rádió, deck), és mindig magyarázta, hogy herélik ki egyre jobban és jobban az újabb modelleket évről évre, miközben az áruk meg megy felfelé. Na de nagyon eloffosodtunk, bocs :D

  • Ba cy lus

    őstag

    válasz Tin #101040 üzenetére

    Hát igen, a legnagyobb dinamikatartományú változat rendszerint a legkorábbi. Viszont ott van az is, hogy akkor kevesebbet tudtak a digitális stúdiómunkáról. A 80-as évekbeli DDD-s komolyzenei CD-k szörnyűek általában. Ahhoz képest csodaszámba megy, hogy van két DDD-s Hungaroton CD-m a 80-as évek második feléből, amiket mai napig szívesen hallgatok. (Persze én csak 15-20 éve jutottam ezekhez, nem akkor. :B )

  • Tin

    veterán

    válasz Ba cy lus #101041 üzenetére

    Szerintem az később volt, a 80-as években nemigen lehetett még CD-t kapni. Most direkt utánanéztem, elvileg "Magyarországon az első CD-kiadvány volt az Omega Platina című válogatásalbuma 1988-ban." (wiki: CD)

    A külföldi kiadást persze abszolút elfogadom. A 90-es években kezdett el terjedni itthon emlékeim szerint, volt időszak, amikor ilyen nevetséges semmi összegekért dobálták utánad a komolyzenei cd-ket újság mellékleteként ingyen, de nekem valahogy ez a(z audio) CD-korszak akkor teljesen kimaradt. Leszámítva a CDROM-ot, amit szintén dobáltak utánad :) A MiniDisc csábított el pár évre a 2000-es évek legelején, még mindig megvan a kis Sony lejátszóm, nem semmi technika volt. Aztán persze MP3, és onnan már nem volt megállás.

    Visszatérve a témára, na pontosan a dinamika az, amitől jók azok a zenék. Igazi zenék. Amikor üt a dob, akkor hangos, és érzed, és ez kell. Nem egy sokadik gold edition remaster kompresszált baromság, aminek a lényege, hogy hangos legyen. Mint a reklámok. Mintha ez lenne a lényeg...

  • s4tch

    veterán

    Urak, ha már itt régi zenéket hozunk szóba, valakinek nincs meg véletlenül ez a kiadvány?

    HeavyMéta – Hungarian Ethno Wave '93 (HeavyMéta '93)

    Elvileg csak kazettán jelent meg, jó lenne viaszhengeren is, csak digizni lehessen.

  • Tin

    veterán

    válasz Ba cy lus #101043 üzenetére

    Neked van igazad, bár ez még külföldi (japán) gyártás. De valóban magyar keverés.

  • Gzula[HUN]

    őstag

    Boldog Mikulást minden fórumtársamnak! :))

    Eladó Meze 99 Neo: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/gzula_hun/index.html

  • Polllen

    nagyúr

    válasz krisz242 #100935 üzenetére

    Nálam is úton van egy, igaz ebay-ről rendeltem, most valahol a magyar posta bugyraiban van... :DDD

    Viszont vettem hozzá egy Berhinger BC12-s boom mikrofont (4,5k, V-moda boom pro design) és ezzel a kábellel a hang picit nekem jobban bejön. A mikrofon pedig remek. Coolermaster MH752 mikrofonjával összevetve talán még egy picit jobb is. Viva la Berhinger!

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

  • Rison77

    senior tag

    Sziasztok!

    Az utolsó 5 évben elfogyasztottam összesen 2 db Beyer dt 770 250ohm fejhallgatót, így eléggé csalódtam a márkában, fogalmam sincs, hogy ez valami extrém unluck, vagy ennyire leadtak a minőségből. 2017-ben vettem az elsőt,, 1 év után a pántot tartó műanyag mindkét oldalon elfáradt, berepedezett, majd rá 1 hónapra eltört.. találtam rá megoldást, egyedileg legyártott 3d alkatrészek, strapabíróak voltak. Erre ahogy lejárt az 1 év gari, a bal oldali hangszóró megadta magát... próbáltam javíttatni, de kifogtam egy kóklert akivel megszívtam, az egész füles kuka lett, így vásároltam egy újat. Ez gari előtt 2 hónappal szintén azt produkálta, hogy megadta magát a bal hangszóró, garanciába szerencsére cserélték még, ez volt 2020 nyarán. Ami érdekes, hogy ebben a műanyag pánttartók azóta is törés mentesen bírják. Viszont a mai nap zenehallgatás közben, csak úgy random megint halkabb lett a bal hangszóró, recsegett, majd elnémult.. Nevetséges.. pedig aztán nincs 0-24 használva, mindig vigyázva volt rá.. soundblaster xi-fi hd, és egy presenter 3 volt mindkettő alatt. Nem nagyon követtem az utóbbi években a fejhallgatókat, de azt látom, hogy ha egy újabb darabra ruháznék be, az cirka 30k-val többe fájna, mert 60k körül vesztegetik őket. Van esetleg ilyen ársávban alternatívája?

  • s4tch

    veterán

    válasz Rison77 #101048 üzenetére

    Lehet, hogy csak egy forrasztás engedett el. Én elvinném darvinya kollégához a fejest, ha épp vállal javítást, akkor a javítható fejest gatyába fogja rázni.

    Tuti ajánlás nem egyszerű ezek után. Nekem a Beyerek masszív, tartós dögöknek tűnnek, eleve meglepett a tapasztalatod... Az új Shure-ok állítólag erősebb felépítéssel érkeznek, esetleg a friss SRH-840A-t megnézhetnéd.

Új hozzászólás Aktív témák