Új hozzászólás Aktív témák

• #1985 Teasüti nagyúr

  Új Válasz 2013-06-08 17:43:03 #1985

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Teasüti

  nagyúr

  Innen senki nem volt véletlen a pécsi Mecseki Hegyikerék teljesítménytúrán?
  Vagy 50-en voltunk és még mindig nekem van a leggyengébb gépem és majdnem a legfiatalabb is voltam.
  Hihetetlen milyen bringákat láttam, mintha a Bikemag cikkeiből elevenedtek volna meg a Meridák, Cannondale-ek, Konák, Specik, Kellys-ek.
  Meg öltözékben sem szenvedett hiányt a mezőny, így végignézve a társaságon itt nincs is semmiféle gazdasági válság.
  A bringák harmadán rókák voltak és úgy fele össztelós gép volt. Karbonvázak is voltak szép számmal és volt nem egy, amibe szerelmes lettem.
  Speci rókákkal. Az a gyengém.
  Tökre elszégyelltem magam a kis xt-s Mistral-ommal, mint két éve ugyanitt a Neuzerrel.

  A túra nagyon gyilkos volt, félholtan jutottam haza.
  Fellazult, eső áztatta csúszós utakon mentünk, ami eleinte turista utak voltak, később már inkább erdész utak, meg szerviz utak. És minden útfajtát víz mosta kövek tarkították, meg agyagos sár. Illetve ahol nem volt sár, ott éppen csak annyira volt süppedős, mintha keményebb homokon mentem volna. A futófelület csíkot húzott végig, bár el nem süllyedtem. Ez azért volt jó, mert minden energiámat elvette és alig tudtam gyorsítani. Jah nem, nem tudtam gyorsítani, nagyon hamar elment a lendületem.
  A többiek felfelé általában lehagytak és nem azért, mert keményebbek, hanem mert én nem tudtam kiállva tekerni.
  Félterep gumim van, aminek a közepe teljesen sima. Hát nem volt vicces ezzel végigvinni a túrát.
  Még jó, h volt spd-m, mert ha nem tekerek hatékonyan, akkor elforog a kerék. Ergó végig ülve kellett felmennem mindenhol, kizárólag a saját erőmből.
  Mindkét térdem fáj most órákkal a túra után is.
  Meg nulla oldal tartása volt a gumiknak, maximálisan ki voltam téve a nyomvályúknak, folyamatosan azért káromkodtam, mert lecsúsztam a nyomról és sokszor okozott kellemetlen pillanatokat a becsatolt láb, elég nehezen tudtam csak lelépni ilyenkor, egyszer estem is csak az spd miatt.
  Egyszer meg a sár miatt, olyan mintha hóban mentem volna. Nem én irányítottam a bringát, hanem úgy benn ragadt a nyomvályúkban a sáros szakaszokon, mintha egy kanyargós sínre lett volna rögzítve. Én meg győztem tartani az egyensúlyt.
  Ha ezt előre tudom, akkor nem indulok ezen a túrán.
  Bár voltak sárvédőim, így is térdig tiszta retek lettem, a cipőm egy élő sár.
  Az első sárvédőt vhol meg elhagytam és csak hazafelé eszméltem rá erre (egy SKS Shockboard volt ).

  Jut eszembe, az még üzemszerű felhasználás egy XC könnyített versenybringánál, ha köves utakon megyek úgy 30-cal, pár méteren 40-nel? Vagyis 10-20 centikre ugrál alattam a merev vázas bringa ilyenkor.
  Mert erős a gyanúm, hogy ide már fully kéne, abból is már-már Enduro, de egyáltalán nem éreztem a bringa határait. Vagyis nem éreztem, hogy ez fájna neki. Még nem esett szét alattam.

  Tapasztalatok:
  - Két teli kulacsot kár felcipelni, ha van fent is kút.
  - Kell vmi bütykös gumi. Meg új sárvédő.

Új hozzászólás Aktív témák