Új hozzászólás Aktív témák

  • Auratech

    őstag

    válasz DDL #5992 üzenetére

    Az fogott meg abban a hsz-ben, hogy a jelzők, amiket leírt a hangzás jellemzésére nekem valhogy olyan pongyolának tűnnek. A lényeget értem, de például az oka, hogy valamilyen hangzás fárasztó az pszichoakusztikai, vagy pszichológiai. Itt inkább beszéljünk az elsőről.

    Az lp-k hangjánál meg egyszerűen a hangképben a mély komponensek dinamikája más, mint a magasaké. A mélyek szaturáltabbak. Lehet szimulálni ezt, mint az analóg szintiket, de a profi LP-n a mélyek hasonlóan teltek mint a stúdió szalagokon. A magasak nem. Hangfelvételt médiára igazítani mindig kompromisszum.
    Erről és a mesterlemez vágásáról meg a DMM-ről kimerítő infót kaptunk Mocsári Gábortól aki a hungarotonnál fél európa lpLP-it vágta 20 évig. Előfűtés, meg vágásszög, sok varázslat, ami szintén hozzátett a zenéhez, ha jól csinálták. És jól csinálták.
    Ugyan ez van a (colos-vagy-felette) szalagos magnóknál.

    Ha egy LP-t mintaveszel egy jellemző részen és ugyanezt teszed a CD-megfelelő részével. (természetesen ugyanarról a mesterszalagról készült CD) akkor azonos kivezérlés mellett a spektrum különbözik. De főleg, ha időben nézed. Ha például lelassítod a két mintát és a spektrumát egymás mellett nézed, látod hogy vannak frekvenciák, amik az LP-nél 1-5 ms-al tovább csúcson vannak, miközben a digitális már ereszkedik. Sokat szarakodtam ilyesmivel, mert megőrjített, hogy a "bakelit jobban szól"-nál nem volt egzaktabb magyarázat. A spektrum analizátorok 20-200 ms-onként vesznek mintát. Emiatt az a pár ms-os időbeli különbségek elmosódnak. Átlagolás, csak gyakran.

    Ha van más magyarázatod a bakelit különbözőségére a mély hangok tekintetében, szívesen meghallgatom és elfogadom.

    Auratech Field Recording

Új hozzászólás Aktív témák