Új hozzászólás Aktív témák

• #68351 npera újonc

  Új Válasz 2020-07-07 18:02:21 #68351

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  npera

  újonc

  Úgy látom Ommm és a TC között maradt némi tüske a Rulettkerék W140 Mercedesszel kapcsolatban.

  Ezt a cikket gondolom már láttátok, mert ki volt tárgyalva a fórumon is.

  Most Vályi facse oldalán volt egy bejegyzés róla.

  Vályi István
  tSpuo2 nshorerSctdesf
  · Shared with Public
  Nem az az ember vagyok, aki a sarokban zsörtölődve-morogva csendben megtartja a véleményét, ezt tudhatjátok. Ebből az életben sok gondom bajom származott már, de aludni jobb így.
  Gergő e-mailben megkeresett azzal, hogy pár sort írjak neki erről a régi projektről, amely temérdek olvasót, állandó figyelmet és hájpot hozott annak idején a helynek, ahonnan sokan ismerhetnek/utálhatnak tetszés szerint. Valamint reklámbevételt is.
  Nem gondolom, hogy bármiért kellett volna, de a tisztesség azt diktálta, hogy írjak, nincs bennem már akkora tüske, hogy ez nehezemre essen, ráadásul mind a mai napig van ott egy-két ember, akit barátomnak mondhatok. A levelezés persze megvan, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá a későbbiekben, pusztán a miheztartás - és a mélységes csalódottság miatt - teszem ide ki ezt a pár sort, amelyet válaszként küldtem, mert ami most megjelent, az az egész Rulettkerék-projekt egy olyan félreértelmezése - és érintettségem okán - az ebbe belerakott munkám (és itt ne csak ezt az egy autót lássuk), időm és energiám csatornába lehúzása, melyet csak olyan szerkesztési elvek és motivációk mentén vagyok képes értelmezni, melyek komoly súllyal estek latba akkor, amikor sok évnyi kemény munka után onnan felálltam.
  Pár alap, mely nem titok:
  - a Rulettkerék projekt célja soha egy percig sem volt az, hogy ezzel valós és mérhető pénzt keressünk, aki egy kicsit is konyít a médiához, az tudhatja, hogy az ilyen tartalmi együttműködések haszna nem ott és akkor csapódik le, amikor egy ilyen - pláne az akkori reklámbevételekhez képest - alacsony értékű, filléres tárgy gazdát cserél
  - sosem lett pontosan és számszerűen, tételesen kiszámolva a végső költség, hiszen nem is lehetett számszerűsíteni a barátokkal elszerelgetett munkaórákat, a napokat, melyeket motelszobákban vagy kanapékon aludva töltöttem Szegeden, ahol hibamentesítettük az autót, hogy képes legyen megfeleni a rá váró feladatnak. De nem lehet számszerűsíteni azt a hatalmas segítséget sem, amit azoktól a barátaimtól (idegen szó a mai fiatalság nagy részének) vagy azoktól kaptunk, akik látták a bolondságot ebben, legyen ez Ámon Pista (Isten nyugosztalja) vagy Olivér, akit azóta is barátomnak tudhatok.
  - természetesen - és ez le is lett anno írva - pontosan tudtuk, hogy a szopórollerre ülünk fel ezzel, de buli és a kultikus típusnak köszönhetően magas olvasottság miatt ezt már csak brahiból is bevállaltuk, már akkor sem csontnélküli hárompontos volt egy W140-es Mercedes 4 kilóért, ezt elég pontosan tudtuk
  - Gergő fiatal, talán már ember sincs a közelében, aki hiteles képet tudna neki adni arról, milyen időket éltünk akkoriban, vagy ha van is, inkább nem mond semmit, ezért nem neheztelek rá, nincs miért, ő egy ilyen szerkesztőség tagja lett, ahol az autóbuzéria gejzírjének a képe még ott lóg a falon, de az értelmezése már más. Pejoratív, meg nem értett és elfogadhatatlan egy kicsit. De ez már csak a privát véleményem, ne érdekeljen titeket sem és megbántani sem akarok vele senkit, attól függetlenül, hogy tisztában vagyok feketeseggű mivoltommal ott, ahol annak idején az asztalon megágyazva éjszakáztunk, vagy éppen 12-13 ezres tömegrendezvényeket raktunk (-tam) össze a térdünkön. Van fülem, van hátam, van orrom, érzem, ha repül a szar valahonnan.
  Szóval Gergő, nincs harag, köszönöm, hogy megkerestél, hogy írsz és akarsz valamit csinálni, de a jövőben megkérnélek téged és mindenkit ott, kérlek ne keressetek sem hasonló, sem más esetben, akik a barátaim, azokkal tudom tartani a kapcsolatot e nélkül is. A szerkesztési elveiddel ne haragudj, de nem tudok azonosulni, ahogy lassan azzal a lappal sem (kis kivétellel) ahová én valamikor sok-sok évvel ezelőtt becaplattam a kis bőrjakómban, hogy jobbá tegyem, ahol autókról és autózásról volt szó, amiben mi felnőttünk és arról az iparról, amely minket érdekelt. Lazán, belemenősen, jogosítvánnyal, beszakadt körmökkel és olajfoltos arccal. Nem az én tisztem megítélni, mi maradt ebből mára.
  A továbbiakban neked és a létező összes felettesednek sok sikert kívánok úgy a hazai médiapiacon, mint a magánéletben is. Én is csinálom a dolgom, amíg tudom és hagyják, előttetek is áll egy kijelölt út, haladjon rajta mindenki a maga feje után. A miénk már sosem fogja keresztezni egymást a jelenlegi Totalcarral, ebben biztos vagyok.
  És ez nem egy túlélőverseny, megtaláljuk a helyünket a kis, hazai piacon, aztán ha már nem megy a szekér, akkor csinálunk mást. Ne legyen ebből kamucirkuszos színjáték a közönség előtt, ezt leírtam, mert úgy éreztem, le kell és itt is marad, a Facebook-oldalamon, ami az én privát felületem.
  Vályi István, Pista avagy Omm,
  aki a "driftes cimboráinak csinálja a hülye videóit"
  helyesbítek, hogy pontosan idézzek:
  "a hülye driftes cimboráinak csinálja a videóit"
  utóirat: Csapattunk is, jó volt, egyszer próbáld ki! 🙂
  Csatolva a válaszom Gergő megkeresésére.

  ---------------------------------------------------------------

  Vályi István <xxxxxx@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. júl. 2., Cs, 18:57):

  Megvesszük, amit nem mersz!
  Ugyebár ez volt a szlogen, amellyel annak idején Bandival kitaláltuk ezt a baromságot, amiből életünk remek kalandjai születtek, mint amilyen a Marea-buli is volt, a kötélvégen 99 ezer forintért elhozott, hámló fényezésű zöldségé. Igazából akkor nem tudtuk, de nem a lakkot dobta le magáról, hanem a textilt, amolyan alternatív Monica Bellucciként, hogy aztán odaadja magát nekünk, mi pedig - ha már ezen a vonalon elindultunk - jól megraktuk odakint az Eifel-hegységben erdeiben, reggel is, délben is és este is hazafelé. Imádtuk azt a gépet.
  Na de már akkor azon járt az agyunk, hogy méltó módon kretén dolgot találjunk ki, mert azt már az elején megbeszéltük, hogy Csikós, Bandi és én leszünk a sorrend ebben, tovább nagyon nem láttunk (volt egyáltalán tovább? Nem emlékszem.)
  Télen elég sokszor eltévedtünk már akkoriban is a Pilis erdejei között, sajnos jellemzően éjszaka, amikor nehezen tájékozódik az ember, így mindig a kanyargósabb utakat dobta ki valahogy a navigációs rendszer, de élveztük mocskosul. Tök mindegy, hogy az a Bandi parittyagumi-erejű 504-es Peugeot-ja vagy egy Sierra, E30, bármi volt, a lényeg, hogy hátul hajtson, lehetőleg ne féllábú legyen (aka hegesztett vagy sperres), nem a tempó számított, hanem a dicsőség. Így addig passzíroztuk a dolgot, hogy a lehető legalkalmatlanabb - ámde hátsókerekes - típust választottuk. Ez lett a bálna, melynek már a megvásárlása is önmagában is akkor szocio-flesh volt, hogy abból Kafka regényt írt volna, folytatásosat.
  Én sokat köszönhetek annak az autónak, nem csak remek barátokra tettem szert általa (akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot), hanem alaposan meg is ismertem a típust és miután teljes mértékben rendbe lett rakva a futóműve, na azóta tudom, hogy milyen az, amikor egy futómű önmaga mechanikai mivoltában tökéletesen komfortos, mindenféle légzsák és trükkös elektronika nélkül, mint manapság. Az ott az autógyártás egy olyan csúcsterméke volt minden tekintetben, melyet arányaiban nézve költségoldalról meg sem közelítettek azóta sem és ez a tény még átcsillant néha a leharcolt külsőn, a sokéves magyar taknyoláson és minden felszívott kokaincsíkon vagy végigkurvázott éjszakáján a nagy budapesti 90-es évek sötétjében.
  A W140-es Mercedes számomra azóta is etalon (volt szerencsém pár igazán megkímélt darabhoz is), még úgy is, hogy az ortodox Mercedes-hívők köpnek rá.
  És hát iszonyat sokat röhögtünk vele, amikor lehegesztett difivel, bömbölve zúg fel a hegyre - lapon - egy hosszú Bálna, abban azért van vitamin. Még akkor is, ha már éreztük az ATF szagát és tudtuk, hogy előbb-utóbb kileheli a lelkét az öreg, négysebességes, hidraulikus automata nem igazán szerette a tiltást és a hegesztett difit, amit Ámon Olivér cimborám csapatós Bálnája alól kaptunk kölcsön. Epic móka volt, és naná, hogy este mértéktelen sörözésbe fulladt a buli mindig, pláne, hogy megjöttek a Gödöllő-környéki csapatós cimborák is egy pirostarka E30-al és együtt verettük, egészen addig, amíg nem szólt Botond barátunk (a szállásadó gazdánk), hogy lehet pakolni kéne, mert a helyi vadőr vagy mi az anyám kínja már jelentett minket a rendőrségnek (pedig igazán csak egyszer estünk be a mezőbe, igaz, akkor azért rángattuk egy darabig, míg kijött) és figyelnek.
  Na sebaj, megcsináltuk még a remek kis videót, ahol Panic Peti barátunkat meghúztuk a Bálnával, miközben ő snowboardozott az út melletti hóban (talán kitúrod hozzá a videót, de a képet biztosan megtalálod) és egyik este elindultunk haza.
  Rézmányi Balázs jött a kísérőautóval, ami egy 4Motion TDI Multivan volt, DSG-váltóval, természetesen tesztautó volt az is és nem is gondolta volna, hogy megtudja, hol lakik a Jóisten, amikor éjszaka Zsolna (vagy Zólyom?) közelében egyszerűen megadták magukat a rommá égett lamellák a Bálna váltójában és bizony a Multivan húzta hazáig, úttalan-utakon (hiszen autópályán vontatni nem lehet) a több, mint kéttonnás Bálnát. Mi odabent az égett ATF szagban, kocsányon lógó szemekkel csak azt figyeltük, mikor és mennyit mozdul a Multivan komplett hátfala, amikor a hasonló vontatásban nem éppen rutinos Balázs egy kicsit megrántott minket és nem volt időnk megfeszíteni a kötelet.
  Az a DSG váltó biztosan megköszönte, bár ha jól láttam nem is olyan régen kék villogóval ment, a rendszáma a retinámba égett az alatt a pár óra alatt, szóval él még a szerencsétlen.
  De él még a Bálna is, bár ahogy követem elég viharosan, de alakul. Ez van, ha mindenki praxisa elvisel némi flexibilitást és egy projekt lassan mozdul a cél felé. De megvan, ez a fontos, megmentődik. Nekem pedig maradnak a képek és az újabb ötletek. A végén persze még hab volt a tortán, hogy nullára kihoztuk, ami azt jelentette, hogy a maradék pénzzel bele lehetett vágni a következőbe. Valami Audi vagy mi volt, nem ugrik be, de azt hiszem az. Jó kis buli volt.
  --------------------------------------------------------------------------------
  Ziegler, Gergő
  júl. 6., H 12:40 (1 nappal ezelőtt)
  címzett: én
  Szia,
  Köszönöm!
  Kiszedek belőle pár mondatod, és azokat beleteszem!
  Gergő

  

Új hozzászólás Aktív témák