Új hozzászólás Aktív témák

  • RetepNyaraB

    veterán

    válasz #92251648 #1695 üzenetére

    Ne kezdjünk megint lovagolni a szavakon :U
    Ülök a MUPA-ban a középvonal táján (ott a legjobb, mert előtte elmegy a fejed felett a hang - gratulálok a tervezőnek ezúton - mögötte kezd túl messze lenni az egész történés). Remekül hallom a szöveget. Aztán jön a felvétel, a mikrofon(ok) a kórus felett másfél-két méterrel (nyilván megvannak az objektív okai) és hopp, reszeltek a szövegnek. Akusztika, vacak eszköz, rossz beállítás; mindegy is. Az egésszel csak arra akartam rávilágítani, hogy felvételek hangzása milyen őrült messze tud esni az élőben hallottól, lejátszó eszköztől függetlenül is már.

    A BFZ új Beethoven lemezén pl komoly melót tettek bele, hogy ne így legyen, már kábelezés szinten is, nemhogy hangmérnöki munkában. Hallatszik.

    "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

  • Ribi

    nagyúr

    válasz p76 #1699 üzenetére

    Biztos nálad ez átfordult, igazából nem is akartad megvenni, mert túl drága, így az jött le, hogy rosszul szól. Meg lehet magyarázni mindent és az ellenkezőjét is. ;]

  • ozzy711

    őstag

    válasz p76 #1699 üzenetére

    Várj még egy pillanatot. Mi a típusa az erősítőnek ( bocs ha már leírtad, de nem olvastam vissza )? A lánc többi része ( kábelek is )? Mekkora a szoba, milyen a berendezése, hogy lőtted be a hallgatási pozíciót?

  • p76

    senior tag

    válasz ozzy711 #1703 üzenetére

    Azóta sok probléma kiderült, főleg a szoba akusztikája volt a főbűnös.

  • migabi24

    nagyúr

    válasz p76 #1704 üzenetére

    Én mikor olcsó erősítőt cseréltem egy általam nagyon drágának tartottra ugyanígy jártam, szinte semmi előrelépést nem tapasztaltam, kb 1 év kábel cserélgetés kellett, hogy megtudja mutatni miért is kerül 3× annyiba mint a régi, és még az akusztika kezeletlen, szóval még lehet mindig nem tudom mit vettem🤣

  • szazbolha

    addikt

    válasz p76 #1699 üzenetére

    Nálam ez inkább fordítva működik. Vettem olcsó dolgokat is, és szinte mindig rosszabbul szólt mint vártam volna.

  • Dorian

    félisten

    válasz migabi24 #1705 üzenetére

    Akusztika rendbetétele előtt hót felesleges nagyban kábelezni.

    Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

  • fehér_ember

    addikt

    válasz Dorian #1707 üzenetére

    Azért ez így bizonyára sarkos kicsit, mert nem mindegy hogy milyen a kezelés előtti állapot (vagy netán egy töküres szobára gondoltál? ;]).
    Sőt olyat is olvastam már :) , hogy "jó esetben a fül mögött van egy agy is, ami folyamatosan dolgozik a hangok értékelésén, egyeseket kiemel (pl. zenei hangokat), másokat elnyom (pl háttérzajt) attól függően, mire figyelünk."
    Úgyhogy még az is lehet (az előbbiekből akár arra is lehet következtetni), hogy számunkra elsőre túl elcseszett akusztikai körülmények közt élő zenehallgatónak is érdemes lehet kábelekre is költeni.

    [ Szerkesztve ]

  • Dorian

    félisten

    válasz fehér_ember #1709 üzenetére

    Rossz a következtetésed. Ha nincs mód akusztikai kezelésre, akkor jobb híján pótcselekvésként kábelezget az ember, de Migabi hősünk hsz-a szerint nem erről van szó, szimplán csak előtte áll.

    Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

  • Dißnäëß

    veterán

    Sziasztok, rábukkantam erre az ígéretes című totyikra, nézem az első posztot, hogy orientáljam magam, mit "szabad" és mit nem, mit hogy illik, ha ide jövök, de annyira hosszú így nap végén most, hogy úúúúúúhhhhh... Szóval... kb ... miről is ... kik azok, akik szívesen vannak itt látva és kik azok, akiket ki kell úúúútálni, mert "nemittahelyük" ? ;) :R

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • RetepNyaraB

    veterán

    válasz #58092032 #1708 üzenetére

    azaz!

    "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

  • fehér_ember

    addikt

    válasz Dißnäëß #1711 üzenetére

    A fő szabály szerintem az, hogy próbáld megérteni hogy más mit is akar mondani és ha nem is értesz vele egyet, akkor a saját tapasztalatodon alapuló mondandód írásánál törekedj arra, hogy közben ne minősítsd őt.
    Szóval legalább ne cseszegessük már egymást amiatt mert nem vagyunk azonos véleményen; meg próbáljuk már megérteni hogy a másik mit is akar kinyögni.

    [ Szerkesztve ]

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz fehér_ember #1713 üzenetére

    Amen.

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • migabi24

    nagyúr

    válasz Dorian #1707 üzenetére

    Én nem így tapasztalom, rengeteget javult a kapott hang a kábel fejlesztéssel.

  • #58092032

    törölt tag

    válasz RetepNyaraB #1712 üzenetére

    Akkor majd begyűjtöm. Pont délután hallgattam Bernstein vezényletével a IV és V szimfóniát, nagyon jók azok is.(de a Ferencsik János változat is remek, az a Hungaroton Master Seriesben jelent meg).

  • python1

    veterán

    válasz migabi24 #1715 üzenetére

    De csak akkor, ha arra az elektronika is képes közvetíteni, különben valóban csak kábelezés lesz a vége. Azért valami koncepciónak lenni kell, hogy mégis milyen arányokat kell szem előtt tartani.

    [ Szerkesztve ]

  • #71562240

    törölt tag

    válasz RetepNyaraB #1701 üzenetére

    A BFZ-ről eszembe jut egy másik hárombetű. A BMC lemezei közül én eddig csak egészen jó hangminőségűnek tűnőt hallottam. Szép hangszínek, harmonikus arányok, széles dinamika, arányos részletezés versus tömbben szólás..., már nem is érdekel, hogy zene is van rajtuk, bőven elég a hangminőségük.

  • fehér_ember

    addikt

    válasz Dißnäëß #1714 üzenetére

    Előbb kicsit elírtam. Ez akart volna lenni a második fele:
    "Szóval legalább ne sértegessük már egymást amiatt mert nem vagyunk azonos véleményen; meg próbáljuk már megérteni hogy a másik mit is akar kinyögni." ;)

    [ Szerkesztve ]

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz dgyuri0123 #1690 üzenetére

    Szia(sztok) :)

    Ha annyira nembegyere az általad említett klasszik, próbáld ki ezeket. Ja bocs, ebben lesz barokk, de azért hátha. Max átlépsz a kommentemen. ;)

    Van egy nagyon ritka CD, Händel - Young Messiah (fiatal messiás). Ahogy a neve is sejteti, ebben azért vegyesen van akusztika, szinti, a vokál és a kórus természetesen valós :) Minden hibája ellenére beteg jó. Kénytelen voltam levadászni eBay-en és végül USA-ból került elő egy eredeti, maku CD formájában (véééégre). Van többféle fiatal messiás is, de ez mindent visz szerintem. (Persze ízlések és ...) A masteringje is rendben van szvsz, jelszintek, stb. Bár én így utólag mindent Chesky-re bíznék, különösen a sziszegő hangokat, sajnos erre mások nem gondolnak :D és a mikrofon azért lehetett volna egy fokkal jobb néha.. Mindenesetre egy messzi kósti bele: [link] (Abszolút favoritom track 11, 8, persze így elég mocsokul szól youtube-ról, de aki nem ismerné..)

    Másik jónak tűnő felvétel, még vadászom elektronikus formában, Mahler 1, Dudamel vezényel. Karajan óta talán az első, akiben hasonló tüzet, energiát látok, csak ő a vigyorgó fajta, nem a nézésével ölni tudó :D de nagyon szeretem. 16:30-tól különösen finom :) [link] Mondjuk Mahler amúgyis jó, ő ott folytatja a forte-t, ahol Beethoven abbahagyta. :D

    Ezek szvsz eredetiben (mármint digitálisan, legyen az CD vagy flac) jól szólnak, van egy Mahler 1 -em a nativedsd.com-ról [link] , DSD256 teszt fájl volt még anno, most nem látom, már sampler-ük van (ingyenes)... ezen az oldalon azért van némi arany, már aki ki van békülve a DSD-vel és nem csinál vallási kérdést abból, hogy most 1bit DSD vagy multibit PCM-e a jobb.. ez nyilván DSD-s oldal.. Ajánlom. Van sok jó anyaguk (kevésbé jó is, de ez ízlés kérdése szerintem).

    Ugyaninnen van megvéve egy Bach D-Moll Toccata & Fugue (BWV 565) darabom, DSD256, 2xHD fantázianevű eljárással "scan"-elt darab az eredeti szalagról (vagy annak második generációs kópiájáról, ahogy azt szokás.. sosem a tökeredeti mesterszalagokat koptatják). Na nem a DSD256 miatt szól jól, hiszen a szalag még vagy 100x beleférne abba a millió nullába, ami egy ilyen digitális fájlban van, de ez a stílus és az orgona tónusa, a felvételen a hallható ércessége, rezgése, valami elképesztően jó :) (Raymond Daveluy, 1976-os felvétel, St.Joseph kápolna Montreal, Beckerath orgona). [link] 6-os szám, bele is lehet hallgatni, lejön elsőre az alap hagzásvilág kb. Imádom azt is, ahogy engedi a visszhangokat hallani, mielőtt újra hozzáérne az orgonához. És a tempót is.. én "lassú párti" vagyok, annyi darabbal sietnek a mai karmesterek, néha a fejem fogom :( HOVA ? (De valszeg ez is ízlés dolga, én nem sietek, iszom magamba inkább)..

    És van még egy Bach - Máté Passióm is, Collegium Vocale Gent, Philippe Herreweghe (1999), ezt is azért vettem csak meg, mert a sok közül nekem valahogy ez tempóra, dinamikára. [link] Pedig van másik verzió is belőle, pl. ez annyira nem adja (de ez is lehet ízlés dolga) :) [link]

    Verdi Requiem - csakis Karajan. [link] Megy, mint állat :) Basszus, ha élne az öreg, uh. Nem kéne kétszer mondani neki, hogy most lőjünk már egy vegytiszta Hi-Res Audio felvételt, felvevő mikrofontól lejátszó DAC-ig 24 biten (keverve magasabbon nyilván), 88.2 KHz-en.. Egy vesém van rá, de már nem fog kelleni senkinek .. :D :( Telik az idő..

    A zongora a háklim. Annyi vacak (jónak tartott) felvétel van zongorából .. a legnehezebb jól visszaadni szerintem. És ha a hangja már elfogadható egy alapvetően jól belőtt szetten vagy fülesen, még ott van aki játszik, a stílusa, dinamikája, az egész darab milyensége, ahogy a kottáról lefordult a zongorista agyán és testén keresztül az éterbe rezgés formában. Könnyű elb*ni. De ez is csak ízlés dolga lehet, ne üssetek :D . Na, szóval: a Linn-nek van egy anyaga, 24/88.2-es, ahogy illik, persze szalag van mögötte, tehát a fájl nagyja konkrétan nulla :D , de hát most ez dívik, hogy Hi-Res... [link] (PCM) .. egész jó.

    És van egy Lisitsa féle Magyar Rapszódia is, én úgy látom, tudja, mire való az a sok billentyű ott előtte :D [link] [link]

    És ha már zongora, ha nem veszitek zokon, hozok valamit így estére hallgatóba. Na ez, pfff. :K [link] 45:48-nál ahogy visszateszi magát a zongorista a többiek közé, az olyan könnyelpottyantós nálam. Zseni.

    Nagyzenekari műveket amúgy - szerintem !! - azért nehéz megszólaltatni, mert viszonylag töményen, "sűrűn" szól sokféle eltérő karakterű hangszer, akár ugyanolyan hangon is (frekvencia tekintetében), miközben tökmásféle felharmonikusokat és egyéb olyan mellékhangokat is adnak ki magukból, amik egyetlen membránon kell, hogy "multiplexelődjenek" és ez az egyetlen membrán próbálja meg ezután a maga tökéletlenségében reprodukálni az ott lévő énekhangot, zongorát, csellót és mondjuk hegedűt, és mindez még mindig csak 1 hang, 1 adott frekvencia környékén, úgy, hogy rengeteg egyéb más frekvenciát is le kell adnia még mindig ugyanennek a membránnak, ha épp van cintányér, üstdob, ilyesmik, azt is, ha nincs, akkor még a többi egyéb hangszert, fúvóst, stb. Legyen ez egy Vifa, Scan-Speak, Seas, Peerless és a többi kónuszos.. , amivel manapság elég sokan építenek.. Jellemzően mélyközép-középmagas sugárzóknak ezért van a legnehezebb feladata, mert ide sűrűsödik a java és ha a középmagas (mondjuk egy egyszerű háromutast veszünk) már nem képes tranziensben lemozogni azt, ami jelet kap (értsd: ha egyetlen jel van, és annak hirtelen vége, míg a membrán még nem ért vissza alap kiinduló pozícióba, ami szűrőtől erősítőn át DAC-ig sokmindenen múlik, bukta a hiteles reprodukciót). (Tegyük fel, hogy ideálisan jó jelet kap, mert ez sosincs így), szóval az egész elkezd "bekásásodni" és a végén az ember legyint, áh, ez nem megy. Legalábbis nekem érzetre ez van.

    Egy ilyen darabot könnyű megszólaltatni szinte akárminek: [link] úgy, hogy az ember ne hányjon be tőle. Nem sok minden szól, főleg eleinte, persze ez is be tud durvulni aztán.

    És ugyanez szűnik meg egyúttal, vagy mérséklődik, amikor áttér az ember elektrosztatikus közepekre, vagy ha a teljesítmény és freki engedi, nagyobb fajta szalagokra, AMT-kre (bár inkább felül, de van pár modell, ami "mélyebbre" is lemegy). Csak aztán jön a kompromisszum, mint mindenben az audio-ban, hogy amit megnyertél tranziensekben, elbukod csúcsdinamikában. Nekem például a zenehallgatás nem csak arról szól, hogy hallom az üstdobot, hanem érzem is. És a zene többi frekvenciáját ugyanígy. Ezért aztán - persze nem durván, de - szeretek úgy elég jó középhangosan hallgatni zenét, most sajnos csak fülesen, mert kukáztam mindent, lesepertem az asztalt :D , de már pedzegetem a következő szettet, amivel úgy indul akár egy gagyi (bár annyira nem is rossz!) Star Wars az LSO-tól, hogy remeg a fotel alattam. Na az igen. Ezt azért "gyors" hangszórókkal csak úgy lehet meglépni manapság (is), mint amit az Infinity csinált az IRS-ekkel (pl. IRS V), hogy tisztességes mennyiséget használ ezekből a membránokból, így a kakaót is tudják. (Arra tartogatom azt a vesém, amit egy Karajannal élő talira és felvételre már nem tudok felajánlani).

    Na mindenesetre remélem, legalább 1-valamit tudtam mutatni, ami talán tetszeni fog. De hát igazából a paletta annyira széles... :) Fauré Requiem is megér egy misét, totál más, mint Mozart vagy Verdi, köszönőviszonyban sincsenek. Mintha nyers, cukrozott, villával széttört földiepret hasonlítanál földieper fagyihoz, vagy valami mixerben elkészített tejszínes földieperkrém leveshez. Kinek mi .. :D

    Bocs a hosszért mindenkitől, kedvem volt ma este kicsit "beszélgetni" ..

    Lefekvés előttre egy öreg LP-je apámnak, amit megtaláltam nemrég és immár flac. Piszok jól szól, nagyon buli :K [link]

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • #71562240

    törölt tag

    válasz dgyuri0123 #1690 üzenetére

    Ezen büdzsé sorozatú Royal Philharmonic kiadványok jellemzően másod-harmadrangú, a lövöldében egypálcás hangminőségű kiadványok, bárakárhány bit meg mapping meg anyámkínja van rájuk írva. Ez a sorozat egy félolcsó félgagyi. Ne várj tőle hangminőséget, mert nem az, mondom, függetlenül attól, hogy milyen ingyom-bingyom felvételtechnika van rájuk írva. Vannak köztük, amelyek a stúdióban még akár figyelmet is kaptak, de azok többsége is le lett butítva az olcsó sorozat hanghordozógyártási folyamata során. Ebben a sorozatban elvétve van rendben levő hangminőségű darab. A zenei előadási minőségük általában valamivel használhatóbb.

  • dgyuri0123

    nagyúr

    válasz Dißnäëß #1720 üzenetére

    Kösz a rengeteg tippet. Lesz most feladat... :)
    Egy részüket ismerem is.

    "csak a zene van"

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #1720 üzenetére

    Szia!

    "én "lassú párti" vagyok, annyi darabbal sietnek a mai karmesterek, néha a fejem fogom"

    Sajnos a színházi rendezők is annyi darabbal sietnek, néha a gyeplőt fognám.

    -.-.-.-.-
    Hangsugárzó versus nagyzenekar-nagykórus téma. Én úgy látom, hogy általában ez is elsősorban a hangfelvételnél van elcseszve. A hangmérnökök (és stúdiótechnikák) nagy része nem tudja kezelni úgy a nagy és sokrétű hangtömegeket, ahogy azok megkívánnák. Ha ellenben sikerült ezt a hangmérnöknek (és a stúdiótechnikáknak) elég jól megoldani, akkor azt a tízliteres, 13centis "mély"közepű minidobozomon is hasonló hangminőségi élvezettel hallgatom, mint az ügyes jazztriófelvételt. Elsősorban a hangfelvételen múlik számomra.
    Nem gondolom, hogy a mélyközéphangszórónak nehezebb dolga lenne, mint az erősítőnek, a forráskészüléknek, a kábelnek... A hangmérnöknek (és stúdiótechnikáknak) van nagyon nehéz dolga a nagy és sokrétű hangtömegeknél.

    -.-.-.-.-
    "Bocs a hosszért mindenkitől"

    Na, ha rendesen elolvastad volna azt a bizonyos "első posztot", láttad volna, hogy itt nem illik elnézést kérni a hosszért, hehe.

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz #71562240 #1723 üzenetére

    :D (a hosszra) :C

    A maradekra: az egesz lanc jo kell hogy legyen. :K Tudod az aranyszabalyt, ahogy mindenki: szarbol nem lehet varat epiteni. Es egyetertek azzal, amit irtal, hangmernoki tudas vagy teljesitmeny ritkan jo, mondjuk valami nagy zenekarnal. Mashogy mikrofonoznam az egeszet es pulton adnek a dolognak ugy, hogy az utana ket sztereo forrasbol is ugy szoljon, mintha elottem jatszananak.

    Visszaadasban a hangszoro a legnagyobb tenyezo (szobaakusztikaval es hallgatoi pozicioval egyutt). Az, hogy a hangszoro mire kepes, meg a mogotte levo lanctol fugg. Az erosito hogyan hajtja, a forras milyen, ha van DAC, az rengeteget jelent (nem is a chip maga, hanem a szuro aramkorok mogotte es az analog kimenete), kabelek (interkonnekt, hangszorokabel)..

    Es ez csak a lanc. Ha ez ki van pofozva, lehet lamentalni azon, milyen a forras.

    Bar a sorrend oszinten: szinten mindegy. Egy lanc akkor tart, ha minden lancszem stabil. Ha akar csak az egyik is elszakad, lottek a dolognak. Kicsit a hifi is ilyen. Csucs, jol beallitott szetten is szar, ami eredetileg is szar (mastering, vagy felvetel minosege). Egy jo felvetel es szar, vagy egy-ket ponton hibas lanc vegeredmenye szinten rossz elmeny.

    Sajnos no mercy, stimmelnie kell mindennek + meg a csillagoknak is ugy egyuttallni az egen. :D En ezt vallom.

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #1724 üzenetére

    Azt a bizonyos láncot errefelé általában jobban szeretjük rendszernek nevezni és rendszerként kezelni. Egyrészt azért, mert annyiféleképpen hatnak kölcsönösen egymásra a készülékek. Másrészt, mert nem szakad el a "leggyengébb láncszemnél". Értelemszerűen fontos szempont, hogy a rendszer elemeinek "tartószilárdsága" arányos, minél kiegyenlítettebb legyen egymáshoz, ám kiegyensúlyozatlan rendszerrel is sokat lehet kezdeni, nem szakad szét láncként.

    Sokévtizedes nagy vita, hogy elvileg-gyakorlatilag melyik a rendszer döntő eleme. A többség ma is a hangszórót mondja, mert a torzításainak nagyságrendje... és a többi. A hetvenes-nyolcvanas évektől azonban, mint tudjuk, nagy teret nyert a forrásközpontú szemlélet - merthogy ami az elején elvész vagy eltorzul, annak már csak a hibái nagyítódnak fel a rendszer későbbi részein. Sok rendszert láttunk már, amelyben milliós forrás, félmilliós erősítő hajtott százezres kisdobozokat. És hallánk, hogy ez (is) jó. Aztán polgárjogot nyertek az erősítőközpontú szemléletek is, merthogy... - sok okból.
    Írogattam már saját példámat, húsz éven át én is úgy gondoltam, hogy akkor tudok legnagyobbat előrelépni, ha a hangdoboz a hangsúlyos elem. Ezután volt tíz évem elvi forrásközpontúsággal. A legutóbbi tíz évem azonban elvi erősítőközpontúsággal telt, alig mögéje hagyva a forrás szerepét, és ha ez a kettő jó, akkor a hangdobozzal már "könnyű" dolgom van. A kábelezésem meg úgyis az ami, azon nem kell tipródnom.
    Ezek persze csak elvek, a gyakorlat többségünknél esetleges, mivel többségünknek nincsenek meg a pénzforrásai, hogy elvi alapon vásároljunk. De a "leggyengébbet" is rendszerbe illesztjük, nem láncba.

    [ Szerkesztve ]

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz #71562240 #1725 üzenetére

    Ez inkább csak szavakon rugózás, rendszer vagy lánc, én ugyanazt értem alatta. A szoba akusztikája is a része az egésznek, nem mindegy, a könyvespolccal takart falú, másikoldal üvegfalú nappaliban próbálom ki a motyót, vagy a padlószőnyeges, pihepuha mozihelyiségben a pincében, vagy a hálóban totál normál tégla + vakolat + festés minőségű sztenderd helyen.

    Minden számít. Minden. De mindig van leggyengébb láncszem és ahogy az ember feszíti a rendszer határait (minőségben egyre többet és többet akar), el fog szakadni valami valahol, azaz kevés lesz már abban a környezetben az adott elem, ami korábban jó volt oda.

    De lehet más analógia is, kicsit mintha EQ tolópotikat tolnánk felfele. Először egyiket. Aztán másikat. Harmadikat. Végül mindegyikkel kapunk +1 egységnyi akármit is (nevezzük itt és most minőségnek). Oké. Működik. Megint fejlesztünk valamit, az annak megfelelő poti kap +1 tolást megint. Megjön a kívánt plussz. Tolok a másikon is mellette, egységes hangzásért ugye. Siker. Tolok a harmadikon és megakad. Abban és ott csak ennyi volt. Ő máris egy leggyengébb láncszem.

    Rendszer, vagy láncszem, attól függ, ki mit helyez a rendszer szóba mint fogalomba és mit láncba. Nálam még lánc, de kibékülök bármilyen terminológiával is, mindaddig, míg nem veszítem a fókuszt szem elől, hogy egyben is kell ugyanúgy nézni az egészet, ahogy részleteiben az egyes elemeket. Mert a múltban ez volt a hiba, hogy mindenki fókuszált egy adott részletre, de összességében nem látta a nagy képet. A ló másik oldalára sem szeretnék átesni, hogy rendszerben látok mindent (hmm ez amúgy olyan menőn hangzik, lehet megtartom a szót) :D, miközben elfelejtem, hogy a csövim damping factor-ja a béka segge alatt és nem biztos, hogy a pofás kis mélysugárzómhoz ő a legjobb megoldás oda.

    Szóval tudni kell rá-zoom-olni is egyes elemekre, precízen megnézve, meghallgatva, majd ki-zoom-olni és egészében tekinteni a dolgokra.

    (Igazából egyetértek Veled, csak a rendszer vs. lánc .....)

    Apámnál most történt karácsonykor amúgy forrás csere, a régi Technics CD játszóját kicseréltük egy külső DAC nélküli Raspberry Pi-re (Volumio). És a Pi elég trének mondott saját analóg kimenetéről zenélve az öreg mint egy kisgyerek pislogott, hogy úristen, mi történt, ez hogy szól. Én sem hittem el :D hogy egy hulladéknak titulált Pi kimenet így megver egy anno jónak, ma inkább vacaknak mondanám, Technics DAC-ot. Azóta már persze jön a DAC is rá, de nagyot néztünk. Ő ugye nem kütyüzik, nem buzul, csak hallgat, a füle még jó + zenél zongorán, orgonán otthon, de mikor megláttam, hogy még mindig a gyerekkorombeli kütyük a polcon és azokkal mókol, egy ősrégi mainstream szettel, pfuj. A Pi-re meg mintha kicseréltük volna a magasakat :D úgy, hogy mindig azokat okoltam anno a függönyös, tompa hangért. :D :N DAC basszus. Szarral etettük 1996 óta az egész rendszert ...

    [ Szerkesztve ]

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • perempe

    addikt

    válasz dgyuri0123 #1690 üzenetére

    Mahler 1 (BFZ, Grammy jelölés)
    Dvořák 9 (Malaysian PO, BIS - az AVX fórumban egy MTA tag ajánl6ta, akit kitiltottak)
    Trondheimsolistene - In Folk Style (a Holberg-szvit az egyik kedvencem, szintén Grammy jelölés)
    Csajkovszkij ötödikből kéne vmi etalon.

    kapok fekete pontot, ha meghallgatok egy régebbi Walter, Wand vagy Furtwängler felvételt?

    [ Szerkesztve ]

    * Brahms: 4. szimfónia *

  • Ear001

    addikt

    válasz RetepNyaraB #1701 üzenetére

    Most a Müpa nagyterméről van szó?

    Érdekes amit írsz, nekem a legjobb hangzásélményeim valahol az ötödik sor közepén voltak, amikor tényleg rendesen be volt állítva az akusztika. Amin még kísérletezni kellett volna (rászánni pénzt, hogy rendesen befejezzék a munkát Russel Johnsonnal, de hát ahogy azt megcsinálták, pontosabban szétlopta a Demján féle csapat, nem csodálom, hogy ez is elmaradt. ), meg érteni hozzá és használni az akusztikai elemeket. Meg kell hozzá zenész is, aki nem ijed meg a saját játékától, amit másképp hall.

    Nekem volt szerencsém többször is ott lenni, amikor a beállításokat, belövést végezték, szerintem az a terem zseniális.

  • Ear001

    addikt

    válasz Dißnäëß #1726 üzenetére

    "De lehet más analógia is, kicsit mintha EQ tolópotikat tolnánk felfele. Először egyiket. Aztán másikat. Harmadikat. Végül mindegyikkel kapunk +1 egységnyi akármit is (nevezzük itt és most minőségnek). Oké. Működik. Megint fejlesztünk valamit, az annak megfelelő poti kap +1 tolást megint. Megjön a kívánt plussz. Tolok a másikon is mellette, egységes hangzásért ugye. Siker. Tolok a harmadikon és megakad. Abban és ott csak ennyi volt. Ő máris egy leggyengébb láncszem."

    Ja, csak itt olyan potikkal játszunk, amit nem csak le meg föl, hanem még vagy harminc irányban tudunk húzogatni, ez amikor egyet egy irányba elmozdítasz, megy vele az összes többi is.

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz Ear001 #1729 üzenetére

    Természetesen, csak na... analógia. (Lehet szar volt) :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • dgyuri0123

    nagyúr

    válasz perempe #1727 üzenetére

    Köszi, "utánajárok"...

    Miért kapnál fekete pontot? :) Ha 70 éve maghalt és szeretted, azt hallgatod tőle, ami fellelhető. Én is hallgatok 50-es évekbeli Jazz-t. Korábbiakat azért nem, mert elég sokat változott az ízlésem az "akkori" stílusokhoz képest. Ma egyre jobban befigyel a pszichedelikus/fúziós jazz is.
    Érdekes, hogy pl. Oscar Petersont sosem szerettem igazából, pedig ő egyfajta etalon lenne, de nekem sosem mozgatta meg a fantáziám a zenéje... meg még van pár ilyen "elhajlásom". :)

    "csak a zene van"

  • Ear001

    addikt

    válasz Dißnäëß #1720 üzenetére

    "Verdi Requiem - csakis Karajan. [link] Megy, mint állat :) Basszus, ha élne az öreg, uh. Nem kéne kétszer mondani neki, hogy most lőjünk már egy vegytiszta Hi-Res Audio felvételt, felvevő mikrofontól lejátszó DAC-ig 24 biten (keverve magasabbon nyilván), 88.2 KHz-en.."

    Igen, van és volt az a pénz, jóóóó sok pénz, amiért a nevét adta műszaki dolgokhoz. Szerintem ő benne lenne, ha most megjelenne egy kiadó az UltraPure felvételekkel, ahol a zenekar feljátssza az összes hangot, majd a keverésnél ezekből szépen összerakják a művet... Vagy ez már régen így működik? ;] Van még felvétel, ahol 6-8 hangnál hosszabbat játszik a zenekar?

    Őszintén engem az a Karajani reloaded egyáltalán nem érdekelne, én azt a világot sírom vissza, amikor egy karmester azt mondta, hogy na most összeállt egy darab, most tessék jönni és felvenni. Jó karmester, jó zenekar, összeérett előadás, minimális technikai mismásolás és hadd szóljon. Nem véletlen, hogy mondjuk a Reiner féle Living Stereo Bartók lemez ma is referencia tud lenni sok tekintetben. Ja, és én ezt ajánlom belépőnek a komolyzene világába, több barátom is ezzel kezdte klasszikus zenei gyűjteményét, itt minden hangnak súlya van, ha nem vagy beszarva az első taktustól kezdve, várva a feloldást, ami (vigyázat spoiler) nem lesz, akkor tényleg nem érdemes komolyzenével bíbelődni.

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz Ear001 #1732 üzenetére

    Ebben nem értünk egyet, Karajan körül van/volt egy nagy hype, de ő tipikusan nem egy megasztárocska, aki kiállt a zenekar elé botfüllel, botlábakkal, hogy akkor csináljunk valamit, se nem az, akit csak azért, mert neve lett, egyből menő ekézni, hátha akkor okosabbnak tűnünk a többieknél. (Most nem rólad feltételezem ,csak sokan járnak így)..

    Az ízlésről meg nem nyitunk vitát. ;)

    Nekem gyűjteményem van tőle, sajnálom, hogy fele LP, fele flac és anno nem állt rendelkezésre olyan szintű eszköz, rögzítés, ADC, stb, mint ma. :( De hogy megszerettette velem a klasszikus zenét, az biztos.

    Az ő miniatűr "mását" láttam abban a karmesterben is, aki anyámékat vitte éveken át (fater basszus, anyám szoprán), kijutottak egy barcelonai nemzetközi kórusversenyre és díjat nyertek. Iszonyú kemény meló, de nem elég hozzá a fül, a zenei tudás, hanem a tekintély, a precizitás, az arcod rándulásából érezze a kórus és zenekar, mit hogyan a következő fél-1 mp-ben... Szerintem brutál volt a csávó (K), de mindenki azt hallgat, amit akar.

    Jó étvágyat :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz liszi70 #1733 üzenetére

    Nem.
    Csak jó.
    Szerintem.
    De nem etalon..

    Nem tudom, a Sony-Philips cseszte-e el, mert velük sokat kooperált és odavissza voltak ennek előnyei azért.. (meg hátrányai is, kezdeti DAC-ok borzalom).. vagy anno egyszerűen nem voltak képesek többre mikrofonnal, technikával.. Mégsem 2020.

    [ Szerkesztve ]

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • Ear001

    addikt

    válasz liszi70 #1733 üzenetére

    Nekem nem. Egyrészt Karajan miatt. Egy-két opera felvétel tetszik vele, de gyakran az az érzésem, hogy egy metronómot is felküldhettek volna helyette a színpad elé, :) de hát ízlésről nem nyitunk vitát. ;)

    Másfelől DG felvétel. Nekem ezek a legtöbbször kimértek, távolságtartók, szenvtelenek. Technikailag jók, zaj nincs, minden megszólal bennük, de nagyon ritkán ragadnak magukkal, vonnak be igazán a zenébe. Az összkép valahogy hiányzik nekem.

    De így vagyok sok mai német felvétellel is, legyen az akár jazz. Minden szól, hallom, hogy a basszgitár harmadik bundja kicsit kopott, de nem érdekel, mert a sok részletből nem áll össze az egész.

  • Dißnäëß

    veterán

    Bocs félre, mindketten rózsaszínek vagytok :D

    Szóval Ear001 (jó a neved ;) ) : most fülessel belenézve azért a Dies Irae és Tuba Mirum erős, az üstdob ahogy kell, odab**sz, a rezesek pedig gyönyörűen ércesednek fel, ahogy kell.. ez a része jóóóóóó, ez egy ilyen darab.

    A kórus "tompa" nekem, de ez jellemző akkor, mikor nem 20-an állnak ki, hanem 100-an, kitudja hol van mennyi mikrofon..

    [link] gagyi, de kábé. Azért flac-ból ütősebb, de az túl azon, hogy nem egy többszörösen agyontömörített valami (először 3sat mint tv műsor, aztán youtube, a forrás meg közben egy VHS, jobb esetben DVD, ami nekem is megvan, de hát az is tömörített).. még a mastering is eltér igencsak a CD és ezen video-s változatok között. De élet az van benne, ezt a szmötyit is képes vagyok újra és újra nézni :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz Ear001 #1736 üzenetére

    A metronóm és német precíz hatással (ha jól értelek) egyetértek. Én ezt hiányolom másban sokszor. (E meg már ízlés) :D ;)

    Amúgy ha már linkeltem egy Karajant, ugyanaz kicsit mégis máshogy :)
    Imádom. [link] De ezt még nem vettem meg. Itt már vannak emberhangok is, elkülönültebben, nem kórusmaszlag. Szóval Karajan nem kapott vmi jó mikrofonozást szvsz :( és ez sem apró kórus itt.

    Csak itt már megjelenik itt-ott egy hamisság. Tuba mirumból ordít, mennyire falsak.. [link] .. és ilyenkor megkérdezem azt, vajon hányszor próbálták el ezt és kinek volt vagy nemvolt füle ott és akkor, hogy ügyeljenek. Na ezért szeretem a precízet. Még ha "katonás" is néha :D

    Ja és itt is rohannak mint állat. De kórus meg üstdob jobb.

    Nehéz jót találni.

    [ Szerkesztve ]

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • #92251648

    törölt tag

    válasz RetepNyaraB #1701 üzenetére

    Bizonyára az én hibám, hogy szakmai beszélgetések során ragaszkodom a helyes szóhasználathoz, mert így van rá némi esély, hogy megértjük egymást.

    Mostanában divat lett a MÜPA akusztikáját firtatni, ami persze nem tilos, a közönségnek mindent szabad, de a kritikák többsége komoly tájékozatlanságot sugall. A Bartók terem akusztikája hangolható, módosítható az utózengési idő, állíthatóak a hangvetők. Ám úgy tudom, ezekhez nagyon kevesen nyúltak hozzá szaktudás, idő, szándék hiányában. Kocsis Zoltán rendszeresen állíttatta az akusztikát a darabtól és a zenekar összetételétől, ülésrendjétől függően. Halála óta egyre vastagabb por fedi a kezelő szerveket.

    A MÜPA és benne a Bartók terem is univerzális felhasználásra készült. Ha a beruházó, megrendelő, tulajdonos felvállalta volna a szűkebb tevékenységi palettát, akkor ahhoz jobban illő akusztikát is ki lehetett volna alakítani, azonban ez az intézmény fenntarthatóságának beáldozásával is járt volna, mivel Budapesten nem élne meg egy ekkora, kizárólag szimfonikus, nagyzenekari komolyzenét közvetítő intézmény. Mint mindenben, ebben is kompromisszumot kellett kötni, ennek ellenére a Bartók terem akusztikája a legjobbak között van hazai szinten, legalábbis a nézők szempontjai szerint (a zenészek kevésbé szeretik). A Zeneakadémia nagytermét szokás ellenpontként emlegetni, ám ott nagyon nem mindegy, hova ülünk. A földszinten kínszenvedés minden előadás, ellenben a középerkélyen elképesztően jól tud szólni minden. És akkor most lehet vitatkozni, hogy a MÜPA, vagy az akadémia sikerült-e jobban akusztikailag... de nem érdemes, mert a kettő tervezése között eltelt egy évszázad.

  • #92251648

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #1724 üzenetére

    "Mashogy mikrofonoznam az egeszet es pulton adnek a dolognak ugy, hogy az utana ket sztereo forrasbol is ugy szoljon, mintha elottem jatszananak."

    Kíváncsian várom a konkrét javaslataidat. De tényleg!

    (Pláne hogy quadro felvételből valóban nagyon kevés létezik.)

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz #92251648 #1740 üzenetére

    Na jó, ez az a pont, amikor nem szabad se felvenni, se lecsapni a lasztit, kb. nem ezért jöttünk ide, hogy kié a hosszabb :D .. De ha megfizetsz, nagyon szívesen adok konkrét javaslatot, csak ingyen ne várd ..

    Mindig elgondolkodom, amikor masterelés előtt rendelkezésre áll xy pop zenekarnak a multitrack szalagja (lásd mondjuk Metallica), hogy multitrack technikától függetlenül nem lehetett volna-e annakidején egy komoly produkciót még több sávban felvenni, még több mikrofonnal, anélkül, hogy egy adott XY márkájú multitrack tape eszközhöz kötöttük volna, hanem e korláttól megszabadulva kb. mindegyik mikrofont vesz 1 szálat, mono tape és ezeket őrizzük meg az utókornak, aztán ezekből, azaz ezek első gen-es másolataiból mindenki úgy keverne magának sztereót vagy multichannel-t, egy vagy több analóg keverőn, ahogy akar. Már akkor is, annakidején is, most meg ezeket kellene csak jó minőségben digizni és digitálisan is keverni-masterelni akár.

    De vagy az volt, hogy eszükbe sem volt vagy 20 mikrofont elhelyezni 2-3 iszonyú drága és böszme nagy multitrack géppel a háttérben, vagy nem adta ki az agyuk, hogy amúgy "olcsóbb" (értsd jól azért) mono tape-ekkel meg lehetett volna lépni ugyanezt a malőrt. És akkor most nem szólna egy nyolcvanas évekbeli felvétel (!!) úgy, ahogy ..

    Ez kb. az, amikor bementem vagy két éve egy orgona estre a Deákon a luteránus templomba és a hallgatósággal közölték, hogy felvétel készül. Oké, nem köhögünk, inkább megfulladunk. Értem. Hááát, nem az évezred felvétele volt szerintem, bár az orgona és a templom echo-ja totál más környezet, de hogy arra is szántam volna több mikrofont, rengeteg mindent meg lehet (és kell) utólag oldani úgy, hogy az sztereóban otthon kiválóan szóljon.

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • RetepNyaraB

    veterán

    válasz #92251648 #1739 üzenetére

    Oké. Nem veszem magamra annyira a burkolt kritikát :DDD
    mert megnyitása óta ott vagyok a színpadon, pontosan ismerem az állíthatóságot, a lehetőségeit, meg azt is, hogy vért hugyoztunk az első években, mert nem volt szakember, aki képes lett volna önálló döntésekre az igények alapján. Ott maradt a kész projekt 4-5 előbeállítással, melyek annyit értek, mint az egyszeri MediaMarktban a "hangbeaállítás", mikor benyomják a "lúdneszt" és koppra tolják az összes potit :W
    és a vezérlő arcok nem nagyon voltak kooperatívak. Mára relatíve kialakult ennek a kultúrája, ha elég agresszív vagy, mint előadó és ismered a lehetőségeket is. Különben jön a kettes preset :(((
    Ennek fényében persze igazad lehet és Ear-nek is; biztos én voltam rosszkor közönség. Simán belefér.

    Azt is készséggel elismerem, hogy a Bartók terem akusztikája amúgy remek. Én a méreteivel nem vagyok kibékülve és a méretekből adódó személytelenséggel (Számomra. Erről nem folytatok vitát.). Ilyen szempontból pl. a pécsi Kodály terem, vagy pláne (!) a felmerült ZAK nagyterem egy egészen más élmény előadóként és közönségként is. Ezek talán picit már kicsik az ezrek szimfóniájához (a ZAK nyilván, mégis minden szart beraknak oda is, amit nem kéne), többi máshoz meg jobb. S nem azért, mert jobban szól, hanem mert ott szaga és frekvenciája van az előadásnak számomra.

    [ Szerkesztve ]

    "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

  • #92251648

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #1741 üzenetére

    Érdekes, amiket írsz, mivel a hifisták jellemzően kevesebb mikrofont szoktak követelni.

    A Metallica-s példádat, kérdésedet nem értem. Mire adna megoldást, ha egy gitárt több sávon rögzítünk? (Amúgy szoktunk, de ennek más oka van, ezért nem keverném ide.) Ki keverjen magának egyedi anyagot? A felhasználó? A zenekar tagjai? Popzenében hallottam már ilyen kezdeményezést, hogy külön sávon hagynak egyes hangszereket, éneket, aztán otthon lehet vele játszani, de tudtommal elhalt az ötlet. Ipari szinten is létezik az eljárás, ezt nevezik remixnek, mikor az eredeti (analóg vagy digitális) multitrack anyagot újrakeverik.

    Masteringre minden esetben készre kevert, tehát jellemzően 2 sávos anyag kerül. A sok sávval dolgozó keverés (mixing) egy másik folyamat.

  • #71562240

    törölt tag

    válasz Ear001 #1728 üzenetére

    Építésszétlopásiügyileg lásd még az ugyanazon csapat építette Nemzeti Színház itt-ott-amott gipszkarton falai... - függetlenül attól, hogy ott akusztikailag már a tervezés is eleve népnemzeti lett.

  • #92251648

    törölt tag

    válasz RetepNyaraB #1742 üzenetére

    Más muzsikusok is hasonlóan nyilatkoznak a MÜPA-ról. A színpadról nagyon rideg, érzéketlen, szinte légüres tér, ahol nagyon nehéz játszani, nem is nagyon hallják egymást a zenekar tagjai. E szempontból az akadémia sokkal szerethetőbb számukra. Ez egy teljesen érthető gondolatmenet, ám az intézmények profit-érdekelt vállalkozások, a közönség kiszolgálására és számának maximalizálására törekszenek. Zenészként nekem is klubkoncertek voltak a kedvenceim, de azokból nem lehet megélni. Sajnos.

    A MÜPA műszaki stábja sajnos nem ér fel az intézmény színvonalához, nagyjából egy közepes színvonalú fővárosi színház szintjén van. Én is dolgoztam ott egy ideig és pont úgy éreztem magam, mint a zenészek a nagyterem színpadján. Néha attól féltem, valamelyik kolléga kettétörik merevségéből következően.

  • perempe

    addikt

    válasz #92251648 #1745 üzenetére

    állandóan megijedek, ha elmegy valaki mellettem a Zeneakadémia nagytermében, azt hiszem, hogy egy csorda volt.

    hangzás szempontjából a oldalerkély jobb a Zenekadémián, mint a Müpában.

    * Brahms: 4. szimfónia *

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz #92251648 #1743 üzenetére

    Hmm. Valszeg ha rendelkezésemre állna mikrofononként 1 szalagnyi anyag, mondjuk egy 24 bites (bőven sok az is) 88.2-es PCM-be átdigitalizálnám, én a sztereóra lehozás előtt belenéznék, melyik mit tud, kellhet-e egyénileg szűrni (vagy úgy hagyni) valamit, aztán pakolnám össze egy 32 bites domain-ben az egészet, egyengetném ki (valamennyire valszeg kell) és csak ezután keverném le sztereóra, ott pedig már csak a nagyon végső finomítások. De ennyire mélyen nem mentem bele, csak ma már annyi mindent látni-hallani, én pedig szeretek nemszokványos utakat járni.

    Szerintem kell a sok mikrofon, de nem direkt módon, hogy jobb legyen a sztereóm, hanem hogy nagyobb mozgástere legyen a sztereósító folyamat előtt a hangmérnöknek játszani azzal, mit hova tesz mennyire. Nem feltétlen csak arról beszélek, hogy kilóg egy hegedű és ha minden egyes hegedűn lenne mikrofon és hozzá tartozó track-em róla, akkor ki tudnám őt azonnal korrigálni, mert akkor nem feltétlen azt a felvételt eredményezné a sztereó, amit játszottak a színpadon :) (= nem lenne hiteles), de mégis jelentene akkora mozgástér-többletet nekem, hogy ne egy multiplexelt anyagon nyúljak egy paraméter mentén hozzá dolgokhoz úgy, hogy az a többit is elviszi (hiszen mixelés után már együtt mozog minden), hanem szelektíven tudjam azt az adott hangszert, éneket, akármit, módosítani. Az más, hogy lehetne csalni és korrigálni rengeteg mindent, de én a műhibákat benne tartanám, a hitelesség miatt, viszont azt, hogy esetleg egy üstdob nem ráz velőt, amikor élőben velőt rázott mikor ott voltam, azt simán korrigálnám és adnék neki, azon az 1 sávon mélykiemelve még mixelés előtt, így mondjuk a környékén szóló nagybőgőt nem fogom érinteni, mert az meg pont jó ahol van.

    Ennek primitívebb verziójára képesek lehettek volna elődeink is simán. Jó, kevesebb lehetőség analógban jópár dologra, de ki lehetett volna küszködni pár sokkal jobb felvételt is, emlékezetes előadásokról.

    A létező legutolsó dolog hifistaként arra gondolni, hogy sztereó mikrofonnal vegyek fel egy nagyprodukciót. Tudom, hogy a fülemet úgy éri, ott éri, ott kéne elhelyezni, ahol ülök, satöbbi, DE ...

    (És a kettő amúgy nem zárja ki egymást, time-domain korrekciót is beleértve lehetne olyan anyagom a produkcióról, hogy a marék mikrofon marék 24/88.2-es digitális track-je plussz a nézőtéren az állványra a fülem magasságában elhelyezett sztereó mikrofon +2 sávja és akkor ebből gyúrni valamit) :)

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz perempe #1746 üzenetére

    Lehet csak én vagyok bolond, de oldalerkély Müpa, Messiás, mind a három megvolt tavaly, ismerőssel.

    Ha szemben állunk a produkcióval, akkor balfent.

    Annyira de annyira gyönyörűen jött fel a túloldali (jobbolali) csellók hangja és mélye, hogy a könnyem kicsordult :K hiszen általában pont ez hiányzik sokszor, a test, a mély... (anélkül, hogy loudness hívő lennék, mert utálom). Szóval .. gyönyörű volt hallani. Nyilván a szopránt meg buktuk, nem igazán jött arcba :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • #71562240

    törölt tag

    Mint közönség én jobban szeretem a MűPa Bartókot, mint a Zeneakadémia Nagytermét. Bármelyikben bárhol ülve jobban szeretem a Bartókot - függetlenül attól, hogy ha rajtam múlik, a zsöllye közepére veszek jegyet mindenhol (kéretik most a zsöllyét a szó gazdag etimológiájának olyan értelmében venni, miszerint a színpaddal szemben lévő földszinti nézőtér egésze, köszönöm). A Nagyterem nekem kicsit túl "prezenszes", hehe.
    De ami a lényeg: nem egymáshoz érdemes hasonlítani a kettőt, mert két totálisan másfajta és más méretű terem. Hagyján a korkülönbség, a méret és az alakjelleg annyira más, hogy nem egymással vetendőek össze, hanem magukhoz illővel. Hát még a zenészek számára.

  • #92251648

    törölt tag

    válasz Dißnäëß #1747 üzenetére

    Hmmm. Hmmm. Nagyjából így zajlik a hangfelvételek készítése sok évtizede, szóval nyitott ajtókon kopogtatsz.

Új hozzászólás Aktív témák