- Programozás topic
- Anyagi katasztrófára figyelmezteti az Apple-t a brit média
- Mobilinternet
- Linux - haladóknak
- Apple TV+
- Bocsánatot kért az Apple, mert nagyon mellélőtt a legutóbbi reklámjával
- Aliexpress tapasztalatok
- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- WordPress tartalom kezelő rendszer (CMS)
- SkyShowtime
Új hozzászólás Aktív témák
-
Üdv!
Világvége álmom nekem is volt, de ezt már egyszer leírtam.
Tegnap reggel újfent szörnyűt álmodtam, előtte való nap ugyanebben az időpontban egy szép, heroikus fantasy álmom volt, várostrom sárkányokkal színesben, zenei aláfestéssel. Full látványos volt.
De a mostani álmom... Eh. Azt álmodtam, hogy Afrikában egy kiszáradt vidék közepére ENSZ vagy UNICEF küldöttség érkezett, hogy segítsen az éhező gyermekeken. Nagyon későn érkeztek, és már csak annyit tehettek, hogy az emberség utolsó jeleként emberi módon búcsúztatják el a gyermekek földi maradványait. Rég láttam már ennyi hullát egy halomban. Durva és szörnyű volt. Nem is tudom, melyik volt a rosszabb, a gyermekek kegyetlen sorsa felett érzett szívfájdalom vagy a sok halott és bomló test látványa.
Aztán már egy másik helyszínen életem kedves tárgyai között próbáltam rendet rakni, és a sok cucc közé bekeveredett egy daru darabokra esett teteme is. Sehogy sem tudtam úgy a szemétbe dobni, hogy a régi cuccaim közül ne keveredjen valami vele együtt a szemetes zsákba. Idegesítő volt a darutetemmel szórakozni.
Végül valaki el akart adni nekem egy full extrás autót, holott erre álmomban sem volt pénzem és különben is kék furgont vezettem. A valóságban nem tudok vezetni.
Kusza álomsorozat volt a reggeli, a legütősebb része a halott gyerekek voltak.
Tegnapelőtt újfent szárnyam nőtt, de ezúttal a megszokott könnyű, ezüst helyett, borzas fehér tollakkal borított nagy szárnyaim sarjadtak ki. Persze tudtam repülni velük.
Három nappal ezelőtt meg egy dombon égig nyúló fák nőttek, és én, mint valami kerge varjú keringtem a törzsük körött a domb felett, ezúttal szárnyak nélkül pusztán akaraterővel.
Viszonylag könnyen felröppenek álmaimban, és csak ritkán lep meg a tériszony. Azonban van olyan, hogy túl magasra szállok, és elfog a félsz. Egy bizonyos magasságnál már ijesztő a szabad akaratból vagy akár szárnyakkal történő röpködés.
Mostanában tornádók nem romboltak álmomban és élőhalott ''barátaim'' sem kedveskedtek öncélú baromkodásaikkal. Ez azóta van, hogy a hóhérok közül egy megszívta, és egyszerűen zsíros masszává olvadt szét. Az öreg hóhér meg ezt látva dühödten eltakarodott. Az élőhalott inkvizítort sikerült az élő, öreg papnak bezárnia, egyelőre még nem szabadult ki. Azonban nyugtalanító, hogy egyre több olyan álmom van, ami kapcsolatos okkultista szertartásokkal, holott ilyesmivel nem foglalkozok és vallásos sem vagyok.
Kezd elegem lenni a tudatalattimból.
És mi a fenének bóklászok ismét a színházépületben? Mit keresek az álmaimban létező színház falai között? Egyébként itt kapott végzetes sebet az élőhalott hóhér inas, be akart kerülni az elegáns körbe, de a hely nem szívlelhette és kilökte magából.
Nyomasztó és bizarr álmok tekintetében élvonalbeli álmaim vannak. Sajnos.
Oké, kinek voltak még igazán durva álmai?
Ui.: Egyik csúcstartóm, az, amikor egy kis kaliberű lőfegyverrel halántékon lőttem magamat, ezután a padlóra rogytam, és éreztem, hogy bal oldalt valami meleg folyik le, és mintha huzat járna ott, közben nem éreztem a szívdobogásomat, csak valami zúgás erősödött a fejemben, miközben még hallottam a külvilágot, de úgy, mintha víz alá merültem volna, és aztán kész, vége. Felébredtem.
Ui2.: Ma megyek először pszichológushoz. Kezdek begőzölni.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
#272
Algieba
őstag
Nowhereman
#271
válasz
Nowhereman
#271
üzenetére
Oké, felveszem a kesztyűt. Akkor is én álmodom a legnagyobb baromságokat ebben az országban! Hülyeségben verhetetlen vagyok, és sértve érzem magamat, ha valaki azzal jön, hogy ő még vadabbakat álmodik. Ejnye. A profi sületlenség összehordó én vagyok.
Ezt übereld, ha tudod!
(A bőség zavara, a naplóm tele idióta álmok leírásával.)
Na, ez jó lesz.
Annak idején agyamra ment a Vampirehunter D.
Le se tagadhatom. Imádtam. Azonban a fan-álmok még jobbak, mint az elmémet felpörgető alkotások.
2004.április.19.
''Olyat álmodtam, hogy azt hittem ketté áll a szemem! Vámpírok minden mennyiségben, köztük a mindig ellovagoló, de ezúttal átkozottul meggyepált D-vel. A sztori egy eléggé őrült világban játszódott, ahol az emberek igencsak féltek a vámpíroktól és bár már nagyrészt kiirtották az éjszaka rémeit, mégis frász törte ki őket, ha megemlítettem nekik a rémeket.
Egy dekadens városba, ami ismét Rómára emlékeztetett engem, egy különös ember érkezett, aki a Panteonban átalakult égi lényé és eleven tűz borította be.
A város felé lovagolt, egyszer már elhagyott, hűséges hölgye kíséretében a vámpírvadász. Melléjük szegődött egy falusi, aki elmondta, hogy ezen a vidéken már nem élnek szörnyek, mivel a város ura mindet elpusztította, és hogy D jobban teszi, ha elmegy. Az égen körözött óriási keselyűként az aranyos fényű alak, aki egyből észrevette D-t és megtámadta. Szegény főhőst végigkergette a fél vidéken, mire D bemenekült a lángoló férfi elől egy csűrbe. Teljesen kivetkőzött magából, egészen vámpír lett. Leszakadt róla a köpönyege és ruhájának felső része (láthatóvá lettek formás izmai), és hát egészen ijesztően nézett ki a fájdalom hatására. Egy kisgyerek odament hozzá, hogy megkérdezze nincs e valami baja a „bácsinak”. D majdnem megölte, de inkább elküldte azzal, hogy most veszélyes az ő társasága. A falusiak meg jöttek, hogy vasvillával, fejszével, kapával ellássák a baját a szörnynek, de lóháton loholva időben megérkezett D szíve hölgye és kimentette hősét a bajból, amik itt nem értek véget, mert olyan vidékre tévedtek, ahol viszont rengetek szörny élt! Lidércek, szellemek, démonok, élőholttá vált, bolyongó vámpírlelkek és egyéb förmedvények, akik örömmel készültek elintézni az eleven lányt és félvámpír szerelmét. Elképesztő mészárlás vette kezdetét, és én csak néztem a szörnyshow láttán!''
Öhm, hiába tagadnám vonzódásomat a darkos, félszörny, izmos pasik iránt.
Azonban a lényeg annyi, eme álom is káprázatosan nézett ki. Sokkal izgisebb testközelből követni az akciót, mint a moziban ülve nézni a vásznat. A moziban az ember passzív szemlélő, míg az álmaimban a szereplők mögött, mellett loholok, vagy bennük vagyok.
Imádok álmodni! Annyi mindent átéltem már, születést, szülést, öltem és megöltek, szálltam és zuhantam, felfedeztem az űrt és az óceánok mélyét, idegen fajokkal találkoztam, láttam a múltat, a jövőt, tenyerembe vettem egy csillagot, és még sorolhatnám.
Gyerünk! Komolyan érdekel, hogy Te mennyire vagy álomúr.
Még hogy Disney-matinék az álmaim...A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
#279
Algieba
őstag
Nowhereman
#276
válasz
Nowhereman
#276
üzenetére
Eh, akkor te nem vagy álomúr, hanem egy zsarnok vagy, aki öncélúan rombol az álombirodalmában.
Mond, nem érzed úgy, hogy a valóságban korlátozva vagy?
Volt egy álmom, egy kisgyerek nagyon magányos volt, és fehér barikák voltak a játszótársai. Szerette a barikat, csak azok nem voltak túl értelmesek. Azt kívánta, hogy bárcsak az állatok is olyan okosak lennének, mint az emberek.
Az eredmény, egy felsőbb hatalom teljesítette a kérést, és az állatok lemészárolták az embereket. A gyermek is alig menekült meg az egyik feldolgozóüzem lézerkései elől. Kimenekülve a vérszagú, forró üzemből, havas gyárudvarra futott ki. Egy vonatszerelvény vagonjai telis tele voltak szétvágott testekkel. A gyermek elkapta a fejét a látványról, így nekem sem volt alkalmam leesett állal szembesülni az iszonnyal.
A gyermek megfordult, feléje közeledtek a ''kedves'' fehér birkái, kiknek véres volt a gyapja és a tekintetük ridegebb volt a hókristályoknál.
Gyerekmesék... Na, tessék engem még sértegetni. Kezd elborulni az amúgy is elborult elmém.
Vagy ahhoz mit szólsz, amikor lazán levágtam a fél lábfejemet, tizes szögeket ütöttem a lábszáramba, elvágtam a saját torkomat, megettem egy csóró emberke belső szerveit (és élveztem, mert éppen nem ember, hanem szörnyeteg voltam), és az élőholt bagázsról nem is szólva, kiknek látványa... Ilyen rohadt alakokat még zombifilmekben sem láttam. Túl valóságos a bomló testük egy mozifilmhez mérten... Brrr, de utálom őket.
Az egyik legrosszabb érzés, ami végigjár az álmaimban az iszonyattal kevert tehetetlenség. A kisgyerek és a birkák álmomban átélhettem. Amit elfelejtettem beleírni, hogy a vagonok felett átnézve látta a távolban a város romjait, kesernyés füst terjengett felette... Az a szag, a hideg, a testrészek, a birkák rideg tekintete; olyan fájdalom szorította össze a szívemet, melyhez mérhetőt a valóságban még keveset éltem át. És a gyermek is meghalt. Megölték az egykori játszópajtásai.
A szimpla fantasy is tud nagyon látványos lenni. Itt nem az erőszakról és a bizarrsági szintről van szó, hanem az álom minőségéről. Egy filmszerű álom minőségi cucc. Tudsz ilyet?A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
válasz
.volkovy.
#280
üzenetére
Az írás kemény meló. Nehezen haladok a megtanulásával.
Éppen a 4. regényemen dolgozok.
Jó lenne magasabb szintre emelnem a zsigeri eredetű íráskészségemet. Meg jó lenne, ha jövedelmezőbb lenne az alkotás, mert az agy táplálásához sok energia kell...A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
válasz
.volkovy.
#283
üzenetére
Oh, közkeletű tévedés, hogy a művészek szenvedve alkotnak.
Hidd el, mindnek tele volt a hasa festés, írás, komponálás közben!
Hm, volt már úgy veled is, hogy nem fogott az agyad, és hiába szemeztél egy feladattal, nem sikerült megoldanod. Nos, ilyenkor az agyvelő fáradt és éhes. Pihenést és kaját neki, valamint oxigént. Lenullázott agy esetén alvás, evés, nagy séta a gyógyszer.
Gratulálni lehet, csak nem érdemlem meg. Kishal vagyok egy zavaros piacon.
Azonban, ha írásom tetszik, akkor boldog vagyok.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
válasz
.volkovy.
#286
üzenetére
A műveim nem olyanok, mint a rövidke fórumos sziporkáim. A hosszabb írásaimban fárasztó az, ami rövidben erénynek számít, az eleven és találó lírai képáradat. Nem javaslom elolvasásra a regényeimet. Esetleg apránként olvasva könnyebben befogadhatóak.
Kiméra, Aranyfüst, Moloch.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ennyire hosszú álomfolyamot még sosem sikerült megjegyeznem, és nem is számítottam rá, hogy eme nap hajnalán meglep egy ilyen maratoni álom.
Négy részes volt. A különlegességét az adta, hogy a négy álomban szerepelt a négy elem.
Levegő, tűz, föld, víz. AZ utolsóban a víz és a föld a mocsár helyszín miatt egyszerre volt jelen.
Értelmezhetetlen az egész, valami extrém fantasy egyvelegre hasonlított. Az agyam össze-vissza kombinálta az életem során látott hősöket és lényeket.
Voltak benne sárkányok, élőholt csontváz harcosok, Frodó és az egy gyűrű, Harry Potter, Shrek.
Azt hiszem, kész van az agyvelőm. Kifeküdt.
A második álomban meg az operaház fantomjának a sokadik verzióját hozta össze az agyvelőm.
Az első álomban egy széltölcsér, kisebb tornádó, jelképezte a levegőt. Majdnem megölt, mert port sodort magával. Poros, viharos szélben kissé problémás a légzés...
Elvitte a gyermekkor biztonságát jelképező paplant.
A második álomban az operaház fantomja, a fekete ember, egy haldokló férfi átkának(?), varázslatának az eredménye. Odadobta a nézőtérre testének egy darabját, mint valami gyújtóbombát, és tűz förgeteg hamvasztotta el az embereket. Azonban az épületben semmiféle kárt nem tett. A színpadon, a díszletek közé rejtőzött el a férfi ''szerelme'' és annak karjában a gyermekük. Sajnos, a férfi az átok kimondása előtt nem vette észre őt, és a varázslatnak kellett x számú emberi áldozat. Egy plusz fő volt, akinek megkegyelmezhetett a férfi. És ő a lányt választotta. A mágikus tűz elhamvasztotta a gyermeket, de a lánynak haja szála sem pörkölődött meg.
A lány nem gyűlölte meg az élőhalott, fekete hamu köpenybe rejtező szellemét a férfinak. A gyermek elvesztésére úgy gondolt, hogy ''a férfi adta, a férfi elvette''.
Álmomban (filmben, könyvben is) láttam már néhány verzióját az operaház fantomjának, de ennyire komoly, bánatos, erős kezdésű változata még nem volt. Az embereket elemésztő lángfolyam nagyon ütős látvány volt!
A harmadik álomban szerepeltek: Frodó, sárkányok, Harry Potter. A fantasy egyveleg, a záró, negyedik álommal együtt egy szabad ökörködése volt az agyvelőmnek.
A negyedikben egy mocsárba érkezett meg a Shrek szerű figura és egyből falni kezdte annak élővilágát, békákat, kígyókat, egyebeket.
Sajnos, az élőhalott csontváz harcosok nem számítanak ehetőnek, csak éppen potenciális veszélyforrásnak. Fel is tápászkodtak, hogy lekaszabolják a zöld szörnyet. A zöldike viszont nem rémült meg, összebogozta a sok-sok csontvázat és húzta kifelé őket a mocsárból.
Itten az ébredés mezejére lépett az agyvelőm, és egy nyújtózkádás közben meg is jegyeztem a sok-sok kaotikus álomképet.
Még volt néhány kiegészítő kép, de azokat már nem írom le. A leendő történeteim alapját képező jeleneteket megtartom magamnak.
Ez a feladvány! Mit jelenthet eme maratoni álomfolyam???A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
Le se tagadhatom. Imádtam. Azonban a fan-álmok még jobbak, mint az elmémet felpörgető alkotások.
Új hozzászólás Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen