A madarak tollaik legyezőszerű kinyitásával és visszazárásával változtatják szárnyuk alakját, így ügyesebben repülnek, mint a merev szárnyú drónok – számolt be a sciencenews.org a Science Robotics oldalán frissen publikált kutatásról.
Hirdetés
A tudósok megvizsgálták, hogy irányítják a galambok ízületei a szárnytollak mozgását, ennek alapján építettek egy robotgalambot, a PigeonBotot, melynek tollas szárnyai az eredetihez hasonlóan változtatják alakjukat. A kutatás eredményei alapján mozgékonyabb, gyorsabb légi eszközöket lehet alkotni – nyilatkozta Dario Floreano, a lausanne-i műszaki egyetem robotkutatója (ő nem vett részt a munkában). A tollas szárnyakkal a légi robotok zsúfolt helyeken, épületek között vagy erdőben szűkebb fordulásokat is végre tudnak hajtani, könnyebben navigálnak rossz légköri körülmények között. Az új robot segítségével ráadásul állatok nélkül lehet tanulmányozni a madarak röptének mechanizmusát.
A kutatók galambtetemek szárnyait hajtogatták és nyújtották, hogy megállapítsák, hogy alakítják a madarak a szárnyuk alakját. Kiderült, hogy a csukló- és az ujjízület szöge befolyásolja leginkább a szárny repüléshez használt tollait. A stanfordi kutatócsoport a madártestek tanulmányozásával szerzett tudás alapján valódi galambtollakkal és mesterséges ízületekkel építette meg a robotgalambot, amely változtatni tudja a szárnya alakját.
„Az is nagyon izgalmas ebben a robotban, hogy olyan manipulációkat végezhetünk a szárnyával, amit élő madárral nem tennénk – fűzte hozzá David Lentink, a Stanford biológus-mérnöke. A kutató többek között arra is kíváncsi volt, képes-e kormányozni röptét a madár bal vagy jobb ujjízületének hajlításával. „Az a baj, hogy akármilyen jó madáridomár is vagyok, nem tudom rávenni az állatot, hogy csak az ujját mozdítsa” – magyarázta.
[+]
Forrás: Science
Az irányítható robotgalambbal ez a probléma megoldódott: a repülési teszteken Lentink csapata megfigyelhette, hogy amikor a PigeonBot egyik szárnyának egyik ujjízületét mozdították meg, akkor döntött szárnyú fordulást hajtott végre – egyben elsőként bizonyították, hogy a madarak időnként az ujjuk mozgatásával kormányoznak a levegőben.
Lentink kutatócsoportja egy másik tanulmányában azt vizsgálták, miért nem alakulnak ki rések a tollak között, amikor a madár kitárja a szárnyait. Amikor a tollakat egymásra csúsztatták, majd legyezőszerűen kiterjesztették, azt találták, hogy a tollak eleinte könnyen elcsúsznak egymáson, majd egy ponton megakadnak. Elektron- és röngtenmikroszkópos felvételek megmutatták, a tollak felső lapján lévő apró horgok beleakadnak a másik toll alsó lapjának peremébe, amikor a kiterjesztéskor egymáson elcsúsznak. Ezek a mikroszkopikus horgok tartják egymás mellett a szárnyakat, hogy ne alakuljanak ki rések repülés közben.
