"Munkásabb" disztribúciók

Előző cikkünk kapcsán több név is felmerült, melyek nem szerepeltek összeállításunkban. Ezek nem csak terjedelmi okokból maradtak ki belőle, hanem azért, mert kifejezetten kezdők, áttérők („switcherek”) számára ajánlottunk a „disztrovilágból”. Most áttekintünk néhány szintén ismert nevet, melyek már – szubjektív véleményünk szerint – nem mind ajánlhatók feltétel nélkül a Linux-újoncoknak, de azért még nem is olyan bonyolult a telepítésük és személyre szabásuk, hogy a kísérletezőbb felhasználókat elriassza. Tekintettel arra, hogy bele lehet őrülni a rendelkezésre álló specializált Linuxok családfájába, továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy – legalábbis egyelőre – asztali rendszerekkel foglalkozunk.

Mivel a jövőben rendszeresen szeretnénk foglalkozni a Linuxszal, de a lehetséges témák tárháza szinte végtelen, szeretnénk olvasóink segítségét kérni. A cikk végén ezért elhelyeztünk egy szavazást, aminek eredményét felhasználjuk a sorban következő Linuxos cikkek tematikájának kialakításában.

openSUSE, a régi motoros

Többen hiányolták az előző cikkből az openSUSE-t, mely korábban, mielőtt a Novellhez került volna, szimplán SUSE Linux névre hallgatott. Akkor is és ma is az egyik vezető asztali Linux kiadás, mely ugyan több ablakkezelővel is kínál Live telepítőlemez-képet (GNOME, KDE) és még számos másikkal (pl. XFCE, Enlightenment, LXDE) használható, de legtöbb felhasználója főként a KDE-re támaszkodik. Aki tehát mondjuk, a Windows 7 ellenében kívánna állítani egy Linux rendszert, annak kézenfekvő választás lehet az openSUSE. A KDE desktop kezeli a minialkalmazásokat is – még több is elérhető belőlük, mint Windows 7 alá. Aki esetleg beleszeretett a Windows Vistában debütált látványos ablakváltó effektusba, az – ezen ne múljon – sokkal jobbakat is beállíthat KDE alatt, simán működnek.

Persze ma már nem elég a hagyományos kezelőfelületet a felhasználók rendelkezésére bocsátani, a KDE menüiben sokkal több beállítási lehetőségünk van, mint a Windows 7 gyári személyre szabási lehetőségei között. Egyik újdonág például, hogy a menüsor kompaktálható az ablakfejlécen elhelyezett menü gombba – ha helyszűkében szenvedünk a képernyőn, akkor ez nagyon hasznos lehet. Használhatjuk az OS X módszerét is, azaz a képernyő tetejére száműzhetjük az alkalmazás menüsortt. Persze mindkét funkció ki-be kapcsolható.

openSUSE

További újdonságok kerültek az openSUSE legújabb, 12.3-as kiadásába a Linux 3.7 kernel révén. Javult a RAID kezelés és már a RAID 10 is szerepel a rendszerben. Az UEFI teljes mértékben támogatott (x64 kódbázison), a Secure Boot viszont egyelőre kísérleti stádiumban van. Az alapértelmezett alkalmazások köre kicsit különbözik attól, amit a legtöbben Windows alatt megszokhattunk, azaz nem a multiplatformos szoftvereket részesíti előnyben a rendszer. A VLC Media Player telepíthető, de kapásból a Kaffeine játssza le a videókat, az általában ma már kedveltebb LibreOffice hasonlóképpen járt, telepítéskor nem kerül fel a gépre, az OpenOffice az alapértelmezett irodai csomag. Böngészésre pedig alapértelmezetten a Firefox szolgál.

Figyelemre méltó fejlesztés ma is az openSUSE, de Linux-újoncok számára nem a legkézenfekvőbb választás. A YaST telepítő igen terjengőssé vált az idők során, kezdők számára zavaróan naggyá nőtte ki magát, és a disztribúcióval együtt települő programcsomag tekintetében is vannak nála alkalmasabbak a kezdők kiszolgálására. Látszik, hogy van fizetős, támogatással kiegészített vállalati kiadása is, a Novell Linux.

Mageia, Fedora

Mageia – KDE kicsit jobban

A Mageia a Mandriva Linux (régebben Mandrake) ingyenes leágazása. A Mandriva és a Mandrake nagyon kedveltek voltak, mivel más disztribúcióknál fejlettebb médialejátszó képességekkel rendelkeztek már a kétezres évek első felében. A Mageia követi ezt az irányt, igyekszik a hétköznapi felhasználók kedvében járni, akár azzal, hogy választhatunk, hogy a tisztán nyílt forráskódú vagy a gyártói drivereket is tartalmazó változatot töltjük le (Európában utóbbi nem ütközik jogi akadályokba és lényegesen több hardverhez tartalmaz meghajtót.)

Mageia

Számos ablakkezelővel telepíthető a disztribúció, mi a KDE-t javasoljuk, mely jól bevált alkalmazásokkal szolgál és Windows felhasználóknak elég testhezálló. A Mageia fejlesztőinek nem kell szem előtt tartaniuk a nagy testvértermék érdekeit (nincs Mageia Enterprise), csak az otthoni illetve nem vállalati környezetben munkálkodók minél egyszerűbb boldogulása lebeg szemük előtt. Érdemes vele egy próbát tenni, ha más kiadások nem bírnak el mondjuk egy régi Dell laptop nem Linux-támogatott Wi-Fi adapterével.

Fedora – főleg vállalatoknak

Sokan lelkesek a Fedora kapcsán, mely egy valóban figyelemre méltó kiadás, gyakorlatilag a kereskedelmi Red Hat Linux ingyenes alapját képezi. Ajánlott ablakkezelője a GNOME, de letölthető LXDE, KDE és XFCE Live lemezkép is.

Nem egyedülálló, hogy egy disztribúció az x86 bázistól elszakadva más processzorarchitektúrákra is elérhető legyen, de a Fedora ezt többszörösen kínálja, van ARM, s390 és PPC változata is. Mi több, az ARM változat Raspberri PI-ra optimalizált változata önálló kiadásként, Pidora néven folytatja pályafutását.

Fedora

Telepíthető akár hálózaton keresztül is – ez is mutatja, hogy inkább hozzáértő linuxosoknak és vállalati alkalmazásra kézenfekvő választás. A fejlesztők például komplett 3D nyomtató támogatással, letölthető virtualizációs lemezképekkel igyekeznek a célközönség kedvében járni. Az otthoni felhasználók kicsit kevésbé vannak fókuszban, a GNOME nem annyira kézenfekvő a Windows felülete után, fejlesztése is lelassult kissé, és fontos kodekek (pl. MP3) sem ugranak fel automatikusan a rendszerre.

Knoppix, Arch

Knoppix, a Live nagymestere

Az első Live Linux CD épp a Knoppix műhelyéből került ki és teremtett ebből divatot, érthető módon: ma már szinte minden Linux kínál Live módot, azaz anélkül próbálható ki, hogy akár egy bitnyit változtatna a futtatására használt számítógép merevlemezein.

A fejlesztőnek, Klaus Knoppernek kezdettől az volt a célja, hogy minél több nyílt forráskódú szoftverrel ismerkedhessenek meg a rendszert kipróbálók, ezért aztán a Start menü meglehetősen kusza forrása a különféle alkalmazásoknak. Ugyanakkor már a telepítő CD is két GB-nyi programkódot bont ki a memóriába szükség esetén, a DVD pedig 8 GB-nyi szoftverrel teszi boldogabbá a kíváncsi felhasználókat. (A kicsomagolás röptében, automatikusan történik és természetesen csak az éppen szükséges modulok foglalják a RAM-ot.)

Knoppix

Ha valakinek jól esik, természetesen telepítheti is az alapértelmezetten Openbox ablakkezelővel elinduló rendszert, de ez nem célszerű, a Knoppix lényege, hogy próbálgassunk, kísérletezzünk eddig nem ismert szoftverekkel, anélkül, hogy azokkal eddig jól felépített és gondosan személyre szabott rendszerünket összekavarnánk.

Arch Linux – egy Linux-rendszerépítő kiadás

Sokan emlegetik az Arch Linux-ot, mint egy végső, letisztult, kiválóan behangolható megoldást, de alapban nem az, pusztán annak lehetőségét hordozza magában. Ugyanazok mondhatóak el róla, mint a többi, még patinásabb Linux törzs-disztribucióról, a Debianról vagy a Gentoo-ról, melyek szintén más Linux leágazások alapjaiként szolgálnak. A fent említett nevek egyike sem igazán alkalmas kezdőknek, de azok, akik tudják, mit csinálnak, nagyon nagy örömmel alkalmazhatják valamelyiket saját megoldás felépítésére.

Arch Linux

Általános célú, független disztribúció tehát az Arch Linux, mely a kódminőséggel és a modularitással hívja fel magára a figyelmet. Lényege, hogy mindenki pontosan olyan Linux rendszert rakhat össze magának, amilyet szeretne, mindenféle felesleges alapértelmezett komponensek nélkül. Itt a telepítő nem Live CD és nem próbálhatjuk ki a rendszert, pontosan azt fogjuk kapni, ami az előre elkészített install szkriptek alapján kijött, vagy amit a karakteres módban futó telepítővel összeállítottunk. Azért megrémülni nem kell, néhány éve a Linux disztribúciók többsége ilyen módon volt telepítendő – nem agysebészet tehát, de ehhez azért már nem árt tájékozódni, mielőtt friss linuxosként belevág valaki. Nem az áttérők rendszere, de ha valakiben már sok más Linux kipróbálása és az ezek során megszerzett gyakorlat után felmerül az igény, hogy sallangmentes és az általa szükségesnek ítélt modulokat tartalmazó rendszert telepítsen magának, az jó megoldásra lelhet az Arch Linuxban.

Azok, akik nem akarnak ennyire részletesen belefolyni az Arch lelkivilágába, értékelhetik az Antergos disztribúciót (leánykori nevén  Cinnarch), mely az Arch alapjait kombinálja a Cinnamon desktop modern megjelenésével (de más ablakkezelők is választhatók). A kezdők számára grafikus telepítőprogram teszi barátságosabbá ezt a rendszert.