A felvilágosítás nem elég

Ahogy azt a szerzői joggal foglalkozó cikksorozatunk első részében beharangoztuk, most az utóbbi hónapokban igen aktív Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány (ASVA) igazgatójával, Kálmán Andrással tekintjük át a magyarországi helyzetet. Első kérdésünk természetesen az előzményekben tárgyaltakkal kapcsolatos véleményére vonatkozott:

– Olvastam a cikket. Van egy filozófiája, amit kedvelek és van egy, amit nem. Nevezetesen, hogy a net birodalma a szabadságé lenne – ezzel nem értek egyet –, illetve, hogy a filmbarátok nem egyenlők a hivatásos kalózokkal – ezzel igen.

– Ugye továbbra is ez utóbbiak jelentik az ASVA célcsoportját?

– Az ASVA a kalózkodás és a kalózok ellen küzd. A fájlmegosztók azonban elkövetnek szerzői jogi jogsértéseket, így adott esetben fennakadhatnak a bűnüldözők hálóján.

– Jogi szempontból: a fájlmegosztók igen – a letöltők nem. Ez elvileg lehetőséget ad egy nagyon vékony pengén való egyensúlyozásra, kizárólag legális tartalmak megosztása révén.

– A mi felfogásunk szerint – bár jogdogmatikailag a magáncélú letöltés és másolás nem szerzői jogi jogsértés és így nem is bűncselekmény – a felhasználási jog nélkül terjesztett védett művek nem válhatnak legálissá csupán azért, mert azokat magáncélra használják. Ebbe a vitába azért nem megyünk bele, mert sem nekünk, sem a hatóságoknak egyszerűen nem kerül a látóterébe az, aki magáncélra tölt és másol. Ha azonban az így megszerzett mű hozzáférhetővé válik mások számára, akkor a jogi helyzet is más.

– Ez kétségtelen. Várható ebben a kérdésben törvényi változás? Követve mondjuk a svédországi példát, ahol most olyan törvényjavaslat készül, amely már a letöltést is büntethetővé tenné.

– Mi nem tudunk változásról, arról sem, hogy terveznének ilyesmit.

– Ha már Svédország szóba került: Az ottani hivatal vezetőjét, Henrik Pontent Svédország leginkább gyűlölt emberének választották, azóta fenyegető hívásokat kap, és hivatala virtuális és valós betörések célpontjává lett. Nem tartanak Önök is hasonlótól?

– Sajnos nem hiszem, hogy a népszerűségi listákon előkelő helyre kerülünk – miközben remélem, hogy a népszerűtlenségit sem fogjuk vezetni.

– Mégis, sokan azt olvassák az Önök fejére, hogy közhasznú alapítvány létükre – felvállalt céljuk az oktatás-felvilágosítás – meglehetősen militarista szellemben működnek, tájékoztatás helyett inkább ráijesztenek az emberekre.

– A tevékenységünk céljával kapcsolatban egyetértünk. Ez vonatkozik magamra és munkatársaimra, de a teljes magyar és nemzetközi filmes szakmára is. Merem remélni, hogy a warez-generáció is érti, mi miért történik, és mélységesen elítéli azokat, akik ebből pénzt csinálnak, nem is keveset. Ami a módszereket illeti, sajnos nem bízhatunk a felvilágosítás és nevelés gyors eredményeiben. A jogkövetés önkéntessége a kívánt cél, de a megelőzés – sőt, adott esetekben az elrettentés – is az eszközeink között kell legyen. Persze nem arról van szó, hogy a cél szentesíti az eszközt.

– Nem tudok nem belekapaszkodni az utolsó mondatába, és visszakérdezni: többször nyilatkozta – az otthoni felhasználóknak üzenve –, hogy munkatársai ugyanazokat a DC-hubokat nézik, mint a fájlcserélők. Önök milyen tartalmakat osztanak meg, hogy összejöjjön egy hubra való bejelentkezéshez szükséges 30-50 gigabájt?

– Erre a kérdésre nem áll módomban válaszolni.

Kézikamerázás

– Azt hiszem, ennek az egy rövid mondatnak így is lesz utóélete... De akkor váltsunk témát, és beszéljünk egy kicsit a filmekről. Kalózmásolatok esetén hogyan történik a kárérték megállapítása? Nemrégiben például egy miskolci fájlcserélő ügyében állapított meg a szakértő 43 és fél millió forintos vagyoni kárt. Ezeket mi alapján határozza meg?

– A kárértéket bejegyzett igazságügyi szakértők állapítják meg. A kezdeti kalkulációk az elmaradt hasznot és nem vagyoni kárt is tartalmaztak. Ezen azonban a bírósági gyakorlat sokat változtatott, jelenleg az adott filmre vonatkozó nettó piaci DVD-árak az irányadóak (lemezenként, letöltésenként), illetve mozinál, videomegjelenés előtt egy átlagos lemezár és egy átlagos család mozijegyköltsége. Az EU irányelve, „a szellemi tulajdon jogvédelmének érvényesítése a kibővített EU-ban” ezeket és a licencdíjakat is ajánlja majd figyelembe venni – az irányelv honosítása, a megfelelő jogszabályi módosítások előkészítése már folyamatban van.

– És mi adja ki a kárértéket a győri kézikamerás esetben, ahol a rendőrség közbelépésének köszönhetően egy befejezetlen cselekményről volt szó, tehát a filmet az illető még nem tudta illegálisan terjeszteni?

– A győri eset más. Jogszabályi háttere a kamerázás elleni fellépésnek van, a moziszerű felhasználás nem engedélyezi a videó/home entertainment felhasználást. A Btk. szabályozása pedig keretjellegű, szerzői jogi jogsértésről beszél anyagi haszonszerzés célzatával vagy vagyoni hátrány okozásával mint következménnyel. Ebben az esetben tehát a bizonyításnak kell megállnia, miszerint az elkövető a felvételt e célból készítette (volna). Sajnos nem ismerem a nyomozati anyagot. Sokat mondhat az illető otthoni filmtára, számítógépe stb.

– Tehát az okozott kárt nem a tetten érés közben rögzített film alapján határozzák meg, hanem az egyéb bizonyítékok alapján feltételezett illegális tevékenység függvényében?

– Pontosan.

– Magyarországon egyébként mi a jogállása a kézikamerás felvételnek? Tudjuk, hogy az USA-ban nemrég fogadták el azt a törvényt (Family Entertainment and Copyright Act), amely bűncselekménnyé minősíti ezt. Itthon mi az eljárási gyakorlat – ha lehet gyakorlatról beszélni egyáltalán?

– Korábbi válaszomat tudom ismételni, a Btk. szabályozása elég tág. Eljárási gyakorlat nincs, annak ellenére, hogy az első generációs illegális másolatoknál 80-90 százalék – magyar filmeknél 100 százalék – moziban felvett kamerás felvétel. A legutóbbi akciónknak épp az a célja, hogy ez a forrás szűnjön meg, de legalábbis nehezedjen.

– Ez a 80-90 százalék nekem eltúlzottnak hat. Honnan származik az adat?

– A forrás a Motion Picture Association egy tanulmánya 2004 nyaráról.

– Azért mertem rákérdezni, mert nekem is van rálátásom a hazai fájlcserélőkre, és az a tapasztalatom, hogy bár kétségtelenül megjelennek a screenerek is, az arányuk jóval kisebb. Ennek oka, hogy ma már az online kalózcsatornákon is kínálati piac van: annyi a jó minőségű vadonatúj film, hogy az emberek egyszerűen nem töltenek le pocsék minőségű kézikamerás kópiákat. Ráadásul a külföldi filmek esetében gyakori a már a hivatalos megjelenés előtt letölthető DVD-minőségű másolat.

– Sajnos így van. De érdekes különbségeket tapasztaltam korábban stúdiók között abban a tekintetben, hogy van mód a tengerentúl is korlátozni az illegális hozzáférést.

– Ennek ellenére, gondolom, egyetért velem abban, hogy odaát a stúdiókból történő kiszivárogtatás mára szinte ipari méreteket öltött. A hazai arányok ennél mindenképpen kedvezőbbek – de vajon így marad-e? Nem tud kis késleltetéssel hozzánk is begyűrűzni ugyanez a helyzet?

– Természetesen a stúdiókból történő lopás Magyarországon is reális veszély. Próbáljuk a produkciók munkálataiba bekapcsolódó helyszíneken, stúdiókban, laborokban a figyelmet és működési szigort ébren tartani, lehetőség szerint emelni.

– Milyen egyéb segítséget tudnak nyújtani a hazai filmkészítőknek? És milyen lehetőségeik vannak fellépni a feketepiacokon, milyen eredményekkel?

– Magyarországon is jól működik a „notice and take-down”, vagyis az értesítés és eltávolítás intézménye. Ennek lényege, hogy ha az üzemeltetőt értesítjük az oldalán fellelhető jogsértő tartalomról, akkor sok esetben önként eltávolítja. A piacokon pedig a rendőrséggel és a pénzügyőrökkel közösen hajtunk végre razziákat. Sajnos ezek sikere mindig rövid: már az elhúzódó eljárás alatt is visszatérnek az árusok, és kezdik újra. Ezért fontos a sokkal nagyobb igazságszolgáltatási fenyegetettség és a kártérítések összegének növelése, illetve végrehajtása.

– Nehéz feladatot és egy gyakran hálátlan szerepet vállaltak magukra. Hogyan tekint a jövőbe?

– Én is küzdelmesnek látom. Az a célunk, hogy a bíróság elé kerülő esetek egyértelműek és bizonyítottak legyenek. Ehhez szükség van a bűnüldöző szervek és a bírák képzésére és együttműködésére is. Sajnos a magyar bírói gyakorlat igazodik a cselekmény alacsony társadalmi megítéléséhez. Hadd tegyem hozzá, a bírók jelentős része nincs birtokában azoknak a közgazdasági és technikai ismereteknek, amelyek fontosak lehetnek egy-egy eset reális megítéléséhez. Ennek ellenére ebben az évben több szabadságvesztés-ítélet is született már.
A szerzői jog nemzetközi jogintézményei lehetővé teszik a modern technika alkalmazását. A netezők szabadságharcos filozófiája szimpatikus ugyan, de egyet nem vesz figyelembe: a szerzők és az audiovizuális ipar reprodukciójának és fejlődésének díjigényét. Arról pedig ugye senki nem akar meggyőzni, hogy az üzletszerűen és szervezetten kereskedő kalózokat is csak a termék szeretete hajtja?

Szentesi Kálmán