De mi is valójában az adatmentés?
Folytatjuk sorozatunkat, s az IT café kérdéseire, csakúgy mint az adattörlésről szóló interjúban, Molnár Géza, az adatmentés technikai vezetője, illetve Kertész Zoltán adatmentési mérnök, a Kürt Zrt. munkatársai válaszoltak.
Molnár Géza
Mit mondana akkor, ha definiálnunk kéne, mit jelent az, hogy adatvesztés?
Molnár Géza: Hogy mi is az adatvesztés?. Alapvetően két olyan tulajdonságot különböztetünk meg, melyek jellemzik az adatvesztést. Az egyik az eszközök természetes meghibásodásából ered, a másik a felhasználó, vagy a felhasználó környezete által okozott hiba következtében jön létre. Ezeken belül azonban nagyon-nagyon sok típus létezik. Csak mutatóban megemlítek néhányat kettesével – szép a bináris rendszer –: mechanikus-szoftveres, a mechanikain belül egyszerűek és bonyolultak, ez utóbbiakat tovább lehet osztani a meghibásodás mélysége alapján stb. A másik okozat, a logikai, a felhasználó oldaláról jön. A berendezések általában, nagyon kevés kivételtől eltekintve, nem hibáznak, a használóik viszont annál többet: a használat során leejtik a szerkezetet, elveszítik őket, elfelejtenek dolgokat stb.
De mi is voltaképp az adatvesztés? Például a bekapcsolás után megjelenő, a további tevékenységet ellehetetlenítő kék képernyő adatvesztés-e? Igen, az. Sok esetben az is annak számít, ha elfelejtettem a jelszavamat. Ezekben az esetekben gyakran felmerül a kérdés, hogy mit tegyen a felhasználó: minősítse, s egy egyszerűnek talált hiba esetén próbálja meg önmaga helyrehozni, vagy azonnal forduljon szakemberhez? Mi úgy gondoljuk, hogy mivel az adatok nagyon fontos dolgok, mindenképp meg kell keresni egy szakembert, mégpedig azért, mivel nincs olyan egyszerű adatvesztés, amit ne lehetne esetlegesen tovább súlyosbítani.
A hozzánk beérkező adatvesztési problémák 95 százaléka olyan helyről jön, ahol szakember is foglalkozott az üggyel, és az a tapasztalatunk, hogy nagyon gyakran rontanak a korábbi helyzeten akkor, amikor maguk kívánják helyreállítani az adatokat. Ez nem azért van, mert ezek a rendszer-üzemeltetők nem értenek az informatikához, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az adatmentés egy másik szakma. Más technológiákat, más eszközparkot, más gondolkodást követel meg a mi munkánk, mint a kisebb-nagyobb rendszerek üzemeltetése. Minket nem nagyon, leginkább egyáltalán nem érdekel, hogy a meghibásodott szoftver, eszköz, környezet a beavatkozás után úgy működjön, mint korábban, csakis azzal törődünk, hogy az elveszett, vagy elveszettnek tűnő adat ne sérüljön tovább, minden olyasmit igyekszünk elkerülni, ami ezt okozná, például lehetőleg nem kapcsoljuk be az eszközt, nem tesszük magasabb szintű operációs rendszer alá stb. Nagy hiba, ha adatvesztéskor megpróbálják visszaállítani a korábbi állapotot, a legtöbbször valamilyen szoftverrel. Nem, a legfontosabb cél az adott állapot megőrzése, mi például jópár másolatot készítünk, s majd azokon dolgozunk tovább.
Kertész Zoltán: A mechanikával kapcsolatos adatvesztések területe is egy roppant érdekes és beláthatatlanul nagy téma. Az átlagos felhasználó számára megszokott és elvárt, hogy vásárol egy eszközt, üzembe helyezi azt, s nemigen fog felfigyelni azokra az apró jelzésekre, melyek meghibásodásra utalnak. Az adathordozói piac 99 százalékát adó merevlemezek esetében nagyon érdekes az, hogy ez a különlegesen intelligens hardver a végsőkig megpróbálja elkerülni a saját „halálát”, így egy igen hosszú korrekciós folyamat zajlik le meghibásodáskor, melyet a felhasználó nagy valószínűséggel nem vesz észre, majd a teljes összeomlás hirtelen következik be. Ha ezt a legutolsó állapotot sikerül rögzíteni, akkor még elég nagy az esély az adatmentésre. Tapasztalataink szerint a mechanikai hibából eredő adatvesztések 85-90 százalékánál a komoly károk épp azért keletkeznek, mert az összeomlás után még történik ez-az, mindenfélével megpróbálkoznak a felhasználók. Ezek az utólagos beavatkozások akár teljes és végleges adatvesztést is okozhatnak. Ezért lenne fontos, hogy ha bármilyen apró jellemzője (más lesz a hangja, az elérési idő megnövekszik) megváltozik az adathordozónknak, akkor azonnal ki kell kapcsolni, majd szakemberhez fordulni, mivel – bár lehetséges, hogy csak egy apró szoftveres hibáról van szó – az adatvesztés kockázata igen magas. Ha hozzánk kerül egy gyanús merevlemez, mi a kinyitás után azzal kezdjük a munkát, hogy egy nagy nagyítású mikroszkóppal vizsgáljuk meg a felületet, hibákat keresve.
Ha leáll egy eszköz, nem észleli az operációs rendszer, akkor akár egy újraindítás is károkat okozhat. Gyakori hiba, hogy – mivel beépült a köztudatba, hogy a Windows az egy „nem normális” rendszer – a felhasználó a gondot okozó eszközt kipróbálja egy másik operációs rendszeren. Ezt gyakran olvassuk adatlapokon: kipróbáltuk ezen, meg amazon is, és nem ismerte fel. Persze hogy nem ismerte fel, hiszen akkorra már vége volt. Előfordul néha, hogy az eszköz mégis feléled ilyen esetben. Ilyenkor elkezdik az adatokat fájlszinten másolgatni, ám ez a már amúgy is sebesült lemeznek újabb sérüléseket okoz.
Mi a helyzet a nem mechanikus meghibásodásokkal?
M. G.: A felhasználó – legyen az átlagfelhasználó vagy informatikus szakember – mindig csak olyasmit tegyen meg, amiről pontosan, száz százalékosan tudja, hogy mi lesz a következménye. Ennek alapszabálynak kellene lennie, de sajnos nem mindig van így, hiszen nagyon sok rendszergazdával szemben a környezet, a főnöke szigorú elvárásokat támaszt, ám ezeket a követelményeket rosszul fogalmazzák meg. Elvárják tőlük, hogy az eszköz ne hibásodjon meg, ha pedig meghibásodik, akkor öt perc múlva már működjön stb. Nem ezt kell elvárni egy rendszergazdától, hanem azt, hogy biztonságos rendszert hozzon létre: ha elromlik valami, helyettesíthető legyen, ha elveszett valami, előkereshető legyen.
Akkor, ha már felmerül az adatvesztés gyanúja, nagyon kevés dolog van, amit egy jó minősítéssel rendelkező informatikus megtehet, ugyanis olyan bonyolultságról van ma már szó, hogy a biztonság érdekében nem szabad „piszkálni” az eszközöket, rendszereket. Ez akár egy egyszerű téves törlésnél, illetve a törölt fájl visszaállítási kísérleténél is felmerülhet: biztos vagyok-e abban, hogy mit csinálok? Ebben az esetben például alapkérdés: van-e jó, megfelelő minőségű és frissességű mentésem az adatokról? Ha igen, akkor nagyobb a mozgástér, megkísérelhetem az adat-visszaállítást. Mondanék egy példát. Előfordul, hogy a felhasználó új operációs rendszert telepít, ám arról megfeledkezik, hogy az adott telepítő minden adathordozót, amit csak megtalál, megformáz, s már el is vesztek a tárolt adatok. Vagy itt vannak például a piacon található ingyenes és fizetős adatjavító szoftverek. A legtöbben azt hiszik, hogy ezek csak úgy simán visszaállítják az elveszett adatokat. De két dolgot el szokás feledni e programokkal kapcsolatban. Az egyik az, hogy ezek a szoftverek azért bizonyos mértékű szakértelmet igényelnek. A másik pedig az, hogy az ilyen javítóprogramok „bedrótozottak”, vagyis csak egyetlen módon tudnak dolgozni: megkísérlik helyreállítani az eredeti állapotot. Tehát csak megkísérlik, nem biztos, hogy sikerül, másrészt pedig nem az eredeti állapotra van szükségünk, hanem az adatra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
