Új hozzászólás Aktív témák

  • e-newsee

    addikt

    válasz peterson79 #217094 üzenetére

    Nem kell hozzá Xanax. Egyszerűen hozzáállás (és vérmérséklet) kérdése. Engem is felhúz néha, de annyira nem, hogy csapkodjak és az egész csapat anyukáját kínkeserves csuklásnak tegyem ki. Úgy állok hozzá, hogy ez egy játék. Ha nem sikerül jól teljesítenem (pl, mint múltkor, mert hiába lett 62% a WR, ha a saját átlagomnak kb a felét hoztam, egyrészt miattam, másrészt nem értem oda a csatába), akkor kicsit bosszankodom, de nem éri meg idegbetegnek lenni. Én szeretek vele játszani minden hibája ellenére is, mert szórakoztat. Ha megunom, akkor pár napig/hétig nem játszom, de olyan, hogy hirtelen felindulásból uninstall, vagy ALT+F4 (aztán két nap múlva megint install), meg sem fordult a fejemben soha.
    De azokat sem igazán értem, akik napi szinten leülnek elé, már előre "felkészítik" magukat lélekben, hogy szopni fognak a "debil csapattársak és a mocskos csalógaming miatt", és aztán csodálkoznak, ha bejön az önbeteljesítő jóslatuk, és a nap végére szét b@ssza őket az ideg, mint a halakat a gömbakváriumban. És ezt minden egyes nap eljátszák, és mégsem hagyják a francba. Ha egy JÁTÉK nem szórakoztat, akkor mi értelme elindítani? :F Én amikor pár éve megcsömörlöttem tőle kicsit, akkor elővettem a Splinter Cell: Conviction-t, végignyomtam (megint), játszottam egy kis Witchert, aztán amikor újra kedvem támadt puffogtatni, akkor visszatértem. Ennyi. De ehhez engedni kell az egóból.

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

Új hozzászólás Aktív témák