Új hozzászólás Aktív témák

  • Infonium

    csendes tag

    Válasz Megon (#749) írására

    Kétségeid hasznosak nekem, mert írhatom: a természeti törvények is információk, ezért nem különíthetők el az Összes Információtól – mint ahogyan nem különíthetők el a fizikai jelenséggé váló infóriumok evilágban szerzett „környezeti” információi sem, amelyekről a (#745)-ben mint egyedi információkról írtam. Azért egyedi, mert a természeti törvényeket és a követésükhöz szükséges energiát minden infórium megkapja információként a fizikai létükhöz, de e törvények szerint lehet nekik számos eltárolható egyedi információjuk is.

    Eltárolhatóak, mondom, mert az időkvantumonként vákuumba visszatérő infóriumok egyedi környezeti információi maradéktalanul lemásolódnak energiájukkal együtt az egyre növekvő „sötét” evilági memóriumba, ami csak olvasható, mint a log fájl. Az infóriumok fizikumként való rendszeres újrakeletkezésekor csak azokkal az információk térhetnek vissza a Fizikumba, amelyek az Összes Információ rendjével összhangban állnak. A rendet a vákuum új infórium (részecske) bevetésével, kölcsönökkel (Casimir–effektus) vagy a környezeti információ módosításával állítja helyre, miután az eredeti állapot eltárolódott a „read only” memóriumban. (A múlt tehát nem változik, csak az eredetileg indult eseménysor módosul.) A memórium majdani olvasásával pontosan megtudjuk azt is, hogy mikor, hol keletkezett az első vízmolekula, mi lett a sorsa, milyen volt akárhány ezer éve a hangyatársulások ivadékgondozása, mikor, hogyan lett élet, ember, s ősünk mikor tanult meg meghalni saját erejéből - stb.

    A válaszodban említett információ tehát nem válik érdektelenné, mint ahogyan a többi sem. (Információ nélküli részecskék pedig nincsenek: legalább a természeti törvénycsomag és a sajátesemény-tár mindegyikben ott van.) Annak örülök, hogy te nem megsemmisülést, elveszést írtál, mint Stephen Hawking fekete lyuk múltbeli információiról (Az idő rövid történetében, amiben az időről magáról nincs is szó, csak a méréséről). A memórium működése, a semmi nemléte miatt a teljes megismerésnek a fénykúppal illusztrált jelenség se lehet akadálya s nem lehet igaz, hogy a fekete lyukak tulajdonságai eleve kizárják az információink határtalan növekedését. Valóban megismerhetjük tehát a világunkat a végtelenben, múltja minden időkvantumának valamennyi rezdületével együtt, időutazás nélkül - ha vigyázunk magunkra.

    Itt és most a sötét anyagnak és energiának nevezett jelenséget gyanúsitom azzal, hogy memórium. Esetleges tévedésem a rendszerem lényegén nem változtatna, mert ha nincs megsemmisülés, a bármikori információknak és energiájuknak mindenképpen kell tárolódniuk valahogy, ha pedig tárolódnak, a megmaradásuknak szükségképpen van értelme. Nagyon csábító a sötét valami tartós vizsgálhatatlansága, de az már azért újgenerációs scifi téma, hogy a sötét memóriumban lehet-e világos lyuk, ahol ömlenek az abszolút pontos információk az olvasójegyeket kezelő Heisenberg közvetítésével. A rendszerem a kíméletlenül egyirányú idejével eleve kizárja az időutazást, s képtelenségek közé hantolja a múlt bármilyen megváltoztatásának gondolatát.

    A világunk létezésének szaggatottságából (0 és1), az ebben a fórumban is különféleképpen interpretált fizikai jelenségekből összeállt első (#745) szösszenetem címe az volt, hogy hol vannak a természeti törvények. E kérdés ikerpárja, hogy hol van a vákuum. Nos, ott, ahol a természeti törvények: a Fizikum minden végtelenül kicsi részében, amiknek így nem kell utazniuk időkvantumonként ahhoz, hogy saját magukkal lépjenek sajátos reakcióba a vákummba való visszakerülésük küszöbén (nem idegen ez a kvantumfizikától). Nincs rács, nincs tükörvilág, nincs tenger, nincs a semmi, nincs a az abszolút nemlét. A Hegeli dialektika nem egy elgondolás a sok közül, hanem valóban lejátszódik, de szereplői – Hegeltől eltérően - a végtelenül kicsi fizikai jelenségek és a mindegyikükben ott lévő vákuum, ami mindig tökéletesen képviseli az Összes Információt.

    Jó száz évvel az Einstein abszolút praktikus elméletei után elkezdett visszaszivárogni a fizikusok agyába – vákuum révén - az éter gondolata. A praktikum se tudta elnyomni a gondolati szükséget a Közvetítőre, aminek működnie kell a Fizikum, mint Rész és az Összes Információ, mint Egész között. A kvantumfizika egyébként is tele van közvetítő részecskékkel, enyvesen vagy enyvtelenül.

    Visszatér rövidesen az abszolút idő bizonyossága is a fizikába, mert nélküle és Közvetítő nélkül nem születhet meg az igazi nagy egyesített elmélet. A CERN, az LHC és a akármilyen többszörösük sem hoz nélkülük megváltást, (bár lelkesen mantrázom a Neten talált disztichont: Létezz, Higgs-bozon, adj tömeget valamennyi szavamnak: Sört ide, jó hideget! Friss csapolás legyen ám!) Minden esetre én már elkészítettem az egyesített elmélet háttérképét, az informatika még nagyobb dicsőségére.

    (Azt sajnos nem tudom meganimálni, hogy egy rendszeresen frissülő monitoron a pixelek különféle hálózatok tömegébe kötött olyan különböző számítógépek, amelyek gyakran maguk se tudják, mit, miért csinálnak hardverük és szoftvereik ellenére. Lehet, hogy éppen az „ellenére” különbözteti meg az embert a lehető legbonyolultabb számítógéptől is?)

    A pozitivistáknak sem lehet bajuk az Összes Információ önbizonyító fogalmával, s csak örülhetnek, hogy a „semmi”, a „megsemmisül”, „megsemmisít”, az „örökre elvész” és rokonaik kimúlnak a fizika akadémiai nyelvezetéből. Más kérdés, hogy a köznyelvben változatlanul megsemmisülhet, ami eltűnik előlünk, mint ahogy felkelhet a Nap, pedig dehogy… Engem nem zavar, ha esetleg a vallások némelyike pl. Istennek hirdeti majd az Összes Információt, Fiúnak tekinti a Fizikumot, Szentléleknek a Vákuumot (az étert). Nem érv, csak szellemtörténeti érdekesség: a teremtésről szóló első bibliai mondatok szerint előbb volt idő (nap és napszakok), mint a Nap és a Hold megteremtése:-)

    Javaslatodat a Valóságnak Megvalósulással való helyettesítésére azért nem tudom elfogadni, mert csak a Valóság az a fogalom, amelyik a megvalósult és a bezápult lehetőségeket is magában foglalja.

    Lehet, hogy az utolsó bekezdésedet nem értem pontosan, de ha az elrettentő erő szükségességére gondolsz, akkor nem értünk egyet, mert a végeredmény már most is az öngyilkos védekezés – az emberiség kiirtása – lehet. És még fejlődünk: tudunk majd bolygót, napot is robbantani merő védekezésből. Lehet vitatni a mai veszélyt, de aligha lenne szerencsés a gyakorlatban eldönteni a vitát.

    Szerintem azon se érdemes vitázni, hogy az Összes Információnak minden információ rendelkezésére áll, jelentsen ez bármit…

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák