Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ponix

    aktív tag

    válasz Dalai Láma #4376 üzenetére

    "Azon gondolkozom, vajon miért érdekel téged más emberek bűntudata? "

    Nem kizárólag a bűntudata érdekel, hanem az Isten-koncepció bűnrendszere illetve, hogy mások hogyan élik meg, hogyan kezelik, és főleg, hogy hogyan gondolkodnak róla?

    "van egy erőteljes elképzelésed, ami ellen erőteljesen lázadsz."

    Ezt kifejtenéd?

    "nekem szükségem van a folyamat során a bűntudatra"

    Nekem is szokott lenni bűntudatom, inkább lelkiismeretfurdalásnak nevezem! Engem nagyon negatívan befolyásol idegeskedek egész nap, vagy még másnap is miatta, borzasztó rossz érzés! Így az én olvasatomban ez a kijelentésed egyenesen mazochizmusnak minősül! A bűnbánat, ugye azt jelenti, hogy megbánod a bűnödet, szeretnéd meg nem történtté tenni! Ezt szerinted tudatos dolog, vagy egyfajta automatizmus valaminek a hatására? És minek a hatására?

    "Folyamatos bűntudatom akkor lenne, ha folyamatosan bűnt követnék el."
    akartam itt egy kicsit fingfűrészelni :DD hagyjuk!

    "tévtanítás áldozatának sem érzem magam."

    Hát ha annak éreznéd magad, tökéletesen ellentmondanál a jelenlegi hitednek, és a hozzá fűződő ideának, és hát ugye amelyik ország meghasonlik önmagával...

    "Azt is hozzátenném, hogy sehol nem szól Jézus arról, hogy a bűntudatot töröljük el, szüntessük meg, irtsuk ki, mert szükségtelen rosszá vált."

    Ez igaz, ahogy ennek az ellenkezője is! Nem tiltja a bűnbánatot, de nem is utasít rá! Akkor most mi legyen? A koncepció logikájához, és Jézus földi pályafutásának példamutatásához kell nyúlnunk megint! Ebből az derül ki, hogy nem igen foglalkoztak bűnnel, hanem a rendszer logikájából az adódik, hogy a Jézus követővé vált ember, ellene megy a bűnrendszerének azáltal, hogy Jézus dolgaival foglalkozik! A szeretettel a Jézusi idea propagálásával, és a saját megváltásával! Ezért azt gondolom, hogy a hívővé vált ember, a bűnök elkerülésére törekszik, persze nem mindig sikerül természetesen, de ahhoz, hogy az adódó lelkiismereti kérdéseket kezelni tudja, nincs szükség intézményesített bűn és bűnhődés, vagy megbocsátórendszerre!

    Tehát igazából ezzel a bűn kérdéskörrel ez a problémám, hogy intézményesítve lett!

    És ez persze nem csak a Katolikus rendszerben probléma, hanem gyakorlatilag a világ összes kereszténynek nevezett szerveződésére, ahol túl nagy, "intézményesített" hangsúlyt fektetnek erre! Kis gyülekezetekben ugyan ez megy, tehát a heti összejövetel azzal kezdődik, hogy a prédikátor imádkozik, majd "bocsásd meg uram a mi bűneinket" kicsit hosszabban kifejtve! Holott azt hiszem és egyre inkább, hogy a Mi atyánk adja meg a bűnnel kapcsolatos helyes metodikát! Nevezetesen, hogy a szerint nyerünk mi magunk bűnbocsánatot, ahogy mi képesek vagyunk másoknak megbocsátani! Ez morális kérdés, Cselekedj úgy másokkal, ahogy veled szeretnéd, hogy cselekedjenek! Szépen összeáll a rendszer :)) Nem hitéleti kérdés, illetve annyiban hitéleti, hogy hatással van a halálunk utáni hogylétünkre az ahogyan viselkedünk földi pályafutásunk alatt!

    "Továbbá azt is tudom, hogy nem fogjuk most egymást meggyőzni a magunk igazáról. Amit írok csak kiemelt részletek egy nagy egészből. Ezért te csak a részt láthatod, az egészet most nem tudom bemutatni, de ez fordítva is így van."

    Végülis a részletekből áll össze az egész és attól válik élővé, hogy a részek elkezdenek hatni egymásra! Ez az élet tulajdonképpen! Meggyőzési szándék? :)) Az mindig ott motoszkál! Végül is az emberi közösség alapvető ismérve, hogy tagjai kommunikálnak egymással, és kommunikációjukkal hatást gyakorolnak egymásra, akaratlanul is! Miközben én győzködlek a magam igazáról el fogadok a tiédből! Így működik ez, legalább is én ilyen vagyok!

    A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem örzi, el se veszíti!” Tao Te King

Új hozzászólás Aktív témák